Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-29 / 302. szám

101 Szieszta Szombat, 2007. december 29. • • w „Testvérem" lett Rad Babic SZÉLJEGYZET A 68-AS OLAJKITORES MARGOJARA Istenem, de rég volt! Istenem, micsoda borzalom volt! A dübörgést nem is a fülével hallotta az ember, hanem a mellével. Mázsás lökéseket éreztem a bordáim alatt. Soha ilyet azelőtt nem láttam, és nem is hallottam, pedig ott voltam az üllési gázkitörésnél is. És soha ilyet nem szeretnék még egyszer se látni, se hallani. HORVÁTH DEZSŐ Hajszál híján negyven esztendeje már. Hogyan kerültem oda? Még nem voltam újságíró - a rákövetkező januárban zupáltam be a Délmagyarhoz -, a televíziónak nyomtam a gombot. Füst borította be a Vásárhelyre menő utat, mintha alagútban jártak volna az autók. Rendőrök vigyáztak mindenre és mindenkire, a legtermészetesebb hatósági rendelkezés lépett életbe: a tűzhöz senki civil oda nem mehet! Mégis rendőr őrnagyi kísérettel jutottam a közelébe, amennyire az észveszejtő forróság megengedte. Ésszel fölfogható fogalmaim azóta sincsenek a pokolról, de mintha az nyílt volna meg az algyői kútnál. Lánctalpas traktorok túrták a sáncot köré, hogy a kiömlő olajat valahogy medencébe fogják. A vastorony alja akkor még vörösen izzott, és hatalmas lángok nyaldosták az eget. Kámzsás tűzoltók rohamoztak, hatalmas vízsugarak hütötték őket. Tűzálló volt a kámzsájuk, a melegben megsültek volna másként. Ezt a hatalmas küzdelmet kellett nekem bemutatnom az ország népének, hogy átüssön a képernyőn is a borzalom. Ezt csináltam másnap is, harmadnap is, és nem tudom még meddig. Tölcsér, fölfordítva Bütykörészős gyerek voltam mindig, ne tessék csodálkozni rajta, azonnal azon rágódtam, hogyan lehetne úgy közel férkőzni a lángokhoz, hogy q megsérült „karácsonyfát" le lehessen szerelni, és az új zárószerkezetet fölrakni. Amikor végre ledőlt a torony, és el is vontatták a böhömnagy lánctalpasok, kitaláltam valamit. A gimnáziumban, kémiaórákon láttam a Bunsen-égőt. A gázcső végére szerelt kicsinyke alkalmatosság olyan volt, mintha egy kis tölcsért fordítottak volna meg: alul a kitágított karimája, fölül meg a tölcsér csöve. Legfölül a láng. Rendeltetésszerűen levegő is áramlott be a cső végén, mert, ugye, oxigén nélkül nincsen égés. Ezt képzeltem el ide is, hatalmasra megnövelve, szikrát nem vető anyagból. Valami óriásdaru fogta volna horgára, és ráillesztette volna a lángra. Néhány vasoszlopból óriáslábakat is gondoltam alá, hogy a munkások dolgozhassanak, miközben jóval a fejük fölött, megemelve dübörög a pokol. A naponkénti odajárásom alatt majdnem mindenkit ismertem már, meg is kockáztattam néhány szakember előtt „fejbéli találmányom" tálalását. A világ legtermészetesebb dolgaként meg is mosolyogták illendően. Gigászi méretekben tudtak csak gondolkodni, a laboratóriumi párhuzamos finomságok messzire estek tőlük. Gondolom, mindenkiben kavarogtak a megmentő gondolatok, úgy vették az enyémet is. Semmi válasz Summa summarum, történtek még olajkitörések később is, azokon is ott voltam, és a kukac bennem rágván, mindig elmondtam szilajnagy ötletemet az arra illetékesnek vélt legfőbb fejesnek. A füzesgyarmati kitörésnél is. A jótékony mosolygás soha el nem maradt. Amikor már a betű bűvkörébe kerültem, sorban előhozakodtam vele, reménykedve, a veszély múltán, higgadtan végiggondolja valaki, és azt mondja, lehet ebben valami. Micsoda jó érzés lett volna! lőtt aztán az elfújásos eloltás. A lökhajtásos repülőmotor kerekekre szerelve egyszerűen elfújta a lángot, mint kisgyerek az első tortáján a gyertyát. Emlékszem arra is, amikor Bakuban égtek olajtüzek, hogyan óvatoskodtak • Az algyői fúria az itthoni mindenre vigyázók, nehogy írjunk a nagy szovjet csodafegyverről, mert sértés lenne akkor emlegetni, amikor ők vannak a legnagyobb bajban. Lényeges a történetben, hogy a közel-keleti háború végén a kuvaiti olajtüzek oltására tiltó rendelkezések ellenére is kiutazó Vecsernyés Imre tűzoltóparancsnok „csillaghullást" lefokozást - volt kénytelen elszenvedni, mert azzal a módszerrel fújogatta el azt a néhány kutat, amelyiket neki rendelt a sors. (Nem mellékes, valami háborús nyavalya is megragadt benne, nem sokkal utána meg is halt szegény. Vagy a megalázás vitte el?) Nekem azonban maradtak az aggodalmaim. Rendben van, el tudjuk fújni a lángot, de a kiömlő gáz akármiASZERZŐ FELVÉTELE kor újra belobbanhat. Szikravetőnek egy szem kavics, és valami kóbor vas összetalálkozása is elég. Aki éppen ott matat, annak menthetetlenül vége. Előkerültek ugyan olyan csavarkulcsok is, amelyek akkor sem szikráztak még haloványan se, amikor megcsúszott valamelyik a csavarfejen, de az ördög a pokol torkában se alszik! Írogattam, küldözgettem is ötleteimet, de legtöbbször semmi válasz nem érkezett. Most jön a testvér A napokban a szegedi közéleti kávéház programjában azt találtam, hogy valami föltalálókompánia jön közénk, és ötletek is fölvethetők lesznek. Soha jobbkor! Elmegyek mindenképpen, és ha szóhoz jutok, ott is elmondom. Mégse mentem. Az történt, hogy előző este a Discovery csatornáján éppen egy föltaláló kálváriáját mutatták be. Azonnal csirizzel kenték be alattam a széket, nem mozdultam, amig a végére nem értek. Egy nyalka legény, név szerint Rad Babic volt a föltaláló, aki 1977-ben jutott ugyanarra a gondolatra, amire én 1968-ban. Kilenc évvel később. Szép rajzokon be is mutatták találmányát. Csöppet nem irigylem. Közös bennünk, hogy ö se ment a találmányával semmire. ö nem a tölcsér-elvet hasznosította, valami súlyos anyagból készült hatalmas csövet emelt rá a lángra a teleszkópos daru, de az alja annak is terebélyesebb, hogy jól elzárja a külvilágtól. Oldalról betolattyúzható zárószerkezetet is kitalált hozzá, láthattuk azt is. A lényeg, ő is fölküldte a lángot a magasságokba. y Lelki testvéremmé fogadtam azonnal, kötekedtem is vele mindjárt. Amikor nemcsak arról van szó, hogyan lehet gyorsan-könnyen elzárni, de javítani is kell a szerkezetet, enyhén szólva is aggályos a megoldás. Hatalmas luxus azonban fotelban ülve kötekedni. ö a lehető legilletékesebb kezébe akarván helyezni találmányát, a kuvaiti olajtüzek földjén nyújtotta be. Óriási pechje volt, éppen Kuvait maradt ki a találmányokat védő nemzetközi szabadalmi szervezetből. Elnyelte a sivatag. Pár évvel ezelőtt, amikor újra piszkálni mertem levelekkel a nálunk éppen akkori illetékeseket, valamelyik már azt irta, szép ötletem föl van találva. Gondoltam most, az igazat írhatta, mert Rad Babicét illett is ismernie. Egy kicsit más, de a lényeg közös. És a sorsa is. Az övé ugyan meg is valósulhatott, de a te orrod, kedves Babic testvér, ettől még fokhagymás. Akár az enyém. A Colossus legyőzte a modern laptopokat, még ma is kódfejtőként működik EZ A SZÁMÍTÓGÉP MEGNYERTE A VILÁGHÁBORÚT Több mint hatvan év telt el azóta, hogy a nácikkal óriás harcot vívott a világ. De a Colossus - a kódfejtő' számítógép, amely megfordította a második világháborút, és a szövetségesek oldalára billentette a mérleget - most visszatért az üzleti világba. PAUL HARRIS (DAILY MAIL) Több évtizednyi csend után a masina csattog, zörög és újra működésbe lendül. A 14 éven át tartó felújításnak köszönhetően a világ első programozható digitális számitógépe ismét munkába állhat. Ahogyan a Colossus felújítása elkészült, azonnal titkos üzeneteket fogadott újra egykori háborús rejtjelező géptársától, amelyet a németországi Paderborn város múzeumában őriznek. Üjra be akarják bizonyítani: a Colossus képes arra, hogy riválisaival, a laptokokat a kódfejtésben legyőzze. Szupertitkos csapat tervezte A szakértők azt jósolták, a modern számítógépekkel fel tudja venni a harcot. A Colossus - amely egy fél szobát foglal el, olyan nagy - azzal dicsekedhet, hogy még mindig a Bletchley Parkban, Buckinghamshire-ben „lakik", ott, ahol a háború idején a kódfejtő központ működött, s hamarosan átköltözhet az újonnan nyílt Nemzeti Számítógép Múzeumba. A Colossus sebessége és megbízhatósága a kézzel épített bonyolult alkatrészeknek köszönhető, és annak a géniusznak, aki a programját megalkotta. Mielőtt feltalálták volna, a rejtjeles üzenetek megfejtése legalább hat hetet vett igénybe, és emiatt az információk nagy részét már nem is tudták használni. A németek egy magas szintű adattitkosító szerkezetet alkottak, amelyet Lorenz névre kereszteltek, ezzel továbbították a legfontosabb üzeneteket a német hadsereg vezetői és a berlini főparancsnokság között. Nagy-Britannia tudott a Lorenz létezéséről, de valójában nagyon nehezen tudták feltörni kódolt üzeneteit. A kódfejtésben nagy szerepet vállalt Tommy Flowers, a királyi posta elektronikai mérnöke, valamint a briliáns matematikus, Max Newman. 1943 februárjától Flowers és szupertitkos csapata 11 hónapot töltött azzal, hogy megtervezze és megépítse a Colossu-t, amelyet Newman tudományos teóriája és technikai útmutatása alapján készítettek el. Kiszolgálta: 550 operátor Az 1500 kapcsolóval ellátott Mark I ekkor még működött, és Mark II amely ötször gyorsabb volt és kétszer annyi kapcsolóval rendelkezett a Colossust ennek a két gépnek a kiváltására alkották meg. Hamarosan a Bletchleynek egy hatalmas számítógép állt a rendelkezéséCsattog és csörög, egy fél szobát elfoglal a Colossus, a világ első programozható digitális számítógépe re, a Colossus. Éjjel-nappal 550 operátor dolgozott mellette. A kódháború a számítógép megalkotásával eldőlt, és a modern számítástechnika alapjait rakták le a gép megalkotásával. A nácik továbbra is anélkül továbbították üzeneteiket, hogy tudtak volna a Colossus létezéséről, amely a világháború legjobban őrzött titkává vált. Minden üzenetet, amelyet elfogtak, lyukkártyákra jegyezték fel, amelyeket később írott szöveggé alakítottak. A távírógépet a Colossushoz kapcsolták, amely percenként ily módon ötezer karaktert volt képes gépelni. Nagyon sikeres volt azáltal, hogy a kódokat betűkké, illetve szöveggé tudta alakítani. Churcill parancsot adott arra, hogy a Colossus gépet a háború végén darabokra kell szedni. A létezéséről csak akkor hallott a közvélemény, amikor a géppel kapcsolatos titkosítást a háború vége után harminc évvel feloldották. Újraalkották A mérnökök, akik Nagy-Britannia legnagyobb büszkeségének megalkotásán dolgoztak, szintén titokban tartották munkájuk mibenlétét, és soha nem beszéltek a gép áramkörének kapcsolási rajzáról sem. Az 1945-ben lefotózott rajzokat használták a Colossus újraépítéséhez. Amikor a napokban a gépet ismét beüzemelték, a Bletchley Parkban azt mondták: a Colossus két olyan rejtjeSJ ELSŐ KREATÚRA. 19úA-ben és 1945-ben a Colossus 63 millió karakternyi szupertitkos német üzenetet vetett papírra, az a szövegmennyiség majdnem 5000 könyvkötetnek felel meg. Tony Sale, a számítástechnikai múzeum alapítója azt mondta a Colossus projektről: „A Bletchley Parkban működő kódfejtő gépek áttörést hoztak a második világháború történetében. Hiszünk a kódfejtők örökségében, hiszen ők taposták ki az ösvényt a mai modern számítástechnikának. A Colossus a számítástechnika új korszakának első kreatúrája, egy örökség, amelyet meg kell őriznünk." les üzenet megfejtését végezte el, amelyet Németországból küldtek. Bátran kimondhatjuk, hogy a Colossus nélkül a második világháború legalább 18 hónappal tovább tartott vol-_ na, és ezért emberek százai vagy ezrei fizettek volna az életükkel. A titkos német üzenetek megfejtésének sikere képessé tette a brit hadsereg vezetőit, hogy megtudják Hitler stratégiáját, és ehhez képest dolgozzák ki a sajátjukat. És ami még ennél is fontosabb: biztosak lehettek abban, hogy a D-Day fedőnevű partraszállással kapcsolatban - 1944 júniusában történt - a németeket teljesen félre tudták vezetni. Fordította: Nyemcsok Éva