Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-08 / 260. szám

12 • KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2007. NOVEMBER 8. UTANAJARTUNK OLVASONK PANASZANAK kapcsolatok a delmagyar.hu AZ UGYVED VALASZOL Or. Juhász György Az átutalás költségei Tisztelt ügyvéd úr! Vásároltam egy házat. A vételárat idén december 31-éig, a birtokbaadással egyidejűleg kell majd megfizetnem. Az eredeti megállapodásunk az volt. hogy készpénzben fizetek. Az adásvételi szerződésben is így írtuk bele. Az eladó most mégis azt kéri, hogy inkább átutalással teljesítsek, mert viszonylag nagy összegről van szó és a banki átutalást biztonságosabbnak érzi. Részemről semmi akadálya nem lenne, de az utalásnak költségei vannak, amit viszont az eladó nem halandó megtéríteni. Kérdésem az. ha a vételárat átutalással fizetik meg, akkor kinek kell viselnie az utalás költségeit. Tisztelt Olvasó! Egy szerződés teljesítése során felmerülő költségek viseléséről a Ptk. 283. § (3)'bekezdés rendelkezik. E szerint főszabályként az átadással járó költségek - ideértve a csomagolás és mérlegelés költségeit is - a kötelezettet, az átvétellel járó költségek pedig a jogosultat terhelik. Ez úgynevezett diszpozitív szabály, ami azt jelenti, hogy a szerződő felek közös megegyezéssel ettől eltérhetnek. Általában tehát - külön ettől eltérő megállapodás hiányában - a fizetéssel kapcsolatos költségek, így például a banki átutalási díj a fizetésre kötelezett személyt, adásvétel során a vevőt terhelik. Esetében kicsit speciális a helyzet, mivel a teljesítés módjára korábban már volt egy megállapodásuk, amit az eladó kérésére módosítanak. Úgy gondolom, hogy az ebből adódóan felmerülő többletköltséget már az eladónak kellene viselnie. Ha önnek eddig nem a bankszámláján volt a pénze, akkor a pénztári befizetés és az átutalás díja többletköltségnek minősül, így véleményem szerint azt a másik félnek át kellene vállalnia. Más a helyzet, ha már eleve bankszámlán van a vételár, hiszen a készpénzfelvételnek is lenne díja, ami ráadásul általában magasabb, mint az átutalás díja, ezért ebben az esetben nem merül föl többletköltsége, sőt még jobban is jár. Miután az átutalás díja csak ezrelékekben fejezhető ki, ezért mindenképpen azt javaslom, hogy ebben a kérdésben közösen egyezzenek meg. A hátralévő két hónapban a pénz talán fog is annyit kamatozni, hogy a kamat fedezi az átutalás költségét. Én a magam részéről egyébként is a banki átutalás híve vagyok. A nagyobb készpénzfizetés több kockázatot is rejt magában. Gondoljunk csak a hamis bankjegyekre vagy egy esetleges lopásra. Ráadásul az átutalás később is kétségtelenül igazolja a teljesítés megtörténtét. MEGJÖTTÜNK SZEGED SZÍ RÁK LEVENTE ÁDÁM Október 23., 5 óra. 4100 g. Sz.: Lőrincz Éva és Szirák Csaba (Szeged). HAJDÚ KRISZTIÁN November 6., 11 óra 6 perc, 14 óra 30 perc, 3240 g. Sz.: Jochim Beáta és Hajdú Zsolt (Szeged). TRENCSÁN ANNABELLA November 6., 15 óra 10 perc, 3350 g. Sz.: Szilvási Henrietta és Trencsán Attila (Vásárhely). KISS ZSÓFIA November 7., 3 óra 35 perc, 3680 g. Sz.: Pap Kata és Kiss Zoltán (Vásárhely). ZSIGA BALÁZS November 7., 7 óra 59 perc, 3740 g. Sz.: Zsikai Bernadett Anna és Zsiga Zoltán (Szeged). VÁSÁRHELY KERESZTES ANDRÁS November 6„ 14 óra 35 perc, 3130 g. Sz.: Forrai Enikő és Keresztes András (Vásárhely). ROSTÁS BENEDEK November 6., 14 óra 21 perc, 3760 g. Sz.: Molnár Krisztina és Rostás Zsolt (Vásárhely). ÁRVA SZONJA November 7., 4 óra 38 perc, 3420 g. Sz.: Varsányi Bernadett és Árva Norbert (Vásárhely). SZENTES GÁL VIKTÓRIA November 6„ 11 óra 30 perc, 3140 g. Sz.: Szeri Erzsébet és Gál János Dániel (Tömörkény). FERWAGNER CSABA ÁRON November 6., 21 óra 25 perc, 3940 g. Sz.: Oltyán Katalin és Ferwagner Péter Ákos (Szeged). GYERMÁN DÁVID KRISZTIÁN November 6., 14 óra 15 perc, 3580 g. Sz.: Véré Szilvia és Gyermán Krisztián (Szegvár). BERTÓK BÁTOR November 6., 7 óra 2 perc, 3150 g. Sz.: Horváth Melinda és dr. Bertók Gyula (Szentes). Gratulálunk! A Délmagyarországban olvashattunk arról, hogy a jegy, illetve bérlet nélkül utazók, közismert nevükön bliccelők mekkora károkat okoznak közvetlen a szegedi közlekedési cégeknek, közvetve mindannyiunknak. Most viszont úgy tűnik, elfogyott a türelmük az érintett cégek vezetőinek, betelt az a bizonyos pohár, úgy döntöttek, hadat üzennek a potyautasoknak. Intenzívebbé váltak a minden utasra kiterjedő úgynevezett szőnyegellenőrzések, amelynek kedvező hatása már a szakemberek szerint is érezhető, javult a jegy- és bérletvásárlási hajlam. Ezekkel az ellenőrzésekkel minden törvény, akarom mondani SZKV-t és Volánt tisztelő utas egyetért. Ettől az intézkedéstől nekem viszont van még egy reményteli elvárásom. Remélem, ezzel a módszerrel kiváltható lesz egy kb. 6-8 éve szintén a potyautasok kiszűrésére hivatott rendelkezés, miszerint felszálló utasok csak az első ajtót használhatják. Nem tudom, az ötlet gazdája készített-e mérleget, hogy mennyivel csökkent a közlekedési cégek vesztesége a javaslat alapján. Gyanítom, a „zseniális, pazar" ötlet ellenére sem lett olcsóbb a jegy és bérlet ára. Mert a feltehetően irodában, íróasztal mellett fogant ötlet a gyakorlatban bizony nem úgy működik, ahogy feltalálója megálmodta. Nos, akkor nézzük meg, mennyire életképes az ötlet csúcsidőben! Miután megérkezik a villamos, busz vagy troli a megállóba, a vezető annak ellenére, hogy sokan jelezték leszállási szándékukat, csak az első ajtót nyitja ki, ugyanis ez neki utasításban van kiadva. A felszállni szándékozó utasok szitkozódva, csomagokkal megpakolva elindulnak az első ajtó felé. Ezek az utasok valamiben nagyon hasonlítanak egymásra, mindnek van érvényes jegye vagy bérlete, vagy oly mértékben szépkorú, hogy ingyen jogosult utazni. Eközben a bliccelő felméri a helyzetet, és nyugodtan rágyújt egy cigarettára, kivárva a következő, reményei szerint vajszívűbb vezető navigálta járatot, aki már nem veszi olyan komolyan az ajtónyitásra vonatkozó utasítást, és kényelmesen felszáll valamelyik hátsó ajtón. Na de térjünk vissza a felszálló utasokhoz! Akinek sikerült feljutni csomagokkal vagy anélkül a jármű legkeskenyebb ajtaján - fogai közt a bérlettel -, még mindig nem lélegezhet fel, ugyanis nem tud megmozdulni a leszállni szándékozó utasoktól, ugyanis a többi ajtóra még érvényben van a nyitási tilalom. Ám akkor a mi hősünk, mármint a buszvezető, látva a helyzet tarthatatlanságát, jöjjön, aminek jönnie kell, egy életem, egy halálom alapon, dacolva főnökei utasításával megnyitja az ajtókat a káromkodástól berekedt utasok előtt. Ekkorra a mi bliccelőnk egyet gondol, és kapva a váratlan lehetőségen mégiscsalrtelsurran a hátsó ajtón, és beül egy ülésre. Nem így az első ajtón felszálló utasok, ugyanis - hogy a vezető tartani tudja a menetidőt - felgyorsulnak az események és a busz. A derék, becsületes utasok a jármű első harmadában rekedve és szorulva, kapaszkodva - mert úgy gondolom, nagyon kevés utasnak van rodeós múltja - kénytelenek még legalább egy megállót menni, és csak utána bizhatnak egy jobb pozíció lehetőségében. De az igazi vesztesei ennek a valóságshow-nak a szegény járművezetők, ugyanis a „produkció" kellős közepén általános közutálatnak örvendenek a felszállók, illetve a leszállók körében egyaránt. Az ötletgazdától kérdezem: gondolja, hogy a bliccelő az első ajtót választja annak ellenére, hogy nincs érvényes jegye vagy bérlete, és feladja magát a vezetőnek? Nem valószínű. Akkor viszont ez a megalázó terelgetés és fogva tartás csak a becsületes és tisztességes utasok kiváltsága? GYŐRI FERENC, SZEGED KÜBEKI CSATORNA ÉS MOBIL Nagy László kérdezte Kübekházáról, miért fizettet vele a vízmű csatornadíjat, ha nem csatlakozott rá az új falubeli vezetékre. Másik kérdése a mobiltelefonálásra vonatkozik. Hiába vált egyik szolgáltatóról a másikra, a településen néha a szerb szolgáltató hálózata jelentkezik, ami többletköltséget jelent minden fogadott és indított híváskor. Hajdúné dr. Paulik Tímea jegyző válaszolt: a többség határozata alapján jött létre a csatornamű-társulat, amelynek az ingatlanok csatlakozásától függetlenül mindenki automatikusan tagjává vált a község közigazgatási területén. így minden ház csatlakozása lehetővé vált, ezért mindenkinek jogszabályban előírt kötelessége a szolgáltatásért fizetni. A mobilszolgáltatókkal kapcsolatos kérdést a jegyző a polgármesterhez továbbítja, hátha közös fellépéssel elérhető valamiféle technikai megoldás. PARIZER KÖRÚT Molnár Mihály jelezte, hogy a Kossuth Lajos sugárút és a Párizsi körút sarkán valaki átírta az utcanévtáblát Parizer körútra. Serege fános, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. városüzemeltetési részlegvezetője ígéretet tett arra, hogy soron kívül megnézeti a táblát, és megrendeli a szükséges javítást. • POSTABONTÁS Így tömegközlekedünk mi! Véget ér a bliccelők kora ? Fotó: Segesvári Csaba POLLENJELENTÉS Számvetés az idei pollenszezonról Iskola a Maros és a Tisza szögében, a Tápai-réten Szegeden 1989 óta működik az ország első pollencsapdája az SZTE Ady téri épületének tetején. Az általam üzemeltetett polleninformációs szolgálat az ÁNTSZ országos keretein kívül működik és teljesen ingyen juttatja el az aktuális pollenhelyzetről szóló jelentéseit a lakosság számára. A 2007. év érdekes volt mindannyiunk számára. A legtöbb növény virágzása 2-3 héttel hamarabb indult be a korábbi évekhez viszonyítva. Kezdődött már január második hetében, a mogyoró első virágporszemeinek megjelenésével. A tavasszal virágzó fák viszonylag kevés napi pollent termelve, de hosszabb időn keresztül virágoztak. Ez szerencsés volt abból a szempontból, hogy csak ritkán emelkedett egy-egy allergéncbb pollen napi mennyisége az allergiás határérték fölé. Kevesebb volt a nyárfapollen is, de a májusban megjelenő, a magszőrökről keletkező szösz is kevesebb volt. A szénanáthások jó része a pázsitfüvek virágporától szenved. Az első fűpollen szintén korán, április elején jelent meg és a füvek többsége már június közepére jórészt elvirágzott. Mivel ezek, a gyompollenekhez hasonlóan, már jóval kisebb pollenszám mellett kiváltják az allergiás reakciókat, így bizony az idén is voltak az allergiás náthában szenvedők számára nehéz napok. Nagy médiaérdeklődés kísérte a magyarok számára legrettegettebb pollenallergén növény, a parlagfű elsó virágporszemeinek megjelenését. Már július elejére vártuk érkezésüket a Dél-Alföld levegőjébe. Szerencsére „becsapott" bennünket és csak a szokott időben, július vége felé találtunk érdemleges parlagfűpollen mennyiséget a légtérben. A késés oka igen egyszerű lehetett: július első •három hetében olyan meleg, száraz idő volt, hogy a csapadékhiány miatt a pollenszemek „besültek" a portokokba, nem tudtak onnan kiszabadulni. Augusztusban és szeptemberben azonban pótolták a késést. A nyomkutatók szerint az időjárás (és talán az egyre szervezettebb parlagfűirtás) eredményeként az idén kevesebb ambrózia gyomosította a földeket. Ez az allergiások szempontjából sajnos még nem jelentett könnyebbséget. Ha a napi pollenszám általában 30 db/m3 pollenszám fölé emelkedik, akkor a szénanáthás tünetek már keményen jelentkeznek. Az, hogy egy-egy napon az idén 300-500 db pollen helyett „csak" 100-150 db volt, a helyzetükön nem könnyített. Eredményt csak akkor érünk el, ha parlagfű példányszámát sikerül olyan kevésre lecsökkenteni, hogy az azok által termelt virágpor a napi 30 darabos érték alá csökkenjen. Nehéz feladat lesz, de évek munkájával el tudjuk érni. A gyomok elég gyorsan elvirágoztak és október elseje után minimális számú pollent termeltek. A gombaspórák ilyenkor szokásos száma októberben kevesebb volt, mint a korábbi években, így az ezekre érzékeny emberek is kevésbé szenvedtek. DR. IUHÁSZ MIKLÓS NY. EGYETEMI DOCENS, AEROBIOLÓGUS, SZEGED A Tisza bal partján, a Maros és a Tisza szögében, a Szeged melletti negyvenezer holdas Tápai-réten, közel a Maros töltéséhez, száz évvel ezelőtt, 1907 szeptemberében nyílt meg a Pajori Elemi Népiskola. A régen népes tanyavilág iskolájának helyét az út mellett ma már csak egy kereszt és emléktábla jelöli. Az emlékhelynél 2007. szeptember 8-án az ide kötődő emberek, egykori tanulók és tanítóik jubileumi emlékünnepen vettek részt. Az 1971-ben megszüntetett iskola emlékére megidézték a régmúlt éveket és a pajori búcsúkat. A szemekben a pajori iskola máig ható életfénye a Kisasszony-napi emlékbúcsú örömével együtt csillogott. A pajori iskola helyére Nagyhajlás és Vetyehát irányából, a Maros menti hatalmas nyárfák lélegzetét hozta a délkeléti szél. A felejtés pora a pajori rész szomszédságában, már a sírhegyi határdűlőnél tovaszállt. Finomszövésű emlékekből képek kimeríthetetlen sorát alkotta meg ez a táj. A Tápai-réten bolyongtam. Harmóniafoltokat kerestem a felbők magasában. Földből félig kifordult öreg fűzfatuskók közt térdig jártam a bogáncsban. A disszonanciákat is felidézte a táj. Majd újra letisztult minden. Bartók környéken gyűjtött népdalai közül az „Erre gyere, amörre én..." kezdetű még ide is elkísért. Fülembe csengtek a refrénjei. A pajori iskola helyén fölállított keresztnél megálltam. Az iskoláról szóló mondatok opálos fényben úsztak az emléktáblán. A nevek megremegtek, egymásba kapaszkodtak és életre keltek. A múlt égi dallama forrón ölelte a tájat. Az értékőrző tiszteletadás, az emlékezők tiszta szándéka felmagasztosítja ezt a helyet. Amire, akire igazán szeretettel gondolunk, annak élete van bennünk. A tanyák közt, az emberek évszázados életvilágának tisztaközepén áll az, aki az iskola üres helyén a múltat a csönddel együtt lélegzi be. A nem látható világnak van itt jelenése. Amire, akire igazán szeretettel gondolunk, annak élete van bennünk. A hűséggel telített tágas Lét közelében, az emlékekbe nyíló ég alatt egy kérdés újra élni kezd. A föld és ember kapcsolatában megtalálni még azt, ami elveszett? A pajori iskola leomlott falai nem látszanak. A szántóföldeken a verítékkel áztatott régi rögök némák. Nappalok és éjszakák, az évszakok szó nélkül jámak-kelnek errefelé. Szilaj szél vágtat a szétterült romokon. A hazajáró lelkek kérdeznek. Hol vagy most? Merre jársz? Valahol mégis megvan még az, ami már egyszer tovatűnt? A válasz megszülethet. A néhai pajori iskola a tájjal, a szülőfölddel szeretetközösségben élő emberek lelkében talált szép menedékre. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, MAKÓ