Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-15 / 216. szám

NAPI MELLÉKLETEK EGY ÉVE AVATTÁK SZEGEDEN A MEGÚJULT SZENT ISTVÁN TERET Az Öreg Hölgy és Éppen egy esztendő telt el azóta, hogy a szegediek birtokba vehették a minden szegletében megújult Szent István teret. Ottjártunkkor kiderült: az újraálmodott tér mindenki kedvence lett, a szökőkútra, a díszburkolatra, az immár impozáns víztoronyra nagyon büszkék a város lakói, csupán a kispiacként működő pavilonsorral nem tudtak sokan megbarátkozni. Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU 2007. SZEPTEMBER 15. Felderül a szegedi belvárosban sétáló arca, ha eljut a Szent István térre, végigtekint a csodaszép parkon, végigsimítja tekintetével az Öreg Hölgyet, a víztornyot, és örömmel nyugtázhatja: egy évvel az átadása után is a város egyik leggondozottabb szegletében nézelődhet. Visszasírt hangulat - Valóban gyönyörű tér épült itt ki, én mégis egy kicsit visszasírom a régi Szent István tér nyüzsgős, forgolódós hangulatát. Azt az időszakot, amikor lángosillat lengte körbe a bódékat, és ha a kedvem úgy hozta, jól teletömhettem a hasam frissen sült kolbásszal, hurkával. Tudom, nem volt szép akkor ez a környék, meg aztán néhány elég kétes alak is megfordult itt, de élettel volt teli a tér. Mára pedig egy szép dísz lett belőle, amit megcsodálunk, szeretünk, csak éppen egészen más - foglalta össze véleményét Rácz György, amikor arról faggattam, hogyan barátkozott meg szegediként az új ruhába öltöztetett Szent István térrel. Majd mielőtt elköszöntünk, megjegyezte: az új pavilonok kifejezetten csúnyák, ha már egyszer szépségéről elhíresülő teret akart a város, kár volt megengedni ilyen fabódék felállítását. Tíz métert sem kellett továbbsétálnom, amikor egy sietős hölgy csak két mondat erejéig tudott időt szánni rám: - A tér szép, a pavilonok csúnyák. Kár érte - hadarta, s már lépdelt is tovább. Találkoztam olyannal is, aki olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy nap mint nap a magasból is megszemlélheti a Szent István teret. Váczi János 1984 óta él itt, ugyanis akkor költöztek be az első lakók a szegedi belváros képébe nem igazán illeszthető panelházba. Új piacsarok - Éppen ez a mi bánatunk: nagyon várjuk, hogy megszépüljön a mi házunk is, ha már egyszer a tér ilyen csodálatos lett, s elkezdődött végre a sarki palota felújítása is. De ügy tudom, készülnek az engedélyezési tervek, s talán nemsokára a mi házunk miatt sem kell a térnek szégyenkeznie - magyarázta az unokáját sétáltató férfi. Akiről gyorsan kiderült, nem csupán nézi, de látja is a teret. Méghozzá elég kritikuZavaró, ahogy keverednek a stílusok A város mozgalmas, de egyik leggondozottabb szeglete lett a Szent István tér FOTÓK: SCHMIDT ANDREA SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA san szemlélve mutogatta a hibákat, a kimozduló díszköveket, a foltos fűpázsitot, a szemeteskosarakat, amikből „ismeretlen tettesek" régen kiemelték a csikktartókat. - Sajnos néhány szakma képviselői nem végeztek elég körültekintő munkát, talán még most kellene kijavítani minden hibát, mielőtt komolyabb sérüDózerok Ezen a romhalmazon már csak a dózer segíthet, le kell túrni az egész teret - panaszkodtak a szegediek már a 90-es évek közepétől, ha átballagtak a Szent István téren. A lerobbant pavilonokat gyaluló gépek 2005 végén meg is érkeztek, majd nyomukban, 2006 februárjában zárt be végleg a régi piac, tavasszal pedig elkezdődött az 1,2 milliárd forintba kerülő térrekonstrukció. Miután a közel negyven évig üzemelő bazársor teljesen eltűnt, a mintegy 18 ezer négyzetméteres tér minden szeglete megújult. Kicserélték a közműveket, a 90 százalékban uniós támogatásból megvalósuló beruházás során 2006 májusára megszépült a víztorony, új utak épültek, szökőkúttal ékesített díszburkolatot kapott a 8500 négyzetméteren parkosított tér, amit éppen egy évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök avatott fel. A Szent Istvánról nem tűnt el teljesen a piaci hangulat sem: új pavilonok épültek, már 2007. június 13-án, a piacnyitáskor hat üzletnek volt gazdája. Jelenleg a környék valaha legszebb, ám mára lepusztult épületének, a Szent Mihály utca sarkán álló szecessziós palotának a felújítása zajlik. lések csúfíthatnák el a teret. Ami meg a pavilonokat illeti mutatott az új piacsarokra - el nem tudom képzelni, hogyan adhattak ki engedélyt ilyen csúnya, a környezetbe egyáltalán nem illő építményekre. A szépség őrei Az egyik pavilon, a Mórakert zöldségboltja sétám idején csordultig telt vevőkkel, visszalopva a térre azt a nyüzsgést, amit Rácz úr annyira hiányolt. - Igazán nem panaszkodhatunk, a mi boltunkat gyorsan megkedvelték a vásárlók, rengetegen visszajárnak hozzánk, szinte családias itt a hangulat - köszöntött Volenszki Imréné boltvezető, aki több évtizede foglalkozik zöldség- és gyümölcskereskedéssel. -Ami forgalmunk egyértelműen azt bizonyítja: szükség volt egy kicsinyke piac megőrzésére. De mivel annyi vevőnk panaszolta már, hogy a pavilonok csúnyák, el kell ismernem, van benne igazság. Ettől eltekintve a Szent István tér igazán szép, a város egyik legszebb tere. Immáron más városokból Térhistória A Szent István tér nem sokkal a várost pusztító nagy árvíz után népesült be árusokkal, búzakereskedők kínálták itt a kenyérnek valót. Búza tér néven emlegették akkor a Tisza partján élő polgárok ezt a helyet, majd 1880-ban keresztelték el államalapító Szent István királyunkról. Közel negyedszázaddal később épült fel a tér leglátványosabb dísze, a maga korában építészeti bravúrnak számító, 54 méter magas víztorony, amit a városlakók közül sokan „Öreg Hölgyként" emlegetnek. Idővel a búzaárusok helyére zöldségpiac települt, az itt megépült pavilonokban árultak halat, virágot, a padsorokon feltűntek régiségek, miközben sokan piaci pecsenyéért, lángosért, palacsintáért ugrottak ki a térre. Az 1980-as években a mindinkább elszegényedő Lengyelországból is érkeztek ide seftelők, hogy így egészítsék ki jövedelmüket, megcélozván az olcsó árukat kereső magyar piacra járókat. A „lengyelpiac" később a Cserepes sorra költözött át, s mivel a tér a pusztulás mind több jelét viselte, átlépve a XXI. századba, már nem lehetett tovább halogatni a felújítását. érkező vendégeket, sőt mi több, külföldieket is vonzó látványosság - tehettem hozzá, miután néhány szót váltottam a Szent István étterem egyik alkalmazottjával, Újhelyi Istvánnal. Tőle tudtam meg ugyanis, hogy nyáron rengeteg olyan embert látott, akik fényképezőgéppel a nyakukban, városnéző programjuk részeként látogattak ki a térre, s látszott az arcukon, hogy Nem mindenkinek tetszik a tér sarkába biggyesztett bódésor nem kellett csalódniuk mondta el Újhelyi úr. Csalódott viszont a téren átbandukolók közül sok emberben az a hölgy, aki nevét ugyan nem árulta el, panaszait annál inkább. - Még az elegánsan kiöltözött hölgyek és urak is szemrebbenés nélkül eldobják a cigarettacsikket, a zsebükben föllelt, fölöslegesnek tartott papírt, szemetet. Arról meg aztán ne is beszéljünk, hogy a kutyasétáltatók - tisztelet a kivételnek gyakorta csak azért jönnek erre a gyönyörű térre, hogy itt üríthesse ki gyomrát kedvencük. De eltakarítani az állatok után, nos, az már nem fér bele a programba - mérgelődött a hölgy. Harag lobogott hangjában, olyan ember haragja, aki azt sem titkolta: az elmúlt egy évben nagyon megkedvelte a megújult Szent István teret, s éppen ezért szeretné, ha a tér szépségét meg is őriznék az ide látogatók. BÁTYI ZOLTÁN