Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-29 / 278. szám

12 «KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2007. NOVEMBER 29. 10 AZ UGYViD VALASZOL Dr. Juhász György A tartozás behajtása Tisztelt ügyvéd úr! Néhány évvel ezelőtt banki hitelre vásároltam egy nagyobb értékű műszaki cikket. A törlesztőrészleteket minden hónapban csekken fizettem, amit negyedévente előre megküldtek. Időközben elköltöztünk, így a csekkeket nem kaptam meg. Telefonon próbáltam felvenni a kapcsolatot a pénzintézettel, de nem vezetett eredményre. Miután csak pár részlet volt hátra, szégyen vagy nem szégyen, nem foglalkoztam az üggyel. Körülbelül egy éve kaptam egy levelet egy követeléskezelő cégtől, hogy ők megvásárolták a bank felé fennálló adósságom. Azt nem tudom, honnan tudták meg az új címem. Telefonos egyeztetés, alkudozás után kifizettem nekik a tőketartozást, és valamennyi kezelési költséget is. A napokban tértivevényes levelet küldött a bank, és most ők is követelik rajtam a korábbi tartozást, rengeteg kamatot és különböző költségeket. Mit tegyek? Ugyanazt a pénzt kétszer is követelhetik ? Tisztelt olvasó! Általános gyakorlat, hogy cégek a nehezen, költségesen vagy kétségesen behajtható követeléseiket erre szakosodott cégeknek eladják, rájuk engedményezik. Az engedményezés megtörténtéről önt, mint adóst értesíteni kell, hiszen ennek hiányában ön csak a bank, mint engedményező felé teljesíthet. Ha önt az engedményezés megtörténtéről a bank értesítette volna, akkor ön ettől az értesítéstől kezdve csak a követelést megvásároló új jogosult, más néven „engedményes" felé teljesíthet. Más a helyzet, ha az engedményezésről önt az engedményes, értesíti. Esetében ez utóbbi történt. Ekkor önnek joga és jól felfogott érdeke, hogy az engedményezés megtörténtét önnek igazolják. Ha az a cég, aki önnek először küldte a felszólítást, és akinek végül fizetett, annak idején engedményezési szerződést is küldött, akkor ezt az engedményezési szerződést és a kifizetés igazolását küldje válaszul a bank mostani levelére. Ha annak idején nem kapott igazolást az engedményezőtől, akkor az a kérdés, hogy ténylegesen megtörtént-e az engedményezés. Ha igen, akkor ennek a bankban vagy a követelésbehajtó cégnél valamilyen nyomának kell lenni. Ekkor ön már rendezte tartozását, hiszen az engedményezés miatt már nem a banknak, hanem az új jogosultnak tartozott. Ha valójában nem történt engedményezés, akkor viszont a bank jogosan követeli öntől a tartozást. Ebben az esetben kérdéses, hogy milyen okból lépett fel önnel szemben egy kívülálló cég. Tőlük visszakövetelheti a korábban kifizetett összeget, hogy csak a polgári jogi lehetőségekről beszéljek. A bankkal szemben pedig érdemes megpróbálni alkudozni. Kénytelen voltam több esetet is végigvenni, mivel leveléből nem derült ki néhány lényeges körülmény. Remélem, csak adminisztrációs hiba történt. Mindenesetre feltétlenül vegye fel a kapcsolatot a bankkal, mivel a következő várható esemény, hogy a bíróságtól kap fizetési meghagyást. Bízom benne, hogy a korábbi levelek, postai feladóvevények még megvannak. Gyakran egy évek óta lezártnak hitt üggyel kapcsolatban kell előszednünk régi papírokat, ezért sajnos a fölöslegesnek tartott iratok nagy részét is célszerű megőrizni. Európai sertéslecke Tisztelt Bátyi úr! Csodálom az ön bátorságát. Csodálom, hogy hogyan képes olyan témáról cikkezni, melyről igen csekély ismerettel rendelkezik. Ha már úgy gondolta, elég vakmerő ahhoz, hogy egy irodai helyiségből értékelje a magyar állattenyésztés (sertéstenyésztés) hatékonyságát, talán nem lett volna hiábavaló, ha először megfelelő mennyiségű információt gyűjt. ** A tagállamok kormányai segítették állattartó telepeik termőföldhöz jutását, feldolgozóüzemek létesítését. Ezen írásában azt kívánja sejtetni, hogy a hazai sertéstenyésztők nem tudják felvenni a lépést az EU más országainak termelőivel, illetve a piaci versenyben rendszeresen alulmaradnak. Csakhogy ez a verseny nem azonos feltételek mellett zajlik. Számtalan példával tudok szolgálni, melyekkel az unió országai védik saját termelőiket, segítik piacra jutásukat. Próbáljon meg sertést exportálni Ausztriába. Ok lezárták a határokat, és eszük ágában sincs beengedni a szlovák vagy lengyel sertéshúst. Ha jól emlékszem, talán ők is tagjai a közösségnek. Ez nem ellentétes az unió szellemiségével? . Több tagállamban a sertéshús értékesítési árát 5-7 százalékos áfa terheli, míg kis hazánkban ez 20 százalék (már itt buktunk 13-15 százalékot). Évtizedek óta Legutóbb egy sándorfalvi gazda adott túl malacain - ingyen Fotó: Karnok Csaba jelentős mértékben támogatják a technológia teljes lecserélését, modernizálását. A tagállamok kormányai segítették állattartó telepeik termőföldhöz jutását, feldolgozóüzemek létesítését. A takarmánynövények termesztésén, a takarmányok előállításán keresztül támogatják tenyésztőiket. Sajnos ezeket a tényeket csak kevesen ismerik. A közvélemény csak azt észleb, hogy a hentesnél a karaj ára folyamatosan emelkedik. Itt jön Hősünk - bátor újságíró aki még rúg egyet az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő sertéstenyésztőkbe, és véleményével befolyásolja a termelők megítélését. Bocsásson meg, de én is elég bátornak érzem magam, hogy javasoljak néhány témát önnek. Mi lehet az oka annak, hogy szinte minden EU-tagországban a mélyhűtött húsok humánélelmezésben maximum három hónapig használhatók fel, míg ez nálunk hat hónap. Természetesen ennek az a következménye, hogy a minőség megőrzési idő lejárta előtt, olcsóbban felkínálják a magyarországi feldolgozóknak (ezzel az árral lehetetlen versenyezni). Európa „szemete" a mi kis országunkban landol. A skandináv országokban úgy létesítették a vágóhidakat, hogy az élő állatokkal ne kelljen 200 kilométernél hosszabb távolságot megtenni, mert az ennél nagyobb távolságra történő szállítás során oly mértékű stressz éri őket, ami már igen jelentősen rontja húsuk minőségét. Érdemes lenne megvizsgálni a 600-800 kilométerről, vagy esetleg még ennél is nagyobb távolságból ide szállított állatok húsminőségét. Miként lehetséges, hogy a termelőtől átlag 350 forintos hasított súlyban átvett húsból, szétdarabolás után 900 forintos átlagár lesz a kereskedőnél. Tisztelt Bátyi úr! Nagy érdeklődéssel és élvezettel szoktam olvasni írásait, az esetek nagy többségében osztom véleményét, de jelen esetben úgy gondolom, kissé elhamarkodottan és megalapozatlanul formált véleményt olyan témáról, melyről nem rendelkezik kellő információval. Napról napra találkozom az igen nehéz helyzetben lévő termelőkkel, tenyésztőkkel, és csodálom kitartásukat, munkabírásukat. Én tisztelem ezeket az embereket, és határozottan elutasítom a vádat, hogy a termelésük nem versenyképes. Ilyen körülmények között viszont nem lehet versenyezni. NAGY JÓZSEF E-MAIL ÜZENET Ördögh Szilveszter halálára A szegedi születésű író, Ördögh Szilveszter nincs többé. Pedig a tradíció, amelybe Ördögh Szilveszter beleszületett, s amely lényegében mindvégig meghatározta életét, a legjobb, legértékesebb szegedi tradíció. Alsóváros szülötte volt (1948. október 28-án született), az a világ nevelte, amelynek korábban olyan nagy és paradigmatikus egyéniségei voltak, mint Kálmány Lajos vagy Bálint Sándor, s amelynek írói megjelenítéséhez az ő java írásai is hozzájárultak. Amikor Kálmány meghalt, Bálint Sándor még csak tizenegynéhány éves hú volt, s amikor Ördögh Szilveszter megszületett, a nagy professzor már negyvennégy éves volt. A generációk láncolata azonban töretlen: a kétkeziek világával való azonosulás, a megtartó hit minden kételyt legyűrő megőrzése, mindenekelőtt pedig a közösség szolgálata - bár kor s alkat szerinti változatokban - tovább élt. Szilveszter (barátai, régi ismerősei számára mindörökre: Szilvi) mint jóképességű, tehetséges fiatalember a helyi elitgimnáziumban, a Ságváriban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de nem ott fejezte be. Osztályfénykép című elbeszélése, amelyet a Tiszatáj 1966 decemberében közölt, éles szemű, pontos tablója lett annak az úrhatnám világnak, amely rendszerektől függetlenül, újra és újra megjelenik a magyar társadalomban, s az iskolában is megmutatkozott. A novellából nagy botrány lett, s bár több tanára is kiállt mellette, mennie kellett a Ságváriból: érettségit így már az őt befogadó, Grezsa Ferenc igazgatta vásárhelyi gimnáziumban tett. Az egyetemet Budapesten végezte, magyar-francia szakon, s utóbb munkája is mindvégig a fővároshoz kötötte. Kiadói szerkesztőként a Magvető Könyvkiadóban, rovatvezetőként az Uj írásnál, majd „saját" lapja, az általa megteremtett, s közel két évtizedig működtetett Tekintet főszerkesztőjeként az egész magyar kultúra szolgálatából vette ki a részét. De kapcsolata Szegeddel pestiként sem szakadt meg soha: családja, barátai, egész múltja ide kötötte. Aligha véletlen, hogy ő volt az akkoriban háttérben tartott Bálint Sándor Magvetőnél megjelent kötetének (A hagyomány szolgálata) szerkesztője, ahogy később is előszeretettel közölte szegedi szerzők műveit. Művei a magyar próza realista hagyományának folytatójává teszik. (írásai leginkább atyai barátja, Mocsár Gábor prózájával rokonítható, nem a másik szegediével, Tóth Béláéval, de utóbbi sem idegen tőle.) Sorjázó kötetei (A csikó, 1973, a Koponyák hegye, 1976, a Bizony nem haltok meg, 1979, s társaik) hamar figyelmet keltettek: József Attila-díjat kapott, írószövetségi pozícióhoz jutott, sőt a „politika" is megpróbálta bekebelezni, fölhasználni. A professzionális politikához azonban nyolcvankilenc előtt is, azóta is alighanem túlzottan jóhiszemű, „naiv" volt, de ez az oly sok embert megrontó szféra őt soha sem tudta korrumpálni, eltorzítani. Erkölcsi integritását megőrizte, s ahol lehetett, segített: embereken és ügyeken. Nem álbaloldali volt, mint oly sokan: a szociáhs igazságosság és az emberi személyiség tisztelete benne összekapcsolódott az alsóvárosi ősök és elődök emberi tartásával, a paraszti világ megbecsülésével. Azok közé tartozott, akiket a „másik" oldal java is mindig respektált. Aligha véletlen, hogy a Duna tévé, amelyért felügyelőbizottságj tagként sokat tett, az elsők közt méltatta halálakor. , Az utolsó években - kegyetlen dolog kimondani is - egy kicsiny, eszményeit őrizni próbáló baloldali „rezervátum" keretei közt mozgott, szűkös lehetőségek és romló föltételek közt. Nem volt, soha sem volt a konjunktúrák embere; véleményét, mondandóját nem a piac igényei szerint alakította. Vannak, akik úgy vélik, az őt marginalizáló méltatlan helyzet is belejátszott betegsége Icialakulásába. Mindössze 59 éves volt (s nem hatvan, mint egyes lapok írták róla). De bizonyos, életművét az irodalomtörténet-írásnak számon kell tartania, s helyét a szegedi hagyományban is ki kell jelölni. LENGYEL ANDRÁS, SZEGED Happy end, vagy mégsem i Olvassuk a családban a Hepiend című írást lapjuk 2007. november 13-i számának 3. oldalán, és fellángol a vita: alig van az újságban normális rész, tiszta bulvár meg félrevezetés. Meg az ember szeme véletlenül is rásiklik az ilyen cikkekre, aztán fölmegy a vérnyomása. Ezek után konkretizálom. Nem hiszem, hogy a szerző ne hallott volna Keller Lászlóról, akinek az államtitkársága óriási költséggel hatalmas mennyiségű Fidesz-ellenes feljelentést produkált, gyakorlatilag nulla eredménnyel. Pedig a nyomozószervek ugyancsak igyekeztek. Akár egy igazgatónő intim testhelyeiben is hamis számlákat kerestek. Szerintem ennek az eredménytelen bizonyítási kísérletsorozatnak a része Happy End Kft. ügyének elévültetése is. Természetesen elítélem a nyomozóleat, ha kicsi fölösleges ügyekkel foglalkoznak. De a cikk szerzőjével ellentétben én bízom az igazságszolgáltatás fokozataiban és nem mondanék előre olyat, hogy a csengelei nyugdíjas házaspárt „tutira megbüntetik". A szerző átfordította Fritz Tamás átütő erejű mondását („Ez egy következmények nélküli ország"), ez is rendkívüli tájékozottságát és elkötelezettségét igazolja. Vagyis meggyőződésem, hogy szélsőséges aránytévesztése nem tájékozatlanságból, hanem érdekből fakad. És ezért még mindig nem ítélem el. Kevesen voltak, vannak, lesznek szentek. Csak mint szegedi lokálpatrióta, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, Mikszáth, Gárdonyi városában aZ újságírás mai színvonala miatt egy kicsit szégyellem magam. KELEMEN GÁBOR UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK kapcsol atokade lmagyar.hu UTFELFESTESEK Idén nem festették újra a megye útjait panaszolta Fodor László. A Csongrád Csanytelek és Szeged, illetve Csongrád és-Szentes közötti szakaszokat említette példaként olvasónk. Szerinte pótolni kellene a hiányosságot.A Dél-alföldi Regionális Főmérnökség megvizsgálta a hivatkozott utakon a felfestéseket - tájékoztatott Szőnyi Zsolt, a Magyar Közút Kht. szóvivője. Csongrád és Szentes között, vagyis a 451-es számú másodrendű főúton 2006-ban festettek új burkolatjeleket, ezek pedig még ma is jól láthatók. Csongrád és Csanytelek között - a 4519-es számú összekötő úton a jelek ugyan kopottak, de jól észlelhetők, így nem jelenthetnek balesetveszélyt. A megyében ebben az évben a legforgalmasabb útszakaszok burkolatjeleinek felújítását végezték el. Az időjárás alakulásának függvényében a munkát folytatják. A VIZITDÍJ-VISSZAIGÉNYLÉSRŐL A 634-974-es számról telefonált olvasónk, szerinte az embereket félrevezetik, ugyanis a vizitdíjat csak a huszadik alkalom után fizetik ki, az első húszat nem. Rovatunkban több alkalommal tájékoztattuk olvasóinkat a vizitdíj-visszaigénylés-módjáról. Korábban is megírtuk, hogy a vizitdíjat csak az első húsz alkalom után, vagyis a 21. alkalomtól lehet visszaigényelni. Ábrahámné Vetro Orsolya, a polgármesteri hivatal szociális irodájának ügyintézője elmondta: ti húsz darab számlának a vizitdíjról vagy csak háziorvostól, vagy csak szakorvostól kell származnia. A huszonegyedik alkalomtól jár a visszatérítés. A kitöltött kérelemnyomtatványokat - amely letölthető a www.szegedvaros.hu oldalról is - minden munkanapon be lehet nyúltam a Huszár utcai szociális, családvédelmi és egészségügyi iroda ügyfélszolgálatán. A visszatérítés nem jövedelemfüggő, tehát bárki igényelheti. A 2007-es vizitdíjakat legkésőbb a tárgyévet követő hatvan napon belül lehet visszaigényelni. A pénztári kifizetés csakis páros heteken, keddenként történik. MEGJÖTTÜNK SZEGED TÓTH ELIZA November 27., 12 óra 15 perc, 2550 g. Sz.: Marton Ildikó Klára és Tóth Róbert (Deszk). GYÉMÁNT VIRÁG November 27., 15 óra 30 perc, 3350 g. Sz.: Gyuris Adrienn és Gyémánt Tibor (Szeged). VIDOVICS FERENC November 27., 22 óra 20 perc, 4130 g. Sz.: Molnár Zsuzsanna és Vidovics Ferenc (Szentes). SZONYIBARNABAS November 28., 3 óra 50 perc, 3750 g. Sz.: Unczrog Judit és Szőnyi József (Jánoshalma). KÁLMÁN KRISZTIÁN SZABOLCS November 27., 23 óra 15 perc, 3630 g. Sz.: Virág Zsuzsanna és Kálmán Krisztián (Szeged). KISS-GÁL FANNI November 28., 4 óra 55 perc, 3090 g. Sz.: Gál Katalin és Kiss Norbert (Kiskunhalas). KOVÁCS EMMA November 28., 7 óra 35 perc, 2940 g. Sz.: Varga Edit és Kevács László (Szeged). VÁSÁRHELY _ VARRÓ DÁNIEL November 27., 5 óra 50 perc, 3700 g. Sz/ Zlehovszki Zsuzsanna és Varró László (Vásárhely). Gratulálunk!