Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-15 / 292. szám

101 Szieszta Szombat, 2007. december 15. Soha ennyi áldozat nem volt, soha ilyen kegyetlenséggel nem öltek CSENGELE. 1988:9 HALOTT. 1 HALÁLRAÍTÉLT > Tt7 EMBtM aittT OLTOTTAK KI CMWOOBl, .< TTZENB3TEWK HALOTT , MAGA A HOSItZrÁLLÓ. AKI KÖBE lÁm MACÁT M SEGfTOK KOZOl. 8 gV J PtHtTON A MATMKOKC HAJACOS BfXTETfeSK 1 Halálra ítélték a csongrádi gulyást A TádtiMM* (]a»t»6t), (Atfányl Ilim. M»Ja«o« T«« 1J»IK> +» I ránit totvén >• llH«t«Aoklut h»IHtwlU>. (ruus: Enjprdtt Zstuvil Swrdai lapsi&munkban MiOltük. hogy a :ncgycl btrófcigcrn megkralAdo'.'. a láv«lv •ugutatum carogok-l TSMmwim, majd a tanuk kihaiiiw tanat fcüüeiQCR tegnap reggel a uakArlük ;neghailgatá>Aval fuiyUloUiHt a targyalus. Kiután hangzott ei az ugye azi perbeszed, inald a három vad kitt ügyvédiéinek védűbeazede Utana szünetet leien lettek be. a bíróság visszavonult ítélethozatalra. A szegedi Széchenyi téri Csabánet, amket az elhagyta es nem tárt vissza hozzá Tervet Ladányi helyeselte, s személye* segítségét is megígérte Az 6 segítségével KZrestek pKztolv! a *1sk«rf*l légér,dl Istvántól Is Itala gos kOzreműküdétéert már elóre 30 ezer forintot es egy autót adott Ladányinak. * fiával leiralott — termeszensen nom érvényén — végrendeieleben meg neki ígérte hbainak felet es azt is. hogy tanyájaba költözhet. Mindezt persze mar az 5 halala után. mert azt ts meg verrel a birtokában kény- ' szentelte őket A kenyazertU-s tényét a csongrádi «u- i tyás esetében nem fogadta ' a bíróság, hiszen Mfcr CoremflkíWéséér! előre kapóig elVnszulgaítaíást. ráaJaíul azt hille. barátja haLila után vár rá a beígért örökség. Gondban volt a bíróság ugyanakkor a bosaztiálló fia esetének megíték-seben, mivel az valóban rettegett az apjától, nem mert neki ellentmondani. Az ügyész a halálos Ítéletei tudomásul vet tat fiajagos IWoeO V. r 4..U iota« jSIm ü Tizenegy férfira, nőre, ikerterhes anyára és gyerekre gyújtották rá a házat 1988. augusztus 15-én - tudósított lapunk az ítélethozatalról Néhány hónap múlva kiszabadul a szegedi Csillag börtönből a magyar kriminalisztika történetében a legkegyetlenebb módon végrehajtott és legtöbb, kilenc áldozatot követelő bűncselekmény egyik tettese. Az akkor 27 éves csongrádi férfit halálra ítélték, de megmenekült az akasztófától, ugyanis a másodfokú ítélet előtt a halálbüntetést eltörölték. Két társa közül az egyik egy 15 éves gyerek volt, aki hat év börtönnel megúszta. A másik, a fiú apja öngyilkos lett. 01ÁH Z01TÁN „A Csongrád Megyei Bíróság Szegeden, 1989. évi január hó 24-én, 25-én és 26-án megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: L. János (...) I. r. vádlott bűnös társtettességben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében. Fk. H. T. László (...) II. r. vádlott bűnös társtettességben, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében. Ezért a megyei bíróság a többszörös visszaeső L. János I. r. vádlottat halálbüntetésre, Fk. H. T. László II. r. vádlottat 6 (hat) évi fiatalkorúak börtönére és 4 (négy) évi közügyektől eltiltásra ítéli." Utolsó halálos ítélet Az ügynek volt harmadik vádlottja is. L. I. közvetlenül nem vett részt a bűncselekményben, szerepe „csak" egy pisztoly beszerzésére terjedt ki, amiért lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság, és öt hónap, végrehajtásában két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A szörnyű bűncselekmény kiagyalóját, H. T. László apját, H. T. Imrét már nem tudták bíróság elé állítani. De erről később. •bá KEGYELEM. A Legfelsőbb Bíróság egy éwel később, 1990. február elsején részben megváltoztatta az ítéletet: a többszörösen büntetett előéletű l. Jánost halálbüntetés helyett életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A másik két vádlott ítéletét nem módosították. I. János a halálbüntetés eltörlésének köszönheti, hogy megmenekült az akasztófától. Néhány hónap múlva kiszabadul. Az ügyben az egyik legkiválóbb büntetőbiró, Exterde Tibor hirdetett ítéletet, akiről köztudott volt, hogy halálbüntetés-ellenes. Akkor azonban nem volt más választása. Mellesleg ezzel az ítéletével Csongrád megyében ö szabta ki az utolsó halálbüntetést. A Csongrád Megyei Bíróság Büntetőkollégiumának elnöke az ügyről még most sem beszélhetett, de arra a kérdésünkre, hogy pályafutása alatt találkozott-e hasonló büncselekménynyel, határozott nemmel válaszolt. Féltékeny szörny - A magyar kriminalisztika történetében - amióta jegyzik - sem korábban, sem később nem volt ilyen különös kegyetlenséggel végrehajtott és ennyi áldozatot követelő bűncselekmény, mint amüyen Csengelén 1988. augusztus 15-én hajnalban - mondta lapunknak Merényi Kálmán, az egyik legnevesebb magyar kriminológus, a Csongrád Megyei Főügyészség egykori vezetője. A büntetőbíró és a kriminológus által is a legek kategóriájába tartozó bűncselekmény egyébként egy közönséges vagy inkább mindennaposnak mondható féltékenységre vezethető vissza. H. T. Imrét 1987-ben az élettársa, Cs. L. Csabáné két kiskorú gyermekével elhagyta. A férfi hiába próbálta „visszaszerezni" őket, a nő hajthatatlan volt. H. T. Imre bosszút esküdött, úton-útfélen azt hangoztatta, lelövi az asszonyt és magával is végez. A fegyver beszerzéséről legjobb barátja, L. János gondoskodott. A Zbrojovka pisztolyt 18-20 lőszerrel L. I. adta el nekik. A hiúságában vérig sértett és féltékeny férfi egy idő után elvetette a „sima" agyonlövést, eszelős tervet eszelt ki. Ügy döntött, rágyújtja a nőre a házát. A tervéről tudott L. János és a bosszúvágytól hajtott férfi fia, a 15 éves H. T. László is. Sőt nemcsak tudtak, hanem részt is vettek a részletesen kidolgozott pokoli forgatókönyv megvalósításában. L. János egy személyautót és ötven libát kapott. A két férfi és a fiú vásárolt mintegy 100 liter benzint, amit 1,2, 5,10 és 20 literes palackokba, üvegekbe öntöttek. Augusztus 14-én az apa ráparancsolt a fiára, hogy tartsa szemmel azt a tanyát, ahová volt élettársa és a gyermekek költöztek, figyelje meg, kik mennek be az épületbe, ök pedig vettek egy láda sört, és nyomban nekiláttak, hogy elfogyasszák. Hajnalig ittak, majd négy óra körül odamentek a tanyához, ahol a fiú „jelentette", hogy amit egy jelre meggyújtottak és bedobáltak a házba. Tűzhalál „Jajveszékelésre, ordibálásra riadtam fel." - olvasható az egyik tanú, T. I. vallomásában, aki azzal folytatta, hogy ö és egy másik férfi a konyhában aludt. A kiabálásra kinyitották a konyhaajtót, akkor meglátták, hogy szinte az egész épület lángol, a bent lévők ruhája ég, bármerre indultak, a tűz útjukat állta, az égett hús szagát érezte. A tanú azt is elmondta, hogy a társa kiugrott a konyhaablakon, ő ismét tett egy kísérletet és megpróbált A rettenetes ügy nyomában lukács János főkapitány a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjeként Tisza Ferenc vizsgálótiszttel együtt részt vett Magyarország legtöbb áldozatot követelő bűncselekményének felderítésében. Bár azóta több mint 19 év eltelt, a két rendőrtiszt nemcsak a bűnözők, hanem az áldozatok nevére és korára is a mai napig emlékszik. Tisza Ferenc nem említette, de Lukács iános fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az ügynek volt két döntő mozzanata, ami elvezette őket a tettesekhez, és mindkettő Tisza érdeme: t. Iános és H. T. László alibijét ő döntötte meg. Egyébként a vizsgálati osztály munkatársai állapították meg azt is, hogy ezt a bűntettet nem egy ember követte el. A két rendőr abban egyetértett a bíróval és a kriminológussal, hogy a csengelei bűncselekményt sem az áldozatok számában, sem a kegyetlenségében semelyik más nem múlta felül. És hogy soha nem fogják elfelejteni azt a képet sem, ami 1988. augusztus 15-én fogadta őket a csengelei Sebők-tanyán. az épületben tizenegyen vannak, név szerint felsorolta őket, majd hozzátette: mindenki alszik. A három ember ezután a benzinnel töltött palackokat (Molotov-koktélokat) letette a épület bejárati ajtója és az ablakok közelébe, • Az utolsó Csongrád megyei halálbüntetést Exterde Tibor bíró szabta ki FOTÓ: KARNOK CSABA segítséget nyújtani. Éppen Cs. L. Csabánét sikerült kimentenie, az összeégett nőt kihúzta a konyhaablakon, ahol H. T. Imre pisztollyal a kezében várta! A férfi az asszonyt betuszkolta a közelben álló személyautóba, beült az első ülésre, és gázt adott. A két bűntársa már korábban elhagyta a helyszínt. A ház teljesen leégett, az épületből csak a fentebb már említett két férfi jutott ki sértetlenül. A tanyából kimentett és elhurcolt Cs. L. Csabánét H. T. Imre két kilométerrel odébb lelőtte, és magával is végzett. Az épületben szénné égett a 78 éves K. Józsefné és a 15 éves S. Mónika. A többieket súlyos, életveszélyes állapotban szállították a szegedi bőrklinikára és a gyermekkórházba. Testük felületének 35-80 százaléka megégett. Augusztus 19-én meghalt a 11 éves S. József, augusztus 27-én a 41 éves S. Józsefné, augusztus 30-án az egyéves H. T. Tamás, szeptember 12-én a 20 éves N. Ildikó, szeptember 20-án a 11 éves Cs. Tímea. N. Ildikó 26 hetes terhes volt, ikreket várt! A magzatok is meghaltak. DARVASI LÁSZLÓ KOCSMÁK, BLOGOK, KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÜR Van énnekem egy kollégám az Élet és Irodalomnál, Széky János, irodalmár és jeles fordító, újabban pedig afféle „médleveleket" közöl folytatásban, mely dolgozatok szerintem sajtótörténeti jelentőségű alapvetések, s őket minimum kötelező olvasmánnyá, vitaanyaggá is illene tenni a kies és árnyas médiaiskolákban, Szegeden, vagy bárhol másutt az országban. Múlt heti dolgozatában Széky azt írja, olvasta volt a köztársasági elnök úr egyik nyilatkozatát, melyben az elnök úr azt mondta, blogot egy ideje nem olvas, mert a blog többnyire arctalan acsarkodások terepe, majd még azt is hozzátette az elnök úr, hogy véleményért nem kocsmába - értsd: blogot olvasni jár az ember. Nos, itt, e kissé ingerülten szőtt kontextusban a kocsma valami végesen rosszat, mélyrétegi képződményt jelent, elveszett emberek félhomályos tárhelyét, tudatalatti sötétséget, horribile dictu gondolati poklot. Író azonban tán azért is lenne az ember, hogy a szavakat, amennyiben oktalan bántalom éri őket, oltalom alá vegye, s letisztítsa őket a rájuk ragadt kosztól, amennyiben ez még lehetséges. Bizonyos szavak végleg elromlottak, használhatatlanná váltak, erre nézvést Esterházy Péter A szavak csodálatos életéből cimű esszéje lenne a kötelező irodalom. Egyes szavakkal sajnos nincs mit tenni, bűzös torkokból süvöltötték ki őket, a szavak hullákká váltak, s aki mégis használni igyekezne őket, máris kívül kerül a civilizációs normatíván, speciel egy olyan normán, amely Magyarországon még mindig roppant sérülékeny, még mindig könnyen és következmények nélkül áthágható. Nézem mármost ezt a szót, kocsma. A szláv nyelvből folydogált át, akárcsak a csárda szavunk. Köszönet érte. Éppen itt hever a kezem ügyében Krúdy Zsuzsa Apám, Szindbád című könyve, abban egy fotográfiára lelek, címe: „Krúdy legkedvesebb tabáni kocsmája". Helyes kis épület, Szegeden a Palánkban álltak egykor ilyen házak, itt az a cégér, hogy „Vendéglő a Mélypincéhez". Hogy egy tudós ember, a legfontosabb honi közjogi méltóság nem jár kocsmába véleményért, rendjén való, csakhogy és ámdebár. A magyar kocsmának nagy és költői története van, ezért speciel Krúdy sokat tett, a kiskocsmák világáért, a kockás abroszok, a komótosan fölsorakozó vörösboros butéliák, remegő velők látványért. Aztán pedig miért ne lehetne az úgynevezett kocsmanépnek megfontolandó véleménye?! A magyar filmtörténet egyik legszebb jelenete, amikor a Megáll az idő című, Gothár Péter rendezte klasszikusban Bodor - Öze Lajos - együtt iszik a rokon fiúval, nem is tudom, talán kevertet - legyen ez a szesz ezentúl a kádárviszki - a hatvanas évek Magyarországán, és egyszerre ilyesmit mond, „Itt, kérlek, még a szar is le van szarva!" A jelenkori rövidpróza egyik legfontosabb írója, a tragikus kitagadottságban meghalt Tarr Sándor is kocsmás író volt, kocsmában szedte föl a történeteit, nálánál jobban kevesen tudták, miféle sorsok és nyomorúságok tárulnak fel a pultok népének sorsában, s hogyan lesz ebből megrázó, irodalom, lassan ugyancsak tananyagi epika. Egyszer egy felolvasó délutánon egy fiatalember azt kérdezte, a blog miért nem tekinthető tárcának. Mert tárcát írni szakma, voltaképpen kismüvészeti produkció, tárcaíró bárki nem lehet, de blogíró igen. A blog a virtuálisan civil megnyilvánulások identitáskeresésének egyik legfontosabb alkalma, rendszerint napló, s bizony csacskaság azt hinni, hogy részeg mondatok artikulálatlan támolygása - ez most képzavar volt, de meghagyjuk -, s még botorabb csacskaság azt véleményezni, hogy a blog leginkább névtelen és arctalan acsarkodás lenne. Nem az, mert többnyire arccal és névvel vállalt vélemény, magyarázat, értékelés és leírás. Olykor önveszélyes üzem, emlékezhetünk a kormányszóvivőnek kijelölt ifjú hölgy esetére, aki éppen a blogjában szólta le gyermeke óvodáját, az ott tébláboló kisgyerekeket, az óvónőket, nem is lett belőle kormányszóvivő, pedig karnyújtásnyira volt a kinevezés. S nem véletlenül blogol a kormányfő sem. Nézzük meg mármost, miféle újságolvasási szokások vannak például az Egyesült Államokban. Akad néhány nagy, úgynevezett megaújság, mint a New York Times vagy a Los Angeles Times. Ezeknek a kiadványoknak az on-line változata rendkívül nagy napi olvasottsággal bír. Am az úgynevezett átlagolvasó nemcsak e virtuális újságokra kattint, gőzölgő kávé mellett, még félálomban, hanem nyomban egynémely nagyblogra is, melyek milliós(l) napi olvasottsággal bírnak. Ezekkel a nagyblogokkal versenyezni képtelenség, ám a szakma nyilvántart egy úgynevezett szélesebb blogfarkat, mely szintén olvasottsági, kattintási adatok mentén rajzoltatik ki. Nos, jómagam ismerek egy világhírű, egy itteni egyetemen tanító alkotmányjogászt, aki rendszeresen blogol, s e nagyszabású amerikai blogfarok végén szerepel, de szerepel. Mondom, alkotmányjogász, akár a köztársasági elnök úr. Ennek az amerikai alkotmányjogásznak napi nyolcvanezer kattintás az átlaga, de volt már százhúszezer is. Es nemcsak napi politikáról, a normatívákról, morálról, az iraki háborúról, de alkalomadtán a tubarózsákról is szokott írni.