Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-24 / 274. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2007. november 24., szombat ELŐSZÖR TALALTAK ÚJ ÁSVÁNYT HAZÁNK JELENLEGI TERÜLETÉN Szenzáció a kochsándorit Három évvel ezelőtt a Fejér megyei mányi szénbánya meddőhányóján találták azt a leletet, amit a tudományos feldolgozás után Koch Sándorról, a szegedi egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtanprofesszoráról neveztek el. Az új ásványt, a kochsándoritot az egyik kanadai szaklapban idén nyáron publikálták. Manapság több mint négyezer ásványt ismernek, évente közel ötven újat fedeznek fel a tudósok. A kochsandorit-lelet azért számít komoly tudományos szenzációnak, mert hazánk jelenlegi területén most először találtak űj ásványt magyar tudósok. A Nemzetközi Ásványtan Szövetség által is elfogadott, először a kanadai The Canadian Mineralogist című szaklapban idén nyáron publikált ásványra még 2004-ben bukkantak a mányi eocén korú szénbánya meddőhányóján. Hófehér, milliméteres gömbök A kochsándorit egy víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát. Több millió éves, hasonló ásványokat Ausztráliában és Kanadában találtak korábban. Hófehér színű, 1-2 milliméteres gömbökben fordul elő, tehát szabad szemmel is látható ásvány, ami azért különleges, mert a napjainkban felfedezett ásványok nagy része csak elektronmikroszkóppal látható. Tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazokként fordult elő a tatabányai szénmedencében. Gyakori ásványi elemekből áll, ennek ellenére máshol a világon nem képződött. Más a kristályszerkezete és a kémiai összetétele, mint a hasonló ásványoknak. A kochsándorit rendszertanilag a dresserit nevű ásványhoz áll közel. A történelmi Magyarország területén több mint harminc új ásványt írtak le. Több magyar tudós nevét is viselik ásványok. A klebersbergit Szeged díszpolgáráról, az egykori vallásés közoktatásügyi miniszterről, Klebelsberg Kunóról kapta a nevét. A szegedi egyetem egykori nemzetközi hírű ásványtanprofesszora, Koch Sándor 1940 és 1967 között vezette az ásványtani tanszékét. Az új ásvány azért kapta róla a nevét, mert A kochsándorit a szegedi egyetem ásványtani tanszékének is kincse - mutatja Pál Molnár Elemér adjunktus FOTÓ: KARNOK CSABA a professzor volt a magyar ásványtan egyik meghatározó alakja. Öröksége: ásványtan Koch Sándor Kolozsvárott született 1896-ban, az iskoláit Budapesten végezte. Édesapja maga is ásványtant tanított, tőle kapta első ásványát is. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát természetrajz-kémia szakon, majd a Nemzeti Múzeum Ásványtárához került. Miniszteri ösztöndíjjal 1931-től - két évig dolgozott a bécsi Természettudományi Múzeumban. A leíró ásványtan és kristálytan művelése mellett egyre inkább érdekelték az ásványok keletkezési körülményét vizsgáló genetikai kérdések. A szegedi egyetem 1940-es megalakulása után az ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg. A tanszék szegényes ásványállományát saját gyűjteményével gyarapította. 1967-ig volt tanszékvezető, 1969-ben ment nyugdíjba. Bár később is megmaradt a lehetősége, hogy a gyűjteményben tovább dolgozzon, és szobáját is fenntartották, romló A felfedezők Az új ásványt Kövecses-Varga Lajos találta meg, aki 35 éve gyűjt ásványokat, és egykoron a szegedi ásványtani tanszék hallgatója volt. Az új ásványt Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, illetve Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője írta le. Az új kristályt a három szakember egyetértésével nevezték el kochsándoritnak. egészségi állapota miatt mégis távol maradt, s csak ritkán látogatott el az általa oly sokáig vezetett tanszékre. 1983-ban hunyt el. - Koch Sándor ásványgyűjteménye a tanszék szellemi örökségének tekinthető. Méltán emlegetik a magyar mineorológia legnagyobb alakjai között. Úgy közelített az ásványokhoz, mintha azok képzőművészeti alkotások lennének. Több ezer darabos gyűjteménye máig szerves része az oktatómunkának - méltatta az egykori professzort az SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető-helyettese, Pál-Molnár Elemér. Koch Sándor nevét nemcsak a szegedi egyetem ásványgyűjteménye viseli, de egy fiatal kutatókat segítő alapítvány, a társaság által alapított emlékérem, valamint a Csongrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is. Megvásárolható lelet Fő kutatási területe a hazai bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Gyakran szervezett gyűjtőutakat munkatársainak és hallgatóinak, emellett az egyetem különféle csoportjainak életében is aktívan részt vett. Többször volt a természettudományi kar dékánja. Olyan meghatározó szakkönyveket jegyzett, mint A magyar ásványtan története, a Magyarország ásványai és az Ásványhatározó. Az első megtalált kochsándorit a siófoki ásványmúzeumba került. A fővárosi Természettudományi Múzeum ásványboltjában ugyanakkor bárki vásárolhat belőle. HORVÁTH LEVENTE A férfiak túlbeszélik a nőket A férfiak egyáltalán nem szótlanok. Amíg arra törekednek, hogy a nőket fessék le pletykálkodó egyedeknek, addig a kutatások rámutattak arra, hogy ennek az ellenkezője igaz. A férfiak sokkal bőbeszédűbbek, mint a nők. Sőt: ők azok, akik mindent elkövetnek azért, hogy uralják a társalgást. Egy amerikai kutatás során 4380 önkéntest faggattak, és a kutatás eredményei szerint a két nem között a különbség kicsi, ám ez a statisztikai különbség nagyon is lényeges. Továbbá az eredmény cáfolja azt a tévhitet és feltételezést, hogy a nők nem bírják befogni a szájukat. A Santa Cruz-i University of California kutatói eredményeiket három másik tanulmánnyal kombinálták össze, mert arra voltak kíváncsiak, hogyan használják a nyelvet a férfiak és a nők. Arra jöttek rá, hogy a férfiak bizonyos szituációkban sokkal beszédesebbek: akkor, ha egy csoporttal társalogtak, sőt akkor is, ha a barátnőjükkel, a feleségükkel, illetve idegenekkel váltottak szót. A nők akkor beszélnek többet, ha a barátaikkal, illetve a gyerekeikkel csevegnek - mondta Campbell Leaper és Melanie Ayres szociálpszichológus. - A férfiak alapvetően sokkal beszédesebbek, mint a nők. A nemi különbségek a beszédességet illetően arra mutatna rá, hogy a férfiak nagyon szeretik irányítani és kontroll alatt tartani a beszélgetést akkor, amikor nőkkel társalognak. A különbségeknek kulturális és nem biológiai okai vannak. A tanulmányok egyértelműen leleplezik a férfiakat, és megcáfolják azt a sztereotípiát, hogy a nők és a férfiak különbözőképpen használják a nyelvet. Az az elképzelés, hogy a női agy „szisztematikusan arra van beállítva, hogy kibeszélje a férfiakat", nem állja meg a helyét. A tanulmány szerint ugyanis ebben férfi és nő között nincs különbség. Amikor a nők idegenekkel beszélnek, könnyebben találnak közös témát, ugyanakkor a férfiak arra koncentrálnak, hogy befolyásolják a hallgatóságukat. DAILY MAIL, ÍRTA: DÁVID DERBYSHIRE, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA A kérdés triviális. Elővezetjük az idomított rénszarvasokat a panel pincéjéből vagy a kerti garázs mellől, a szánok elé kötjük őket, és már repülünk is bankfiókba, szerkesztőségbe, gyárba, iskolába. Vagy egyszerűen csak fölcsatoljuk a síléceket, és máris kezdődhet a boldogságos suhanás. Édesapa ráülteti a nyolc gyereket az egyetlen szánkóra, és úgy siklanak iskolába, kirándulni, vagy a kilencediknek anyatejért. Nos, nem mindenki osztja e véleményt, mármint azt a föltételezést, hogy Magyarországon lesz még hó egyáltalán, megannyi éghajlattudós és időjárási szakember úgy véli, a globális fölmelegedés következtében forró, trópusi szelekre számíthatunk januárban, a következő februárokban elszaporodnak a tevék Szeged határában, és nem a fűtési szezonért, hanem a hűtési szezonért kell majd fizetni. Az előrejelzések azonban azt mutatják, hogy amikor ez az írás megjelenik - vagyis a szombati napon -, bár kellemes, napsütéses, úgymond igazi kiránduló idő lesz - utána viszont hideg, hideg, hideg. És bizony a hideg hóval köszönt ránk, s minálunk - Európában itt egyedülálló módon, tehát nyugodtan nevezhetjük e jelenséget is hungaricumnak - már a legelső hópelyhek országos káoszokat és fönnakadásokat okoznak, a hófelhőknek elég csak felszürkéllni a horizont szélén, nyomban leáll a MÁV, a BKV, az ellenzék mélabúsan mered maga elé, a kormány szénszünetben kezd gondolkodni, a .magyar férfiak többnyire impotensek lesznek, nem ragozom. A lényeg a lényegben, ha lehull a hó, azzal kezdeni is szoktunk valamit, nemcsak káosz van, nemcsak gyötrelmes fönnakadás. Ez is triviális. Mi lesz, ha hull a hó? Hóhullás után hóembert szoktunk volt építeni, ez a csodás művelet évezredes hagyományokra tekinthet vissza, s elegendő hó esetén ott állnak a kertekben a répaorrú, széngombolású, vájlingsapkás hóemberek, oldalukba szúrva a nagymama ülepe alól kivont cirokseprűvel, és szépek. Na és?! Ugyan mi ebben a jelenségben különös?! Nos, ezek a hóemberek, nézzük őket Deszken, Újszegeden vagy Szatymazon, a hóemberek kivétel nélkül hímneműek. És fehérek! Amíg régen formáztak például agyagból, s egyéb matériákból ősanyákat, gondoljunk a „Villendorfi Vénuszra", nincs is olyan messze, Bécsben tekintheti meg e csodás hölgyet az érdeklődő, egy idő óta - nem tudom pontosan, mióta, de - a hóból kizárólag férfiakat emelnek, gyúrnak, gurigatnak ki, és ez a cselekmény természetes része az évszázadok mélyében gyökerező diszkriminációs társadalmi szokásoknak, a férfiuralmi rendszereknek és struktúráknak. Globális fölmelegedés ide vagy oda, a világ nem erre halad. Tehát ha lehull a hó és a családi tanács olybá dórit, hogy tízméteres hóembert emel a kukoricagóré vagy a kerti ösfenyő mellé, erősen és fölszabadultan arra is gondolni kell, hogy az a hóember anyu is lehet. Vagy nagymama. Megannyi édesapa persze azzal vág vissza rekedt, borissza hangon, hogy a hóembert negyven éve ő csinálja, s nincs abban semmi meglepő, sem diszkriminatív, hogy a saját képére formálja. Rendben van, ez is egy szempont, talán nem is egészen elvetendő, legföljebb majd a nők is fölveszik kicsi lábukra a hótaposót, usánkát húznak, és kilibegnek a szakadó hóesésbe, és hóasszonyokat, hócsajokat, hónagymamákat, hókirálynőket és parlamenti hópolitikusokat gurigatnak ki a lágyan süppedő, fehér szőnyegből. Bent pedig apa kavargatja a köménymagos tojásleveshez az aranybarna rántást. A hölgy hóembereken nagymama szúette kalapja tündököl majd, szalmahajuk - ez lehet horgolási fonál is - a legújabb divatot idézi, orruk pedig nem répa lesz, hanem hámozott krumpli, de leginkább kecses tv-paprika, a szemük sem szén, de olcsó ibériai génparadicsom. És lesz olyan hölgyhóember, akinek nem fakanál vagy mosóvödör lesz a testéhez illesztve, hanem szépirodalmi vagy filozófiai könyv, igazgatói pálca vagy parlamenti beléptető kártya. Ez azonban csak az egyik, habár kétségtelenül lényeges lépés a hó emancipációs folyamatában. A boldog hangulatú magyar Tüzép-telepeken manapság is könnyedén beszerezhető a szénpor nevű anyag, melynek segítségével afroamerikai hóembereket - hölgyeket éppúgy, mint férfiakat - készíthetünk. A tenyérnyi szemgombok vízszintes alkalmazásával pedig afféle ázsiai tekintetet kölcsönözhetünk a hóemberünknek, vagy nem vájling, lábas lesz a hóember fején, hanem kis horgolt, csinos kapelli. Van egy rossz hírem, ha lehull a hó, és a magyarok hólányok és hófiúk heves építésébe kezdenek, bizonyos házak előtt, bizonyos kertekben föltűnnek majd az árpádsávos hóemberek is. Sag' schon, ahogy a német legyint ilyenkor, a hóra is érvényes a demokrácia, feltéve, ha hull, természetesen. Azért reménykedjünk! Ha lehet hó, legyen is! Aztán pedig azt sem szabad feledni, bármennyi is lesz, úgy lehet sok, nagyon sok, méteres is akár, és boldogan integetnek a kertekben a hóanyuk és a hóapuk, tavasz jöttével ugyanaz a sors vár rájuk. SZÍV ERNŐ