Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-10 / 211. szám

HÉTFŐ, 2007. SZEPTEMBER 10. • KAPCSOLATOK* 5 HIÁNYZÓ ERNYŐK •j A kofák lapunk hasábjain ke­resztül szeretnék felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy az eddig nyitott vásárló­tér felé még a nyitáskor ernyőt ígértek nekik. Mondták, egy-egy nagyobb eső komoly forgalomcsökkenéssel jár együtt, ezért remélik, hogy a ponyvakérdés még a csapa­dékosabb hónapok beköszön­te előtt megoldódik. Évek múlva is jöhet a bírósági végrehajtó Folytatás az 1. oldalról Az igazgató úgy számol: ha csak a nyolcszáz ügyet veszik figye­lembe, kintlévőségük akkor is 12 millió forint. A bírósági eljárás elindítását azonban költségei miatt nem árt mérlegelni. Ha ugyanis a bliccelő nem ad hiteles okmányt lefülelésekor, csak „be­mondja" az adatait, a levélben kiszámlázott követelés gyakran nem ér célba. Bálint Ákos, az SZKT ellenőreit januártól koor­dináló Szegedi Környezetgazdál­kodási Kht. szakembere szerint ilyen az esetek 35-40 százaléká­ban fordul elő. A kifogásolható hatékonyság oka az, hogy az el­lenőröknek nincs joga előállítani a bliccelőt, vagy más módon megszerezni az adatait - ahhoz rendőrt kellene hívni. Az ellen­őrök azonban így is nagyjából ha­vi 2-2,5 millió forint büntetést szednek be a bliccelőktől. A szakember azonban hozzátette: nem a büntetés és az azokból be­folyó pótdíjak növelése az elsőd­leges céljuk, hanem hogy egyre többen vegyenek jegyet, bérletet. Úgy tűnik, ez a folyamat már el is indult, nem kis részben azért, mert augusztusban már több mint tízezer ellenőrzést vé­geztek a járatokon. A frekventált vonalakon - mint az l-es és 4-es villamos vagy az 5-ös és 9-es troli - szeptembertől heti két-három alkalommal tartanak „szőnyeg­ellenőrzést", vagyis minden jár­mű utasát ellenőrzik. Császár Béla azt mondja, a legtöbb gond a diákokkal akad. Vannak köztük, akik nem visznek bérletet vagy nem írnak rá igazolványszámot, és a „büntetőcsekkel" sem törőd­nek. így lesz a mulasztásból tre­hánysággal párosulva többszörös bírság. Pedig most már arra is le­hetőség van, hogy három mun­kanapon belül fizesse be valaki a helyszíni bírságot vagy mutassa be a bérletét. T.R. BLSCCELESÍ REKORDOK A 2007 előtti SZKT-s pótdíjkövete­lésekkel nem a Dákért, hanem maga a közlekedési cég foglalko­zik. Az SZKT legrégebbi rendezet­len pótdíjas ügye 2002-ből szár­mazik, a legnagyobb adósuk pedig 725 ezer forinttal tartozik. Bírósá­gi ügyeknél a rekord szolidabb: „csupán" 494 ezer forint. A szege­di csúcsbliccelőt kilencvennyolc­szor kapták el az ellenőrök, a sza­bálytalanul utazóknak azonban csak 46 százaléka fizeti meg utó­lag a kirótt büntetést. A termelők presztízsből jöttek el Makóra Hagymafesztivál-zárás A borongós idő és az idén először szedett belépőjegy sem riasztotta el a makóiakat attól, hogy kilátogassanak a hét végén megrendezett nemzetközi hagymafesztiválra. A városnak és a gazdálkodóknak szükségük van a rendezvényre. - Bár mintha a kézművesek most kevesebben lennének, mint tavaly, összességében elégedett vagyok az idei hagymafesztivállal - mondta el lapunknak a makói rendezvény egyik látogatója, a hatvankilenc eszten­dős Bite László. O nem csak kíváncsiságból látogat ki évről évre a hagy­maünnepre: mint a Kossuth téesz egykori főállattenyésztője, szakmai szemmel is megnézi a kiállítókat, ráadásként nagyon sok régi kollégá­val, baráttal és gazdatárssal itt találkozik. Feleségével, egyik lányával és az ő férjével látogattak ki az Aradi utcára. O úgy véli, a fokhagymának és a vöröshagymának egyaránt van jövője, ugyanakkor a gazdálkodóknak össze kellene fogniuk, mert egyenként óriási terheket cipelnek a vállu­kon, és nem tudnak segítséget kérni senkitől - fogalmazott. Szombaton és vasárnap egyébként már többen voltak a hagyma­fesztiválon, hiszen az idő nem volt olyan zord, mint pénteken. Hiva­talos adatot nem kaptunk a szervezőktől, de úgy tűnt, az embereket sem a hideg, sem a százforintos belépőjegy nem riasztotta el. A fesztivál egyik kiállítója, többszörös támogatója, Fekete János la­punknak azt mondta: úgy gondolja, ezekre a programokra is szükség van, ugyanakkor szerinte erősíteni kellene a rendezvény szakmai, mezőgazdasági jellegét, hiszen a térség lakóinak hetven százaléka va­lamilyen módon még mindig ebből él. O mindenekelőtt presztízso­kokból és hagyománytiszteletből vett részt a vásáron - nem üzleti megfontolásból. SZ. I. M. Alig több mint öt percet buszoznak a gyerekek Újszentiván és Tiszasziget között Tíz tanár mínusz, két általános iskola plusz A kávézó megszűnt, a könyvesbolt elköltözött „Beállt" a piac a szegedi a Szent István téren és a napközi végén. Mi a tiszaszigeti alsósokat kí­sértük el a reggeli fordulóval. - Jó az új hély, de egy gyereknek össze van karcol­va az arca - értékelt egy kislány, amíg az iskola előtt a buszra vártunk. Volt, akit anyukája kísért ki, Dió kutya - kóbor vagy a környéken lakik, nem sikerült tisztázni - pedig minden gyerekért ott volt. Akinek már hazamentek a szülei, azok megsimogatták, akivel még ott volt anya, az csak szerette volna. - A tanárunk szokott zongorázni, azt nagyon sze­retem. Tetszik az épület is - sorolta az alsó tagoza­tos, tiszaszigeti Dalma, mi mindent kedvel az új, szentiváni iskolában. Az ötödikes Andrea Tiszaszigeten maradt, őt ar­ról kérdeztük, milyenek az új iskolatársak. - Nekem nagyon sok barátnőm van az újak közül is. Csak azt sajnálom, hogy délután elmennek - be­szélt a kislány a tanévkezdés óta tartó, mély barát­ságok megpróbáltatásairól. A két iskola között busszal öt-tíz perc a menet­idő, amit sok szegedi tanuló is megirigyelhet. Ott­jártun Írkor kicsit ugyan tovább tartott az út, az új sofőrnek kisebb logisztikai problémái adódtak - a buszmegállóban vagy az iskola előtt parkoljon-e ­de végül senki nem késett el. A diákokkal mindig utazik tanár, ezúttal Gyulai Gyöngyi kísérte a ki­csiket Új szentivánra, a nagyokat Tiszaszigetre. Nacsa Tamás szerint a fele itt-fele ott iskola sike­ressége jövő szeptemberben lesz mérhető. Ha a két falu gyerekeit akkor is ide íratják be, akkor megérte a változtatás. G. ZS. A Szent István téri piac for­galmára voltunk kíváncsiak. Va­jon a rekonstrukció miatti kényszerszünet után a megnyi­tás óta eltelt három hónap ele­gendő volt-e ahhoz, hogy a vá­sárlók visszataláljanak a téren áruló kofákhoz? A kellemetlenül szitáló eső elle­nére telt házat találtunk szombat kora reggel a szinte napra ponto­san három hónapja megnyílt Szent István téri piacon. - Jöttek volna hajnalban, min­denhol kígyózott a sor! - mondta Kovács János, miután megtudta látogatásunk célját. Kíváncsiak voltunk, mennyire találtak visz­sza a vásárlók a piaci kofákhoz, és a környék boltosaihoz a piac­nyitás óta. A virágárus bódé bér­lőjének meglátása szerint a piac kezd „beállni" - ezt a szót hasz­nálta egyébként a legtöbb meg­kérdezett árus is -, neki viszont nehezebb a dolga. A virágok mel­lett néhány hete zöldséget is árul, és hiába a relatíve kevés, mindössze huszonnégy szabad­téri asztal, ezeket a termékeket egyelőre nem nála vásárolják az emberek. - Csak az a baj, hogy kicsi ­mondta a vevő szemével Bálint Ferencné, aki nagyobb kínálatot szeretne. A harminc éve is ezen a téren áruló Kirí István őstermelő szintén vár még ismerős arcokra, akik szerinte a Mars téren ragad­tak, szintén a bővebb kínálat mi­att. - Akkor elkélne még néhány eladó? - szegeztük neki a kér­dést. - Isten ments! Pont elegen vagyunk - érzékeltette az így is meglevő konkurenciaharcot. Ne­ki azért nem lehetett oka panasz­NEM TUDTÁK MEGVÁRNI A piactól nem messze levő kávé­zó és könyvesbolt nem tudta megvárni a vásárlók visszatalá­lását a Szent István térre. Előbbi a legrosszabbkor, a tér felújítá­sa előtti hónapokban nyitott, utóbbi a terület renoválásáig, a piac megnyitásáig, mint ahogy arról korábban beszámoltunk, vásárlói 50-60 százalékát vesz­tette el. A Torony kávézó végleg megszűnt, mig a könyvesbolt a kiírás szerint a város másik pontjába költözött. A diákok hamarabb érnek a busszal az iskolába, mint szegedi sorstársaik Bálint Ferencné nagyobb kíná­latot szeretne Öt-öt tanárt ugyan vesztettek, de megmarad­hatott az iskola Újszentivánon és Tiszaszigeten is. Előbbiben csak nyolc elsős kezdett volna idén, most mégis huszonegyen vannak. A két falu speciális megoldást talált. A mamut, vagyis a Szegedi Kistérségi Közoktatási Intézmény különleges tagintézménye az újszenti­váni és a tiszaszigeti iskola. Szeptembertől az előb­bibe járnak a két település alsósai, utóbbiba a felső­sök. Júniusban megírtuk: a gyerekek nem bánják a változást, a tanárok sorsa azonban akkor még bi­zonytalan volt. - Két felsős tanár átment a tiszaszigeti iskolába, egy pedig Dócon tanít szeptembertől. Öt tanárunk elment, ők nem éltek a kistérség felajánlotta lehe­tőséggel, vagyis nem akartak más településen dol­gozni. A tanári kar így hétfős, 88 diákunk van ­mondta Nacsa Tamás, az újszentiváni iskola igaz­gatója. A tiszaszigeti intézmény szintén öt tanárt vesztett, köztük volt, aki nyugdíjba ment. Ez a ta­nári kar nyolcfős, 95 diák jut rájuk. 25-30 gyerek jár egy osztályba, az újszentiváni iskolában ezért két kisebb termet egybe kellett építeni, különben nem tudták volna hová tenni a harmadikosokat. - Huszonegy elsősünk van, egyébként csak nyolc lett volna, amire nem jár normatíva - illusztrálta Nacsa Tamás, miért nem maradhatott minden a ré­giben. A két önkormányzat körülbelül 60 millió fo­rintot spórolt azzal, hogy „félbevágta" az iskolákat. A gyerekeket - már akiket kell - iskolabusz szál­Fotó: Schmidt Andrea Htja. A járat háromszor fordul: tanítás előtt, után Népszerű a piac a torony alatt ra: reggel 9 órára már a harmadik láda krumplit kellett kipakolnia asztalára. Ami szemmel látható volt: az egy kivétellel megnyílt kék színű pavilonok bérlői közül a legna­gyobb nyertes eddig a tejes-ke­nyeres. Persze a forgalommal örökké elégedetlen árus szerint kevés tej fogy. Mi nem ezt ta­sárlókat - hallottuk a tapasztalt árus véleményét. A piacon egyébként azt halla­ni, hogy a falatozó valóban nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket, hamarosan végleg meg­szűnik. Talán csak véletlen, de csupa környékbelivel futottunk össze. Azt mondták, aki „ideva­lósi", az már csak erre a piacra jár. A zöldségek-gyümölcsök szépségével és árával is elégedet­tek, s már a bódék kéksége, sokat reklamált formája sem bántja a szemüket. - Az a lényeg, hogy újra itt vá­sárolhatunk - fogalmazott Bálint Ferencné. K.G. G. pasztaltuk. A csülköspavilonon azonban, amely szinte utolsó­ként nyitott, a szombati nagy pi­ac ellenére lehúzott rolókat lá­tunk. Kiri István szerint nagyon drágán mérte az árut. - Egyszer vásároltam egy kis csülköt, ami­nek a fele csont volt, és több mint ötszáz forintot fizettem. Ezzel nem lehet megtartani a vá­Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents