Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám

Az Öttömös melletti tanyán élő Széli családban minden közös, még a hálószobatitok is EGYÜTT: 1 FÉRFI. 3 FELESÉG. 8 C Amikor egy kapcsolatban megjelenik a harmadik, általában csak idő kérdése, hogy mikor robban ki a botrány. Persze akadnak kivételek. A12 tagú öttömösi Széli családban azonban semmi sem úgy történt (történik), ahogy az „elvárható" lenne, ugyanis nemhogy a harmadik, de még a negyedik felbukkanása sem okozott különösebb problémát. Sőt! - Ildikóval húsz éve élünk együtt, Icuval tizenhét, Évivel öt esztendeje - mondja mosolyogva Széli Attila, amikor megkérem, hogy mielőtt bemegyünk az Öttömös melletti házukba, ahol három „feleségével" és nyolc gyermekével él, készítsünk leltárt. Leltár - testvérek között A mosoly nem a kérdésnek és nem is a válasznak szól. A negyvenéves férfinak vidám a természete. A leltározást a gyerekekkel folytatjuk. A19 éves Attilát, a 18 éves Renátát és a 15 éves Adriánt Ildikó; a 15 éves Tamást, a 12 éves Adrient és a 11 éves Julikát Icu; a két hónapos Gergőt pedig Évi szülte. A nyolcadik gyermek a 18 éves Petrik Tamás, ő Attiláéknak nem vér szerinti gyermeke. Együtt élnek, és ami a legfontosabb, boldogok. Adrián és Tamás nagyon hasonlítanak apjukra, és ebből következik, egymásra is. Mintha ikrek lennének. - Ildi és Icu együtt járt terhességi tanácsadásra. Miután Adrián és Tamás megszületett, sokan kérdezgették, hogy ikrek-e. Mindenkinek azt válaszoltuk, hogy igen. Amikor azt is megkérdezték, hogy mennyi különbséggel születtek, és meghallották, hogy két hónap, akkor... Na, akkor látni kellett volna az arcokat! Nem értették! - meséli már bent a házban a többiekkel együtt hangosan nevetve a családfő. A férfi jobbján, Gergővel a kezében Évi ült le, a balján, hozzá közelebb Ildi, mellette Icu. Azt mondják, hogy ez csak véletlen. A többiek, a gyerekek a szomszédos szobában beszélgetnek, kártyáznak, társasjátékoznak. Mag Ildikó 37, Borsos Ilona 34, Maczelka Éva 21 éves. Évit egyébként szülei apácának szánták... Első: az asszony Miközben faggatom őket, látszik, nem szerepet játszanak, jól érzik magukat. Viselkedésük természetes, végig mosolyognak, néha megérintik a mellettük lévőt. - Mi, lányok, olyanok vagyunk egymással, mint a testvérek, kapcsolatunkat ezzel tudom leginkább jellemezni - mondja Ildikó. A család legidősebb, de még mindig fiatal asszonyát villámgyorsan megkérdezem, milyen érzésekkel küszködött, amikor Icu belépett az akkor még ideálisnak tartott családmodellbe. - Tudtam róla, hiszen Attilával a kezdetektől mindent megbeszélünk. Kapcsolatunkban ez, vagyis a kölcsönös őszinteség elengedhetetlen, a legfontosabb. Elfogadtam, hogy Icu velünk fog lakni, azóta sincs súrlódás köztünk. Legfeljebb azon vitázunk, hogy a krumplis tészta piros vagy fehér legyen-e. A családbövülés azonban nem jelentette azt, hogy Attila attól fogva engem elhanyagolt volna. Mai napig ugyanúgy odafigyel rám, törődik velem, mint előtte. És ezen Évi öt évvel ezelőtti felbukkanása sem változtatott - mondja töprengés nélkül Ildi. Icu ugyanerről azt mondja: neki, nekik van helyük Attila szívében és lelkében, a gyerekeknek is. Mindent megkapnak tőle, valamennyien boldogok. Évi szinte szó szerint megismétli, amit a két, nála idősebb nő mondott. A férfi ehhez annyit tesz hozzá, hogy mindegyiküket egyformán szereti, számára mindhárman egyformán kedvesek. - Persze mindenkinek akadnak roszszabb napjai, ilyen nálunk is előfordul. Ha Ildi szomorú, vagy rosszkedvű, akkor vele, ha Icu, akkor vele, ha Évi, akkor pedig vele foglalkozok többet, és ezt a többiek elfogadják - mondja Attila. Mosolygós válóperek A három nő közül egyébként kettőnek a neve Széli Attiláné. Ildi és Attila „közös megegyezéssel, a bíróságon mosolyogva" elváltak, Icu hivatalosan a felesége a családfőnek, de nemsoká ök is elválnak, hogy Évi és Attila is egybekelhessen. Egy ideig arról beszélgetünk, hogy mit szól(t) a családjuk, szüleik, testvéreik, közvetlen környezetük a mindennaposnak korántsem mondható családmodellhez, és hogyan viselkednek velük szemben az ismeretlenek. A szülők a kezdeti elutasítás, tiltakozás után elfogadták, hogy fiuk előbb két, majd három nővel, lányuk egy férfival és előbb egy, majd két nővel él együtt. A nagyszülők már igazi nagyapák és nagymamák, a nagyobb ünnepeken, valamint születés- és névnapokon ajándékkal kedveskednek az összes unokának. Icu felbukkanásával Attila kapcsolata a testvéreivel és sógornőivel megromlott. Erről a férfi és a nők is azt mondják, szerintük attól tartanak, hogy valamelyiküknek megfordul a fejében, hogy így is lehetne élni. Összesúgnak a hátuk mögött Az „idegenekkel" nincs semmi bajuk. Megszokták, hogy az utcán, a boltokban, a benzinkutakon felismerik őket és összesúgnak a hátuk mögött. Közbevetem, hogy ugye tudják, az emberek többsége azt találgatja, mit tudhat ez a férfi, mi lehet a falak mögött, mi történik éjszakánként a hálószobában. Látom rajtuk, arra számítanak, én is megkérdezem. De ehelyett azt javaslom, csak annyit áruljanak el, amit már több helyen is elmondtak, hogy közös a hálószobájuk és az ágyuk. A többit inkább bízzuk az emberek fantáziájára. Az viszont továbbra is érdekel, hogy mit tudhat a „férjük", miközben a nők többsége arról panaszkodik, nem figyelnek oda rájuk, elhanyagolják őket, itt meg... Sokszor felteszem nekik azt a kérdést is, hogy féltékenyek-e egymásra TANÁCSADÁS. Szélléket rendszeresen keresik személyesen és telefonon tanácsért, főleg a férfit faggatják, vadidegenek kérik, árulja már el, mi a titka, hogyan tud három nővel évek óta harmonikusan együtt élni. - Mi mindenkinek megpróbálunk segíteni. Azt viszont tudni kell, hogy erőltetve semmilyen kapcsolat nem működik, valakire rákényszeríteni egy helyzetet és elvárni, hogy abban boldog legyen, nem lehet - magyarázza a férfi. vagy másra. Mindannyiszor határozott nemmel válaszolnak. Attilát arról is megkérdezem, mit szólna, ha egyik nap valamelyik „felesége" azzal jönne haza, hogy megismerkedett egy férfival, szeretné, ha hozzájuk költözhetne. A családfő azt mondja, befogadnák, ám a nők szinte egyszerre tiltakoznak. Azt elismerik, hogy olykor-olykor „próbálkoznak" náluk, melyik nőnél nem, de egy férfinak sincs esélye. Mit tud ez a férfi? - Attila nagyon jó ember, csodálatos férfi, ami egy nőnek kell, megkapjuk tőle - mondják teljes egyetértésben. Ildikónak, Icunak és Évinek közben újra és újra eszébe jut, hogy a „vendégeket" meg kellene kínálni valamivel. Már nem tudjuk, és miután kiderül, hogy a süteményt nem az asszonyok, hanem „férjük" készítette, már nem is akarjuk lebeszélni őket. Meg kell hagyni, Attila joghurtos sütije isteni. Az alig 21 éves Évi lefekteti kisfiát, és visszatér korábbi témánkra, a féltékenységre. Azt mondja, Ildire és Icura nem, de ö bizony más nőkre féltékeny. Arra is kitérünk, amit sokan feltételeznek, hogy valamilyen szektának a tagjai. Azt mondják, hallanak ilyesmit, de ez bolondság. Miután átmegyünk a másik szobába a gyerekekhez, a felnőttek visszavonulnak. Pillanatok alatt kiderül, a pusztamérgesi iskolában tanuló gyerekek is elfogadják ezt a helyzetet, szeretik és támogatják egymást, büszkék szüleikre. Nem titkolják, élvezik az ezzel járó „népszerűséget" is. Az összes gyerekkel anyaként bánnak Széli Attila asszonyai Háztartás és munka A család felnőtt tagjai kötöttség nélkül megosztják egymás között a munkát és a gyereknevelést. Ha az egyik takarít, a másik főz, a harmadik mos. A fiúkra és a lányokra egyformán odafigyelnek. Egyébként pedig ugyanúgy a munkájukért kapott pénzből élnek, mint mások.