Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-06 / 156. szám

10 DÉLMADÁR 2007. július 6., péntek Amikor a kíváncsiság legyőz minden gátlást Öreg néni az orvosnál: - Doktor űr, sok időm van még hátra? - Hát, tartós tejet már ne vegyen! Az irodalmi folyóirat szerkesztője nézegeti a kéziratot, és megkérdi a szerzőt: - Miért Bumeráng a címe? - Mert eddig minden szerkesztőségtől visszajött hozzám. Egy teljesen sötét parkban markolássza a fiú a lányt. - Olyan jó, hogy eljöttél! - suttogja a lány. Mire a fiú szenvedélyesen: - Látni akartalak...! Az oroszlánkölyök egy embert kerget a fa körül. Az anyja rászól: - Hányszor mondjam, hogy ne játssz az ennivalóval?! Sétál a kiskígyó az anyukájával, majd megkérdezi: - Anyu, mi mérges kígyók vagyunk? - Igen, kicsim. - Az baj, mert ráharaptam a nyelvemre. Diktálás Egy nap, diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt: - Főnök úr, nyitva a barakkajtó! A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodába. - Kisasszony! Amikor észrevette reggel, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is? - Sajnos nem, uram - válaszolta a titkárnő. - Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt. Itt a rockfesztiválok szezonja! Egyetértés - Gyere fel hozzám, van néhány jó lemezem! - És megígéred, hogy csak lemezt hallgatunk? - Rendben. - És ha nem tetszenek a lemezeid? - Az más. Akkor szépen felveszed a ruháidat, és hazamész. A DELMADAR HETI KÉRDÉSE - Miért nincs a méhecskének 43-as lába? - Mert letaposná a virágokat. Ajándék Két anyuka beszélget: - Az én fiaimnak mindjárt itt van a szülinapja, csak nem tudom, melyiknek vegyek nagyobb ajándékot, mert az egyik pesszimista, a másik meg optimista. Azt mondja a másik: - A pesszimistát halmozd el ajándékokkal, örülni fog neki. Az optimistának bármit adhatsz, úgyis örül neki. Másnap úgy is történik, a pesszimistát elhalmozza ajándékokkal, de az optimista ajándékára már nem maradt pénz, ezért becsomagol neki egy adag lócitromot. Otthon kérdezik a gyerekek egymást, hogy mit kaptak a szülinapjukra. Azt mondja a pesszimista: - Én kaptam egy számítógépet, de minek, ha elromlik, megráz az áram. És kaptam egy távirányítós autót, de minek, ha elromlik, dobhatom ki a szemétbe. - Hát te mit kaptál? - Szerintem egy pónit, de nem találom sehol. RANDIN Egy vörös hajű nő elmegy egy randira, amit a barátai szerveztek neki. A partner meglehetősen gusztustalan kinézetű - barnák a fogai, koszos a ruhája, és igencsak büdös. A férfi is rosszallóan néz végig a nőn, majd megszólal: - Nem hittem volna, hogy amikor a haverok azt mondták, tüzes vagy, a vörös hajadra gondoltak. - Én sem feltételeztem vág vissza a vöröske -, hogy szerintük a 180 centi alatti azt jelenti, milyen mélyről ástak ki! Megy a kisgyerek az utcán, megállítja a rendőr. - Mi ez a kezedben, kisfiam? - Nagyító! - Nem azt kérdeztem, hogy kitől kaptad! Egy sötét, romantikus éjszakán a családi ház emeletéről szökni készül egy nő a szeretőjével. - Ha a férjem ezt megtudná, megölne! - izgul az asszony. - Nyugalom! - válaszol a szerető. - Ő adta kölcsön a létrát. Két barát beszélget: - Nekem minden nőnek sikerül elcsavarnom a fejét! mondja az egyik. - Hogyan? - Nem tudom, de amikor rájuk nézek, mind elfordítják a fejüket. Egy részeg botorkál a pesti utcán, és szemmel láthatóan nem tudja, hol jár. Odamegy az egyik járókelőhöz, és érdeklődik: - Tessék mondani... hukk... jól megyek a Keleti pályaudvar felé? - Ha tudja tartani az irányt, akkor igen. Szerelem ZSÍR - Melyik az az állat, amelynek több mint fele zsír? - Zsiráf. SZŐKÉK A szőke nő bemegy a benzinkútra. Odamegy hozzá a kutas, és megkérdezi: - 95-ös vagy 98-as benzint tankoljak? - Miért, idei nincs? AZ ÓVÓNŐ MEGKÉRDI PISTIKÉTŐL: - Tudod-e, miért kel ki a kiscsirke a tojásból? - Mert fél, hogy őt is megfőzik! ELSŐ FÉRFI - ÉN VAGYOK AZ ELSŐ FÉRFI, AKIVEL LEFEKÜDTÉL? - HÁT, EZEN MÉG NEM GONDOLKOZTAM, DE MOST, HOGY MONDOD... TÉNYLEG, ISMERŐSNEK TŰNSZ... Mi történt? Összevissza vert ember támolyog be az orvoshoz. A doki szörnyülködve kérdi: - Magával meg mi történt, jóember? - Nekem jött egy hattyú! - Egy hattyú...? - Utána elütött egy ufó! - Hmm, egy ufó... - Aztán meg megcsapott egy angyal! - Aha, értem. És utána? - Végül kikapcsolták a körhintát. ÖCS Egy rendőr utazik a vonaton. Odamegy hozzá a kalauz, és miután lekezelte a jegyét, megkérdezi: - Ki az? Az apám fia, és nem én vagyok? - Nem tudom. - Az öcsém, te hülye! A rendőr bemegy az őrszobába és megkérdezi társát: - Ki az? Az apám fia, és nem én vagyok? - Nem tudom. - A kalauz öccse, te hülye! Ez a pech Belami elemez Az öregapám is nejlonsín-puszilgató volt, én is ezt az ősi magyar szakmát tanultam ki, és most a fiam szintén erre a pályára állítom rá - veregette hátba gyermekét Firnájsz Egon a Zsibbadt brigádvezető teraszán, ahol tegnap még a kánikula, ám a beszélgetés idején már az eső lógó lába foglalt helyett a Zsibi-lakók mellett dülöngélő széken. Plüss Etának fogalma sem volt arról, miben is rejlik a nejlonsín-puszilgatás lényege. Különösen azt nem tudta, milyen lehet eme mesterségnek az íze és zamata. - De hát érettségi időszak van mögöttünk, az ifjoncok kirepültek a középiskolákból, nem árt némi szót vesztegetni a jövő generációjának perspektívájáról - mondá Etus, s egy fél keverttel kiöblítette a száját. Jókor tette, mert így Egon felvetésére egyszerre hatan tudtak reagálni. Ahogy szoktak, a magyaros udvariasság szabályai szerint. Vagyis nem csupán egymás szavába vágtak bele, de néhány, közbotrány okozására alkalmas kifejezést is beleszőttek mondandójukba. Leginkább Belami arcán tükröződött a felháborodás, amikorvéieményének ordítozásába kezdett. - Nejlonsín-puszilgató? Még jó, hogy nem pitykésdolmány-hergelő. Hát maguk nem veszik észre: a magyar gazdaság egyik legnagyobb baja, hogy olyan szakembereket képezünk ki drága államunk még drágább pénzén, amire az égvilágon semmi szükség? A piac igényeihez kéne végre igazítani a képzést, mert munkanélküliből már van éppen elég, minek a számukat szaporftani - hadarta a külváros nyugalmazott szépfíúja. Ezzel nem csupán Firnájsz Egont és a hátba simogatástól még mindig és folytatólagosan dülöngélő gyermekét tudta megsérteni, hanem Cink Enikőt is. Mert hogy az ő gyereke immár végzett lóherezsibbasztó, még az ehhez kapcsolódó píár-marketing-lízing szakot is elvégezte, litván középfokú nyelvvizsgával fényesítve, és éppen annyira kapkodtak érte a munkáltatók, mint hóember a gömbvillám után. - És aztán maga meg tudja nekünk mondani, hogy mit tanuljon a gyerek 2007 őszén? Mert én azt látom: amire két éve még igény volt, arra az idén már nincs, de lehet, hogy öt év múlva éppen abból lehet majd megélni - tárta szét a kezét Minek Dönci. - Maga csak ne tárogassa itt a kezét, hanem figyelje a gazdasági folyamatokat, azokból szűrjön le elemzéseket, mindezt vesse össze a világpiaci trendekkel, s ha mindebből kialakított egy rendszerében összeillő álláspontot, már meg is találta a kiutat - magyarázta Belami, míg jól szájba nem vágták. Utalván ezzel az ütéssel arra, hogy a Zsibbadt brigádvezetőben nem illendő nagyképűsködni, de leginkább azt nem szeretik, ha valaki olyan szavakat használ, amit nem értenek meg. - És mi lenne, ha minderre az országot irányító, tudják, azok a nagyon képzettek figyelnének. Ha például nem támogatnák már évtizedek óta azt a képzést, ami munkanélkülit lök csak ki az utcára, de vonzóvá tennének olyan szakmák, amire nagy szükség lenne - fejtette ki véleményét Ló Elek, miközben érezte: ebben a témában az elmúlt évek során legalább hatvanszor megnyilvánult már ő is, a politikai elit is, aztán csak nem történt semmi. - Nem mindegy, milyen végkövetkezetésre jutunk? A tandíjas egyetemet a hozzánk hasonló úgysem tudja megfizetni, a legjobb iskolákba csak azok kerülnek majd be, akik mögött milliókkal tömött zsákok bújnak meg a kamrában legyintett Cink Enikő. Ezt az aggodalmat ugyan nem osztotta Plüss Eta, de mégiscsak helyet követelt magának a beszélgetésben, mert el akarta mondani: - Pár éve még majd minden nőt arra buzdítottak, ugyan legyen már ápolónő, meg egyéb egészségügyi alkalmazott, ugyanis oly nagy ezekből a hiány. Most meg ezrével küldik el őket a kórházakból. Na, erre varrjon gombot, meg elemzéseket Belami úr, a maga hosszú távú gondolkodásmódjával. - Tudják mit? Inkább ne varrjon. Meg ne is nagyon gondolkodjon. Mert akkor még az is eszébe jut, hogy a jó szakmát jó helyen kitanuló jó gyereknek meg bottal üthetjük a nyomát. Ugyanis ahogy végez, kereket köt a lábára, s meg sem áll egy jó kis nyugati állásig, olyan városban, ahol egyszerre négyen halinak meg a szörnyülködéstől, ha meghallják, mennyiért dolgozik mostanság magyar földön egy frissen végzett diplomás magyarázta Minek Dönci, egyszerre átlátván a gazdasági folyamatokon, a szitán, meg a habos sörén. Ezzel a kijelentéssel aztán már senkinek nem volt kedve vitatkozni. Egy darabig nézték Belamit, hátha elemez még egy kicsinykét, majd elballagtak haza, és egy percig sem agyaltak azon, hogy a politikai vitaműsort, vagy a frissen habzó szappanoperát válasszák-e idegnyugtatónak. BÁTYI ZOLTÁN