Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-16 / 267. szám

10 DÉLMADÁR 2007. november 16., péntek Hiszek 1. Hiszek a cégben, mert megérteni úgysem tudom. 2. Hiszek a vezetőimben, mert pár száz rugóval többet keresnek, és valamivel el kell nyomnom az emiatt érzett gyűlöletet. 3. Hiszek a termékünkben, mert látni még sosem láttam. 4. Hiszek a marketingosztályban, mert létezésüknek eddig még semmilyen más bizonyítékát nem adták. 5. Hiszek a csapatmunkában, mert én semmit sem csinálok. 6. Hiszek az információs technológiában, mert különben nem tudnék napi hat órát internetezni. 7. Hiszek a személyzeti osztályban, mert valahogy engem is fölvettek. 8. Hiszek az automatában, mert vízből hatféle üdítőt tud készíteni. Sütirecept anyukáknak Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160 fokra. Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá öcsire: „Nem szabad, öcsi!" A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint öcsitől. Fürdessük meg a /nacskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliás cukrot és 30 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. Bevonómáznál is fontosak a részletek Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a k... plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk el. Jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 5 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájz ablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. És soha, de soha ne kapjunk idegöszszeomlást. Férfi: - Azért szeretsz, mert az apám egy vagyont hagyott rám? Nő: - Semmi esetre sem, drágám... Akkor is szeretnélek, ha más hagyta volna rád. Pap: - Nem hiszem, hogy talál még egy olyan férfit, mint a megboldogult férje. özvegy: - Hülye lennék keresni! Férfi: - Miért van az, hogy ti, nők mindig a külsőtökkel, nem pedig az értelmetekkel próbáltok hatni ránk? Nő: - Mert nagyobb az esélye annak, hogy egy férfi hülye, mint annak, hogy vak. Férfi: - Menjünk szórakozni ma este! Nő: - Nagyon jó, de ha korábban érsz haza, mint én, hagyd égve a villanyt a verandán. Pistike nagyon csúnyán káromkodik az óvodában. Az óvó néni rászól: - Kisfiam, így nem beszélünk. Kitől hallottad ezt? - Apukámtól. Apróságok - Nos, mindegy. Hiszen nem is tudod, mit jelent. - Dehogynem! Azt, hogy nem indul az autó. öreg cigány megkérdi a rajkótól: - Te gyerek, hova lett az a jó kis bugylibicska, amit a múltkor adtam neked? - Hát, idesapám, én aztat elcseréltem egy jó kis karórára! - Hogy a Devla vigyen el! És ha szidják az anyád a kocsmában, mit mondasz, fél nyolc van...? - Mit csináltál a nyáron, Pistike? - Nyaralni voltunk a Balatonnál az anyukámmal meg az űj barátjával. - No és tetszett? Összebarátkoztál az űj „bácsival"? - Jó srác! Minden reggel bevitt a Balcsiba 5 kilométert, én meg aztán kiúsztam a partra. - És bírtál annyit úszni? - Hát az úszás jó volt, csak a zsákból volt egy kicsit nehéz kijutni! Két idősebb pasi beszélget egy Balaton-parti padon, a naplementét bámulva. - Te még hányszor tudsz? - Kétszer! - Tényleg? S melyik a jobb? - A nyári! A Balaton-parton kétségbeesetten kiabál egy ember: - Segítség! A feleségem beleesett a vízbe. Nem tudok úszni! Aki kimenti, annak adok százezer forintot. Egy horgász gyorsan beugrik a vízbe, lebukik, nagy nehezen a partra húzza, majd kéri a fizetséget. A férfi megnézi a kimentettet, majd így szól: - Elnézést, de nem jól láttam. Ez nem a feleségem, hanem az anyósom. Mire a horgász szomorúan: - Sajnálom. Akkor mennyivel tartozom? A tíz legkívánatosabb német egy ágyban Maguk el tudják képzelni, hogy egy majd' húszezres város, mint csodaszép Csongrádunk, vasút nélkül maradjon? Hogy emellett egy-két év alatt száznál több olyan szárnyvonalat bezárjanak, amilyeneket talán száz évnél is tovább használtak? Nem gondolják, hogy ez már a vasút kivégzése? - hadarta a kérdéseit Smúz apu, és szemében megcsillant egy könnycsepp. A Zsibbadt brigádvezetőben úgy, mint paneltelepi kiskocsmában kulturáltan szórakozók nem is anynyira az öreg szavaira, mintsem eme, fent említett könnycseppre figyeltek fel. Ugyanis a vén Smúz nem arról volt híres, hogy kérges szívében túl sok szentimentalizmus lappangna. - Ha már megint a vasúti sínfölszámolások ügyében kezdünk vitába, kérném az urakat, próbálják a dolgot észérvekkel, s nem érzelmi alapon megközelíteni. Különösen mellőzzék az indulatos pofozkodást - javasolta Józsi csapos, akinek üzlethelyisége nem is olyan régen, vasúti ügyekben kirobbant vita miatt már szenvedett csekélyke károkat. - Igaza van, lózsikám! Éppen ezért én kimondom, még ha megvetnek is: nagyon helyesnek tartom, hogy az állam bezárat minden olyan vonalat, ami csak nyeli a pénzt, de utazási szándék hiányában nem nyeli az utasokat, mert így több marad nekünk - igyekezett az elsők között kifejteni véleményét Heveny Béci. - Nekünk? Talán inkább több marad kormányzati negyedre, meg még ki tudja, milyen luxusberuházásokra - vágott közbe egy frissen élezett ollóval, s nem kevés indulattal Bika Jenő a Belami szellemvonata beszélgetésbe. Majd kifejtette, érdekes állam az, amelyik nagyon tud spórolni, ha mondjuk a vonalok megszüntetéséről esik szó, de már korántsem ennyire takarékos, amikor saját működését kellene kordában tartani. Mármint pénzügyileg. - Maga egyoldalúan szemléli az ügyeket, közhangulatot gerjeszt, emellett műveletlen és demagóg, hogy azt ne mondjam: népszerűséghajhász - próbálta több jelzővel is megsérteni Bika urat Cink Enikő. - Hát mit tegyen ez a szegény állam, ha nincs pénze vasútra? - kérdezte, mit sem törődve a korábban elhangzottakkal, felelevenítve a magyar parlamentben megismert „Süketek párbeszéde" című társasjátékot. - Például gondolkodjon - javasolta Belami. - Mert ha egyszer hosszú távú rombolásba kezd az ember, csak nézze meg, milyen következményei lehetnek. Ha például Európának ebben a szegletében az elmúlt egy-két évtizedben költöttek volna a vasútra, sínen guruló áruszállításra, s nem hagyják pusztulni, most nem lepné el minden utunkat a kamioncsorda, s talán még az utca túloldalára is át tudnánk menni. - De jó, hogy említette az utakat! Amikor építettük a világ legdrágább autópályáit, és azt bizonygattuk, hogy az Alföldön többe kerül egy kilométer, mint a hetvenhét alagúttal átfúrt Horvátországban, ugyan ki számolta, mennyire vagyunk takarékosak. Mert emlékeim szerint itt úgy folytak el a milliárdok, mintha dézsából öntötték volna. - A fenébe, de nagyon műveltek maguk, én erről eddig miért nem tudtam ilyen sokat? - fájdult meg Plüss Eta feje a hirtelen kapott és feldolgozásra váró sok információtól. - Nem az a baj, hogy maga heveny alkoholizmus mellett információhiányban szenved. Sokkal inkább azért kellene elsírnunk magunkat, mert a magukat szakembernek nevező, s természetesen ehhez illő javadalmazással működő urak képtelenek felmérni, hova is kellene pénzt pumpálni, s honnan kellene elvenni. Miközben mindenki tudta, hogy Románia és Bulgária belép az EU-ba, ami, ugyebár várhatóan nagy kamionrohamot gerjeszt majd, mi a Balatonnál erőltettük azt a szép, völgyhidas látvány-autópályát, s nem az Alföldön betonoztunk. Kérdem én: hány kamion jön Horvátország és Szlovénia felől és hány a Balkánról? Mert nagyon szívesen megnéznék ilyen számokat is - verte a könyökét asztalának sarkába Belami, nem éppen előre megfontolt szándékkal, de annál keservesebb arccal. - Egyáltalán, miről beszélgetünk mi? Autópályákról, hidakról vagy vasútról? - fájdult Cink Enikő feje. -Hát, ha tudni akarja, a képviselők költségtérítéséről, 386 fős parlamentről, lenyúlt pályázati pénzekről, szétprivatizált országról. Na ezekről kéne néhány szót ejtenünk, mondjuk egy lelakatolt vasútállomás bedeszkázott ablaka mellett, mielőtt a magyar vasútból csak a fővárosi vidámpark szellemvasútja marad meg emléknek - csapott az asztalra Belami, s mivel nem akart nagy nyilvánosság előtt agyvérzést kapni, hazarohant káromkodni. BÁTYI ZOLTÁN