Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-21 / 17. szám

Hétfő, 2008. január 21. Megyei tükör 17 MÓRAHALOM, AZ ÉLHETŐ KISVÁROS (9.) Közbiztonsaga minősíti a települest A RENDŐRSÉG RÉGI ÉPÜLETE A POLGÁRMESTERI HIVATAL MELLETT ES A MAI, MODERN RIASZTASI KOZPONT AZ ISTVÁN KIRÁLY UTON Mórahalom: mintatelepülés. Nemcsak Csongrád megyében, országosan is példa arra, hogy a rendszerváltás óta igenis meg lehetett változtatni a helyi „kisvilágot". Hogyan? Lapunkban azért szentelünk tízrészes sorozatot a kis­városnak, hogy ezt bemutathassuk. Miként vált élhető' kisvárossá, közigaz­gatási központtá, a kistérségi összefogás szimbólumává. Hogyan lett a Ho­mokhátság álmos településéből turistákat vonzó, hatezres fürdőváros, hogy vált fogalommá az agráriumban a Mórakert, miért jönnek ide befektetők a leggazdagabbnak vélt Nyugatról, Hollandiából vagy Belgiumból is? FEKETE KLÁRA A jövőben egy település egyik értéke­ként azt fogják számon tartani az inf­rastruktúra mellett, hogy milyen a közbiztonsága - mondta Nógrádi Zol­tán polgármester. Mórahalmon sokat adnak arra, hogy ne féljenek az embe­rek, ha kilépnek az utcára, és ne félje­nek a tanyán élők sem amiatt, hogy a határ közelében laknak. A kisvárosban már 1996 óta egységes rendszerben, úgynevezett riasztási köz­pontban gondolkodtak, amely csak nemrégiben lett teljes. Mára egy szerve­zetbe, helyileg pedig két egymás mellet­ti, a szegedi út mentén fekvő épületbe tagozódott a mentőszolgálat, a központi orvosi ügyelet, polgárőrség, a polgári védelem, a rendőrség és a határőrség. A riasztási központhoz mellesleg a rendőrség 2003-ban költözött ki a pol­gármesteri hivatal mellöli épületből, és kapott általa új külsőt a ház, a ha­tárőrség új épületét pedig tavaly adták át. Most, hogy január 1. óta a határőr­ség a rendőrséghez tartozik szervezeti­leg, Mórahalmon mi sem változott. (A riasztási központhoz mellesleg még a tűzoltó egyesület is csatlakozott, ame­lyet a későbbiekben önkéntes tűzoltó­sággá szeretnének fejleszteni.) A szervezetek koncentrációja, egy helyre telepítése beváltotta a hozzá fűzött reményeket - foglalta össze a ta­nulságokat Rozsnyainé Hódi Mária, a polgármesteri hivatal szociális és igaz­gatási osztályvezetője. Mórahalom biztonságos település lett, csak va­gyon elleni bűncselekmények, főleg lopások fordulnak elő: földeken kint hagyott berendezések tűnnek el, vagy tanyákba surrannak be tolvajok. Fotó: Miskolczi Róbert Mórahalom egy pályázat keretében - Gyerekeink védelme - jövőnk védel­me címmel - olyan programot valósí­tott meg a környező településekkel együtt, amelynek eredményeként úgynevezett kistérségi bűnmegelőzési paktum jött létre a kisváros és a köz­ségek között. A Magyarországot kép­viselő projekt most január elején Lisz­szabonban, egy konferencián máso­dik helyezést ért el. (Folytatjuk.) További fotók a témáról az interneten: delmagyar t Jogászként is „gyógyít" Az orvoshoz és a joga'szhoz is azért fordulnak az emberek, mert bíznak abban, hogy jobbra fordul a sorsuk - mondja a mindszenti Pa'linkó Já­nos, aki eredetileg orvosnak készült, végül mégis jogász lett. Az ismert lo­kálpatrióta és közéleti ember büszke Mindszentre, ugyanakkor azt vallja, a város lakóinak nem csak gazdasági felemelkedésre van szükségük. MUNKATÁRSUNKTÓI Eredetileg a gyógyító munka érdekel­te, az érettségi után kétszer felvételi­zett is az orvosi egyetemre, ám mind­kétszer elutasították a mindszenti Pá­linkó Jánost. Aki így a fővárosi Fodor József Egészségügyi Főiskolára irat­kozott be, majd közegészség- és "jár­ványügyi ellenőrként helyezkedett el a vásárhelyi városi tanács egészség­ügyi osztályán, mely akkor a mára m PÁLINKÓ JÁNOST LEGINKÁBB A TÖRTÉ­NELEM ÉRDEKLI Fotó: Miskolczi Róbert legendás hírűvé vált Kószó Pál gyé­mántdiplomás főorvos vezetett. Ezzel egy időben beiratkozott a szegedi egyetem jogi karára, és diplomája megszerzését követően ezen a pályán folytatta munkáját. - Nem bántam meg, hogy végül a jo­gi pályát választottam, hiszen több párhuzam is létezik a medicina és a jog között, például: orvoshoz és jogászhoz is azért fordulnak az emberek, mert bíznak abban, hogy segítségével jobb­ra fordul a sorsuk - mondta Pálinkó Já­nos, aki jogi előadóként, majd jogtaná­csosként kezdett dolgozni előbb Vásár­helyen, majd szülővárosában, Mind­szenten. Több mint tizenöt év óta egyé­ni ügyvédként ismerik. A közéleti sze­rep sem áll távol tőle, így az ügyvédi kamara etikai bizottsági tagsága mel­lett a mindszenti választási bizottság elnöki posztját is ellátja. Lokálpatrióta­ként büszke arra is, hogy javaslatára kapott Pro Urbe-díjat a kétkezi mun­kásként ismert Losonczi házaspár, illet­ve egyike volt azoknak, akik azt szor­galmazták - sikerrel -, hogy volt általá­nos iskolájuk falára márvány emlék­táblát helyezzenek el az 1956-os helyi nemzeti bizottsági elnöke, Mihály Sán­dor, egykori tanítójuk tiszteletére. - Egyszerű munkásemberként dol­gozó szüleimtől egy életre szóló tisz­tességet kapta, mely ma is irányítja a hazához, a családhoz és az ügyfeleim­hez fűződő kapcsolatomat. Feleségem pedig mindig mellettem állt, ha segít­ségre volt szükségem - világította meg élete erkölcsi alapját. Pálinkó Jánost leginkább a történe­lem érdekli, de szívesen olvassa a ma­gyar és a világirodalom klasszikusait. Mindemellett figyelemmel kíséri, igazi lokálpatriótaként, a Mindszenten élők helyzetét, s úgy véli, „a kisváros lakó­inak nemcsak a gazdasági felemelke­désre, de a társadalmi tisztesség meg­őrzésére is szükségük van". A120 EVE EMELT ÉPÜLET HANGULATA TETSZETT A MEGY A GŐZÖS STÁBJÁNAK A kurblis telefont ma is használják Vasúttörténeti múzeumnak is beille­ne a csongrádi vasútállomás, ami éppen százhúsz éve épült. A múlt­idéző épületre és berendezéseire az utasok és a filmesek is felfigyel­tek. A modern kor vívmányait szinte nélkülöző állomást lakják is: Kovács Jenő szerint az idő máshol is repül, de itt valahogy másképp, és ezt meg is lehet szokni. BÍRÓ PÁNIÉI Százhúsz éves a csongrádi vasútállo­más, és ez meg is látszik rajta. Az 1888-ban átadott épület manapság akár egy interaktív vasúttörténeti mú­zeum is lehetne, és ez a múltidéző hangulat már az utasoknak is feltűnt. Nem véletlen, hogy Koltai Róbert lVJegy a gőzös című, a huszadik szá­zad első felében játszódó filmjét is itt forgatta nemrégiben. A komédia pro­ducere, P. Koltai Gábor szerint ennél optimálisabb helyszínt nehezen lehe­tett volna találni, hiszen az állomás­épület és annak környezete ma is hű­en őrzi egy letűnt kor emlékeit. Nem sok dolguk volt a díszletépítőknek, a látvány, a hangulat adta magát. A zá­rójelenetnél csak a Csongrád feliratot kellett lecserélni Csontvárra, és máris megelevenedett a forgatókönyvírók által megálmodott háború előtti vidé­ki Magyarország. - Néha én is úgy érzem, mintha mú­zeumban lennék, de szerintem sok, kisállomáson dolgozó vasutas kolléga ugyanezt elmondhatja magáról ­mondja Rácz Sándor. A csongrádi ál­lomásvezető néhány éve egy, a forgal­mi irodába betévedt nő megjegyzése után kapta föl a fejét, aki hangosan is rácsodálkozott a helyiség berendezé­seire. A fénymásolón és a ventilátoron kívül nem is tudott olyan használati tárgyat mutatni neki, ami a huszon­NEM TEVEDES: CSONGRÁDON MA IS HAB0RU ELŐTTI BERENDEZESEKET HASZNAINAK A VASÚTI KÖZLEKEDÉS IRÁNYÍTÁSÁHOZ Fotó: a szerző felvétele egyedik századból való, így ő is magá­évá tette a múzeumi hasonlatot. Külön érdekessége a forgalmi helyi­ségnek a kurblis vonali telefon, amit hajtani kell, ha nincs áram alatt. A legszemrevalóbb azonban a váltóke­zelők munkáját segítő biztosító beren-' dezés, amelynek fedlapján torzított helyszínrajz mutatja a vágányok igénybevételét. Ez az 1930-as évekbeli gyártmány több mint fél évszázada ar­ra szolgál, hogy balesetmentesen bo­nyolítsák a vasúti forgalmat Csongrá­don. Jól illusztrálja a mai viszonyokat, hogy egyelőre nincs internetes össze­köttetése a pénztárnak, a jegyeket ol­lóval darabolják az utazási cél szerint. A váróterem és a peron is a régmúltat idézi. Az egyetlen kakukktojás az épületben a néhány éve felújított és akadálymentesített mellékhelyiség, amit kulcsra is zárnak, nehogy le­pusztuljon az állomás szintjére. A százhúsz éve emelt épület felső szintjein három szolgálati lakás is van. Kovács Jenő több mint egy évti­zede lakja az egyiket, és annak ellené­re szeret a robogó vonatok közvetlen közelében élni, hogy otthonában nem nagyon tudja egy időben használni elektromos készülékeit, az ósdi vil­lanyhálózat ugyanis nem bírja el a ter­helést. Fűtenie szénnel kell, a lakás csinosítását pedig csak saját költségé­re végezheti el. Mégis szeret itt. Azt mondja, az idő máshol is repül, de itt valahogy másképp, és ezt meg is lehet szokni.

Next

/
Thumbnails
Contents