Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-14 / 265. szám

6 •MEGYEI T U K 0 R • SZERDA, 2007. NOVEMBER 14. Kínaiul, magyarul és angolul, időnként németül álmodik Chun-Jennie A Cao lánynak Xian és Szeged is az otthona Osztályfőnökének és történelemtanárának, Mészáros Tibornak Cao Chun az első kínai tanítványa Fotó: Frank Yvette Xian hatmilliós városából érkezett, tizedik éve él és tanul Szegeden, négy nyelvet beszél, egy évet járt amerikai iskolában, oda készül egyetemre. Ó Cao Chun, a szegedi egyetem gyakorló gimnáziumában magyar-történelem tagozatos osztályba jár, végzős, mindenki fcannie-nek becézi. A kínai lány magyarból akár emelt szintű érettségit is tehetne, dc a történelem is a kisujjában van. - „Ártatlanság". Ez a keresztnevem, a Chun jelentése. Becézése pedig leginkább a Jeannie-re emlékeztet, ezért itt, Magyarországon a legtöbben így ismernek - mutatkozik be a tizenöt éve Szegeden élő Cao család lánya. Kultúrák, országok közti különbségeket kellett megértenie és magában is rendeznie az agyagkatonáiról is nevezetes, hatmilliós kínai városból Szegedre cseppenő lánynak. - Egy szót sem tudtam magyarul, amikor anyával együtt Szegedre érkeztem 1996-ban. Akkor apa már négy éve itt kereskedett. A Béke utcai iskolába írattak: ott először csak figyeltem, sokat rajzoltam és igyekeztem megérteni, miről van szó. Három hónap után szólaltam meg magyarul: „kettő meg három, az öt". Az osztály megtapsolt - emlékszik a kezdetekre Chun-Jeannie. A kínai számára - Chun szerint - nehezebb megtanulni magyarul, mint fordítva. Neki a kínaiban ismeretlen toldalékolás, a ragozás adta föl a leckét. A magyar után könnyűnek számított számára az angol, aztán a német nyelv. Ma már mindkettőből nyelvvizsgával dicsekedhet. - Az iskola presztízse miatt jelentkeztem az egyetemi gyakorló gimibe. Büszke is vagyok, hogy a Ságváriba járhatok - jelenti ki a magyar-történelem tagozatos osztályban kiemelkedő sikereket begyűjtő kínai lány. Történelemtanára és osztályfőnöke, Mészáros Tibor szerint „feannie" akcentus nélkül beszéli nyelvünket. Tudása pedig magyarból és történelemből is olyan alapos, hogy akár most „emelt szín tűzhetne". Uniós és amerikai versenyen is megmérte tudását Cao Chun. Az egyik vetélkedőn - egyedüli „külföldiként" - iskolatársaival együtt brüsszeli utat nyert, a másikon azt, hogy egy tanéven át Amerikában okosodhatott. - Művészeti tanulmányaimat folytathattam a The Putney Schoolban: hegedűjátékom miatt az ottani zenekar koncertmestere lehettem, de zeneszerzést is tanultam. Mégsem e téren akarok továbbtanulni: a szívem az orvosi pálya felé húz, de reálisnak azt tartom, hogy humán terület, esetleg a közgazdaság felé mozduljak. Második diplomaként filozófiát szeretnék tanulni - avat be terveibe „Jeannie". - Az bizonyos, hogy Amerikában, a világ legjobb tíz-harminc egyetemének valamelyikén szeretnék diplomázni. ÚJSZÁSZI ILONA További fotók a témáról: 5jf www.foto.delmagyar.hu HASONLOSAG ES KÜLÖNBSÉG Hasonló a klíma, sok az egyetemista - ez a két legfőbb hasonlóság Cao Chun szülővárosa, Xian és mostani otthona, Szeged között. A legfőbb különbséget abban látja a diáklány, hogy még iskolatársainak zöme is megelégszik a középszerrel, míg a kínaiak törekvőbbek. E következtetés talán abból is adódik, hogy Chun-Jeannie édesapja, Cao úr kereskedőként mozgatója a kínai Shaanxi tartomány és Csongrád megye közötti kapcsolatoknak, édesanyja pedig étteremláncot igazgat. Közben a szülők a családot sem hanyagolják: Chun öccse már itt, Szegeden született, s bár nővéréhez hasonlóan magyar iskolába íratták, de otthon kínaiul beszélgetnek, tartják nemzeti szokásaikat, s a nyarat hazájukban töltik a gyerekek. Ilyen sokféle hatás alapján talán nem is csoda, hogy Chun-Jeannie mindig az álmában megjelenő helyszín és emberek nyelvén szólal meg: kínaiul, magyarul és angolul, időnként németül álmodik. Harcos a villamoson Az illusztráció váratlanul jött elénk. Éppen az egyik laktanya kaszárnyai rendjéről beszélgettünk. Hogy új lakópark épült ugyan a helyén, de a szelleme tovább él. A civil életben is. Hiába szűnt meg a sorozott katonaság, némely hivatalok zárt intézetében a vigyázzmenet és a laposkúszás ma is érvényben van. Nem a maga természetességével, szellemi értelemben. A parancsnoklás és meghunyászkodás jegyében. Uram, mi nem ilyen lovat akartunk! Mire körülnéztünk, szép ifjú ember hátát láttuk. Hatalmas betűkkel rá volt hímezve: HARCOS. És hogy félreértés ne essék hovatartozását tekintve, valamivel kisebbekkel ez is: Hungary. A régi regula szerint sor alá való lenne a legény, kopasszá kellett volna válnia, vernie a hoppárét mindenki előtt, akinek már csillagja is van, most pedig ápolt a frizurája, és civil a ruhája. Ráadásul háború sincsen, hogy harcost rögtönzött volna belőle, mint annakidején a leventekölkökböl. Elölről nem láthattam elegáns ruháját, nem tudhatom, oda is kiírta-e ugyanezt, de nekem a két lábon járó hátirat is irat. Bele is dermedtem. Aztán meg is nyugodtam. Ha be kellett volna vonulnia, holtbiztos, tiltakozott volna ellene. Tekintve, hogy már nem kötelező, csak szabadon választott, most az ellen tiltakozik, hogy még csak be se vonultatták: Neki már senki nem mondhatja azt se, hogy EGYES HARCOS! Meg azt se, hogy VONALAMBAN HARCHOZ! ? Milyen világ az ilyen világf Föltételezni se merem, hogy akármilyen harcosok szövetségének regisztráltja lenne, és a Gárdatagságot se fognám rá, mert egyébként sugárzik oldalra fordult orcájáról az értelem, de meg nem értem még most se. Valami kis flúg mintha derengene rajta mégis. Nem tudom, indítványozzam-e, hogy elfekvő rohambili is adassék neki, gázálarc is, kötelező viseletként, gyalogsági ásó éjszakai harchoz, utászcsizma se maradjon el. ha éppen randevúra készül, és a szélessávú őrmester se hiányozzék mellöle egyenes adásban, meg a villanások se, lehetőleg tehénpalacsinta mellett, de megfordult a fejemben ez is. Többször voltam a sereg tagja, egyes-harcosi minőségben, fogdákkal fenyegetve, szánom szegényt. Ez a szerencsétlen-szerencsés kölök harci katona akar lenni teljes békeidőben ? Netán még tömegsírba is vágyik ? Türelmes és mindenevő vagyok, megértem azt is, akinek egy küllője kicsorbult. Gondolom, legszebb álmaiban őrmestert játszik. Zsoldos lelkülettel. Vagy tábornokot ? A pelyhedző szabadságjogok jegyében ne szenvedezz, jó komám! Összes megélt katonai múltamat kizárólag rád testálom. De háborút azért ne csináljatok gusztusod szerint! H. I). Kass János sorozata is megelevenedik Háry-bábopera a Móra-múzeumban MUNAKTARSUNKTOL A múzeumok őszi fesztiválja keretében ma 1 8 órakor mutatják be a Háry fános című báboperát a Móra Ferenc Múzeum aulájában, ahol a karácsonykor 80. születésnapját ünneplő Kass fános Kossuth-díjas grafikusművész Háry-sorozata is megelevenedik. A felnőttekből és gyermekekből álló társulat a Háry János bemutatásával emlékezik meg a daljáték 125 évvel ezelőtt született és 40 éve elhunyt szerzőjéről, Kodály Zoltánról. A Harmónia Consort, a Király-König Péter Zeneiskola, Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara és a Vántus István Zeneművészeti Szakközépiskola fogott össze annak érdekében, hogy megeleveníthessék Háry János történeteit. A darabot Toronykőy Attila rendezte, a bábokat és díszleteket Tóth Andrea bábművész készítette. Az előadást öttagú ütős együttes produkciója színesíti. Egy rendes ember lépcsőzik, ha beteg a hozzátartozója „Régi, de legalább ki van fizetve" A házunkra, üzletünkre, autónkra biggyesztett feliratokból rajzoltuk meg a Szegeden, illetve a környéken élő ember portréját. Ilyen lett: nem szereti, ha zavarják cs lépcsőn megy, ha beteg a rokona. Nem írok semmit magamra - énekli a Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András. A szegediek ha nem is magukra, de maguk köré feliratokat akasztanak. Összegyűjtöttünk néhányat, hogy megtudjuk, milyenek vagyunk vagy legalábbis mit hirdetünk magunkról. Nem a graffitikre voltunk kíváncsiak. - „Nem adok! Nem veszek! Nem hiszek!" - egy Szamos utcai panellakás bejárati ajtaján, a csengő mellett olvastuk. Egyikre sem akartuk kényszeríteni az ott lakót, mégis félve csengettünk. A tulajdonos meglepődött, hogy a felirata iránt érdeklődünk, de aztán azt mondta: bevált, mert távol tartja a házalókat. A címkét különben egy ismerőse készítette, és adott a néhány emelettel lejjebb lakónak is. Megnéztük ezt is. A reakció ugyanaz volt. Az ajtót nyitó Szabó úr meglepődött, közölte, hogy bevált a tiltás, és nem engedte, hogy a felirattal együtt lefotózzuk. A panelházak kincsesbányának bizonyultak, két szövegre a liftben akadtunk. Az egyik szerint fertőző betegnek és közeli hozzátartozójának tilos használni a felvonót. Érthető, de mi bele tudunk kötni. Mert mi van akkor, ha a Sydneyben élő bátyánk influenzás lesz? Nem elég az aggódás? Még gyalogolni is kötelező? A másik, amin a liftben mosolyogtunk, egy reklámszöveg volt. E szerint: ha valakinek a lakásában csatornaszag terjeng, de ennek ő nem örül, akkor a hirdető cég vállalja a bűztelenítést. Ha viszont az ügyfél már nagyon megszokta, és talán hiányozna is, akkor - kívánságra - csak mérsékelik a büdösét. A reklámszöveg valahogy így hangzik: „lakásában terjengő csatornaszag mérséklése, esetleg teljes megszüntetése." Az egyik tízemeletes bejárati ajtajára belülről ezt írták: „vigyázat, fagyveszélyes járda". Mivel a veszélyt elhanyagolhatónak ítéltük, bátran kiléptünk a 10 fokba. A járműveinken is szívesen szövegelünk, néhány autón például ez áll: „régi, de legalább ki van fizetve." Egy 10-es buszon láttuk a kissé nagyzoló állítást: „az utak királya." Kisteleken egy étterem bezárt ajtaján ezt olvastuk: „sétálgatunk, beszélgetünk, az étteremben meg nincs senki." Talán nem akarták a vendégeiket bizonytalanságban tartani a programjaikat illetően, vagy arra számítottak, a laza szöveg eltereli a figyelmet a kényszerű zárva tartás okáról. A különben barátságos Csengelén egy család nem elégedett meg azzal, hogy kiírja a kapura: harapós kutya. Szemléletesebb elrettentésre törekedtek, ezért ezt szögezték az ajtóra a házőrző képe mellé: „a belépés díjtalan, a kilépés bizonytalan." A teljesség igénye nélkül felsorolt feliratokból megpróbáljuk megrajzolni a szegedi, és Szeged környéki ember portréját: nem szereti, ha házában, lakásában kéretlenül zaklatják. Nem szégyelli régi autóját - vagy ha igen, akkor szégyelli, hogy szégyelli -, lépcsőzik, ha beteg a rokona. Ha bezárják a munkahelyét, akkor nem esik pánikba, hanem sétál és beszélget, és nem bírja a nagyon büdösét, legfeljebb a kicsit csatornaszagút. G. ZS. •s : NEM ADOK! NEM VESZEK! NEM HISZEK!] NEM VICCES - Nem vicces - torkollt le egy lakó, amikor a csatornaszag-megszüntető reklámon szórakoztunk. Közölte: egy „szagos" lakásban élni borzasztó, ráadásul eladni is lehetetlen. Ezzel egyébként egyetértünk. Ez a felirat állítólag távol tartja a házalóitat Fotó: Miskolczi Róbert