Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-18 / 15. szám

101 Délmadár Péntek, 2008.január18. ÜGYINTÉZŐK IGAZGYÖNGYE - Jó napot kívánok. Okiratügyben jöt­tem. - Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kér­nék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útleve­let, egy 25 és egy 15 ezer forintos illeték­bélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerez­heti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt... - Tessék. - Tessék? Mi az, hogy tessék? - Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul. - És kínaiul? - Természetesen. - Nem felejtette el kézi technikával rákopírozni az ujjlenyomatát? - Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni. - Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecse­mőkorától napjainkig legalább fél­évenként. - Milyet parancsol? Színeset? Feke­te-fehéret? - Vegyeset. És persze háromdimen­zióst. - É'voilá! - Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechni­ka. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs. - De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszü­lött osztályon egy lázlap hátára. Úgy­hogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon. - Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál? - ...hát... Az eredeti családi bárói okle­velünk elvitték a tatárok még 1242 vé­gén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérel­met, de még nem értesítettek. Nagy baj? - Jaj, de sajnálom. Hát pont ez a pa­pír nélkülözhetetlen lenne. - Csak vicceltem. Itt van. - A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán? - 42 éve készülök erre a pillanatra. Be­jövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy-igénylő űrlapot. - ...Dehát...izé...elfogyott... - Na ne vicceljen. Ott van az a kétmé­teres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Miért nem akarja ideadni? - Fogadtam a kollégámmal egy fagyi­ba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve? - Hogyne. Még papírom is van róla. - A, nem kell. Itt az olvasójegy­igénylő lapja. Gratulálok. - Hurrá, és most mi a teendő? - Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollégám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olva­sójegyet, majd tájékoztatja. JANUARI VICCÖZÖN Konkurencia A kakas összehívja a tyúkokat. Kicso­magolja a díszdobozt, és kivesz belőle egy strucctojást. - Higgyétek el, nem akarlak kriti­zálni benneteket, de nem árt, ha lát­játok, mire képes a külföldi konku­rencia! Előrelátó Pistike anyjának ikrei születnek. Az apa megkéri Pistikét, szaladjon be az iskolába, hogy ezen a héten nem fog iskolába menni. Mikor Pistike hazaér, kérdi az apja, hogy minden rendben volt-e. - Igen, apa, a tanár úr pedig gratu­lált a picihez. - De hát nem mondtad neki, hogy ikrek születtek? - Nem, a másikat a következő hétre tartogattam. Próba Az egyik kisfiú új kutyát kap. Elviszi sétálni,"s útközben találkozik a barát­jával. - Jaj, de aranyos kutyád van! - kiált fel a barátja. - Simogasd meg! - Nem harap? - Én is ezt szeretném megtudni! Beszélni nehéz Az öreg Pista bácsi átmegy a szom­szédokhoz látogatóba. Bekiabál a kertkapun, mire megjelenik egy ha­talmas házőrző komondor, és meg­szólal: - Nincs itthon a gazdám! Az öreg úgy megijed, hogy elájul. Amikor a kutya nyelvcsapásaitól ma­gához tér, azt mondja: - Te, hát ugatni nem tudsz? Mire a kutya: - Tüdők én, csak nem akartam ma­gát megijeszteni. Pénztelenség A rendőr morfondírozik: - Nem értem! Én keresek százezret, az asszony nyolcvanat, havi tízezer összejön a piásüvegekböl is, még sincs soha pénzünk! Matektanár A fényképészetbe betér egy matekta­nár: - Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni. - 9x13? -117. Miért? SZESZSZÓTÁR Javasoljuk, hogy nyomtasd ki, és tartsd mindig magadnál! Így az alko­hol nyelvéről magyarra tudod fordíta­ni az anyanyelvét csak törve beszélő, Alkohóliába szakadt hazánkfia beszé­dét. Íme olvasónk levele, de a kénye­sebb szavakat *-al kitakartuk. - Méezsör. - Még egy sört. - Szeret­nék még egy (utolsó) sört kérni. - N'düzed. - Van tüzed? - Kérem, ad­jon tüzet, legyen szíves. - Gyogizsdzsaj. - Jó kis csaj (vagy)! ­Nagyon vonzónak találom önt, kis­asszony. - Möfaszan. - Mi a f**z van? - Bocsá­nat, nem értettem, amit mondott. - Huubaze. - Hú, b***d meg! - Saj­nos úgy érzem, hogy rövidesen rosz­szul leszek. - Jjjjjaaaa. - Jaj! Meglehetősen fá­radtnak érzem magam, talán jobb len­ne, ha valaki segítene hazamennem. - Pisaba. - A p***ába. - Megígérem, hogy többé nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani. - Amásziki. - Adj már egy cigit! - Le­gyen szíves, engem is kínáljon meg a cigarettájából! - Fiszk. - Fizetek. - Főúr, kérem a számlámat, legyen szíves! IvpI •l 11 W^m i: BÁTYI ZOLTÁN Belami politikai felelőssége Ez nem volt egy átgondolt lépés - nyugtázta Snájdig Pepi mozdu­latát lózsi csapos a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsma­ipari műintézmény nagytermében. E megjegyzés, no meg még néhány káromkodás azt követően röppent, hogy Snájdig egy hir­telen mozdulattal, merő véletlenségből felborított két asztalt, le­sodort uszkve tizenkét korsó sört, nyolc féldeci tömény szeszes italt, néhány csikkel telt hamutartót. A mozdulatsor végeredmé­nyeképp - mivel összetört Plüss Eta mobiltelefonja is - a gyors fel­mérés mintegy húszezer forintnyi kárt mutatott ki. - Igaza van, vállalom a politikai felelősséget - tárta szét min­den kezét Pepi, s lépéseiről arra lehetett következtetni, hogy pár pillanaton belül elhagyja a kocsmát. - Mit vállal? - hökkent meg Józsi csapos. - Itt pontosan meghatá­rozható károk keletkeztek, s legalább ennyire pontosan felmérhető károkat okozok én is a maga fején, ha nem Fizeti ki az utolsó fillérig ezt a pusztítást - jajongott a csapos, s a konszenzuskeresés jegyében elkezdte szorongatni Snájdig nyakát. - Maga csak ne önbiráskodjon, mert jól eltöröm az orrát - véde­kezett udvariasan Pepi. Majd kifejtette: momentán nem a kártérítés, hanem a politikai felelősségvállalás van napirendben a modern Ma gyarország építése közben, így aztán Józsi belebotolhat arccal egy asztalnak sarkába, ha nem hajlandó megérteni új időknek új dalait. - Mivel látom, hogy annyi esze sincs, mint egy üvegben felej­tett kovászos uborkának, elmondom: magánál sokkal műveltebb urak, a politika elit tagjai is pontosan tudják: ez az egyetlen kive­zető út, ha elrontanak valamit - magyarázta Snájdig. - Mert itt van például a kormányzati negyed ügye, aminek építé­sét le, pardon: megállították. Elköltöttek az előkészületekre vagy két talicska pénzt, telket vásároltak milliárdokért, tervpályázatot hirdet­tek, kommunikáltak, meg tudja a fene, mit össze nem hordtak, és lám: nem lesz belőle semmi. A tévében meg azt hallom: a kormány­zat vállalja a kudarcért (ami persze nem is kudarc, naná!) a politikai felelősséget. No, így kell ezt csinálni - düllesztette a mellét Snájdig. - Szóval azt mondja, hogy egy árva buznyákot sem kell saját zsebből kifizetnie annak, aki az egész kormányzati negyed ügyé­ben fenekére vert a milliárdoknak? - kérdezte döbbenten Ló Élek. - Miért kéne? Ebben az országban mindig csak a kisembereknek kell viselni a következményeket, vagy erre még nem jöttek rá? Ha egy pénztáros véletlenül nem ad számlát a vásárlónak, úgy rávernek egy ötvenezer forintos büntetést, hogy még a szeme is csörög, mert hogy kárt okozott a nemzetgazdaságnak. Ha mindez milliárdos tétel­ben történik, az már nem kár, hanem projekt, vagyis egészen más a leányzó fekvése - magyarázta Bika Jenő. - Jaj, ne legyen már üyen demagóg - háborodott fel Belami. - Egy ország működését nem lehet olyan pontosan megtervezni, hogy egyetlen hiba se forduljon elő. A kormányzati negyed kezdetben jó ötletnek tűnt a kormány szerint, ám idővel rájöttek, mégsem az. De még időben korrigálták a lépésüket, így végül nem vertek el rá 150 milliárdot, vagy ki tudja mennyit, csupán néhány milliárdocskát. Te­hát úgy is fel lehet fogni az ügyletet, hogy megtakarítottak szépeket álmodó vezetőink több mint száznegyven milliárdot. Belami okfejtését hallgatva a Zsibiben mély csönd állt be. Majd nagy hirtelen támadt olyan kiabálás, ami a decibel világbajnoksá gon minimum két aranyérmet hozott volna a Zsibi SE versenyzőinek. - Maga teljesen agyamentnek néz minket, Belamikám? - ér­deklődött Cink Enikő. - Adva van egy negyed, amiből nem lett semmi, viszont elvertek rá egy halom pénzt. Az adófizetők zsebé­ből, amibe beleértendő az én likas zsebem is. Akkor hadd köve­teljem a rám eső pénz visszafizetését lelkiismeret-furdalás nélkül. Meg egyébként is: mi a francot jelent ez a politikai felelősség? - Ja, kérem, az bonyolult dolog - hümmögött Belami. - Hogy mást ne mondjak: ennek eredményeként a politikai vezetők pél­dául elveszíthetik a választók bizalmát, oszt nekik aztán annyi. - Hát ez remek! Mondja, nem tudná elintézni, hogy ha rajtakap­nak egy kis mulasztásos törvénysértésen a bétém üzemeltetése köz­ben, én is megússzam politikai felelősséggel? Még azt is vállalom ezért, hogy soha nem lehet belőlem képviselő, netán alállamtitkár-he­lyettes - kínált jó üzletet Minek Dönci, de senki nem figyelt rá. Belami szörnyülködött ennyi butaság láttán, Józsi csapos meg éppen Snájdi­got ütlegelte, közölvén: összetört poharakra, nem is beszélve megcsor­bított hamutartókról, nem tér ki a politikai felelősség intézménye.

Next

/
Thumbnails
Contents