Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-07 / 157. szám

t BÜNTETŐ­ELJÁRÁS A SOFŐR ELLEN A gépkocsivezető fiatalem­ber ellen közúti baleset gondatlan okozásának gya­núja miatt indítottak bünte­tőeljárást a Szegedi Rend­őrkapitányságon. A sértett kihallgatására állapota mi­att még nem került sor ­tájékoztatta lapunkat Tu­czakov Szilvána rendőrségi szóvivő. SZOMBAT, 2007. JÚLIUS 7. -MEGYEI TÜKÖR­A súlyos autóbaleset okozója és sérültje sem tudta még feldolgozni a történteket Megvertek, de megérdemeltem" Bár testének jobb oldalát teljes egészében még nem tudja mozgatni Mihály Zsolt, édesanyja szerint napról napra javul az állapota. A15 éves fiú három hete életveszélyes sérüléseket szenvedett egy algyői autóbalesetben. Ennek okozóját, a szintén 15 éves Nyulas Leventét megverték felelőtlensége miatt, amire a fiú saját elmondása szerint is rászolgált. - Most már jól vagyok - mondta a 15 éves Mihály Zsolt a szegedi gyermekklinika első emeleti kórtermében, miközben jobb kezét a ballal segítve nyújtotta felénk. A fiú három hete Al­győn, a kézilabdapálya melletti betonoszlopnak csapódott azzal a kocsival, amit falubelije, a szintén 15 éves Nyulas Levente pár pillanattal azelőtt vitt el ott­honukból. Zsoltot súlyos, életveszélyes állapotban szállították a szege­di új klinika intenzív osztályá­ra, míg Levente karcolás nélkül úszta meg a balesetet. - Azóta mindennap meglátogatom, ne­kem ő a világon a legfontosabb - mondta még most is könnyek között Zsolt édesanyja. Mihály Andrásné a baleset utáni na­pokban azt sem tudta, fia egy­általán életben marad-e, most pedig azért imádkozik, hogy Zsolt képes legyen újra járni. ­Zsolt egyébként azt mondta, nem érzi rosszul magát a klini­kán. Napjait fekvéssel, és a rajzfilmcsatorna nézésével töl­ti. Nagyon megviselték a tör­téntek, s csak arra emlékszik, hogy autóbalesete volt. Azt mondta, Leventével többet nem akar találkozni. Édesanyja azonban arról számolt be, vár­ta-várja, hogy felbukkanjon a fiú, akitől legalább egy szemé­lyes bocsánatkérést vár. - Nem mertem eddig megten­ni. - Ezt már Nyulas Levente mondta, akit Algyő melletti ta­nyájukon találunk meg. Mitől tart? Zsolt unokatestvére és an­nak barátai, összesen heten, egy héttel a baleset után elkapták. ­Nem vertek meg nagyon és ter­mészetesen megérdemeltem ­Fotók: Schmidt Andrea nézett maga elé csüggedten Le­vente. Ő sem tudta még feldol­gozni a történteket, elmondása szerint nem telik el nap, hogy ne jutna eszébe a baleset. Nem­csak mi, ó is kérdezett. Tudni akarta, Zsolt jobban van-e már. Mikor mondtuk, hogy igen, megkönnyebbülés látszott rajta. - Apukámmal hamarosan elme­gyek bocsánatot kérni. A szüle­immel egyébként meg akartuk látogatni Zsoltit, de mivel az in­tenzíven feküdt, nem engedtek be hozzá. Még a baleset regge­lén, a Szegedre tartó buszon be­széltük meg, hogy aznap elvi­szem a kocsit és furikázunk vele egyet. Nem tudom pontosan, hogy is történt a baleset ­mondta Levente. KISS GÁBOR GERGŐ Nyulas Levente bocsánatot akar kérni Zsolttól Az orvosok már a balesetet kö­vető hét elején eszméletére té­rítették. A fiam jobb oldala le­bénult, beszélni akkor még nem tudtam vele - közölte megtörten az édesanya. Zsolt állapota ezután azonban javul­ni kezdett, így másfél hete át­szállították a gyermekkliniká­ra, ahol ha lassan is, de újra el­kezdett beszélni. Válaszai főleg az igenre vagy a nemre korláto­zódnak. Hetente kétszer gyógy­tornász jár hozzá, jobb kezét és lábát egy kicsit már tudja moz­gatni. A fiú többször elsírta magát mikor meglátogattuk, ölelte, puszilgatta mellette ülő édesanyját. - A család... és hogy sokat sportolt - vélekedett Mihály Andrásné arról, mi segíthette át fiát a kritikus szakaszon. Mihály Zsolt még a gyermekklinikán fekszik, de édesanyja szerint állapota napról napra javul Szelíd vadkacsák, hatalmas pontyok élőhelye az öt éve létesített pihenőhely Földeákon egy tó lett a béke igazi szigete Egészen közel engedik magukhoz az embert a vadkacsák a földeáki tó partján: a látványosság most, a szünidőben sok helybelit vonz ide. A kacsákat a horgászok etetik. Ez a megye egyetlen vize, ahonnan a pecázók nem akarnak a több pénzért még több halat elvinni, a legtöbben visszadobják, amit fognak. Az öt évvel ezelőtt létesült tó egy igazi civil összefogás eredménye, minden helybeli a magáénak érzi. Aki a partjára ér, önkéntelenül halkabban kezd beszélni. Földeák mellett, a Száraz-ér és a szélső házsor kö­zött húzódó, alig egyhektáros tó úgy néz ki, mintha természetes úton keletkezett volna több száz évvel ezelőtt. Pedig csak öt éve mélyítették ki a medrét, és töltötték föl vízzel, igaz, úgy, hogy lehetőleg sem­mi se változzon a környezetében. Harminc-egyné­hány helybeli munkájának köszönhető, hogy léte­zik ez a víz, egy igazi civil összefogás eredménye. Megálmodói és létrehozói horgászok, de amikor dolgozni kellett, nem csupán ők jöftek: Megyesi Fe­renc, az egyesület elnöke azt mondja, a tó ügye már akkor sem csak nekik volt fontos, hanem mind­azoknak, akik szebbé akarták és akarják tenni a la­kóhelyüket. Amikor a part melletti sétányt kialakí­tották, a padokat elhelyezték, a füvet nyírták, a környezetet csinosították, mindig volt segítség. A falubeli horgászok a Marosról, a Tiszáról, más ta­vakról vödörrel hozták haza a halakat, hogy a tóban minél több legyen. Ez még ma is jellemző, bár most már inkább csak gesztusértéke van, a ragaszkodást jelzi. Merthogy a tó közben megtelt. Nem ritkák az ötkilósnál nagyobb pontyok, a halak szaporodnak is itt, ami azt jelzi, jól érzik magukat. A néhány éve telepített két-három centis süllők ma már negy­ven-negyvenöt centisek. A horgászok zömmel ma sem viszik haza a hala­kat a közös tóról, inkább visszaengedik a vízbe. A mostanra százötven fősre duzzadt egyesület olyan szabályt alkotott, mely szerint egy horgász egy tíz­ezer forintos éves engedéllyel maximum harminc nemes halat vihet haza, ebből húsz lehet ponty. A kétezer forintos napijegyért két nemes példány fog­ható. Havonta egyszer vihet haza a tag ötkilósnál nagyobb halat. Megyesi Ferenc azt mondja, ez utóbbi szabály biztosítja, hogy azok, akik egész napjukat itt töltik, ne foghassanak több igazán nagy halat, mint azok, akik csak pihenni jönnek, ilyen a demokrácia. De ebből meg nem volt zúgoló­dás, a megyei szövetség vezetői szerint ez az az egyesület a megyében, ahol a horgászok az emelke­dő árak közepette sem akarnak több halat hazavin­ni a tavukból. A helybeliek megfigyelték, hogy nemcsak a hor­gászok beszélgetnek halkabban, ha a tó partjára ér­nek, hanem azok is, akik először vannak itt, és még sohasem horgásztak. Jár ide budapesti pecás épp úgy, mint makói. Az iskolába járó gyerekek a nyári tábor egy-egy napját azzal töltik, hogy a halfogás ősi fogásaival ismerkednek. Sok falubeli újabban a megszelídített vadkacsák kedvéért jön ide sétálni. A tőkésrécéket a közelben lakó horgászok rendszeresen etetik, így az egyébként bizalmatlan vadmadarak itt elviselik az ember kö­zelségét. A tavat gondozó közösségnek most már egy célja van: minél tovább megőrizni a béke szigetét, ebben a formában. BAKOS ANDRÁS A földeáki gyerekek a víz partján töltik a vakációt Fotó: Karnok Csaba BAN RUDOLF MACSKÁK TOROK T MARICA GRÓFNŐ V

Next

/
Thumbnails
Contents