Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-06 / 156. szám

PÉNTEK, 2007. JÚLIUS 6. "AKTUÁLIS* 3 A románok kedvéért írják ki Makón a táblára, hogy „pulpe " kapható 43-as: a bolti forgalom is nőtt A főút menti kutaknál mindig áll román autó Fotó: Illyés Szabolcs A Makó belvárosában működő vegyes bol­tok kereskedői a tavalyinál négyszer több autót, kamiont számolhatnak idén - ekkora a növekedés üzletük forgalmán nem érezhe­tő. Akik jönnek, elsősorban húst vesznek, az itt olcsóbb. Nem nőtt január óta a panzi­ókban töltött vendégéjszakák száma. A 43-as mentén álló benzinkutaknál azonban több külföldi tankol, mint Románia uniós csatlakozása előtt. Szinte alig halljuk egymás hangját a 43-as fő­út ferencszállási szakasza mellett zöldséget és gyümölcsöt árusító hölggyel, csaknem má­sodpercenként dübörögnek el mellettünk a kamionok - nem ritkán 70-80-nal. Elképesz­tő a forgalom, az út menti pultoknál, a falu összképéhez szinte már kötelező jelleggel hozzátartozó rascher zsákos burgonya, hagy­ma, és a tálcán, utánfutón kínált, kívánatos barack, dinnye mellett mégis kevesen fékez­nek. - Bár sokszorosára nőtt a falunkon átszá­guldók száma, van, hogy itt, a polgármesteri hivatalnál tíz percet is ácsorogni kell az út mellett, hogy átjuthasson a gyalogos, még­sem mondható, hogy sokkal több gyümöl­csöt, zöldséget tudnánk eladni - osztotta meg velünk tapasztalatait a ferencszállási V5­dács Valéria. - Persze január óta nemcsak ro­mánok, de németek, olaszok is gyakrabban utaznak át, és van, hogy megállnak a porté­káért. A németek például nem is kérdik, mennyibe kerül, csak kiválasztják a gyümöl­csöt. A románok inkább a hagymát, krumplit viszik, mondják, még mindig olcsóbb nálunk a zöldségféle, mint az ő piacaikon. A napok­ban egy francia család is megállt vásárolni, vettek egy dinnyét, és itt, a szomszédos pa­don meg is ették az utolsó falatig. 99 A románok inkább a hagymát, krumplit viszik, mondják, még mindig olcsóbb nálunk a zöldségféle, mint az ő piacaikon. Vidács Valéria Az utóbbi időben igazi világváros-hangula­ta kerekedett Makónak is - már ha a több­nyelvű utcai feliratok okot adhatnak ilyen minősítésnek. A belváros vegyeskereskedései közül ugyanis van, amelyiknek a tábláján magyarul már nem is hirdetik a portékát. Megtudtam például, hogy a minden második transzparensen virító „pulpe" egyszerűen csirkecombot jelent - a határ túlfeléről érke­zők ugyanis ezt viszik a legjobban. - Sok külföldi áll meg vásárolni, mégsem mondható, hogy sokszorosára nőt volna a forgalmunk január óta. Inkább az évek óta bejáratott ügyfélkörünk vásárol nálunk a ha­tár túloldaláról, főleg azok, akik emiatt utaz­nak át Makóra. Az átutazókat egyelőre nem állítja meg a makói kínálat - foglalta össze a Megyeház utcán dolgozó kereskedő, Jenei Ta­más. Megtudtuk: a Romániából érkezők kö­zött legnépszerűbb fogyasztási cikk a húsféle, hiszen ez lényegesen olcsóbb Magyarorszá­gon, mint náluk. A baromfi a legnépszerűbb, de a sertés és a marha is fogy. Változó a mennyiség is: aki csak megáll vásárolni, né­hány kilónyinál többet nem visz, de van, aki három mázsát is bepakol az autójába - nyil­ván ő direkt emiatt érkezik hazájából, nem utaztatja a kereskedelmi mennyiséget Olasz-, vagy Spanyolországig. - Az egy éjszakára maradó, átutazó szálló­vendég a jellemző, a kamionosokat sajnos még nem tudjuk megállítani Makón - mond­ta lapunknak Rotár Viorel, a 43-as melletti Família Panzió vezetője. - Hiába duzzadt többszörösére a panziónk mellett elhaladók száma, úgy vélem, hosszú idő és sok munka, mire sikerülhet ebből a forgalomból jelentő­sen profitálnunk. Mindenekelőtt a magas színvonalú vendéglátás az, ami jó hírét kelt­heti Makónak, de bízunk a fürdőfejlesztés­ben is, hiszen így biztos, hogy többen lesz­nek, akik hosszabb időre maradnak. I.SZ. A BENZINKÚTON ÉRZIK A 43-as főút szőregi szakaszán működő Mol-kút töltőfejeinél szinte mindig áll német vagy román rendszámú autó. Olykor a kamionok is sorban vá­rakoznak az üzemanyagra. Szanyi Ferenc üzlet­vezető megerősítette tapasztalatunkat: január óta jóval többen állnak meg itt tankolni, mint ko­rábban. És ugyanolyan arányban nőtt a személy­és a teherautók száma is. A vád szerint nem volt társa Henrietta gyilkosának Muki egyedül marad a vádlottak padján Hétfőn folytatódik, egy héttel később pedig már ítéletet is hir­detnek az utóbbi évek egyik leg­szörnyűbb magyar büntető­ügyében. A bíróság egyetért a főügyészséggel abban, hogy Kú­rái András gyújtotta fel Pénzes Henriettát. MUNKATÁRSUNK A Csongrád Megyei Bíróságon szakértők meghallgatásával hét­főn és kedden folytatódik az úgy­nevezett magyarcsanádi ügy tár­gyalása. Mint azt korábban már több­ször is megírtuk, a Csongrád Me­gyei Főügyészség szerint az egyébként még most is csak ló­éves makói Kurai András tavaly július 20-án Makó mellett le­ütötte, megkötözte, megerősza­kolta, benzinnel lelocsolta és fel­gyújtotta a 18 éves magyarcsaná­di Pénzes Henriettát. A lány há­rom héttel később belehalt sú­lyos, életveszélyes sérüléseibe. A vádat képviselő főügyész, Lő­rinczy György aljas indokból, kü­lönös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel, erőszakos közösü­léssel és kifosztással vádolja a környezetében Mukinak neve­zett fiút. Hivatalos helyen megerősített információink szerint a fő­ügyészség továbbra is egyedül Kurai Andrást vádolja a közvéle­ményt tavaly hetekig sokkoló bűncselekmény elkövetésével. Más elkövető nem is merült fel. Úgy tudjuk, a bíróság ebben egyetért a főügyészséggel. Joó At­tila tanácsvezető bíró július 16-án hirdet ítéletet. Jogi szakértők szerint - talán egy kivételével - valamennyi vádpontban elmarasztalják Ku­rai Andrást, csak a kifosztást nem sikerült közvetlen bizonyí­tékokkal alátámasztani, mivel a lány mobiltelefonja és ékszerei nem kerültek elő. Újabb személyi változás a szentesi kórházban Szalay az orvosigazgató Szalay László kapott megbízást az orvosigazgatói teendők el­látására a szentesi kórházban. A sebész mostanáig a kórházi szakszervezet vezetője volt. MUNKATÁRSUNKTÓL Dr. Szalay Lászlót bízta meg az orvosigazgatói teendők ellátásával a szentesi kórház főigazgatója, dr. Várkonyi Katalin , miután a szakmai vezető testület ezt a javaslatát támogatta. Szalay doktor az általános sebészeti osztályon gyógyít, és egészen mostani megbízásáig vezette a kórházi dolgozók szakszervezetét. Kérdésünkre, mely szerint tulajdo­nít-e annak jelentőséget, hogy a jelenlegi helyzetben éppen őt, a szak­szervezet vezetőjét kérték fel a tisztség betöltésére, Szalay doktor nemmel válaszolt. Hozzátette: azért mondott igent a felkérésére, mert segíteni szeretne a válságkezelésben. Megbízásával egy időben azonnal lemondott a szakszervezet vezetéséről, mert a két feladatot összeegyeztethetetlennek tartja. A feladat embert próbáló, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a sú­lyos gazdasági nehézségekkel küzdő kórházban nemrég már kinevez­tek egy orvosigazgatót, dr. Német Antónia személyében. Közben munkaügyi pert nyert a kórházzal szemben Tóth Edit doktornő, őt is visszahelyezte pozíciójába a bíróság, de aztán tárgyalt a kórház új ve­zetésével, és megállapodtak, hogy kinevezett kolléganője lesz az or­vosigazgató. Ám Német Antónia tíz nap után lemondott. Döntését elsősorban azzal indokolta, hogy a százhuszonkilenc álláshely meg­szüntetésével is együtt járó válságkezelő program végrehajtása túl nagy lelki teher lenne számára. Megbízásakor még nem volt teljesen ismert a megyei közgyűlés által elfogadott intézkedési terv. Szalay László sebész főorvos már a teljes terv ismeretében döntötte el, hogy segíteni akar. Megáll az időben SULYOK ERZSÉBET Különös év volt, amelyikben a szegedi szabadtéri a 60. születés­napját ünnepelte. Az első szabadon választott kormány feje, An­tall József nyitotta meg a jubileumi évadot. Emlékszem a fotóra, a miniszterelnök mellett Ványai Éva, Szeged akkori kormánypárti alpolgármestere (ma is MDF-es önkormányzati képviselő) tal­pig-csipke nagyestélyiben, mögötte az akkori közgyűlések örökös hangadója, Koha Róbert frakcióvezető keményen csillanó szem­üvegben. A miniszterelnök is szigorú pillantású, az ünnepi társa­ságban egyedül a feleségének oldott az arckifejezése. A rendszerváltás még nem volt egészen mögöttünk. De ennek az ünnepélyes évadnak a vége valósággal robbant - a Macskákkal. Götz Béla dómszínpadra megálmodott- tágított, le­robbant amfiteátrumában Almási, Hirtling, Szerednyei, Paudits... És a számomra legemlékezetesebb: Mefisztulész, azaz Szakály György, a fantasztikus testű táncművész. Akkor végre nemcsak elhittem, meg is győződtem róla: a szegedi szabadtéri színpadán a táncgazdag musical van leginkább otthon. Hogy ez mit számított ? A néző személyes élménye ? Semmit és mindent. Hiszen örökké hajtépésig menő, egyszersmind totál meddő viták dúltak itt arról, mit fogad be legtermészetesebben a dóm téröble, operát, drámát, folklórt, operettet, daljátékot, rock­operát, koncertet - musicalt? Már jó pár éve nincs vita: musi­calt! Mert arra megtelik a csillagtetős színház. Passz. Most, 16 év elteltével - uramatyám, hogy rohan az idő - nem záró-, hanem nyitódarab a Macskák, csupa fiatal szereplővel, ám az alkotók a régi, öreg rókák, Seregi László, Szirtes Tamás, Götz Béla, és élő a zene, Makláry László karmesterrel, aki persze de­hogyis öreg, pont olyan, mint egykor a szegedi színház zenekari árkában, a dobok mögött... Ő is nagy híve volt mindig az itteni musicaljátszásnak, akárcsak Nikolényi István, akinek direktorsá­ga alatt annyira otthonossá lett a műfaj a dómszínpadon, hogy onnan már sose lehet kitessékelni. Ha akarnánk se. De ki akarná ? Nagyon mai ez a műfaj, nagyon profi előadásokat lehet belőle kreálni, márpedig egy nyári színháznak nagyon profi­nak kell lenni manapság, minden ízében, különben bezárhat, meg nem mentik se széplelkek, se politikusok, se okosok, se tőkések. A szegedi az lett, minden ízében profi, okosságból vagy kény­szerűségből, mindegy is. Az idei 18 előadásból tíz a musical -és a többi is zenés, táncos. És még van opera, egyedül ebben a nyári színházban! Dráma legföljebb a szépkorú nézőben dúl a Macskák premierjén: eltelt 16 év, uramatyám, hogy rohan az idő! Enyhítse: nem tudom, ki hogy van vele, nekem imponál, ahogy Szegednek ez az egyik leg­vonzóbb értéke, a szabadtéri színháza - megáll az időben. Ma még alkalmatlan a szegedi reptér Szentes jobb légimentő-bázis? Áprilisban döntött úgy az Egészségügyi Minisztérium és az Or­szágos Mentőszolgálat (OMSZ), hogy a szegedi reptéren alakítják ki az új mentőbázist - Szentes helyett. A légi mentést végző kht. az eltelt időszakban bejárta a helyszíneket, és szakvéleményében leírta: Szeged jelenleg alkalmatlan. kat engedélyeztetni, utána pedig kiírni a közbeszerzési eljárást az építkezésre. Ez olyan időigényes előkészítő munka, amely legi alább öt-hat hónapot vesz igény­be. A szakma által pártfogolt Szentes ennyivel előbbre jár, mi­vel május 21. óta jogerős építési engedéllyel rendelkezik. Mivel mindkét reptér vagy költ ségvetési pénzekből, vagy helyi erők összefogásából épülhetne meg, Szentes mellett tehát jelen­leg az is szól, hogy az ottani légi bázis az előkészületek miatt lé­nyegesen hamarabb állna készen a startra. Túri Péter megismételte azokat a szakmai érveket is, ame­lyeket már áprilisban felsorolt la­punkban: a Szegedről felszálló mentőhelikopter úgynevezett be­vetési körének 50-60 százaléka Szerbia, illetve Románia területé­re esne, míg szentesi felszállással Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye nagy részét is lefednék. F.K. Amikor Túri Pétert, az OMSZ Légimentő Kht. vezetőjét április­ban értesítette a szaktárca, vala­mint a mentőszolgálat, hogy Szentes helyett Szegedre kerül a Dél-Alföld légimentő-bázisa, azonnal munkához látott. A mi­niszteri utasításnak megfelelően - nyilatkozta lapunknak Túri ­májusban felvette a kapcsolatot Szeged polgármesterével, vala­mint a város repterének jövőbeni üzemeltetőjével, és főpilótájával együtt megnézte a helyszínt. Azt tapasztalta azonban, hogy a sze­gedi reptér egyelőre alkalmatlan a légi mentésre, jelenleg egyetlen infrastrukturális feltétel sem áll rendelkezésre. Erről még június­ban meg is írta jelentését, most az egészségügyi miniszter dönté­sére vár. Túri Péter elmondta érveit: nincs még kijelölve az a terület sem a repülőtéren, ahol a légi bá­zist ki lehetne építeni. Majd el kellene készíteni a terveket, azo­Helikopterleszálló-hely az új klinika mellett Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents