Délmagyarország, 2007. augusztus (97. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-11 / 187. szám

10 SZIESZTA-HÉTVÉGE 2007. augusztus 11, szombat Több oka lehet, hogy miért szeretünk az otthonunkban tudni különféle kulturális termékeket. Lehetünk gyűjtők, rajongók, de az is lehet, hogy anyagi vagy más okokból választjuk a művészet élvezetének otthoni lehetőségeit. Utánajártunk, hogy Szegeden - miközben mindenki a szabadtérire igyekszik - miként lehet lakásunkban, a négy fal közt kikapcsolódni. A mozi ma már nem olcsó mulatság, amennyiben többen is kíváncsiak vagyunk a filmre. Szegeden a Grand Gafé artmoziban a legolcsóbbak a jegyárak: 500 forint egy előadás. Ha ketten akarunk megnézni egy filmet, ez ezer forintot jelent, így jobban járunk, ha kikölcsönözzük - feltéve, ha nem vagyunk gyűjtők, akiknek fontos, hogy a polcukon tudják a művet. A szegedi tékák kínálatából legfeljebb 5-600 forintért, de többnyire ennél kevesebbért kölcsönözhetünk. Az ár általában függ a film kiadásának idejétől, a kölcsönzés hosszától, valamint a klubtagságtól, ami külön tétel. A videoszalag DVD formátumváltás miatt sok filmet még nem lehet elérni DVD-n, mert nem került forgalmazásba, így a filmínyencek ragaszkodnak kivénhedt videomagnójukhoz is. Ha nem egyszeri filmélményre vágyunk, érdemes beruházni a DVD-változatba. Lejátszót már tízezer forint alatt kaphatunk, és a premierfilmek ajánlott fogyasztói ára is ritkán lépi át a háromezer forintos határt. A kisebb példányszámú vagy exkluzív kiadású filmek kerülhetnek ennél többe. Könyvet, de honnan? Új, igényes kiadásban megjelenő regényt nem kapunk két-, sót sokszor háromezer forintnál kevesebbért. Sokak számára tehát marad a kölcsönzés, amire Az internet változást hoz Rengeteget olvas Kenyeres Lajos szegedi önkormányzati képviselő. Sok könyvet megvesz, de gyakran jár az Egyetemi Könyvtárba is. Bár online sajtót olvas, a könyveknek kizárólag a nyomtatott változatait szereti és ő nem használja a mek.oszk.hu című Magyar Elektronikus Könyvtárat. Moziba nem jár, mert nem kötik le az új alkotások. A Grand Café, ahol az ízlésének megfelelő filmeket vetítenek, számára elérhetetlen, mert kerekes székkel nem tudja megközelíteni az emeleten található mozit. Reméli, hogy a kedvenc filmjei hamarosan elérhetők lesznek az interneten. - A legális letöltéssel forradalmasodik a kultúra elérése: nem kell moziba, kölcsönzőbe járni - véli. A fúziós jazzt és a komolyzenét kedveli. Régen sok zenét kölcsönözött a Somogyi-könyvtárból, ma inkább letölti a netról. ban százezer forintnál kevesebbe, a gyűjtői kategóriába sorolható képek több százezer forintba kerülnek. Nátyi Róbert művészettörténész, a Reök-palota művészeti tanácsadója szerint profiltiszta, kortárs művészettel foglalkozó galéria nincs Szegeden. Emiatt szegedi képzőművészek alkotásaihoz szegedi galériában szinte leheteden hozzájutni. A Gulácsy Galéria viszont sok mindennel kereskedik, még antik tárgyakkal is. Olyan cég Szegeden egyáltalán nincs, amelyiktől képeket lehetne kölcsönözni, annak ellenére, hogy ez Budapesten már létezik, nyugaton meg elterjedt szokás. A fotográfia mint műkereskedelmi tárgy, nemzetközileg egyre nagyobb jelentőségű. A Dusha Galéria az első szegedi fotógalériaként neves kortárs hazai fotóművészek műveiből rendez kiállításokat. A bemutatott alkotások náluk meg is vásárolhatók. D.T. A. Konzervált élmények Bakelitlemezek a Kárász utcai antikváriumban FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Szegeden a Somogyi-könyvtárban és annak fiókkönyvtáraiban, valamint az Egyetemi Könyvtárban van lehetőség - ha van türelmünk kivárni, mire a könyvtár beszerzi és katalogizálja a könyvet. így az olvasmányélményre vágyók néhány száz forintért, ami az éves könyvtárbérlet ára, jóval több olvasnivalót kapnak, mint a könyveket vásárlók, de megfosztják magukat a könyv fizikai birtoklásától. Ha kevés a pénzünk, de a könyvet is szeretnénk megvásárolni, érdemes alaposan körülnézni. Szegeden 10-15 százalékos kedvezménnyel több könyvesbolt is árul könyveket, de a legjobb ötlet betérni valamelyik antikváriumba, hiszen nem is olyan nehéz újszerű állapotban levő friss kiadványokba botlani. Például a Kárász utcaiban Konrád György idén megjelent Hagyaték című regényéA pótolhatatlan színház Kordivat volt a színházi közvetítés. A rádió gyakran adott esténként olyan színházi közvetítéseket, amelyben a színészek hangja hallatszott a rádión keresztül, a látványt pedig egy kommentátor pótolta, aki belesúgta a mikrofonba, mi történik a színpadon. A rádiós színházi közvetítések megritkultak: csak a Kossuth rádió sugároz elvétve ilyeneket. A Magyar Televízió első színházi közvetítése 1957-ben Az ügynök halála volt, majd egészen 1996-ig évente nagyjából 40-50 előadást rögzített és sugározott. Ma már ritka az ilyen műsor. Megvenni is legfeljebb a népszerű musicalek CD-n vagy DVD-n kiadott változatait lehet. A Szeged Városi Tv a színház megbízásából rögzíti az előadásokat, a színház archiválja a felvett anyagot. Ezekből részleteket csak kulturális műsorában használhat fel a városi televízió. vei 3490 forint helyett 1800-ért találkoztunk. A gyengén látók és azok, akik a munkájuk közben szívesen hallgatnak irodalmat, a szegedi hangoskönyvtárból kölcsönözhetnek hangoskönyveket. Ezek ára amúgy nem kevés: a híres színészek közreműködésével rögzített felvételek a legdrágábbak, gyakran 3-4 ezer forintot is elkérnek értük. Egy kis zene A zene esetében is lejátszódott az analóg-digitális váltás. A magnókazetta és a bakelit ma már kuriózum - utóbbira mégis sokan esküsznek. Párszáz forintért találkozhatunk a Kárász utcai antikváriumban velük, de a Bahiában is sok bakelitre lelhet az érdeklődő. Egy komolyzenei CD 500-3000 forint, miközben Szegeden a Filharmónia Kht. által szervezett koncert belépője 1000 és 1500 forint között mozog. Andrejcsik István operaénekes és komolyzenegyűjtő több mint 8 ezer bakelitlemez tulajdonosa, így nem csoda: az általa keresett specialitások Szegeden többnyire nem elérhetők. Főként Budapestről vagy az internetről rendel, hiszen bakelitek már csak nagyon kis példányszámban készülnek, direkt a gyűjtőknek. Eddig Szegeden a Kárász utcai antikvárium volt a fő beszerző forrásom. Kár, hogy hamarosan bezár - sajnálkozott. Szegedi galériák A galériákban műtárgyként, lakberendezési tárgyként megvásárolható szebb képek általáTanácsok megcsalásra Az csak egy rossz, régi közhely, hogy uborkaszezon lenne az évnek ebben a szakaszában. Nem, nincs uborkaszezon, s irodalmi és mentális szakértők szerint az igazi pokol nem lent, máshol, valahol van, hanem a két ember szenvedélye táplálta bizonytalan sávban. A pokol mindig a másik, s te gyakran egyszerre vagy benne az ördög és a megbüntetett. Mármost miért is lenne uborkaszezon, csak mert éppen nincsenek előkapott beszédek, nincs forradalom, és szünetel a székházostrom?! Például már az ablak alatt masíroz a Gárda, szép, fekete ruhájukban mindjárt avatják a konzervatív honvédő ifjakat, és az ember csak tördeli a kezét izgatottságában, hogy a jó Für Lajos most celebrál, vagy nem celebrál. Hanem van itt más fontos esemény is, jelesül az, hogy egyesekről most derül ki a családi ellehetetlenülés, például a tüntető traktorokat vezénylő derék gazdáról, hogy hűtlen volt a feleségéhez, az asszony, mint közhírré tette, tapasztalati úton jutott a felismerésre. Sokan ez eset kapcsán legyintenek, nincsen a dologban nagy váratlanság, mert két tüntetés, két forradalom, vagy kormánydöntés között éppúgy szüksége van az embernek nemi alapvetésű történésekre, mint a szomorú, unalmas hétköznapokon, amikor tizenöt éve ugyanaz a féloldalas pozitúra nyikorogtatja a fáradt sezlonyrugókat, csak az időtartam változik folyamatosan - csökken. Most éppen öt perc negyven másodperc, a vasárnapi ebéd után. Ismerjük jól ama képviselőt is, ki a családi magazinban még feleségével, icipici gyermekével fotóztatta magát, pálmafás, datolyamézes harmóniáról beszélt, holott már nem is otthon élt, régen egy másik emberrel tervezte az újabb pálmafás és datolyamézes jövőt. Volt minekünk olyan miniszterünk is - miniszter: szolga -, ki külhoni protokolláris eseményre nem bejegyzett feleségével utazgatott, hogy aztán közpénzen-é vagy saját zsebből állta alkalmi társa reggeli pálinkás kenyerét, nem tudni. A lényeg, a közszereplői magánélet többé-kevésbé tabu, és ez így helyes. Ha válik valaki, az ő személyes dolga. Némileg árnyalja a képet, ha a családi élet szépségéről és mindenhatóságáról szónokol a közszereplő, miközben ott fúr félre, ahol és amikor csak módja van rá. Tartuffe lenne az efféle közszereplő?! Körülbelül és hozzávetőleg. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy élettankutatók szerint a monogámia éles ellentétben áll az ember biológiai működésével, vagyis eredetileg oly módon lett kitalálva és megszerkesztve a férfi és a nő, hogy egyidejűleg akár több relációban is élvezze a másik, illetve a maga testét, s a monogámia pusztán kulturális hátizsák egy hosszú és rögös úton, amelynek nem feltétlenül a mennyország az utolsó stációja. Akárhogyan is van, a megcsalt társ kínok kínját éli, egyszerre érzi magát nevetségesnek, becsapottnak és kifosztottnak, gyakran pusztító bosszút fogad, és az ebben a szellemben fogant eljárások általában kévésé képviselik az úriasszonyi, úriemberi formákat. Kiterítjük a szennyest, szoktuk volt mondani, holott nem szennyes az, csak személyes. A szegény, megcsalt emberből Othello lesz vagy Bánk bán, ritkább esetben Störr kapitány (Feleségem története, Füst Milán), pedig korábban oly nyámnyila volt, hogy még a nyolcdioptriás szemüvegét is fent hagyta a szerelmeskedés alatt. Lám csak, a nőből azonban nem lesz effajta szánható nagyhős, inkább Bovaryné lesz vagy Anna Karenina, vagyis formabontó, polgárpukkasztó, néminemű devianciát is mutató esendő figura. Itt jelezzük, ez is egyfajta hímsoviniszta jellegzetesség, amennyiben a megcsalt nő nem lehet tragikus hős, megcsalt férfi igen. Megcsalt nő pusztán csak megérdemli a sorsát, megcsalt férfi azonban nagy ívű, drámai sorsra lelhet a megcsalatás élményében. És aztán lel is. De azért egy régi, színesítő példát mégis mondhatunk, szegény Pénelopé hosszú éveken át hű volt, csak fonogatott, visszafejtett, font újra, miközben a ház népe, a többi lány, szegény kis szolgálók, takarítók kalandokba bocsátkoztak a kérőkkel, az erkölcsös Odüszszeusz leTs gyilkolta a cafkákat, miután hazatért. Vagyis a nő úgy vált komoly hőssé, hogy hű volt. Voltaképpen szörnyűség. A szenvedély vakká teszi a sértettet, a hallgatózó, kukucskáló köz pedig a legritkább esetben szolgál részvéttel, inkább csúfondáros és lekezelő lesz. Nem érdemes hát a sértettnek kiállni a vakufénybe, ebből javulás vagy igazi kielégülés soha nem származott. S ha most figyelmes olvasónk azt kérdezi, na jó, engem megcsaltak, de hol találok én ebben az írásban tanácsot, holott a cím azt ígérte, hát azt mondjuk, sehol. Nincs tanács. Legfeljebb annyi mondható, hogy a megcsalt fél a legritkább esetben kérdezi meg magamagától, hogy őhozzá ugyan miért lettek hűtlenek. Miért a tizenöt titkárnő, és miért a tizenöt traktoros kapitány?! Mert akkor válaszolnia is kellene. SZÍV ERNŐ