Délmagyarország, 2007. augusztus (97. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-17 / 192. szám

10 DÉLMADÁR 2007. augusztus 17., péntek A DÉLMADÁR E HETI MEGÁLLAPÍTÁSA A dzsungelben minden ehető. Te is. A MUNKA AZOKNAK VALÓ, AKIK NEM TUDNAK HORGÁSZNI. - Nagymami, te mindig azt mondtad, hogy te a történelmi témájú könyveket szereted a legjobban, most meg látom, hogy teli van a polcod szexkönyvekkel... - Tudod, kis unokám, nekem az már történelem. • A meddő királynő elzarándokol a szent helyhez, hogy utódot kérjen az ország élére. Vándorlása során találkozik egy öregasszonnyal, s megkérdi, messze van-e még a szent falu temploma. - Napok óta úton vagyok - mondja mert gyermeket szeretnék. Már négy éve vagyok társa férjemnek, de hiába eddig minden próbálkozásunk... - A templom már nincs messze, felség - feleli az öregasszony -, de oda már hiába mész. Az áldott emlékezetű Bonifác atyát, aki ezt a csodát művelte, egy hónapja eltemettük. A lovag új lovat vesz. A lókupec figyelmezteti: - Nagy jó uram, ez idomított állat. Ha azt mondja neki: „Hűl", megindul, mint a szél, ha azt mondja: „Hű-hű", megáll, s nem is mozdul onnan. - Na, ezt kipróbálom! - gondolja a lovag, és elkéri egy körre a paripát. Délcegen ül a nyeregben, s elkurjantja magát: - „Hű!" - A ló abban a pillanatban nekiiramodik. Vágtat hegynek föl, völgynek le, mígnem egy hatalmas szakadék tűnik fel, de a ló csak nem lassít. A lovag aggódni kezd, mert elfelejtette a jelszót. Próbálkozik: - ,„Hól, Hóba!, Állj már meg! Nyughass, gebe!" - de a ló rá se ránt, vágtat egyenesen a szakadék felé. Már csak húsz méter, tíz méter, öt, és a lovagnak végre eszébe jut: - „Hű-hű!". A ló fékez, és közvetlenül a meredély szélén lecövekel. A lovag megkönnyebbülten végigsimít verejtékes homlokán: - „,Hűűű..." A DÉLMADÁR HETI NŐI BÖLCSESSÉGE A férfi olyan, mint a hűtőtáska. Töltsd meg sörrel és bárhova magaddal viheted. No comment Vajon melyik gyerekdalra gondoltunk? Kvittek A misszionáriushoz így szól a fekete törzsfőnök: - Látod ott azt a sok fekete asszonyt? - Látom. - Rajtad kívül van még más fehér ember az őserdőben? - Nincs. - Hát akkor ide figyelj! Annak a sok fekete asszonynak fehér gyerekei születnek! Ezért most mi téged büntetésből megeszünk! Mire a misszionárius: - Látod ott a fehér kecskéimet? - Látom. - És mi a véleményed? - Ha hallgatsz, akkor én is hallgatok! PISTIKE-SZINDRÓMA: - HA BAL KEZEMBEN FOGOM A VILLÁT ÉS A JOBBAN A KÉST, AKKOR MELYIKKEL FOGOM A HÚST? TANÍTÓ NÉNI: GYEREKEK. HOL VANNAK CUKORGYÁRAK? PISTIKE: SZERENCS. TANÍTÓ NÉNI: JÓL VAN. LACIKA: HATVAN. T. N.: HELYES. PET1KE: SZOLNOK. T. N.: AZ IS JÓ. MÓRICKA MAJD KIESIK A PADBÓL, ÜGY JELENTKEZIK. T. N.: NA, MÓRICKA? MÓRICKA: A SZAHARA. T. N.: DE MÓRICKA, OTT CSAK POR VAN! MÓRICKA: KI MONDTA, HOGY KOCKA? - Mért alszik a rendőr kerek szobában? - Azért hogy ne tudják sarokba szorítani! - Mért alszik a rendőr négyzetes szobában? - Azért, hogy ne tudják körberöhögni! A hülyegyerek kiabál a rendőrnek... - Bolond rendőr! ... Megszólal erre a rendőr: - Bolond az apád! - Az is rendőr, az is rendőr! Nyuszi Nyuszika ül az erdő szélén, és reszelgeti a körmét. Arra megy a medve. - Mit csinálsz itt, nyuszika? - Reszelgetem a körmömet, és várom az oroszlánt, majd ha erre jön, kikaparom a szemét! A medve elrohan. Arra megy a róka. - Mit csinálsz itt, nyuszika? - Ülök az erdő szélén, reszelgetem a körmömet, majd ha erre jön az oroszlán, kikaparom a szemét. Arra megy a farkas. - Mit csinálsz itt, nyuszika? - Ülök az erdő szélén, majd ha erre jön az oroszlán, kikaparom a szemét. Arra megy az oroszlán. - Mit csinálsz itt, nyuszika? - Ülök az erdő szélén, reszelgetem a körmömet, és közben hülyeségeket beszélek. Két bolond elhatározza, hogy munkát keres. Az első napi bérük három dollár. Órákig vitatkoznak, mire költsék a hatalmas összeget, végül egyikük megunja a vitát, zsebre teszi a pénzt, és elindul vásárolni. Amikor visszatér, barátja megkérdi: - No, mit hoztál? A bolond lelkesen vesz elő a zsebéből egy doboz tampont. - Megőrültél? - néz rá a másik. - Mit csináljunk ezzel? - Hogy mit? - fölényeskedik a bevásárló. - Nézd csak meg, mi van a dobozra írva! Ezzel lehet lovagolni, síelni, úszni, vitorlázni... 1. Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki. 2. Sürgős Figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk önöket továbbá, hogy a nagy sebességei közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak. 3. Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek. 4. Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja kétlóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfifajk foglalták el. Belami szabálysértése Holnap kirándulni megyünk. Barangolunk egy kicsit a nagy magyar Alföldön, mert csak nem ülhetünk mindennap a Zsibbadt brigádvezetö teraszán - adta ki a napi parancsot Belami. Az asztalok mellett üldögélők nem igazán értették, miért ne lehetne a Zsibiben üldögélni, és pihentetni sajgó testet, megfáradt idegrendszert, amikor az ország ezen a nyáron oly békés, hogy még a politikusok álvitái is letörölhetők a homlokról - az izzadtsággal együtt - egy laza csuklómozdulattal. - Persze az se baj, ha kimozdulunk - vonta meg a vállát Minek Dönci mint az egyik, kirándulásra kijelölt célszemély, s másnap Dönci éppen úgy gyömöszölte habtestét befele Belami lepukkadt, „jó ez még" Ladájába, mint Ló Elek és Fimájsz Egon. Belami közölte a népes társasággal, hogy ő bizony hallgat híreket, így pontosan tudja, mennyi baleset történik a magyar közutakon a gondatlan, minden szabályra fittyet hányó úrvezetők miatt. Ezért aztán mi betartunk minden előírást, s nem rohanunk - pörgött a szó a külváros nyugalmazott szépfiújából. - Na ne röhögtessen! Ezzel a csotrogánnyal akar maga szabályt sérteni, netán még gyorshajtás bocsánatos bűnébe esni? - gúnyolódott egy keveset Firnájsz Egon, de miután kapott egy pofont, a megyehatárig aludt, és sok képtelen dologról, például fizetésemelésről álmodott. Eközben Belami gépjárműve gurult, a kocsiban ülők mind egy szálig be voltak kötve, biztonsági szíjhoz láncolva. A kocsi fényszórójában minden lámpa égett, ahogy az a KRESZ nagykönyvében vagyon írva, a mögöttük toporgok meg káromkodtak, miként az egy magyar közúton közlekedő polgároktól már megszokott. Belami ugyanis - ezen a nyáron elsőként a Kárpát-medencében - betartotta a sebességkorlátozást, sőt mi több, az útviszonyoknak megfelelően haladt. Az útviszonyokról meg csak annyit: ahol a magyar pusztát nem ékesíti autópálya, található annyi út és annyi viszony, hogy összeszámolni és képtelenség. A maga nemében mind különlegesség, leginkább azért, mert a kátyúknak, kopott, folt hátán foltoknak olyan gyűjteményét vonultatja fel, amiért egy „Milyen utakon közlekedtek őseink a középkorban?" című kiállítás rendezője nagyobb összegeket is kifizetett volna. Rojtos útpadkák váltakoztak tankok elnyelésére alkalmas gödrökkel, s mivel a kocsiban ülők csak minden nyolcadik huppanónál nyelték le a nyelvüket, eltelt egy jó óra, mire megnémultak. Belami eközben minden vasúti kereszteződésnél lelassított, sőt mi több olyan is előfordult, hogy egy-egy kereszteződésben, lemondva elsőbbségi jogáról, udvariasan előreengedett valakit. A Kiskunságban eközben Balatont célzó motoros huszárok száguldottak el mellettük, a mellékutakról meg úgy hajtottak ki vidám traktoristák, mint akik masinájukkal légypapírként szeretnének percenként legalább két személykocsit összegyűjteni. A falvakban néhány dülöngélő, de csöppet sem szomjas biciklis tántorgott előttük. Vélhetően politikai okokból, mert még nem tudták eldönteni, hogy jobbra, netán balra vegyék-e az irányt. - Na, az ilyeneket kéne jól képen törölni egy-két bicikliküllövel - buggyant ki a gondolat meg a műfogsor Heveny Béci száján, éppen akkor, amikor egy vadrácsos dzsip úgy kettószázharminccal vette be a kanyart, és integetett a sikoltozó fáknak, meg egy mélabús tehénnek, aki az út közepén kereste elcsatangolt gazdáját. - Csak semmi izgalom - rántotta vissza a szélvédőről a hátul ülő Minek Dönci alig horpadt fejét Belami -, én mindenre felkészültem. Ki tudja, talán elnyerem a magyar nyár 2007 leggondosabb autósa címét - motyogta, inkább csak magának szánva. Ám Bács megye egyik hangulatos falvában a zsibílakós kirándulócsoportot úgy lemeszelte egy kedélyesen mosolygó rendőrjárőr, mint Plüss Eta nagyanyja tette egykoron korosodó tanya falával. - Hát jó napot, uraim, közúti ellenőrzés - köszönt be Közeg VI. János intézkedő rendőr az ablakon. Belami meg csak feszengett a boldogságtól, mint két kövér krumpli egy zsákban, hiszen tudta: traffipaxszal be nem mérték, autójának gumija éppen úgy rendben van, mint egyéb műszaki állapota. Gyomromba három napja egy korty alkohol se került, úgy hogy fújhatják - vigyorgott Belami. Egy perc múlva már nem annyira. Ekkor közölte vele ugyanis a roppant szimpatikus rendőr, hogy vezetői engedélye lejárt, vessen rá két keresztet, ássa el hamuban sült pogácsák alá teliholdas éjszakán, csak éppen ne vezessen vele tovább, mert hogy meg vagyon büntetve. Helyszínileg, készpénzileg. A magyar nyár leggondosabb úrvezetője meg fizetett, helyet cserélt Firnájsz Egonnal, s tovahajtott egy olyan szép új világot keresvén, ahol minden apróbb hibáért nem veri se a sors, se Heveny Béci bal könyöke. BÁTYI ZOLTÁN