Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-24 / 274. szám

SZOMBAT, 2007. NOVEMBER 24. •AKTUÁLIS" 3 Tiszaszigetiemondhat az első helyről-Zsírfarú lelőhelye újra nevezetes lesz Gyálánál van a mélypont Ettől a sorompótól számítva három kilométernyi sártenger választott el tegnap bennünket az ország legmélyebb pontjától. Szatmári József terepjárója sem tudott megbirkózni az úttalan úttal Fotó: Segesvári Csaba Tiszasziget határában mérték az ország legmélyebb pontját ­eddig. Nemrégiben Szatmári Jó­zsef szegedi geoinformatikus korszerű műholdas műszerek­kel kimutatta, hogy a legmé­lyebb pont mégsem Tiszasziget, hanem a Szegedhez tartozó Gyálarét határában található. Az új mélypont helye már eddig is nevezetes volt - a Lúdvári Vénuszról. Mégsem Tiszaszigeten, hanem Szeged déli határában, a gyálai mezőn található az ország leg­mélyebb pontja. Ezt a legkorsze­rűbb geodéziai műholdas hely­meghatározó mérések mutatják. A tényt a szegedi egyetem termé­szeti földrajzi és geoinformatikai tanszékének adjunktusa, Szat­mári lózsef erősítette meg. Lapunkban márciusban írtuk, hogy a megye legmagasabb pont­ja az öttömösi Szerelem-domb 127,8 méterrel van a tenger szint felett, a legmélyebb pedig, Tisza­szigetnél, 75 méterrel. - Belvizek kutatásával, donibor­zatmodellezéssel foglalkozom. A Tisza szabályozása után állapít­hattak meg először ilyen mély­pontot, mert addig a folyó vándo­rolt, és a hordalékával állandóan változtatta a domborzatot ­GYALARETI VÉNUSZ A Szeged határában megtalált mélypont megközelíthetetlen, mert nádas sártenger borítja, és nem jelöli semmi. Ezért a szintjelzéshez megfelelő hely továbbra is Tiszasziget - mondja a geoinformatikus. Pedig a gyála­rét-lúdvári határ is felmutatott már nevezetességet. A hatvanas években a Móra-múzeum régészei egy 7700-7800 évvel ezelőtti újkőkori település nyomaira bukkantak itt. Horváth Ferenc régész elmondta: parasztgazdál­kodással foglalkozó népcsoport nyomait találták, várét nem. Előkerült vi­szont egy termékenységet szimbolizáló kultusz-szobrocska. A szertartások kellékeként használt, tizenhat centiméteres nőfigura - szakszóval „zsírfa­rú" - telt idomai miatt a Lúdvári Vénusz nevet kapta. A múzeum tulajdona, és most is látható a vásárhelyi állandó kiállításon. mondja a geoinformatikus és mu­tatja a mérési térképeit. Logiku­san mindig is a déli határszél felé volt a legmélyebb terület, azért fo­lyik erre a Tisza. A legmélyebb pontot a hetvenes években Tisza­szigetnél jelölték ki - 75,8 méter­rel a tengerszint felett. Az úti­könyvekben is így szerepelt. Nagyjából tíz éve, ahogy a műsze­rek egyre precízebben mértek, le­hetett pontosítani, hogy pontosan merre is „lejt" az ország. A leg­újabb adatokat a műholdas mérő­eszközök, a GPS-ek szolgáltatták. Szatmári József kimutatta, hogy Tiszasziget az eddig mért­nél valójában egy méterrel maga­sabban fekszik: 76,7 méteren. A legmélyebb pont pedig nem a fo­lyó jobb partján van, hanem a másikon, Szeged határában, a Tisza és a gyálaréti holtág között, Lúdvárnál. Méghozzá 75,8 mé­teren, azaz ugyanolyan „maga­san", mint amennyit korábban Tiszaszigetnél mértek. Tiszasziget évtizedek óta büsz­kélkedik vele, hogy ott van Ma­gyarországa legmélyebb pontja. Bodó Imre polgármester kopjafát is állíttatott a határban. Ez 1998-ban történt, amikor a hely­ség első embere lett. A kopjafa mellett emlékkő is hirdeti a „legsé­get". A mélypont kedvelt kirándu­lóhely. Biciklisek és buszos turis­ták keresik fel, nyugdíjasklub tart­ja ott kihelyezett üléseit. Kiépített út híján esős időben nehezen meg­közelíthető, ezért a polgármester már tervet is készíttetett az útépí­tésre. Tegnap arról kérdeztük, mi­ként érinti őt és a tiszaszigetieket, hogy az új mérések szerint Szeged mélyebbre van náluk. - Remélem, a mélypont marad ott, ahol eddig volt. És megmarad nekünk mint látványosság és ki­rándulóhely - mondta. Ez a dolog érzelmi része, fűzte hozzá, de döntsenek a tények. Tájékozódik, és tudomásul veszi, ha a mérések eredménye hitelesnek Bizonyul. DOMBAI TÜNDE SÜLLYEDÜNK A tengerszint felett mért magasság viszonylagos - máshol van az egyezményes nullapont világszer­te. Hazánkban a második világhá­borúig az Adriai-tenger Triesztnél mért szintjét vették alapul a térké­pészek, akkor az egész keleti blokk országai áttértek a Bal­tl-tengernél lévő königsbergi nul­lához és minden 67 centivel fel­jebb került. Az uniós országokban megint más, az amszterdami nul­lapont a mérvadó, ez a königsber­gitől 14 centivel alacsonyabban van. Ehhez a rendszerhez hazánk még nem csatlakozott. Élődonor SZABÓ C. SZILÁRD „Amit ma láttak, az szándékos átverés volt, félrevezettük önöket. De a probléma halálosan komoly" - mentegetőzött annak a hol­land televíziónak a vezetője, aki a Big Donorshow-val megvezette az egész világot. Emlékezetes: júniusban három, állandó dialí­zis-kezelésre szoruló fiatal beteg vetélkedett azért, hogy melyi­kük kapja meg egy harminchét éves haldokló asszony veséjét. A valóságshow már előre nagy felháborodást váltott ki Hollanihá­ban és a vezető hírtelevízióknak, a BBC-nek és a CNN-nek kö­szönhetően az egész világon. A műsor bírálói etikátlannak és íz­léstelennek nevezték az ötletet, amelynek kitalálóit gonoszab­baknak tartották a szervkereskedőknél, mondván: nem lehet szórakoztatásra felhasználni a végletekig elkeseredett betegeket. Aztán a botrányból bombasiker lett. miután a televíziós show-ban bejelentették: játék volt az egész, a betegeket színé­szek alakították, és a műsorral arra akarták felhívni a figyelmet, hogy mekkora hiány van szervadományozókból. A show után több mint tizenkétezer holland ajánlotta fel szerveit átültetésre, ami négyszerese volt a havi átlagnak. Történt mindez abban az országban, ahol négy évet kell várni egy veseátültetésre, és donor hiányában évente legalább kétszázan meghalnak. Nálunk átlago­san három évet kell várni egy veseátültetésre - ha időközben nem változik meg a beteg állapota és van számára immunológiai­lag megfelelő szerv. Nyilvánvalóan nem kapott volna ekkora figyelmet a téma, ha csak arról beszélgetnek a műsorban, hogy kevés a donor. A bot­rányra viszont mindenki odafigyelt. Ilyen az ember. A média pe­dig, természetéből adódóan, imádja és ma már tervezi is a cir­kuszt, mert sokszor csak így tudja magára és az adott ügyre irá­nyítani a figyelmet. Új keletű szóval médiahacknek is nevezik az ilyet, ami ellen nem lehet kifogást emelni, ha jó ügyet szolgál. Nagyon messze áll a médiahacktől annak a szegedi családnak a története, akikről lapunk Szieszta mellékletében írunk. Noha itt nincs semmi csavar, nincs semmi trükk, biztos vagyok abban, hogy ha kis időre is, de a figyelem középpontiába kerül az élődo­noros szervátültetés, amitől nálunk még mindig nagyon félnek az adományozók. Pedig ennél a megoldásnál tervezhető a műtét, sokkal jobb a szervek túlélési mutatója és kevesebb gyógyszert igényel az ellátás. Az Egyesült Államokban az átültetések hatvan, Norvégiában pedig harminc százaléka élődonoros transzplantá­ció. Itthon összesen három (!) százalék ez az arány. Ezt a számot valahogyan növelni kellene, lavallom, szóljunk a holland tévé­seknek... Új csomagolás a Hungeritnél Százmillió Szentesnek MUNKATÁRSUNKTÓL Csomagolástechnológiai újítást fejlesztett ki és vezetett be a szentesi Hungerit Zrt., a Sealed Air Cryvac céggel együttműköd­ve. A beruházás értéke megköze­líti a százmillió forintot. A Ma­gyar József elnök-vezérigazgató vezette cégnél az új gépnek kö­szönhetően jelentősen növek­szik a csomagolókapacitás, és termékeik eltarthatósági ideje a duplájára emelkedik. A korszérű eljárással teljesen szárazak ma­radnak a tartósítószer nélkül ké­szült baromfihús-készítmények. A Hungerit árui eddig is megfe­leltek az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, az új tech­nológia alkalmazásával azonban a termékeik 18-21 napig megőr­zik szavatossági idejüket, az ed­digi 8-10 nap helyett, anélkül, hogy tartósítószert adnának hoz­zá. A szegedi betegek szerint az egészségügyi reform nem hozott javulást Hiába jött a vizitdíj, a hálapénz mégis maradt Várakozók a szegedi rendelőintézet folyosóján. Sokallják az üresjáratokat Foto. Frank Yvette Majdnem egy éve kezdődött el a hazai egészségügyi rendszer átalakítása, amit a szaktárca az ellátás javításával magya­ráz. A betegek azonban nem­igen érzékelik a színvo­nal-emelkedést. A vizitdíj sze­rintük nem szünteti meg a há­lapénzt, továbbra is hónapo­kat várnak vizsgálatra, és a több-biztosítós modell sem hozza el a Kánaánt. Közel egy éve zajlik a kormány által egészségügyi reformnak ne­vezett átalakítási folyamat. Kí­váncsiak voltunk, a szegedi bete­gek mennyire érzékelik a szolgál­tatásjavulást. - Ide-oda küldözgetik az em­bert: csak itt fönt tudom meg a szakorvostól, hogy lent kellett volna befizetnem a vizitdíjat, úgyhogy újra le, aztán föl, pedig szívbeteg vagyok. Hátha megha­lok, aztán már nem kell kezelni, meg fizetni a nyugdíjamat - be­szélt felháborodva tegnap dél­előtt egy sándorfalvi asszony a szegedi „SZTK" szemészetén. A vizitdíjat egyébként nem bánja, mert „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen", és jobb is mint a hálapénz - amivel szemben állí­tólag bevezették. Az idős asszony azt azért hozzátette: mostani műtétjénél is adott hálapénzt, két orvosnak. Az egyik az volt, aki a beavatkozást elrontotta, a másik az, aki helyrehozta kollé­gája hibáját. - Jobb nem lett az ellátás, az biztos - jelentette ki Vérné, aki idős édesanyjával várta a bebo­csátást a kardiológiai szakrende­lésre. Időpontra jöttek, de azóta már fél óra telt el a váróban, hiá­ba. A fiatalabb nő szerint nem ál­lapot, hogy hosszú hónapok múlva adnak csak időpontot vizsgálatra. Addig akár meg is halhat az ember. Elmosolyodott, és legyintett, amikor arról kér­deztük: valóban kevesebb hála­pénzt adnak-e, amióta vizitdíjat fizetnek. Azt mondja, most már nemcsdk hálapénzt adnak, de le­gombolnak róluk 3-4-szer há­romszáz forintot is, mire eljut­nak egy szakorvosig. - Nem értem ezt a több-bizto­sítós dolgot, de a Hollandiában élő rokonaim azt mondják: ne számítsak arra, hogy attól rögtön jobb lesz minden. Majd pár évti­zed múlva, talán - mondta a nyolcvanéves Ilonka néni, aki a belgyógyászaton várt vizsgálatra. Hozzátette: bár jó erőben érzi magát, ha javulni is fog az egész­ségügyi ellátás, azt ő már úgysem éri meg. - Fél napomba telik, hogy be­kerüljek a szakorvoshoz. Reggel nyolckor kezdődik a munka az ambulancián, vizitdíjat viszont csak fél kilenctől lehet befizetni, ezért minden előjegyzett vizsgá­latom csúszott. A röntgen előtt két órát vártam - mondta „élmé­nyeit" tegnap délben az új klini­ka traumatológiai ambulanciája előtt a kékre gipszelt kezű Faze­kas Péter. A bonyolult törést szenvedett főiskolásról csupán azt kellene eldönteni: levehető-e már a rögzítés az plkarjáról. Mint mondta, leginkább ez a holt idő idegesíti, az ellátást viszont ma­gas színvonalúnak tartja. - Saj­nálom őket. Több beteg is ordí­tozva zúdítja rájuk az összes ba­ját. Rajtuk csattan az ostor, pedig nem is ők tehetnek erről az egész gázhalmazról - utalt a fiatalem­ber az ambulancián dolgozó szakemberekre, mielőtt a nevét kiabálta a váróban a röntgenasz­szisztens. T. R.

Next

/
Thumbnails
Contents