Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-22 / 222. szám

10 SZIESZTA - HÉTVÉGE 2007. szeptember 22., szombat MILLIÓS ÉRTÉKŰ CSALÁDI VAGYON A MÚZEUMI, KÖNYVTÁRI, ÖNKORMÁNYZATI LELTÁRBAN A magánadomány a közt gyarapítja Nemes gesztussal a Móra-múzeumnak adományozta szenvedéllyel gyűjtött ereklyéit Ördög Ferenc - A közel fél évszázad alatt összegyűjtött teljes kollekcióért tízmillió forint körüli őszszeget fizetnének a műgyűjtők, ám az egykori férfiszabó számára a pénznél, hogy egyben maradhat az anyag mondta el Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense. Szimbolikus és valós értékek A közintézmény gyűjteményének gyarapodása jórészt adományozásból származik. Legutóbb Bereczk Péterné fotókból és dokumentumokból álló hagyatéka lett a természettudományi gyűjtemény része. Sok felajánlás eszmei, szimbolikus értékkel bír, mint például az a rádiócső, ami 1956-ban a Szegeden működő Széchenyi rádió berendezéséhez tartozott. A szegedi Somogyi-könyvtárnak is egy magángyűjtemény jelentette az alapját. Somogyi Károly esztergomi kanonok 43 ezer 701 kötetből álló bibliotékát ajánlotta fel 1881-ben a két évvel korábbi nagy árvíz után újjáépülő városnak. Az elmúlt évtizedekben is gyarapodott a könyvtár az adományozások révén. - A Vasváry-gyűjtemény 1978-ban került hozzánk, az Egyesült Államokban nevet szerzett, magyarokkal foglalkozó amerikai újságokból kivágott cikkekkel. Aztán 2003-ban Vaszy Viktor szegedi karmester és zeneszerző kottahagyatékát kaptuk meg a családtól Gregor József közvetítésével - árulta el Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, igazgató. Falunak és egyháznak A magángyűjtemények, értéktárgyak, régiségek mellett ingatlan adományozásra is akad példa. A '90-es évek elején egy egyedül élő algyői aszszony, Radány Máténé Szeged-Álgyő javára végrendelkezett a Piac téri lakóházáról. Az akkor még Szegedhez csatolt Algyő jelenlegi polgármestere, Piri József akkoriban ügyvédként praktizált, ő készítette el az okiratot. - A néni a végrendeletében az önkormányzatra hagyta az ingatlanát azzal a kitétellel, hogy a lakóházból öregek otthonát alakítsanak ki, idős algyői lakosok szociális ellátására - magyarázta a település első embere. A felajánlott épületből kialakított idősek napközi otthona jelenleg száz személynek biztosít rendszeres napi étkeztetést, miközben 25 időskorú napközi otthonos ellátására és 10 időskorú bentlakásos ellátásra alakították ki. Piri Józseftől azt is megtudtuk, hogy Algyőn nem egyedüli Radány Máténé esete, azóta mások is ajándékoztak már - elF0TÓ: SCHMIDT ANDREA sősorban mezőgazdasági - ingatlant a településnek. Szeged város önkormányzatával már kevésbé bőkezűek az adományozók. - Egyáltalán nem jellemző, hogy magánszemélyek a város önkormányzatát jelölnék meg örökösnek a végrendeletükben - fogta rövidre mondandóját az általános igazgatási iroda vezetője, Ácsné Dr. Gunda Judit. A szegedi ügyvédi kamara elnöke, Dobozy Levente sem találkozott praxisában azzal, hogy valaki a végrendeletében a várost nevezte volna meg az ingatlanja, magángyűjteménye vagy éppen valamely értéktárgya örökösének. - Az emberek leginkább a családtagjaikra hagyják az értékeiket - beszélt a végrendelkezési szokásokról az ügyvéd -, de azért arra akad példa, hogy örökösüknek jelölik meg az egyházat. HORVÁTH LEVENTE Tízmillió forint értékű magángyűjteménnyel gazdagodott a napokban a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Az adományozás nemes gesztusára a múltban több példa is akadt a városban és a környező településeken: a Somogyi-könyvtár alapját is egy magángyűjtemény jelentette, míg Algyőn a kilencvenes évek közepén idősek napközi otthonát alakítottak ki egy felajánlott Piac téri lakóházból. Az utóbbi évtized legnagyobb értékű Csongrád megyei múzeumi adományát - Ördög Ferenc tízmillió forint értékű magángyűjteményét - vette át a napokban a Móra-múzeum. Az egykori űri szabó négy évtizedig gyűjtötte a lábbal hajtott varrógépeket, békebeli gépi és kézi tűket, szabóollókat, gyűszűket, próbababákat, régi szöveteket, kisipari módszerrel készített ruhadarabokat. Végrendelet és adomány A felajánlók javarészt a haláluk után, a végrendeletük alapján válnak adományozóvá, a szegedi férfi azonban már most rendelkezett: a hatvanadik születésnapja apropóján adta át az összegyűjtött ereklyéit a múzeumnak. - Hétvégenként hajnalban kerékpárral indultam el a vásárokba, bolhapiacokra. A vázon és a hátamon vittem haza a varrógépeket, vagy amit éppen találtam - mesélte az adományozó, aki a magángyűjteményt eddig belvárosi bérházuk pincéjében állította ki. Valamennyi tárgyat konzerválta, a gépeket üzemképes állapotba helyezte. Az ipartörténeti kollekciójának több mint harmincezer gomb és százötven kilométernyi különféle cérna is része. Az egyedülálló ajándék töredéke jelenleg is látható a Csongrád Megyei Múzeumok történeti kiállítóhelyén, a műit századok divatirányzatait bemutató kiállításon. A megyei Somogyi-könyvtár alapja egy magángyűjtemény FOTÓ: KARNOK CSABA A derékfájással mint betegséggel a napokban kezdtünk behatóbban ismerkedni, de máris komoly tapasztalatokra tettünk szert. Ezeket szeretnénk most lapunk olvasóival megosztani. Tudjuk jól, minden betegség nyomában hiány, rontás, illetve egyfajta gyámoltalanság jár, viszont mindeközben a betegség inspirál is, elég csak halálos betegen írt magyar költeményekre, zeneművekre, utolsó festményekre, éppenséggel Rembrandt öregkori önarcképeire gondolni. Először azonban tisztázzuk, mit értünk derékfájáson! Nem néha fáj, erőteljes futás, kerthelyiségben abszolvált hosszas - négy unicum, három sör, kisfröccsök, és a pincérlány rúzsos szájával lepecsételt számla - üldögélés után, nem azért, mert ifjú, kétszáz kilós feleségünket sikerül bevinni a ház ajtaján. Az igazi derékfájás nem múlik, minden nappal rosszabbodik. S néha már-már megoldhatatlan feladatokat állít a nő elé, aput ki kell venni a Trabantból, amikor pedig egészségesen is alig tud kiszállni. Az igazi derékfájás hosszú, tarkótól a sarokcsontig tart. A derékfájás az élet alapélményeiből vonja ki a delikvenst. Néhány hete például a főszerkesztőnk, a pesti, azért nem tudott leutazni egy tanyára, ide Szeged mellé - hol birkák, tehenek, kendermagos tyúkocskák éldegélnek, és senki sem tüntet vagy tart éppen országértékelő beszédet, illetve senki nem készít X, Z, vagy Y tervet -, mert fájt a dereka. így aztán a pesti főszerkesztőnk azt sem láthatta, hogy egy nagy, magyar író, miként szemléli érdeklődéssel egy gerincroppantott kiscica vergődését, majd lepkekönnyű halálát, így szállt el belőle a lélek, ssss, ilyen lett a szeme, hogy tükör által homályosan sem már, szólt emelkedve a magyar író, s ment nézni, hogyan vágják el a kakasok nyakát. És aztán a pesti főszerkesztőnk nem kanalazott Lajos bácsi birkapörköltjéből, nyesett Margitka friss tepertőjéből sem, s nem soroljuk tovább. A lényeg, hogy efféle kulináris és léttapasztalati élményekről Is lemaradhat az, akinek fáj, beáll a dereka. Derékfájás A következőkben pedig vizsgáljuk meg a derékfájós ember mozdulatait. Engedelmükkel leginkább férfiakra koncentrálnánk, nem mintha a nőknek nem fájhatna a dereka, fáj az, legalább annyit, mint a fejük, de férfi derékfájást jobban, mondhatni plasztikusabban látunk és érzünk át jelenleg, ezekben a pillanatokban, amikor is papírra vetjük e mondatokat, és jaj, vajon meddig még. A derékfájással küzdő, sújtott, megnyomorított, stb., férfiak megpróbálnának éppúgy közlekedni, adni, venni, sírt ásni vagy imádkozni, lopni vagy csókolózni, mintha nem fájna a derekuk, ám hamar rájönnek, ez nem lehetséges, a világ megnő, valahogy távolabbra kerülnek a dolgok. Mozdulataik tehát megváltoznak, hogy úgy mondjuk, bölcsülnek, kerülik a feleslegesség minden alkalmát, lassúságuk epikai természetű, nagyregények vonulnak így, ilyen lassan, körülményesen a mélységes mély irodalmi vizekben. S ha mesterségbeli példákra gondolunk, agg középhátvédek, parkolóőrök, vak és süket, a nyugdíjkorhatárt régen túlszárnyaló, de még mindig dolgozó tanárok jutnak az eszünkbe, akik pontosan tudják, bár már nem láthatják, mikor játssza csak el a gyerek, de mikor dől rá valóban a kéttonnás, érckőgyűjteményes szekrény. A férfi, akinek fájt a dereka - vessük közbe, milyen szép filmcím lenrie - lassan ül le, és még lassabban áll fel. Ha a leülése hosszabb ideig tart, mint a felállása, nem fáj igazán a dereka. Akkor még innen van az igazi szenvedésen. S ha a mozdulatok okosodnak is, a szellem halványul. Azt figyeltük meg, hogy a derékfájás butit. Mert míg a rák, a tüdőgyulladás megsanyargatja a lelket, s e fájdalomból bőven tanul a szellem is, addig a derék fájdalmából nem lehet tanulni, az csak fáj, fáj, ostobán, bután, végtelenül primitív módon. így aztán az ember, akinek fájni kezd a dereka, különös értetlenséggel figyeli önnön baját. Jó, tudjuk, a csípő, a csigolya is használódik az élet harcaiban, hiába a nemzeti érzés, a sokat használt nemzeti fülolaj, a testrozsda csak megjelenik, vagy ahogy feljön a semmi mélyéből a mész, s beeszi magát forgók, eleddig tökéletesen illeszkedő csontocskák, korongocskák közé, ahogy az úgynevezett gyök egyszer csak hevülni, izzani kezd, s késheggyé válik a nyomorult hátában. Egy kartörésnek, egy epekőnek, egy kapitális aranyérnek van valamiféle realitása, legalábbis egyfajta rendszerbe, ok, okozati relációba illeszthető, egy derékfájás azonban furcsa mód: értehetetlen, felfoghatatlan, s mindenekelőtt feleslegesnek tűnik. Felesleges, mert minek, minek fáj egy ember dereka?! Mi ennek az értelme?! Rákot azért kapunk, mert. Az okokat tudjuk. Májzsugor. Hát persze! Tudjuk, miért. Infarktus?! Nanál Egy láthatóan májbeteg urat, vagy egy nyakáig begipszelt, s félszemű fiatalembert hűvös tartózkodás fogad bármelyik tömegközlekedési eszközön, de küzdje csak fel magát egy derékfájós férfi a kettes buszra, az összes újszegedi ingyenutazó néni fölpattan, hogy aztán rikácsolva, egymást horgolótűkkel megszurkálva veszekedjenek, melyikük helyét foglalja el a szerencsétlen. Itt vannak aztán a csontkovácsok! Ők, ugye nem doktorok, legalábbis nincsen orvosi diplomájuk, viszont a derékfájós emberek számára ők a megmentők, az angyalok, ezek a furcsa, egyszerű, mégis mindent látó, az arc árkaiból életmódot kiolvasó, iszonyatos kezű, nagyon szigorú emberek. Arról van szó, beszéljen valaki a dereka fájdalmairól kocsmában, színházi büfében vagy adóhivatalban, nyomban felkapja a fejét egy másik, majd bizalmasan megsúgja, neki van csontkovácsa, és ha kell, odaadja a címet. A csontkovács címe olyan, akár egy bankszámlaszám, vagy mint a lakhely-nyilvántartási kártya. Akinek nincs, az nem is ember, de legalábbis társadalmi peremlény, s bár igazán használt egy napra a finom infúzió, most már nekünk is. És három, három csontkovács ragyogó, reménnyel eltöltő címe! SZÍV ERNŐ