Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-06 / 258. szám

6 "MEGYEI TŰKOR" SZERDA, 2007. NOVEMBER 6. Befelé nem tüzelünk! - Idény eleji forma - Elkezdődött a vadászszezon A tetszhalott róka és a nádas cowboyai A Domaszcki Földtulajdonosuk Széchcnyi Zsigmond Vadásztár­sasága 18 tagját kísértük cl Röszke és Domaszék között. Ki­derült, milyen is az idény eleji forma, s hogy miért nem lehet falábbal vadászni. Megtudtuk azt is: nyúlnak lenni nem fe­nékig tejfel, a palotapincsi pe­dig nem vadászeb. - Fácánkakasra, mezei nyúlra, dúvadra, vízi vadra megyünk. Kóbor kutyát nem lövünk! Vi­gyázzunk a hullósöréttel, a meg­lőtt vad ne hulljon be tanyába ­sorolja fuszku István vadászmes­ter, civilben egy erdészeti szakkö­zépiskola tanára. Tizenöt napon lőnek Domaszék határában vagyunk: a Domaszéki Földtulajdonosok Széchenyi Zsigmond Vadásztár­sasága első idei vadászatára jöt­tünk. 18-an készítik puskájukat, köztük Mráz jános festőművész és a 75 éves Elek Péter. - Mint a gyermek a lézuskát, úgy vártuk ezt a napot! - meséli. Szertartá­sosan készült a nagy eseményre: előző nap összepakolta ruháit, megtisztította fegyverét. Domsik Mihálytól, a vadász­társaság elnökétól megtudjuk: a szezon január 26-áig tart, 15 va­dászati nap lesz addig. A társaság 27 tagja összesen 5200 hektáron vadászik. Van már vadászházuk is: az erdő közepén álló tanyán méltóképpen lehet majd lezárni a cserkészéseket. - Persze akár más célokra is használható ­jegyzi meg sejtelmesen (uszku István, - ehhez azonban már „maroklőfegyver" használatos... Reggel nyolckor indulunk az erdőbe, egymástól 30 méterre so­rakozunk fel, vonalban. Az első 5-600 méteren hajtjuk magunk előtt a vadat, senki sem tüzel. Se­baj, mesél az erdő, előkerülnek a sztorik: jártak itt már falábú olasz vadászok is, úgy kellett ki­vinni őket egy mély szántásból. Kiderül, a róka valóban ravasz jó­szág, képes halottnak tettetni magát. Egy vadász fel is tette a iMfa j *- % sr . L -.# * ~ "V- Qjr P ír.- - >«r V - ű >JS> i V A vadnak is jár a tisztesség: a vadászok tisztelegtek az elejtett állatok előtt Fotók: Schmidt Andrea vállára a döglöttnek hitt állatot, ám az váratlanul életjelet adott magáról: beleharapott a férfi fe­nekébe. Háromszáz méterre megy a sörét Ránk nem leselkednek hasonló veszélyek: U alakban hajtunk - a nyúl ugyanis nem egyenesen elő­re, hanem oldalra menekül. A bal­eseteket megelőzendő - a három milliméteres sörét hatótávolsága 300 méter - betartjuk az arany­szabályt: befelé nem tüzelünk! Kifelé annál inkább: eldördül­nek az elsó lövések. Az elsó kettő nem talál: „a fa nyert" - szól a helyzetértékelés balról. A jó húszperces első hajtás nem túl eredményes. - Most a nyulak győztek - mondja Juszkű István. - Nálam nem! - emeli fel hátsó lábainál fogva zsákmányát Bod­nár László. Néhány perc múlva másoknál is megtörik a jég: Lédi, TOBBMINT KETEZER VADASZ Döbró'ssy Ivántól, a Csongrád Megyei Vadászszövetség elnökétől megtud­tuk, 2200-2300 vadászt tartanak nyilván a megyében. Összesen 65 va­dásztársaság működik, a legnagyobbak Ópusztaszeren, Székkutason és Földeákon. a német vizsla pedig lihegve hoz­za szájában az élettelen tapsifü­lest. - Nyúlnak lenni nem fené­kig tejfel - hangzik a tanulság a vadászmestertől. - Szevasz Rózsika, mi űjság? ­kiabál be az egyik tanyába. - Fo­gom a kutyákat! - feleli egy nő barátságosan. Máshol gondatla­nabbak: palotapincsi csapódik hozzánk egy tanyánál. Csaholva közelít. - Belőled nem lesz va­dászeb - töri le az állat kezdeti lelkesedését Juszku István. Nem bakot, fácánt Balogh József közben fácánt lő. - Olasz lőszerem van - osztja Vadászat Röszke határában. A nyulak húzták a rövidebbet meg velünk titkát, fegyverét szorongatva. Apropó, fegyver: ennek ára 50 ezer és ötmillió fo­rint között változik. A vadász­társak között is akad, aki félmil­liós puskát szorongat - azonban nem ez számít, hanem a „tus­kó" - mutat vállára a vadász­mester. Amúgy sem olcsó muri a vadászat, ha komolyan veszi az ember: irhabélésű vadász­csizma akár 84 ezer 900, gyap­júmellény 69 ezer 900 forintért is kapható. Két óra hajtás után reggeli­zünk: kolbász, szalámi, lila- és zöldhagyma, kenyér kerül a te­repjáró pillanatnyilag ebédlőasz­talként funkcionáló motorhá­zára. Kell is az energia, ezután elva­dult tájon gázolunk: a dudva, a muhar, a gaz olykor valóban be­fed. Végigmegyünk néhány náda­son is: a vadászok tüzelnek, mi a dörgésektől menetrendszerűen csengő fülünkre koncentrálunk. ­Azt hiszitek, ti vagytok a nádas cowboyai? - kérdi a vadászmester. Domsik Mihály viszont idény eleji formát mutat: mérlege négy lőszer, két elszalasztott nyúl. ­Nagyon humánus vagy ma - hal­lik a zrika, együtt érzünk vele, még ha titkon a tapsifüleseknek drukkolunk is. - Luca, hajts fel egy nagytestű, lassú röptű mada­rat - kéri kutyáját. Két nyulat talál végül - igaz, „tarhonyába való", fiatalabb példányokat. Ha már gasztronómia: a nyúlból pecse­nyét, a fácánból levest készít Ká­dár József, aki állítólag 65 éve va­dászik, pedig csak 75 esztendős. A vadászat két óra tájban zá­rul. Rőzsekupacot gyújtanak a vadászház előtt, az elejtett 28 nyúl, 16 kakas, 2 gerle pedig terí­tékre kerül, hogy megkapja a vadnak járó végtisztességet. R. TÓTH GÁBOR ; További fotók u témáról: www.fnto.delmagvar.hu 2004-ben szentelték újra a zsinagógát Kamu­kamera Lórum az illetéke­sekkel, hogy mire lenne még szüksége a szegedi városrész­nek a felújítás so­rán. Egy férfi java­solja, hogy a meg­szépült utcák és te­rek védelme érde­kében szereljenek fel térfigyelő kame­rákat. A szakember azzal hárítja el, hogy nincs rá pénz. A férfi nem hagyja magát: - Mi lenne, ha csak kamukamerá­kat tennének ki, az is visszatartaná a vandálokat. A város embere felderül: - És azt itt jelent­sükbe7 De a férfi hajtha­tatlan: - Tegyenek ki táb­lát, hogy bekame­rázták a környéket, az is riasztó hatá­sú... Az illetékes ne­vet: - Gondolja, hogy nem derülne ki a turpisság! Mire a válasz: - Nem, mert ma­guk azt mondanák, hogy valódiak, mi meg elhinnénk... DOMBAI TÜNDE A vásárhelyi zsinagóga további felújításra vár - Komplikált az állványzat építése A megrepedt mennyezetre költeni kell A vásárhelyi zsinagógát három éve, 2004-ben avatták újra. Azóta a helyi zsi­dóság ismét birtokba vette, a munkálatok azonban még nem fejeződtek be: a meg­repedt mennyezet felújítása elkerülhetet­len. Az önkormányzat és a műemlék-fcl­ügvelőség pályázati úton szeretné előte­remteni erre a pénzt. A vásárhelyi zsinagógát - a helyi hitközség igényeinek megfelelve - 1852 és 1857 kö­zött Busch Miklós építette, majd 1906 és 1908 között a szegedi Miiller Miksa tervei alapján átépítették, ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A zsinagógában, a karzattal együtt, 629 ülőhely található, ezzel a megyé­ben a szegedi után a második legnagyobb, miután a szentesiből könyvtár lett. Vidéken összesen nyolc üzemel eredeti funkciója szerint - kilenc-tízezer hitközségi tag él a fő­városon kívül, ahol közel nyolcvanezres a diaszpóra -, a mar említetteken kívül a pé­csi, a debreceni, a miskolci, a zalaegerszegi, a keszthelyi és a váci tölti be eredeti szere­pét. A hitközségek országos szervezete 1987-ben eladta Hódmezővásárhelynek a templomot, mert a helyi közösség nem tudta fenntartani. 1978-tól az eladás esztendejéig kilenc éven keresztül már nem tartottak benne istentiszteletet. A városi tanács 4 millió forintot fizetett ér­te, négy év alatt; a vételár tartalmazta a telket, és a Szeremley utcai egykori zsidó iskola épületét is. Ezt követően rendkí­vül lepusztult állapotba került. A siral­mas állapot 2004-ig nem változott, ek­korra érett be Vanderstein János, akkori hitközségi elnök munkája: városi támo­gatással és pályázaton nyert összegekkel nekiláttak a felújításnak. - Három felújítási ütemet határoztunk meg, az első kettő még abban az évben, KÖLTSÉGEK || A zsinagóga felújítására, a szinte egyedülálló ho­lokausztmúzeum kialakításával együtt megköze­lítőleg 200 millió forintot fordítottak. A mennye­zet rekonstrukciója a három évvel ezelőtti becs­lések szerint 20 millióba kerülne; jelentősen megdrágítja a munkát, hogy a padok már a he­lyükön vannak. így az állványzat építése kompli­káltabb. Az ezzel kapcsolatos pályázati lehető­ségeket figyelik az iiietékesek, de még nem talál­tak megfelelőt. 2004-ben teljesült, és újraszentelhettük a templomot - emlékezett Vanderstein. - Az első szakaszban a homlokzatot és a belső te­ret vakolták, megcsinálták az aljzatot és fe­hérre meszelték a falakat. A második ütem­ben a falak színes festést kaptak, a keleti ol­dalon az aranyozást is elvégezték és a padok visszakerültek a helyükre. Még a mennyezet rekonstrukciójával vagyunk adósak, ebben is szorosan együttműködik az önkormányzat és a műemlék-felügyelőség. A tervek elké­szültek, de a pénz még nem áll rendelkezés­re, úgy tudom, pályázatok útján akarják elő­teremteni. A mennyezeten repedések, beázás nyomai láthatók, ezt is ki kell javítani. Ha elkészül­nek, akkor régi és teljes pompájában ragyog­hat a templom, ahogy évtizedek óta nem csodálhatta meg senki. így is sokan kíváncsiak rá, a holokauszt­múzeummal együtt. Az épület műemlék, a felügyelőség beleegyezése nélkül egy szöget sem lehet beverni a falba, mégis kapaszkodó kialakítását - az idősebbeknek, nehezebben mozgóknak - és akadálymentesítést tervez­nek. - Az újjászentelés felemelő érzés, nagysze­rű pillanat volt - emlékezett Vanderstein. ­Az elszármazottak is hazajöttek Vásárhelyre erre az alkalomra. Biztos akkor is elzarándo- heti: „Erősségem és oltalmam az Örökkéva­kolnának, ha teljesen elkészülne, megújul- ló, benne bízom". na; és a homlokzaton a héber felirat hirdet- IMRE PÉTER Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents