Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-15 / 39. szám

101 Délmadár Péntek, 2008. február 15. HANGOSABBAN! Egy idős férfi elmegy a háziorvoshoz, és a felesége hallására panaszkodik. A következőt javasolja neki az orvos: - Tegyen egy próbát, hogy mennyire súlyos a probléma. Ha otthon önnek háttal áll a felesége, mondjon neki valamit messzebbről. Ha nem válaszol, menjen kicsit közelebb, és ismételje meg. Egészen addig próbálja újra, amig meg nem hallja. A férfi hazamegy, a felesége éppen főz. Megszólítja messziről: - Drágám, mi lesz ma a vacsora? Csend. Kicsit közelebb megy, és megint kérdi: - Mi lesz ma a vacsora? Még mindig semmi válasz. Közelebb megy: - Mondd, mi lesz a vacsora? Nincs válasz. Odamegy az asszony háta mögé, és hangosan kérdezi: - Mi lesz ma vacsorára? Erre az asszony hirtelen megfordul: - Már negyedszerre mondom, hogy sült csirke, te vén süket! KOLDULÁSI TIPPEK Két mexikói szerencsét próbálni megy az USA-ba. Mivel munkát nem találnak, elhatározzák, hogy koldulni fognak. Kimennek az utcára, majd este összevetik a keresményüket. - Én kiírtam egy táblára, hogy hat gyerekem van, akik éheznek, majd vártam az alamizsnákat. Összesen 20 dollár jött össze - panaszkodik az első. MELLKÖZPONTÚSÁG - Én sokkal, de sokkal szerencsésebb voltam - dicsekszik a másik. Kaptam vagy ezer darab tízdollárost! - És hogy csináltad? - kérdezi a másik. - Én is fogtam egy táblát, de én azt írtam rá: „Szeretnék hazamenni Mexikóba, de hiányzik még 10 dollár az útiköltséghez." b jhb M . jabmbjp w wm," wsffif ó.'' iffnffilmf ' ~ i jb WB rq|i> rtü^^^^^^^^h^h^ui/ - f , .áj f If JB 1 iá m WMm^^hM •kkxlav A pszichiáterhez beállít egy férfi, aki arról panaszkodik, nincs sikere a nőknél. A pszichiáter elkezdi faggatni: - ön mit szeret egy nőben? - Ha jó nagyok a mellei - mondja a férfi. - Nem igy értem, arra gondoltam, hogy mire vágyik egy komoly kapcsolatban? - 0, komoly méretű mellekre! mondja a páciens. % - Nem, nem, nem! Azt szeretném tudni, milyen lenne az a nő, akivel le tudná élni egész hátralevő életét! A férfi erre elkezd röhögni: - Leélni az életemet egy nővel? Nincs, akinek akkora lenne a melle! OLVASÓNKTÓL: MAGYAR TERMÉK. A kép önmagáért beszél. Ám filozofikus megközelítéssel már nem egyértelmű a dolog. Mert mi is van itten útban? A mosdó vagy a fiók? A fióktól még lehet használni a mosdót, fordítva viszont már baj van. Tehát a mosdó a hibás. Viszont minden rendben, ha ez nem is fiók, hanem szappantartó! De félre a tréfával, én tudom, hogyan történt. Valaki megtervezte a bútort, valaki megtervezte a vízvezetéket, valaki összeszerelte a bútort és valaki felszerelte a mosdót. Persze mind a négy valaki más. De mindenki tette a maga dolgát. Aztán jött egy okostojás, aki meg kihúzta (volna) a fiókot. Ő a hibás, nem vitás. ÓVATOSAN A BEAVATKOZÁSOKKAL! Villámdiagnózis A milliomos elmegy a divatos orvoshoz kivizsgálásra. A lendületes diagnózisairól ismert doktor ezúttal sem tagadja meg önmagát. Még le sem vetkőzött a beteg, máris közli vele: - Látom, egy daganat van a jobb mellén. De ne aggódjon, majd én leapasztom! - Nem szükséges leapasztania - vigyorodik el a milliomos az a daganat ugyanis a pénztárcám. Drága beteg A ravasz milliomos beviszi egy idős rokonát a szanatóriumba. Felkeresi a szanatórium tulajdonosát, és nyíltan közli vele, neki mindegy, hogy mit csinál a rokonával. Akár meggyógyítja, akár megöli, ő tízezer dollárt fizet érte. Néhány hét múlva a szanatórium tulajdonosa behívatja a milliomost. Bejelenti, hogy a beteg meghalt, és egyúttal átnyújtja neki a tízezer dollárról szóló számlát. - Itt valami tévedés van! - nézegeti a milliomos a számlát. - Miféle tévedés? - döbben meg a doktor. - Hiszen ön ajánlotta fel, hogy tízezer dollárt fizet. - Valóban én! - ismeri be a milliomos. - De hát meggyógyította ön a beteget? - Sajnos én nem tudtam meggyógyítani. - Akkor hát megölte? - Maga megőrült, uram! - Tehát se meg nem gyógyította, se meg nem ölte. Ez esetben milyen jogon követel pénzt tőlem? Orvosi pénz Műtét előtt a beteg riadtan nézi a sebészt. - Nyugodjon meg, kérem - mosolyog rá a doktor. - Ez már az ötszázadik műtétem lesz. - Ó, feleli a beteg - akkor ön bizonyára nagyon gazdag! - Azt nem mondhatnám - feleli az orvos csak sikeres műtétek után fogadok el pénzt. Elégedett Főorvos: - Hát bizony, barátom, maga csak az erős szervezetének köszönheti, hogy felgyógyult. Beteg: - Jó, hogy tetszett szólni, doktor úr, én már éppen fizetni akartam önnek... Csak semmi dopping! Egy híres olimpiai atléta összegyűjti a barátait, szurkolókat és riportereket a luxusvillájába, hogy ünnepeljék kiemelkedő eredményeit. Mondja a barátainak: - Már nagyon unom ezt a sok pletykát a hormonokról és a sztereoidokról, ha nyersz, akkor mindenki azzal vádol, hogy csak azért nyertél, mert azokat használtad. Ebben a pillanatban belép az atléta orvos mamája, kezében egy focilabda nagyságú paradicsommal. - Édes fiam, már számtalanszor kértelek arra, használd a fürdőszobát, és ne mindig a veteményes kertbe menjél pisilni! oc o o Akármilyen rossz is ez a kölök, adókedvezménynek azért megteszi. BÁTYI ZOLTÁN Belami megszavazott egészségtörvénye Na végre, hogy megszavazták! - terűit el a széken Minek Dönci, az ö arcán pedig egy hatalmas mosoly. Ló Elek ugyanakkor kilencet káromkodott, három széket felrúgott, és sírva dőlt a pultra, így zokogván: - Jaj nekünk, képesek voltak, és megszavazták. * A Zsibbadt brigádvezetöben sörre vágyó paneltelepi polgárok meg csak néztek ki a fejükből. Mert azt ugyan tudták, hogy a csípős téli délutánon melyik törvény ügyében térnek el ilyen nagymértékben Minek úr és Ló úr álláspontjai. Csak éppen arról nem volt fogalmuk sem, mégis kinek az oldalára álljanak. Az arcokon olyan nagy tanácstalanság tükröződött, ami már csak a kocsma bővítésével fért el a nagyteremben. - Most mit néznek olyan buta képpel, hogy még a sör-pálinka-sör keringötöl is elmegy az ember kedve? - dühödött fel Minek Dönci. - Hiszen egész életüket azzal töltötték, hogy az egészségűgyet szidták, panaszkodtak lepusztuló kórházakra, orvosi rendelőkre, protekcionizmusra, meg hálapénzre. Az új törvény éppen ezen fog változtatni - magyarázta Dönci, s nagyon látszott rajta, hogy mindezt el is hiszi. - Valóban? Na, mondok én magának valamit, okoska. A magyar egészségügy semmivel nem rosszabb a kelet-európai átlagnál. Rengeteg szép intézményünk van, számtalan kórházat felújítottak. Ettől persze még ráfér egy kis reformálás, de ezt meg lehetne tenni állami irányítás alatt is. Npm beszélve arról, hogy egy ilyen átalakítást nem lehet buldózer módjára levezényelni, hanem megfontolt lépésekkel kéne haladni, mielőtt még totális káosz űti fel a fejét - ellenkezett Ló Elek. - Ejnye, de piszkosul felkészültek az urak! - tört el ijedtében két poharat is Józsi. - Netán azt is meg tudnák mondani, hogy a profitra éhes magánbefektetők mitől akarnának nekem, Józsi csaposnak mint magyar átlagpolgárnak annyi jót, meg szépet? Beleszerelmesedtek a két kancsal szemembe? Dehogy! Keresni akarnak rajtunk, márpedig így éppen az én érdekeim vesznek el a nagy pénzhajszolásban. - Józsikám, maga butább, mint egy esővíz áztatta terméskő. Hát éppen a haszonra törekvő biztosítók fogják majd elintézni, hogy ez az egész pénznyelő rendszer, amit mi egészségügynek hívunk, végre takarékosan és hatékonyan működjön. Az persze már egy másik kérdés, hogy eddig mit csináltak azok az urak, akik különböző fölcafrangozott állásokban, jó pénzért éppen azt a feladatot kapták, hogy az egészségügy ne legyen feneketlen zsák, amiben csak eltűnnek a milliárdok - szállt be a vitába Plüss Eta is. - Ennyi okosság után én már megkérdezni is alig merem: akkor most több-biztosítós lesz ez a rendszer, vagy csak többpénztáras? - bújt elő egy nagyfröccs mögül Cink Enikő. - Na és ha megtudja, boldogabb lesz? Egyáltalán, mi a különbség? Meg aztán ne elviekben vitatkozzanak itten velem, hanem azt mondják meg: miért fizetek én vizitdíjat, amikor egész életemben vonták tőlem a járulékot! Ez nem olyan, mintha kétszer adóztatnának? - morcoskodott Bika Jenő. Az ő szellemi képességeit aztán Firnájsz Egon vonta kétségbe, és kiállt a pult meg a vizitdíj mellett, ami szerinte az embereket megfontoltabb orvoshoz járásra készteti. - Mert egy rendelő, ha nem tudnák, nem arra való, hogy ott pletykálják szét az agyukat a népek, hanem a gyógyítás fellegvárai - kente át pátosszal minden szavát Egon. Ez utóbbi megjegyzés hallatán többekben felvetődött, hogy ók bizony csak nagy fantáziával és rengeteg sör után tudnák fellegvárnak tekinteni a paneltelepi rendelőt, aminek felújítására éppen húsz éve várnak. - De nem ez itt most a kérdés, hanem az: jobb lesz az új törvény után, vagy a gazdagoknak szuperklinikák épülnek, a szegények meg mehetnek az elfekvőbe - csapott az asztalra Heveny Béri. - Dehogy ez a kérdés! Sokkal inkább az, hogy ezek a piszokul gazdag befektetők a maguk nagy érdekérvényesítésével nem kényszerítik-e rá az államot egy jókora tébéjárulék-emelésre, mert több pénzre vágynak - kanyarodott vissza Snájdig Pepi a pénzügyi vonalra, ha már egyszer a bukszájában nem talált egy vasat sem. - Mégis, maga, Belamikám mit gondol? Hiszen máskor annyi okosság van a fejében, hogy még a homloka is megreped a túlterheltségtől? - fordult a külváros nyugalmazott szépfiúja felé Cink Enikő. - Mit gondolok? Bevallom: üres a fejem, mint a töklámpa. Annak ugyan örülök, hogy maguk, mint hallom, ennyire felkészültek. De bevallom, én azon kevesek táborához tartozom, szerintem alig lehetünk pár millióan, akiknek fogalmuk sincs arról, mit hoz a jövő ebben a megreformált egészségügyben. Mindenesetre úgy döntöttem: én az egészséges életmóddal próbálom elérni, hogy minél kevesebbet kelljen orvoshoz mennem. És ezt ajánlom maguknak is - dobta el a cigijét Belami, majd lenyomott öt fekvőtámaszt, és futva távozott a Zsibbadt brigádvezetőből.