Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-26 / 22. szám

Szombat, 2008. január 26. Szieszta-Kapcsolatok 111 „Volt, aki azt kérte, üssük agyon, mert nem bírja elviselni a fájdalmat" CSENGELÉN TARTANAK L. JÁNOSTÓL A magyar kriminalisztika történetében legtöbb áldozatot követelő és legkegyetlenebb módon végrehajtott bűncselekményét harmadmagával elkövető két férfi húsz évvel a történtek után sem akar nyilatkozni lapunknak. A túlélők és akik segítettek az égő házból fáklyaként kirohanó áldozatoknak azonban beszéltek. Elmondták, olykor még ma is sokkolják őket az emlékek. - 11 éves voltam, édesanyám és a testvérem meghalt, engem, mint később elmondták, súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállítottak a szegedi bőrklinikára. Sem akkor, sem most, ennyi idő elteltével nem emlékszem részletekre. Sokkot kaptam. Talán ez a szerencsém. Csak arra emlékszem, hogy amikor felriadtam, égett a tanya, körülöttem minden lángolt. Még azt sem húsz éve, a bűncselekmény után. Néhány fal még áll, itt-ott égett rongyok, megperzselt fém- és fadarabok utalnak a tűz pusztítására. A közelben lakó és bennünket elkísérő Kormányos Imre, Kurucz József és Kurucz Attila azt mondja, senki nem akar itt lakni. Kormányos Imre megmutatja, hol volt az egyik, hói a másik szoba, valamint a konyha és a kamra, még qzt is tudja, ki hol aludt. FÉLELEMMEL TELI VÁRAKOZÁS. Csengelén sokan tartanak L. János kiszabadulásától. Bár mindenki emlékszik a kilenc áldozatot követelő bűncselekményre, nem szívesen beszélnek róla. Pedig a többség már azt is tudja, hogy a gyilkos férfi - a bűntársához hasonlóan a falutól, sőt a bűncselekmény helyszínétől alig pár száz méterre, melyik tanyán akar letelepedni. Az utcán szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta, azért félnek, mert L. János 17(!) éve a Zsaru magazinnak adott interjújában kijelentette: kiszabadulása után viszszatér és mindenkivel leszámol. menekülni az akkor 18 éves Tarjányi István és 15 éves Kormányos Zoltán. - Akinek csak tudtam, segítettem! Higgye el, szörnyű volt hallani a sikolyokat és érezni az égett hús szagát. Ennél szörnyűbbet elképzelni sem lehet - mondja a férfi, aki Dettitől eltérően máig nem tudta feldolgozni a majd húsz éve történt borzalmat. Kormányos Zoltán kérte, ne faggassuk, így is rendszeresen felvillannak azok a rettenetes képek, amiket jobb lenne elfelejtenie, de nem tudja, ma is gyötrik. Kísértő emlékek Azoknak, akiknek sikerült kimenekülni az épületből, a Forgótanyától mintegy kétszáz méterre lévő Olajostanyához futottak. Égett a ruhájuk, jajveszékeltek, sikoltoztak. - Megpróbáltunk segíteni, eloltottuk a lángoló ruhákat, majd ahová tudtuk, lefektettük őket és vártuk a mentőket. Kormányos Zoli egy másik tanyán keresett menedéket, a többiek hozzánk jöttek. Aki vizet kért, vizet kapott, aki vizes ruhát kért, vizes ruSenki nem akar annak a közel húsz éve felgyújtott tanyának a helyére költözni - mondja a közelben élő Kormányos Imre, Kurucz József és Kurucz Attila Kormányos Imrét tanúként is kihallgatták: máig őrzi Horváth Dezső riportját, amely a Szögedi kincses kalendáriumban jelent meg FOTÓK-, FRANK YVETTE hát kapott. És volt, aki azt kérte, üssük agyon, mert nem bírja elviselni a fájdalmat, de ezt nem teljesítettük eleveníti fel emléket Olajos Ferencné, aki a könnyeit törölgetve azt mondja, nagyon sajnálja, hogy a hozzájuk menekülők közül csak Dettike élte túl a történteket. tudom, hogyan jutottam ki a házból, hogy kerültem a többiekkel együtt Olajosék tanyájára, ahonnan a mentők elvittek - beszél a húsz éve történt borzalomról Csányi Bernadett. Három túlélő Csengelén 1988. augusztus 15-én hajnalban a csengelei H. T. Imre, a csongrádi L. János és H. T. Imre fia, az akkor 15 éves H. T. László az ajtókon és az ablakokon Molotov-koktélokat bedobálva felgyújtotta a Forgótanyát. Az épületben 11-en aludtak, nők, köztük egy ikreivel terhes asszony, férfiak, gyerekek, és egy csecsemő. A házból kilencen kimenekültek, de a kegyetlen bűncselekményt végül csak hárman élték túl. Az eszelős tervet kiagyaló H. T. Imre így állt bosszút volt élettársán, Cs. L. Csabánén, aki előző évben elhagyta. A férfi a tanya felgyújtása után egy fejlövéssel magával is végzett. A Forgótanya ma is olyan, mint A három túlélő közül ketten még mindig Csengelén laknak. Bernadett, vagy ahogy a faluban emlegetik, Detti, elköltözött. Erről a fiatal nő azt mondja, nem azért, mert az emlékek nyomasztották, a sorsa alakult így. Évente megfordul egykori lakóhelyén, meglátogatja azokat, akik vele együtt megmenekültek, és beszélget azokkal, akik segítettek nekik. Néha a helyszínre is elmegy, letesz egy csokor virágot és emlékezik... Egy tettes kiszabadul L. János nemsoká kiszabadul. A férfit halálra ítélték, de megmenekült az akasztófától, a másodfokú ítélet előtt ugyanis eltörölték a halálbüntetést. L.-t néhány hete a szegedi Csillag börtönből a fővárosba szállították, onnan üzente, hogy nem kíván nyilatkozni. Az időközben nevet változtató, a börtönből kiszabadulva Csengelére visszatérő H. T. László ugyancsak elzárkózott. Az épületből sértetlenül tudott kiA gyilkos férfi - a bűntársához hasonlóan - a falutól, és a bűncselekmény helyszínétől alig pár száz méterre, egy romos tanyán akar letelepedni Az elítéltek csaknem fele külföldön kezdene új életet ITTHON A BÖRTÖNVISELT: CSAK EGY SITTES A napokban szabadult Tánczos Gábor, akit - jogerősen - tizenhárom év szabadságvesztésre ítéltek egy 11 éves körmendi kislány, H. Zsófia megölése miatt. Tánczos külföldön szeretne élni azzal az Ausztriában élő nővel, akivel még a börtönben kezdett levelezni. A Csillag börtönből szabadulók egy része is az országhatároh túl tervezi szabadulás utáni életét. KUNSTÁR CSABA V. huszonegy évet húzott le a Csillagban. Első fokon kötél általi halálra ítélték. Végül megkegyelmeztek neki. V.-t még a Magyar Népköztársaság nevében ítélték életfogytiglani büntetésre és a Harmadik Köztársaság tizennyolcadik évében került kedvezménnyel szabadlábra. Mintha csak a Marsra lépett volna ki azon az októberi hajnalon, amikor becsapódott mögötte a börtönajtó. A huszonegy év alatt korábbi ismerőseivel, barátaival teljesen megszűnt a kapcsolata. Szabadulása után csak segédmunkákból tengette életét. A negyvenes éveiben járó V. végül úgy döntött: Írországba repül. Az ország déli részén kapott munkát, de problémát jelentett az, hogy a yes és a no szavakon kívül semmit nem beszélt angolul. Egy kertész alkalmazta, aki elégedett volt vele, de valami apróságon összekaptak, erre V. hazajött. A huszonöt év körüli A. rablás miatt ült néhány évet a Csillagban. Szabadulás után Szegeden telepedett le, de büntetett előélete miatt sehol nem alkalmazták szívesen. Barátjával egy panelben bérelt szobát. - Épp tegnap kapcsolták le nálunk a villanyt. Meg lehet szokni, hogy gyertyával világítunk, a tévé meg úgyis csak butít - mondta nevetve A., akinek a börtönévek sem keményítették meg kölyökarcát. - A bátyám Hollandiában dolgozik, hozzá utazok én is. Azt mondja, van munka dögivei - avatott be terveibe. Ott új életet tudok kezdeni, mert itt mindig csak egy sittes gyerek leszek tette hozzá. - A Csillag börtön elítéltjeinek egy nagy része szabadulása után Nyugaton szeretne új életet kezdeni - nyilatkozta Pintér Tibor pártfogó felügyelő. A Csongrád Megyei Igazságügyi Hivatal munkatársa szerint a börtönlakók közül tízből négyen dédelgetnek olyan álmokat, hogy külföldön telepednek le. A valóságban azonban csak kevesen tudják a „megcsinálni szerencséjüket". A legkedveltebb országok közé tartozik Írország, az Egyesült Királyság és Németország. Pintér Tibor tapasztalatai szerint „az új lap nyitása" azért nem sikerül a többségnek, mert a volt börtönlakók közül csak elvétve akad, aki idegen nyelven beszél, de az is baj, hogy jelentékeny hányaduk nem szocializálódott munkára.