Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-31 / 26. szám

121 Kapcsolatok Csütörtök, 2008. január 31. AZ ÜGYVÉD VALASZOL Dr. Juhász György iá Él Örökösödési vita Tisztelt Ügyvéd Űr! Testvérem hét évvel ezelőtt eljött a feleségétől. Ekkor összeköltöz­tünk, közösen vettünk egy kis lakást, ami fele-fele arányban ke­rült a nevünkre. Azóta a feleségével nem is beszélt. Ha jól tudom, sógornőm mással él, talán közös gyerekük is van. Testvérem a múlt hónapban sajnos meghalt. Testvéremnek én voltam az egyetlen rokona, szüleink már nem élnek, gyereke nem volt. Só­gornőm megkeresett, és közölte, hogy ő fogja örökölni a fél la­kást, és engem majd kitesz onnan. Igaza van-e? Mit tehetek ez el­len? Testvérem sokszor mondogatta, hogy le kellene rendezni a válást, de mindig sajnálta rá a pénzt. Ezért most nekem kell ilyen drága árat fizetnem? Tisztelt Olvasó! Levelében nem írja, így feltételezem, hogy testvére nem hagyott hátra végrendele­tet. Ez esetben az örökség tör­vényes öröklés alá esik. Fő sza­bály szerint leszármazók hiá­nyában a házastárs örököl min­dent. Ezzel szemben nem örö­kölhet, azaz kiesik az öröklés­ből az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor, a halál bekövetkeztekor a házas­társak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülmé­nyeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az összes kö­rülmény ismerete nélkül csak nagy valószínűséggel állitha­tom, hogy esetében ez a hely­zet. Javaslom, menjen el a ha­gyatéki tárgyalásra, és mond­ja el, hogy véleménye szerint - a fentiek miatt - sógornője kiesik az öröklésből, tehát ön a törvényes örökös. Ha a kö­rülmények valóban ennyire egyértelműek, elképzelhető, MEGJÖTTÜNK SZEGED DORMÁNY SÁRA ZSUZSANNA Január 29., 7 óra 25 perc, 3190 g. Sz.: Molnár Éva és Dormány Gábor (Szeged-Szőreg) CSISZÁR LILI Január29.,8óra55 perc, 3110 g. Sz.: Aradi Nóra és Csiszár Gábor (Szeged). VADAS OLIVÉR Január 29., 14 óra 45 perc, 3940 g. Sz.: Megyeri Adrienn és Vadas Róbert (Szeged). BALÁZS KEVIN ZSOLT Január 29., 12 óra 42 perc, 3580 g. Sz.: Germán Rita és Balázs Zsolt (Szatymaz). SLÁVIK MÁRK Január 30., 5 óra 55 perc, 3450 g. Sz.: Kelemen Adrienn Ágnes és Slávik János (Szeged). hogy meg tudnak egyezni, és a közjegyző önnek adja át a hagyatékot. Ha a hagyatékot nem ön kapja, akkor pert kell indítania, amiben kérnie kell annak bírósági megállapítá­sát, hogy testvére felesége ki­esett az öröklésből, miután már nem éltek házastársi élet­közösségben. Ezt igazolja az a tény is, hogy mással élettársi viszonyt létesített. Ezt tipiku­san tanúkkal lehet bizonyíta­ni. Ha az életközösség megszű­nése beigazolódik, akkor só­gornőjének kellene bizonyíta­nia, hogy volt remény annak visszaállítására. Ismét csak nagy valószínűséggel mond­hatom, ez nem fog sikerülni. Nem győzöm hangsúlyoz­ni, válaszomat csak a levelé­ben közölt adatok alapján ad­tam. Az élet mindig összetet­tebb helyzeteket produkál, mintsem azt néhány sorban le lehetne írni. Mindezzel együtt remélem sikerült legalább anyagi kérdésekben némi meg­nyugtatást adnom. VÁSÁRHELY VATA RICHÁRD SZABOLCS Január 30., 3 óra 13 perc, 3800 g. Sz.: Takács Ágnes és Vata Sándor (Vásárhely). MAKÓ KISS ESZTER Január 30., 1 óra 22 perc, 3300 g. Sz.: Rigó Tünde és Kiss Ferenc (Földeák). SZENTES MASZLAG SZILÁRD Január 29., 15 óra 24 perc, 3630 g. Sz.: Szabó Melinda és Maszlag József (Csongrád). CSERNUS-TURZA CSONGOR Január 30., 2 óra 20 perc, 3270 g. Sz.: Turza Hajnalka és Csernus Áron (Szentes). Gratulálunk! Az ügyvéd válaszol Számos olyan levelet, telefonhívást kapunk olvasóinktól, melyben nemcsak egyszerűen megosztani szeretnék velünk ügyes-bajos gond­jaikat, hanem segítséget, többnyire jogi tanácsot kérnek tőlünk. Ép­pen ezért a Kapcsolatok oldalunkon elindítottuk Az ügyvéd válaszol című rovatunkat, melyben dr. Juhász György heti rendszerességgel reagál olvasóink kérdéseire, felvetéseire, próbál jogi megoldást kínál­ni problémás élethelyzeteikre. Leveleiket a szokásos módon postán vagy e-mailen (kapcsolatok@delmagyar.hu) küldjék el szerkesztősé­günkbe. Kérjük, a borítékra vagy elektronikus levélre írják rá: Az ügy­véd válaszol. A KAPCSOLATOK OLDALON KIZÁRÓLAG NÉWEL VAGY TELEFONSZÁMMAL VÁLLALTVÉLEMÉNYEKET, PANASZOKATTUDUNK MEGJELENTETNI. UTÁNAJÁRTUNK OLVASÓINK PANASZAINAK Járó betegek Két-két és fél órát kell várakozniuk a betegeknek a szegedi bel­gyógyászati klinika alagsorában a kardiológiai járóbeteg-rendelés­nél - panaszkodott Török Imre a 20/466-6176-os telefonszámról. Ol­vasónk még hozzátette: nem elég, hogy a bejelentkezéshez képest két hónappal későbbre kapnak időpontot, a szív- és érműtét után lábadozóknak egy szűk váróteremben órákig kell várniuk az or­vosra. Valóban hosszadalmas a várakozási idő, de ez azért van, mert több­lépcsős folyamaton keresztül vizsgálják a betegeket - mondta Forster Tamás, a II. belgyógyászati klinika és kardiológiai központ igazgatója. A páciensek először a diszpécsernél befizetik a vizitdíjat, majd EKG-ra és szívultra hang-vizsgálatra mennek, amiket külön-külön laborban vé­geznek. Ezt követően kerülnek az orvoshoz, de többnyire ekkor is vára­POSTABONTÁS kőzniük kell a sorban előttük lévőkre. Előnye ugyanakkor a rendszer­nek, hogy egy vizitdíjjal az összes vizsgálatot elvégzik - tette hozzá az igazgató. Szintidő A január 28-i lapszámban megjelent T-kábeles válaszokkal kap­csolatban hívott fel olvasónk a 30/6042-764-es telefonszámról. Fel­háborítónak tartja azt a módot, ahogyan a társaság a felmerült kér­désekre válaszol. Az említett reagálásban például említik azt a szót, hogy szintidő, de az nem derül ki, mit neveznek annak, s Bodnár Brigitta, a T-Kábel marketingmenedzsere készségesen válaszolt megkeresésünkre. Elmondta: szintidő alatt azt értik, hogy havi átlagban a hívások legalább 75 százalékának esetében legfeljebb 120 másodpercen belül az ügyintéző bejelentkezését biztosítaniuk kell. Fertő-e a fertőtlenítés? Az elmúlt hetekben nemcsak a Délvilág és a Délmagyaror­szág, de országos hírforrások is beszámoltak a 2006. évi árvíz utáni fertőtlenítési munkák kifizetésének ellent­mondásairól. Mi eddig sem kerestük a sajtót ebben az ügyben, ha kérdeztek, el­mondtuk a véleményünket, amelyet hol pontosan, hol sa­ját koncepciójuknak megfele­lően tálaltak. Most az első és egyben utolsó szó jogán sze­retném leírni ennek a mun­kának a történetét. Abból a szemszögből, ahogy egy olyan vállalkozás látja, amely közel két éve hiába vár munkájának ellenértéké­re. 2006 tavaszán a „minden eddiginél nagyobb" árvíz után a kormány és a Belügyminisz­térium által alkotott rendeletek lehetőséget biztosítottak a tele­pülések vezetőinek, hogy az árvíz levonulása után - ahol in­dokoltnak tartották - végeztes­sék el a fertőtlenítést. Szeret­ném leszögezni: egyetlen jog­szabály, rendelet, útmutató sem rendelkezik arról, hogy a fertőtlenítendő hely kűl- vagy belterület lehet, mint ahogy a vállalási árat sem szabályoz­ták, és azt sem, hogy ki az eljá­ró szakhatóság ebben az ügy­ben. Csak a katasztrófavédelmi igazgatóságoknak kellett iga­zolniuk a munkák szükséges­ségét és teljesítését. Az ANTSZ szóba sem került. Itt lép be a polgármesteri fel­adatok közé a gondolatolvasás kötelezettsége. Kijelentem, hogy az újság ja­nuár 28-i számában megjelen­tekkel szemben nem volt sem­milyen megbeszélés a kataszt­rófavédelemnél, és egy polgár­mestert sem kényszerítettek ar­ra, hogy cégünkkel szerződést kössön. Mi csak olyan és akko­ra területen végeztünk munkát, amit a település vezetői, illetve az általuk megbízott önkor­mányzati munkatársak jelöltek ki. Aki mást állít, az nem mond igazat. Kijelentem, hogy a vállalási árat minden település a szerző­dés megkötésekor elfogadta, az elvégzett munkáról a teljesítési igazolást kiadta, a számlákat befogadta. Azt azonban tudo­másul kell vennie mindenki­nek, hogy a sajtóban tett nyi­latkozatok, a tévészereplések nem tudják felülírni a bíróság ítéletét, ezekben az ügyekben is ez lesz a mérvadó. Részünkről a történetnek ez a fejezete lezárult. Mindezek ellenére azt a véle­ményemet, hogy az önkor­mányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak milyen fele­lőssége van az ügyben, szeret­ném megosztani az olvasókkal. Miután jogi és szakmai érve­ket nem tudnak felhozni a tár­cánál, így beindult a propagan­dagépezet. Előbb azt látjuk, hogy búzamezőt fertőtlenítet­tünk, most azt olvassuk, hogy máshol négy forintért végezték el ezt a munkát. Ez így jól hangzik, le lehet járatni a vál­lalkozót és az önkormányzato­kat. Pedig az almát hasonlítják össze a vízibiciklivel, mert azt persze elfelejtik elmondani, hogy a négy forintos munka egy locsolókocsival végzett permetezés volt egy rakparton. Cégünk számtalan alkalom­mal fordult levélben, illetve személyesen a minisztérium­hoz, döntésükkel kapcsolatban jó néhány kérdést tettünk fel, amikre soha nem kaptunk vá­laszt. Szerettük volna megtud­ni, hogyan értelmezhették félre a település vezetői a vis maior­ról szóló kormányrendeletet és az akkori Belügyminiszter út­mutatóját? A minisztérium sze­rint korruptak a 14 település polgármesterei, jegyzői, képvi­selői, akik ilyen döntést hoz­tak? Milyen szakmai érv tá­masztja alá azt, hogy egyik te­lepülésen a minisztérium elis­meri, kifizeti a 32 forint per négyzetméteres árat, a másikon nem? Mivel magyarázzák, hogy néhány településen elismerték fertőzöttnek az összes kijelölt területet (mindenki sejtheti, mi­lyen pártállású vezetők ese­tén!), máshol meg töredékré­szét sem? Miért a Katasztrófavé­delmi Igazgatóságnak kellett minden dokumentumot igazol­ni, ha most meg azt mondják, ők nem voltak eljáró szakható­ság? Vajon miért kellett meg­változtatni a vis maiorról szóló kormányrendeletet 2007 febru­árjában - pontosan rendezve a feladatokat, hatásköröket ha a régi szabályozás jó volt? Tényleg türelmesek voltunk az önkormányzatokkal - remél­jük ez nem baj. Láttuk a hely­zetüket, amely nagyon hasonlít a kisnyúléra: ha van rajta sap­ka, ha nincs... Azt gondolom, ez a történet már régen nem az önkormányzatokról és a BS Al­fa Bt.-ről szól, hanem egy szak­államtitkári bársonyszékről. Ezért semmi sem drága: vesz­szen 11 település, menjen csőd­be 6 vállalkozás, de az még­sem történhet meg, hogy kide­rüljön: használhatatlan a jog­szabály, és az önkormányza­toknak igazuk van. Lelki szemeimmel látom, ahogy a bársonyszékbe ka­paszkodva az elmúlt közel két évben, ki tudja, hányadszor vizsgálja, hallgatja ki saját ma­gát, és egyszerűen nem érti, ki meri feltételezni, hogy téve­dett. Fátyolos szemmel, reme­gő hangon mormolja maga elé Pelikán elvtárs szavait: az a gyanús, ami nem gyanús, az a gyanús, ami nem gyanús... Túri József a BS Alfa megbízottja VAL0GATAS 0LVAS0INK TELI FOTÓIBÓL Tisztelt Olvasóink! • A MINDSZENTI NAGYRÉVNÉL A LÁTOGATÓK ETETIK KUKORICÁVAL A MAGÁNYOS HATTYÚT Fotó: Tóthné Gyöngyi Köszönjük a szerkesztősé­günkben küldött sok-sok téli képet! Jó néhányat újságunk hasábjain bemutattunk. A téli fotók közlését a mai nappal le­zárjuk, de továbbra is várjuk kedvenc felvételeiket a báli szezon, a farsang témájában. A fényképeket a kapcsola­tok@delmagyar.hu e-mail címre küldhetik. Röviden írják meg, hol készült a kép, ki fényképezte, és kik láthatók rajta! RÁCZ BARNABÁS ÉS BENEDEK - A KISEBB FIÚ KEZÉBEN AZ ELMARADHATATLAN FŰNYÍRÓ Fotó: Rácz Kata VONAT ÉRKEZIK SZŐREGRE Fotó: Palotás Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents