Délmagyarország, 2008. január (98. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-12 / 10. szám

61 Megyei tükör Szombat, 2008. január 12. M0RAHAL0M, AZ ELHETO KISVÁROS (2.) Kalandozók Homokországban MÓRAHALOM FŐTERE RÉGEN ÉS MA. MÍG HÉT ÉVE 15 EZER FORINT FOLYT BE IDEGENFORGALMI ADÓBÓL, ADDIG TAVALY 18 MILLIÓ Mórahalom: mintatelepülés. Nemcsak Csongrád megyében, országosan is példa arra, hogy a rendszerváltás óta igenis meg lehetett változtatni a helyi „kisvilágot". Hogyan? Lapunkban azért szentelünk tízrészes sorozatot a kis­városnak, hogy ezt bemutathassuk. Miként vált élhető' kisvárossá, közigaz­gatási központtá, a kistérségi összefogás szimbólumává. Hogyan lett a Ho­mokhátság álmos településéből turistákat vonzó, hatezres fürdőváros, ho­gyan vált fogalommá az agráriumban a Mórakert, miért jönnek ide befekte­tők a leggazdagabbnak vélt Nyugatról, Hollandiából vagy Belgiumból is. FEKETE KLÁRA Mórahalmon ma ötvenöt család él a vendéglátásból, egyszerre, egy éjsza­kára négyszáz turistát is el tudnak he­lyezni. Ez azért hatalmas szám, mert 2001-ben még csak három család pró­bálkozott szállásadással abban a Ho­mokországban, amelyről sokan azt ál­lították: nincs benne semmi látnivaló. Akik azóta belevágtak, bebizonyítot­ták az ellenkezőjét. Míg 2001-ben csak 15 ezer forint folyt be a városi kasszá­ba az éjszakánkénti 300 forintos ide­genforgalmi adóból és az ehhez kap­csolódó állami támogatásból, 2007­ben már 18 millió. Nógrádi Zoltán polgármester sze­rint a turizmus fejlődése az önkor­mányzat és a magánszektor összefo­gásának köszönhető. A lakosság az önkormányzat biztatására bölcsen és előrelátón épült rá az Erzsébet fürdő­re, de a 2002-ben átadott Thermál panzió sikere is ösztönözte az embe­reket. A semmiből hozták létre a für­dőkultúrát és a vendéglátást. A 2007-ben Mórahalmon megfordult há­romszázezer vendég fele már Csong­rád megye határain kívülről érkezett, és nagy részük több éjszakát töltött el a kisvárosban. Sokan a mezőgazdasági termelés­sel hagytak fel, mások kiegészítették Kabalát tarthatunk a lottóötösért, sikeres vizsgáért, vagy éppen az aranyéremért. Jelentéktelennek tű­nő tárgyakat spirituális erővel ruhá­zunk fel, s a pozitív eseményeket ezeknek tulajdonítjuk. Szegedieket kérdeztünk arról, milyen tárgyakhoz ragaszkodnak, számukra mi bizto­sítja a sikert. BOBKÓANNA A múlt héten senkinek sem sikerült el­találni minden számot az ötöslottón, így a nyeremény összege 2 milliárd 200 millióra nőtt. Pedig néhány szege­di egészen őrültnek látszó dolgokat is bevet a siker érdekében, vagy éppen szerencsét hozó kabalát tart magánál, abban bízva, hogy Fortuna istennő rá­kacsint. Számok a padlón - Több zsirpapirt egymás mellé te­szek a földön, és ráírom a számokat. A nyolc hónapos unokámat hagyom, másszon a „számtérképen". Ahol megáll egy picit, azt jelölöm a lottón ­tulajdonítanak szerencsét hozó szere­pet. A kabala lehet egy apró kavics, a nagymamától örökölt medál, vagy egy cérnából font karkötő, amely másnak értéktelennek tűnik, tulajdo­nosának azonban titkos kapaszkodó, mankó a nehéz pillanatokban. Lila elefánt fülbevalóval Lajtos Szandra, a Szegedi Korcso­lyázó Egyesület versenyzője hisz a ka­balák pozitív erejében. A közelmúlt­ban mégsem volt szerencséje, hiszen egy esés miatt három helyen tört el a bokája. - Nyolc évig hozott nekem szerencsét egy barna plüssmackó, amit minden versenyre magammal vittem. Kint volt velem az olimpián, bejárta velem Európát, és Ázsiába is elkísért. Tíz hónapja azonban lecse­réltem, de még mindig kitüntetett he­lyet foglal el, igaz, már csak otthon, a polcomon - meséli Szandra. Azt is elárulta, mostanában egy lila "elefántot szorongatott a versenyek előtt, amelyet szerelmétől kapott. - A fülén fél pár fülbevaló lóg - a párját el­m g§ Nyolc évig hozott # 9 nekem szerencsét egy barna plüssmackó, amit minden versenyre magammal vittem. Lajtos Szandra Vizsga egy majommal Sok egyetemista pozitív kisugárzást tulajdonít bizonyos tárgyaknak, és a vizsga eredményességét e tárgy jelenlétéhez köti. Balogh Mária egy tenyérnyi méretű zöld rénszarvas és egy ujjnyi hosszúságú majom társaságában szerzett jó jegyeket a vizsgákon. - A francia államvizsgán is velem volt az egyik, nem valószínű, hogy ezért, de hármast kaptam. A kabalák magabiztosabbá teszik az embert, de nem ezektől függ a siker - mondja Mária, aki azt is elárulta: a tegnapi kommunikáció államvizsgán majom és rénszarvas nélkül is átment. mondja a nevét eltitkoló nagypapa, aki évek óta próbálkozik a szerencse­játékkal, és nagyobb összeget csak unokája születése után nyert. Ügy ér­zi, számára a kisbaba hozta meg a szerencsét. Mások egy tárgynak, régi emléknek vesztettem -, az orrára pedig azt a gyűrűt húztam, amit az első közös nyaralásunk alkalmával kaptam a ba­rátomtól. Az a fajta ember vagyok, aki nagyon ragaszkodik a tárgyakhoz. A szobám tele van plüssállatokkal és apró kis díszekkel. Hét elefántot is az agráriumból származó jövedelmü­ket. Emiatt Mórahalmon kisebb a munkanélküliség, mint a Homokhát­ság többi településén. Teleki Ferenc­né, az 1996-ban alakult helyi turiszti­• • A mórahalmiak 7 # egyszer csak azt vették észre, hogy jön a vendég. Teleki Ferencné kai egyesület elnöke elmondta, a szervezeten is látszik, hogy megvál­toztak a körülmények. A tagság szin­te teljesen kicserélődött, ma azok Fotó: Frank Yvette erősítik, akik a 2001-es „fordulat éve" után vágtak bele a vendéglátás­ba. „A mórahalmiak egyszer csak azt vették észre, hogy jön a vendég" - em­lékszik a folyamat kezdetére. Közben tanfolyamokat végeztek el. Csak a für­dő nyolcvan főnek ad munkát. Az ifjú­sági szálláshelyek bővültek a széksósi volt Klebelsberg-iskolából átalakított kulcsos házzal, valamint a határőrlak­tanyából létrehozott erdei iskolával, ahol például egy éjszaka ötven diák is megalhat. További fotók a témáról az interneten: KABALÁK A LOTTÓÖTÖSÉRT, SPORTSIKERÉRT, EREDMÉNYES VIZSGÁÉRT Egy harisnya is hozhat szerencsét összegyűjtöttem, hiszen ezek így együtt állítólag szerencsét hoznak ­magyarázza a sportoló, aki eddig egyetlen szegediként vett részt a téli olimpián. Rituális szertartások A Szegedi Kortárs Balett táncosai és az együttes vendégművészei is ragaszkodnak bizonyos szertartá­sokhoz, ruhadarabokhoz vagy tár­gyakhoz. Kopeczny Kata például jó­val az előadások előtt kikapcsolja mobilját, megmosakszik, és csak ez­után a rituális szertartás után lép színpadra. A közelmúltban Szegeden vendég­szerepelt pécsi balettművész, Uhrik Dóra egy neccharisnyához ragaszko­dik, amelyet több előadáson is vi­selt. Minden felvétel után megpat­tant rajta egy szál, ő mégis addig hordta, míg egészen „lerongyoló­dott" a lábáról. Jónás Zsuzsa pedig évek óta magánál hord egy aprócska plüssteknőst. - Mindig nálam van, járt már velem Portugáliában, Fran­ciaországban, Németországban, és még sorolhatnám. Szegedre is elhoz­tam magammal, most is ott van a hotelban, ahol megszálltam, míg itt táncolok. Egyébként nem tulajdoní­tok neki különösebb jelentőséget, egyszerűen csak jólesik ránézni. Szeretem, ha velem van - mondja a táncművész. UHRIK DORA A NECCHARISNYAJAHOZ RAGASZKODIK Fotó: Frank Yvette

Next

/
Thumbnails
Contents