Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-22 / 247. szám

10 ŐSZI FORRADALMUNK 2007. október 22., hétfő SZENT-GYÖRGYI ALBERT IS BEVETETTE TEKINTÉLYÉT, HOGY MOZGÓSÍTSA A VILÁGOT ŐSZI FORRADALMUNK SIKERÉÉRT Szegedi professzorok segélykiáltása A szegedi egyetem Nobel-díjas professzora, az 1947-ben Amerikába menekülő Szent-György Albert hírt adott az 1956-os forradalomról, és Kádárt bíráló levelet írt a The New York Timesnak. Széles körű nemzetközi kapcsolataikat mozgósítva a tájékoztatás, illetve a nemzetközi segítségkérés volt a célja annak a 18 szegedi professzornak, aki 1956. november 3-án aláírta a világ valamennyi egyetemének címzett fölhívást. Függetlenség és béke „Az újjászületett demokratikus Magyarország nemzeti függetlenségének visszanyerése után békében és barátságban kíván élni közvetlen szomszédaival és a világ valamennyi népével. Mi, a szegedi egyetem, felhívást intézünk a világ Aláírók A szegedi egyetem felhívása a világ valamennyi egyeteméhez című deklarációt kézjegyével látta el: Baráti Dezső rektor, Korpássy Béla dékán, Ábrahám Ambrus, Bónus György, Budó Ágoston, Csik Lajos, Fodor Gábor, Greguss Pál, Hetényi Géza, Huszák István, Ivanovics György, Jancsó Miklós, Kanyó Béla, Koltay-Kastner Jenő, Szabó József, Szabó Zoltán, Szőkefalvi-Nagy Béla, Waltner Károly egyetemi tanár. valamennyi egyeteméhez, hogy erkölcsi tekintélyükkel álljanak mellénk abban a törekvésünkben, hogy hazánk függetlensége és ezzel a béke helyreállítása - mely a tudományos munka alapfeltétele - mielőbb biztosíttassék..." - kiáltották világgá a szegedi egyetem vezetői. A deklarációt először 1956. november 4-én a Szeged Népe (címen megjelenő Délmagyarország) közölte. A felhívást a Nobel-díjas volt szegedi egyetemi tanárnak, az Amerikában élő Szent-Györgyi Albertnek is eljuttatták. Sőt: elküldték a bécsi egyetemre, illetve Polányi György angliai egyetemi tanárnak, továbbá a moszkvai Lenin Egyetemnek. Távirat Amerikába A The New York Times november 5-i számában hírt adott a Szent-Györgyinek küldött táviratról - fedezte föl egyesült államokbeli tanulmányútján Hannus István, az SZTE alkalmazott és környezeti kémiai tanszékének egyetemi tanára. A „Woods Hole, Massachusetts, nov. 4-i" keltezésű, magyarul először a Szegedi Egyetem 1989. október 23-i számában közölt hír szerint „Dr. SEECTEVI^ NOV^ SVOOOS HOLT; V, . W IS AT ^ RUM*** tí^nto Jojn^í* Szent-Györgyi Albert, a magyar születésű Nobel-díjas biokémikus ma adta hírül, hogy táviratot kapott a szegedi egyetemről, Magyarországról, amelyben felhívják a világ egyetemeit arra, hogy támogassák a magyarságot a szabadságért vívott harcában. Dr. Szent-Györgyi az itteni Izomkutató Intézet igazgatója. A táviratot tegnap este 6-kor adták fel, valószínűleg éppen azt megelőzően, hogy az oroszok kierőszakolták befolyásuk visszaállítását Magyarországon..." Az amerikai Natúré természettudományos folyóirat - szintén Szent-Györgyi Szent-Györgyi Albert közbenjárására a The New York Times és a Nature magazin is közölte a szegedi egyetemi tanárok felhívását ILLUSZTRÁCIÓ: DM/DV közvetítésével - közölte a szegedi deklarációd. Szent-Györgyi Albert indulattól és érzelmektől sem mentes levelet írt 1956. november 17-i keltezéssel a The New York Times szerkesztőjének. „Hihető az, hogy a 20. században még létezik olyan kormányzat, amelyik emberek tízezreit lemészárolja azért, mert azok szabad választásokat akarnak és közben a világ többi része ezt tétlenül nézi?" - kezdődik a szöveg, melyre ugyancsak Hannus István bukkant, aki az amerikai napilap Nobel-díjas tudósunkkal kapcsolatos írásait önálló kötetben szeretné megjelentetni. Kádár-kritika „Nem hihetetlen-e, hogy mialatt a civilizált világ nagylelkűségét tanúsítva segíti a Magyarországot nyugat felé elhagyó menekülteket, ugyanilyen számban a keleti határon is kitelepítenek embereket 'lepecsételt vagonok'-ban? Hihető-e, hogy annyi év keserű tapasztalat után az ENSZ-ben még nem értették meg: a civilizált módszerek, amelyek íratlan erkölcsi törvényeken alapulnak, hatástalanok olyan ellenfelekkel szemben, mint a szovjetek, akik csak az erőszakot értik meg...? Az ENSZ-ben lévő képviselőiknek kezdettől fogva nincs más céljuk, mint megbénítani vagy tönkretenni a testületet... ...Nincs magyar kormány. Senki sem választotta meg Kádárt, aki egyszerűen csak egy szovjet ügynök a szovjet hadsereg képviseletében. Miért szennyezik be egy ország nevét?" - zárul Szent-Györgyi Albert levele a kérdéssel, mely inkább kétségbeesett kiáltás, hogy fölrázza a világot. ÚJSZÁSZI ILONA NAGY KÁLMÁN UGYANAZT AKARTA, MINT TÍZ ÉWEL KÉSŐBB AZ '56-0S0K Járdáról nézte a forradalmat Hatvan éve hét év kényszermunkára ítélték a szegedi Nagy Kálmánt, aki a vád szerint társaival a demokratikus államrend megdöntésére készült. Céljuk tulajdonképpen ugyanaz volt, mint tíz évvel később az '56-osoknak, ám az akkor harmincéves férfi nem csatlakozott a felkelőkhöz, a forradalmat a járdáról nézte. - A korabeli sajtó „köztársaság ellen szervezkedő fasiszta diákoknak" nevezte önöket. Húszuk ellen indult eljárás, végül „csak" tizenhatukat ítélték el „a demokratikus állam rend és demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló bűntett" miatt. Kérem, árulja el, hogy mit csináltak? - Természetesen erről is szívesen beszélek, de előtte muszáj elmondanom, hogy mi semmilyen államrendet nem akartunk megdönteni, pláne nem a köztársaságot. Célunk, szándékunk a kommunista hatalomátvétel és az ország szovjet megszállásának megakadályozása volt. Korábban a német megszállással sem értettünk egyet, elítéltük. Mi azt szerettük volna, ha a két világháborúból is vesztesen kikerülő, ezer sebből vérző Magyarország független állam marad. Főleg szűkebb környezetünkben és kisebb gyűléseken beszélgettünk erről. - Nem voltak túl naivak? Kéttucatnyian akartak szembeszállni a hatalom egy részét már megkaparintó magyarországi kommunistákkal és a Szovjetunióval? - Jól mondja, naivak voltunk! Azt hittük, hogy a kommunisták még nagyon kevesen vannak, és nem „láttuk" a mögöttük álló, őket mindenben támogató Szovjetuniót a hatalmas hadseregével. Még a kommunista pártba is belépNagy Kálmán tíz évvel korábban rájött, a forradalom kudarcra van ítélve FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT tünk, hogy közvetlenül jussunk hozzá információkhoz. - Mégis viszonylag elég hamar lebuktak. Egyik társával a legsúlyosabb büntetést kapta, a népbíróság mindkettőjüket határozatlan idejű, de legkevesebb hét-hét év kényszermunkára ítélte. - Engem az iskolából vittek el. A politikai osztály (a későbbi ÁVH) nyomozói hallgattak ki. Mindent megtehettek, korlátlan hatalmuk volt. Nem válogattak az eszközökben, egyszerre öten-hatan ütöttek, vertek, kínoztak. Brutálisan bántak velem, és, mint kiderült, a többiekkel is. Aludni sem engedtek. Még most is beleborzongok. Ráadásul enni is alig adtak, folyton éheztem. Már tél volt, fáztam is, de ruhát vagy takarót sem kaptam. Céljuk az volt, hogy beismerő vallomást tegyek az államrend elleni öszszeesküvésünkről. Akkor, csak ott a cellámban jöttem rá, hogy a helyzetem nagyon komoly. Még Péter Gábor is kihallgatott. Vele együtt hét ávós tiszt állt, illetve ült velem, a húszéves diákkal szemben, mögöttem három bőrkabátos nyomozó állt. Még mindig emlékszem a retteget Péter Gábor szavaira. Azt mondta: „Mit csináltál te szerencsétlen!? Tönkretetted az egész életedet!" Egy idő után megváltozott a hangja, fenyegetőzött, majd intett, vezessenek el. - Ha két-három évvel később buknak le, akkor valószínűleg nem úszta volna meg ennyivel az „összeesküvést", felakasztották volna. Gondolt erre? - Hogyne. Az ötvenes években és '56 után ennél kevesebbért is akasztottak. - Mit csinált 1956-ban? - Mindenütt ott voltam, de csak a járdáról néztem a forradalmat. Hívtak, megfordultam a városházán, az egyetemnél, de nem csaüakoztam hozzájuk. Tudtam, hogy a forradalom kudarcra van ítélve, én erre már tíz ével korábban rájöttem, azóta semmi nem változott. - Hol volt kényszermunkán? - Az egészben az a vicc, hogy bár kényszermunkára ítéltek, nem dolgoztattak. Egyébként összesen kilenc börtönben „ültem". Másfél évig voltam Pesten a gyűjtőben, ahonnan jó volt elkerülni, mert ottlétem alatt 324 emberen hajtottak végre halálos ítéletet. Minden akasztást harangszó jelzett. Voltam Vácott, és Szegeden, a Csillag börtönben is. Azért említem ezt a kettőt, mert a váci volt a legjobb és a szegedi volt a legszörnyűbb. Végül 1952-ben a jászberényi börtönből feltételesen szabadultam, megbilincselve, ugyanis a büntetésem leteltekor egy ávós várt, valójában négy nap műlva engedtek el. - Kikkel „ült" együtt? - Mikor kikkel. Volt, amikor köztörvényes bűnözőkkel, gyilkosokkal, köztük például Hekus Döncivel, és persze politikai elítéltekkel is. Együtt raboskodtam a Horthy-kormány több miniszterével és számtalan tábornokával, a nyilas párt egyik alapítójával, sőt nyilas katonatisztekkel is. A horthysta politikusok és a tábornokok ismét „lejátszották" a második világháborút, a kudarcért egymást okolták. - Mikor „szabadult meg" a múltjától? - 1966-tól már sehol sem kellett közölnöm, hogy elítéltek, persze a személyi kartonomról nem került le. 1990-ben rehabilitáltak, a bíróság semmisnek mondta ki az ellenem hozott ítéleteket. - Kapott valamilyen elismerést, kitüntetést, kárpótlást a börtönévekért és az utána eltelt időért? - A 66 hónap börtönért 737 ezer forint névértékű kárpótlási jegyet kaptam, később emléklapot is adtak. Kitüntetést nem. Nem vagyok és soha nem is voltam egyik pártnak sem a tagja, a Pofoszt is otthagytam. -A köztörvényes bűncselekménnyel, akár rablógyilkossággal „ártatlanul" gyanúsított és letartóztatott milliókat vág zsebre az államtól kártalanítás címén. Ilyenkor mire gondol? - Ilyen a világ. OLÁH ZOLTÁN