Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

IV. | Csendes éj Hétfő, 2007. december 2í+. 0 ADY ENDRE Karácsony i. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Ügy mint régen ­Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Oh, de nagy boldogság Szállna a világra, És a gyarló ember ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... Egymillió kupak a 11 éves fiú őssejtkezelásáre ÁDÁMNAK KISTESTVÉRE SZÜLETIK Varga Ádám, a tizenegy éves kisfiú továbbra is őssejtbeültetésre vár. A szükséges hatmillió forintnak egy év alatt még csak a fele gyűlt össze, a család pedig kezd kifogyni az ötle­tekből. A mozgássérült Ádámnak ha­marosan megszületik a második kis­öccse. FEKETE KIÁRA A tizenegy éves Varga Ádámon sokan próbáltak segíteni azt követően, hogy idén februárban először írtunk róla a Délmagyarországban. A születésekor oxigénhiányos állapotba került és emiatt agykárosodást szenvedett kisfi­út ugyanis szülei Kinában szeretnék kezeltetni: abban az össejtbeültetés­ben bíznak, amely már sok, Ádihoz hasonlóan beteg gyereket kihozott re­ménytelen helyzetéből. A kisfiú és családja bemutatását kö­vetően - az édesanya, Márkus Tímea ápolási segéllyel otthon vigyáz Ádám­ra és kistestvérére, a hatéves Ákosra, az édesapa a MÁV-nál dolgozik - gya­rapodni kezdett a pénz a már koráb­ban nyitott bankszámlán. Sokan meg­mozdultak azért, hogy az életvidám, környezetével hihetetlenül közvetlen Ádi megkapja az esélyt arra, hogy leg­alább egy icipicit önálló életet éljen. Főleg egyszerű emberek segítettek kisebb-nagyobb összegekkel - mondta Tímea -, hozzátéve, férje munkahelyé­től egyszeri nagyobb összeget, a vas­utasok összegyűjtött adományát, a rendőrségtől kerekes széket kaptak, és jótékonysági rendezvényeket szerve­zett az édesanya volt iskolája, a Kos­suth Zsuzsanna szakközépiskola is. Eddig a hatmillió forintos kezelés árá­nak a fele gyűlt össze. Most egy böl­csőde és több általános iskola mű­anyag flakonok kupakjainak gyűjtésé­be kezdett: ezekért az édesanyának egy vásárhelyi vállalkozó pénzt fizet, igaz, nagyon keveset. A Varga család mindezek ellenére próbál örülni az élet apró örömeinek. Annak is, hogy idén karácsonykor már öten ünnepelnek: Tímea ugyanis álla­Ádámnak sem kell a szomszédba mennie egy kis huncutságért, amikor öccsével, Ákossal játszik Fotók: Segesvári Csaba B KUPAKTANÁCS. A Varga család tize­dik emeleti lakásának ajtaja előtt minden talpalatnyi helyen hatal­mas, kupakokkal teli műanyag zsá­kok állnak. Ez még mind semmi: a szomszéd lakások egy-egy szobája is tele van azokkal a műanyag ku­pakokkal, amelyeket gyerekek gyűjtenek nekik. Fárasztó munka a kupakolás: el kell hozni, át kell vá­logatni, a koszosakat elmosni. Ed­dig egymillió darab kupakot gyűj­töttek: két tonnát. Egy tonnáért 50 ezer forintot kapnak. potos, márciusra várja harmadik fiú­gyermekét. Azért vállalkoztak nehéz körülményeik ellenére egy harmadik gyerek felnevelésére is, hogy Ádámon segítsenek. „Azt szeretnénk, hogy ha eljön az az idö, amikor mi már nem élünk, ne Ákos döntsön egyedül Ádi sorsáról. Ne egyedül az övé legyen a fe­lelősség" - magyarázza Tímea, aki rémálmaiban azt látja, hogy felnőtt gyermeke magatehetetlenül fekszik egy intézetben. Az őssejtkezeléstől sem a teljes gyógyulást várja, hanem azt, hogy fia állapota javul valamelyest, és legalább el tudja látni magát. SZÁZ ÉVIG HARANGOZTAK TÁPÉN KÓNYÁÉK Kónya Mária manapság is gyakran jár a tápéi templomba, ahol korábban az édesapja is harangozott Fotó: Segesvári Csaba Harang szól születéskor és halálkor. Imára hív, és veszedelemre figyel­meztet. Nem is olyan régen még fél­reverték a harangot, amikor tűz ütött ki, vagy ha a hömpölygő folyó kilépett a medréből. A Kónya família felmenői több mint száz éven át kongatták a harangokat Tápén. HORVÁTH LEVENTE Amíg manapság már mechanikus szerkezetek kongatják a templomok harangjait, addig a régi időkben önál­ló mesterségként tekintettek a haran­gozóra. A tápéi Ilia Istvánná édesapja, nagyszülei és dédszülei száz évnél is tovább szolgáltak harangozóként. - Édesapám minden reggel harango­zással kezdte a napot. Nyáron négy­kor, télen ötkor ébresztette a harang­szó a falu népét. Mindig jó erőben volt, mert kötéllel kellett húznia a többmázsás öntvényt - mesélte az egykori harangozó lánya, Kónya Má­ria, aki most 84 éves. - A helybeliek napközben a közeli földeken szántot­tak, de amíg zengtek a harangok, ad­dig megálltak a munkával, levették a kalapjukat, és elmormoltak egy rövid­ke imát - tette hozzá az idős asszony. A kis, nádtetejű tápéi házak gyak­ran kigyulladtak, ilyenkor harangszó figyelmeztetett a veszedelemre, akár­csak balesetnél, vagy ha a Tisza ha­ragjában elhagyta a medrét. Ha vihar közeledett a község felé, akkor is a ha­rangozót keresték: „Húzzad már a nagy harangot, komoly baj fenyegeti a határt!" - gyűltek össze a templomnál a község lakói, mert azt tartották, hogy a robaj szétoszlatja a felhőket. - A harangozok csupán filléreket kaptak fizetségként, emiatt más mun­kákat is el kellett vállalniuk. Az édes­apámék például fákat engedtek le a A tisztségre a templomba járó né­pek választották ki a megfelelő em­bert, aki a mise előtti átöltöztetésben is segédkezett az atyának. A vasár­napi nagymisére a nagyharang hívta a gyülekezetet, hétköznapokon vi­szont csak a kisebb harangok szól­tak. - Adventben hajnali ötkor kez­dődött a mise. A hívők lámpásokkal felszerelkezve érkeztek. Az apám előbb megkongatta a harangot, majd eltakarította a havat a templom kö­rül. Karácsonykor fél 12-kor volt az első harangszó az éjféli misére, be­Csöndítő ás kereplő A tápéi római katolikus templom a megye egyik legrégibb műemléke. Egy korábbi templom helyén a XIII—XIV. század fordulóján emelték. Ebből az időből származik régi támpilléres, kora gótikus szentélye és tornyának alsó fele. A toronyban három harang működik: a nagyharang, a nagymásodik és a kisharang. Utóbbit csöndítőként, azaz lélekharangként használják. Korábban egy nagyméretű deszkaládás, hajtókaros kereplő is működött a toronyban, ezzel helyettesítették a harangokat a húsvét előtti nagyhéten. Tiszán. Nagy nyárfadeszkákat hoztak a tápéi Lippai fatelepre és a Boszor­kányszigeten is gyakran kikötöttek ­beszélt a harangozok megélhetési ne­hézségeiről Marika néni. harangozásra tele lett a templom. Szerencsére ez a hagyomány a mai napig él, igaz, az édesapám helyett manapság már mechanikus szerke­zetek kongatják a harangot.

Next

/
Thumbnails
Contents