Délmagyarország, 2007. augusztus (97. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-18 / 193. szám

10 SZIESZTA 2007. augusztus 18., szombat PEZSEG A SZEGEDI KÉPREGÉNYES ÉLET - RAJZOLÓK, OLVASÓK ÉS GYŰJTŐK SZEGEDRŐL Mi rejtőzik a képkockák mögött? Szuperhősök, tiniboszorkányok, egy kövér kandúr, Disney-figurák, valamint jedilovagok pózolnak a hazai képregényfiizetek borítóin évek óta. Ez lenne a képregény? Ez is. És sok minden más: például Pulitzer-díjjal jutalmazott holokausztmemoár, a balkáni háborúkról szóló naplószerű tudósítás, maró társadalomkritika, erotikus kalandok vagy abszurd festőéletrajz. A felpezsdülő képregényes életből Szeged is kiveszi a részét: Pilcz Roland már harmadik képregénykötetét jelenteti meg idén, Szabó Zoltán Ádám pedig képregényes szaklapot szerkeszt. - Engem a szuperhősök fogtak meg, de ahogy egyre több képregényt ismertem meg, lett kiforrottabb az ízlésem. Kiskoromban olvastam először képregényt, és bár egy idő után úgy gondoltam, kinőttem belőle, felnőttként visszataláltam hozzá. Úgy vélem, a képregény is egy kifejezési forma, mint a film vagy a regény. A sokszínűsége miatt szeretem. Kár, hogy drágák a kiadványok, és ezért kénytelen vagyok közülük válogatni - mesél hobbijáról a szegedi huszonéves Pusztai Dániel. Mi változott az elmúlt években, hogy egyre többen vállalják: ők bizony képregényt is olvasnak? Képregényreneszánsz A képregény a képzőművészet és az irodalom mostohagyereke. Bár mindkettőhöz számos szál fűzi, ezek eszközeit vegyítő saját formanyelvvel bír. Ki is érdemelte a kilencedik művészet elnevezést. A képregény hazánkban sokáig nem tudott elszakadni az irodalomtól: az ötvenes évektől kezdve hosszú évtizedeken át az irodalmi művek képregényes adaptációi jelentették a képregényt. A nyolcvanas években aztán kinyílt a világ, és a nyugati képregények - a Kockás, majd Bobo, Góliát, Garfield, Pókember és társaik - elözönlötték az újságárusok standjait. Az ezredfordulóra azonban egy-két gyermekképregényen kívül megszűnt csaknem valamennyi kiadvány. 2005-ben aztán ismét nekilendült a képregénykiadás: a Maus című holokauszt-képregény hozta meg Pilcz Roland gyerekkora óta rajzol FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA az áttörést. Megalakult a Magyar Képregénykiadók Szövetsége, amely közös lobbival elérte, hogy igényes kivitelezésű képregényalbumaik helyet kapjanak a könyvesboltok polcain. Azóta több magas színvonalú, felnőtteknek szóló kiadvány jelenik meg, és a képregény különféle kulturális változatai váltak elérhetővé: az amerikai comics, a francia-belga bande dessinée, az olasz fumetti és a többféle mangakötet ott sorakoEz a fajta rajz hazánkban sokáig nem tudott elszakadni az irodalomtól. A hazai nyomtatott zik a boltok polcain a magyar alkotók munkái mellett. A kiadványok gyakran több ezer forintba kerülnek: a hazai rekorder a 300 című Frank Miller-képregény, amelyből nemrég filmváltozat is készült. A nagyalakú színes album ára 5500 forint, képregény sokáig a sajtó lapjain kapott megjelenési lehetőséget: a Népszava, a Pajtás, a Magyar Ifjúság és a Füles adott otthont az olyan rajzolóknak, mint Zórád Ernő, akinek munkáiból tavaly a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban rendeztek kiállítást, Korcsmáros Pál vagy Fazekas Attila. A rendszerváltás után a magyar képregény a partvonalon kívülre került, de azóta felnőtt egy generáció, amely friss vért pumpált a hazai képregénybe. A Magyar Képregény Akadémia tömöríti a fiatal képregényírók és rajzolók nagy részét. De közel sem mindenkit! Akik rajzolják A szegedi Pilcz Roland gyermekkora óta rajzol képregényeket. Kitartását siker koronázta: a fiatal alkotók közül szinte egyedüliként készít önállóan teljes köteteket. Nem csoda, hogy sokak szerint ő az egyik legtehetségesebb és legtöbbre hivatott fiatal magyar képregényalkotó. Egy-egy képregényalbumában több mint féléves megfeszített tempójú munkája fekszik. Még a főiskolán tanul, így lett hőséből, Kalyber Joe-ból is főiskolai diák, aki egy lány miatt keveredik elképesztő kalandokba. Az ősszel trilógiává bővülő sorozat első albumát még 2005-ben jelentette meg. A Kalyber Joe egy fiatalos, szórakoztató, játékos és könnyed stílusú sztori-orientált kalandképregény, amely remek verbális és képi humorával, valamint filmes utalások tömkelegével nyűgözi le olvasóját. Lendületes történetvezetés, bájos és szerethető karakterek, valamint a stílushoz remekül passzoló rajzok jellemzik az eddig megjelent A kezdet és Eső című köteteket. Ezek mellett a Fekete-Fehér Képregény-antológiában, az Eduárd című képregénylapban, valamint a Szegedi Tudományegyetem SZTE-reo lapjában olvashatjuk Roland munkáit. - Ha csöves leszek, akkor is csinálni fogom - mesél képregény iránti elhivatottságáról, hiszen tisztában van vele, a képregényrajzolás nem túl jövedelmező szakma. Képregénytúra Szegeden Szegedi az első magyar képregényes szaklap főszerkesztője, Szabó Zoltán Ádám is. Zoltán, aki amellett, hogy képregénygyűjtő - 1200 darab büszke tulajdonosa - és a kepregeny.net oldal egyik adminisztrátora, tavaly tavasszal összehozott egy képregényeknek szentelt lapot, a Panelt, melynek címe a Hazai kiadványok A könyvesboltokban található képregények legtöbbjét alig néhány éve gründolt képregénykiadók jelentetik meg. A legtöbb kiadvánnyal jelentkező kiadókat szedtük csokorba. A Képes Kiadónál jelenik meg többek közt a felújított Rejtő-sorozat, a Papírmozi képregény-antológia vagy a Batman-kiadványok, de ők adták ki a 300-at is. Az Art-comix igényes művész-, illetve kultképregényeket kínál. A Fumax kiadó jelenteti meg hazánkban például a Sin City történeteket, valamint egyedüliként ad ki olasz képregényt, vagyis fumettit. A Mangafan megbízhatóan magas színvonalú mangakínálattal rendelkezik, míg a nagy múltú Athenaeum Kiadó eredetileg angol nyelvterületen megjelent mangakiadványokkal próbál betörni a piacra. képregényeket alkotó képkocka másik nevére - és nem az épülettípusra - utal. A Panel igyekszik minden képregényfajtával foglalkozni, igy segíti az eligazodást a folyamatosan szaporodó kiadványok között. Részben Zoltán kitartásának köszönhető az is, hogy egyre több helyen kapni Szegeden képregényeket. A Bálint Sándor Könyvesbolt képregénykínálata számít Szegeden a legnagyobbnak, amit a Szeged Plazában található Alexandra, valamint az 576 Kbyte üzlete követ. Nagyobb mennyiségben kínál képregényeket a belvárosi Alexandra és a Fókusz Könyváruház is, de egy-két kiadványba már csaknem valamennyi könyvesboltban, valamint a Bahiában is belefuthatunk. Az antikváriumokban is akad olykor kedvező összegért, máskor túlárazva - pár régi hazai darab. Néha azonban egy-egy újvidéki magyar nyelvű Asterix és Talpraesett Tom kötet is felbukkan, amelyre érdemes lecsapni. És hogy van-e ezekre érdeklődés? Május végén egy hét sem kellett ahhoz, hogy a szegedi képregénykedvelők szétkapkodjanak egy több mint háromszáz darabos képregénygyűjteményt a Kárász utcai antikváriumból. DUNAI TAMÁS Több érdekes hír borzolta a napokban az agórát, ilyen volt például az életét - szó szerint - menekítő, ámde helytelenül, biztonsági öv nélkül autózó mobilozó riportert megbüntető rendőrség filozófiai fölfogása. Aztán a pápa nyilatkozta a minap, hogy a materializmus sárkányát le lehet győzni. Hála a magasságos Istennek, tesszük hozzá, meg is nyugodtunk végre, hogy a materialista Süsünek annyi. Mi az utóbbi, némiképp enyhébb hőmérsékletű napokban abban a témában folytattunk stúdiumokat, amelyek az alvás és a ruházkodás kérdéskörét érintik. Azt vizsgáltuk, egyes ruhadarabok miként befolyásolják az alvás minőségét, a különböző alváskollekciók miféle paradicsomi képeket vagy sárkányvéres materialista rémálmokat hívnak elő. Osztjuk a megállapítást, miszerint az alváshoz készülődő, hálóinges nő látványa készséggel akceptálható, ezzel szemben a pizsamás férfié többnyire kínos érzéseket kelt. Magunk is bizonytalanok vagyunk a választ illetően, s csak annyit fűzünk e problémához, hogy a pizsamás férfinak mint életalakzatnak a szandálos, zoknis férfi a legközelebbi rokona, valami mély traumáról, bántalomról, kielégületlenségről, valami szörnyű tehetetlenségi erőről beszél a látvány. Teliholdnál is világosabb, hogy a hölgyek sokkal jobban alszanak olyan hálóingekben, amelyek ízlésesek, drágák, selyemből készültek, csipkefodrokkal ékesítettek, színük a türkiztől a mélybíborig játszik, olykor lepke formájú gót betűkkel, kínai írásjelekkel, konzervatív lányanyáknál székely bétűkkel, vagy éppen neandervölgyi barlangrajzokkal vannak feldíszítve. Azonban egy ilyen hálóing máris véresen drámai szituáció kialakulását eredményezi. A szép hálóingben alvó hölgy a férfi, vagyis az aktuális társ számára is vonzóbb, Alvás és ruhatár így a férfi az éjszaka folyamán nyilván többször is kísérletet tesz barátkozásra, diplomáciai puhatolózásra, többoldalú kapcsolatfelvételre, miközben a nő, hiszen olyan megnyugtatóan szép a hálóingje, önfeledten aludna, hanem azonban mégsem tud aludni, hiszen a marha férfi zaklatja, s éppen azon dolgozik, hogy ezt a szép hálóruhát valahogy leügyeskedje róla, vagyis a nő aludni akkor tudna, ha csúnya hálóinget öltött volna, akkor a férfi nem zaklatná, akkor a férfi horkolva heverne a családi ágy másik oldali gyarmatán, viszont akkor, ő maga, a nő is nyugtalan lenne, mert csúf, szakadt, idétlen hálóingben lehetetlenség aludni, tehát olyan helyet ez, mint a 22-es csapdája, nincs megoldás, illetve ha van, az mindenki számára szomorú kicsit. A pizsamás férfi esetében egyetlen tényező segít a hálóruha kiváltotta általános rezignáción. A jó pizsamának van zsebe, s ez egy unalmas, jelentéktelen, kisszerű, impotens férfit is, hogy így mondjuk, kedvezőbb megvilágításba helyez. Az ilyen pizsamazsebbe annyi mindent helyezhetünk el, felkészülve országos katasztrófákra, családi drámákra, bekerülhet a zsebbe túlélőcsomag, síkosító kendő vagy rózsafüzér, fokhagymafüzér, az összes családi készpénz, még a tizenöt éve gyűjtögetett apró is, vagy önvédelemből tartott maroklőfegyver. Sok lány, mennyasszony, édesanya imád nassolni, ezért a rendes férfi a pizsamazsebbe konyakos meggyet, sportszeletet, franciakrémest vagy áfonyalekváros fánkot helyez, az effajta figyelmesség többszörösen honoráltatik utóbb. Nemcsak a kommunisták, de azok is különös emberek, akik a délutáni alváshoz is pizsamára, hálóingre vetkőznek. Ezt nem szabad. A köznép a délutáni alvást, mely köztudomásúlag meghosszabbítja az életet, utcai ruhában abszolválja, olykor még a zakó is fennmarad, kosztümkabát azonban aligha, ráadásul a statisztika azt mutatja, hogy a férfiak mindig többet alszanak délután, mint a nők, és még így is a nők élnek tovább. Rémülten gondolunk arra, mi leenne a férfival délutáni alvás nélkül, gyufaláng, kérészélet, ennyi mondható. Komoly dilemma, hogy délutáni alváshoz le kell-e venni az utcai cipőt vagy sem. Akikben több a tartás, nem veszi le. Aki viszont délután is akar álmodni, leveszi. Utcai ruhában akkor alszunk, ha nagyon fáradtak vagyunk a sárkánnyal vívott harc után, vagy több misebort ittunk, mint szabad lett volna. Ennek a problémának egyik érdekes szegmense a zokniban alvás eseménye. Kiderült, hogy néha egészen kellemes érzés zokniban sétálgatni álmaink bárányfelhőin. Aztán is kiderült, hogy zokni nélkül mégis jobb, illetve a zokniban alvók többnyire feladják, s az éjszaka közepén - legnagyobb lábujjukat használva - leügyeskedik magukról a ruhadarabot. De nem a nők. Csak a férfiak. A nők zokniban is végigalusszák a sűrű, lekváros éjszakát, ha egyszer elszenderedtek. És akkor végezetül megtennénk azt a javaslatunkat, mely a fentebb kifejtett szörnyű csapdahelyzet kínjait oldaná valamelyest. A javaslat így szól: Kissé recsegő, de barátságos családi rekamié, többzsebes, pizsamás férfi, gyönyörű hálóinges nő, ámde csúnya zokniban. Ezt kellene elképzelni. És aztán megvalósítani. SZÍV ERNŐ