Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-02 / 152. szám

HETFO, 2007. JULIUS 2. í&sssw&sícs&sasKffl^^ „A közrádió nem teheti meg, hogy egyik napról a másikra leváltja a munkatársait" Húszéves a Magyar Rádió szegedi körzeti stúdiója Naszradi Judit lett a rózsakirálynő Jogi pályára készül az idei rózsakirálynő, Naszradi Judit, de a rózsaföldekhez hű marad. Hatéves korában már kötözött, nyol­cadikosán magabiztos szemző volt, az idei szemzőversenyen édes­anyjával indult - tizedikek lettek. A szőregiek nagy ovációval köszöntötték szombaton este. Naszradi Judit a királynő Fotó: Segesvári Csaba CS. G. L. Több ezren álltak sorfalat a menetnek Fotó: Frank Yvette Szia Soma, csókolom, nyugdí­jasok - szeressük egymást, gye­rekek hangulat uralkodott a szőregi rózsaünnep látványos, lovas kocsis felvonulásán. Két marékkal szórtuk a szirmokat a több ezer bámészkodóra. Rózsa a kocsin, sör a kézben, al­kalmi huszár lóháton - ez a kép fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a IX. szőregi ró­zsaünnep leglátványosabb prog­ramja, a felvonulás startjára. Rá­diós kollégák mellett mindszenti nők is ültek a kocsin, először jár­tak a fesztiválon, de rögtön mun­kát kaptak. Műanyag ládákat tartottak a térdükön, amelyből az utasítás szerint fehér, piros, sárga szirmokat kellett szórniuk a több ezer, sorfalat álló bámész­kodóra. A lila, narancssárga és rózsaszín virágokkal gazdagon díszített ponyvás kocsinkat két kanca, Tündér és Csillag húzta, őket Varga Gábor hajtotta. E ro­mantikus körülmények között Szent Erzsébet kötényéről be­szélgettünk, amelyben a kenyér rózsává változott - lám, milyen szépek ezek a virágok is -, ami­kor egy egészen másfajta látvá­nyosságra hívta fel a figyelmet az egyik kocsin ülő. - Nézd már, nincs rajta alsó­nadrág - mutatott egy fekete cowboykalapos, napszemüveges, áttetsző fehér nadrágot viselő alakra. Mutogatás, hahota - jé, tényleg nincs -, fotózás, a férfi még pózolt is. Hozzá képest túl­öltözött volt az a kiskutya, aki Tegnap volt pontosan húsz éve, hogy felavatták a Magyar Rádió szegedi körzeti stúdióját. A harmadik ikszbe lépő stúdió az elmúlt években mellékvágányra került, ezért szeptemberre ko­moly arculatváltozáson esik majd át - tudtuk meg Lovász Attilától, az MR regionális adásai­nak vezetőjétől. „Magyar Rádió, Szeged" - hangozott el húsz évvel ezelőtt az első beköszönés az egykori ügyvédi palo­ta megújított épületében. Az MR hatodikként meg­alakított vidéki stúdiójából azóta is mindennap hallható az azonosító. Igen ám, de a felmérések szerint manapság már alig-alig hallgatják a frek­venciát. - A regionális adások mára mellékvágányra kerültek. A piac akkor változott meg, amikor megjelentek az első kereskedelmi csatornák, amelyek folyamatosan háttérbe szorították a közszolgálati rádiót. Az elmúlt tíz év a regioná­lis rádiók mélyrepüléséről szólt - vallott önkriti­kusan Lovász Attila, az MR regionális adásainak vezetője. Megtudtuk, hogy a szegedi stúdióban jelenleg is folyik egy komoly átalakítás, amely­nek eredményét szeptemberre fogják érzékelni a hallgatók. - Olyan közszolgálati műsorstruktú­rával szeretnénk ősszel előrukkolni, amely nyi­tott marad a térségi problémákra, de bármely korosztály számára hallgatható lesz - vázolta fel terveiket a vezető. Lovász Attila szerint tovább kell erősíteni a sze­gedi körzeti stúdió régióközponti jellegét. - Szűkös sugárzási térképünk ellenére olyan városi rádiót kell kialakítanunk, ami mégis túlnyúlik Szeged ha­tárain és közvetíti az egész régióval kapcsolatos in­formációkat is. A stúdió jelenleg reggel három, délután mindösz­sze két óra saját készítésű műsort sugároz, így a jö­vőben elengedhetetlen a saját adásidő bővítése. Az újításokat az eddigi szakembergárdával terve­zik, ahogy a vezető moúdta: „A közrádió nem tehe­ti meg, hogy egyik napról a másikra leváltja a mun­katársait." HORVÁTH LEVENTE Fotó: Segesvári Csaba Az első, négy évvel ezelőtti rózsa­királynő Máder Mónika volt, aki azóta is tevékenyen részt vesz a szervezésben. Az idén is ő vezé­nyelte a zsűri elnökeként a ró­zsakirálynő-választást. A zsűriben a rózsa szakértőtől az iskolaigazgatón át lapunk munkatársáig minden szakma képviseltette magát. A hat nő er­re az alkalomra kreált pompás ruhákban vonult a Rózsák terére, miközben óvodás gyerekek rózsa­szirmokkal szórták fel előttük az utat. A királynőjelöltek a smink­re és a frizurára is odafigyeltek, bár a zsűri elnöke felhívta a fi­gyelmet: nem elsősorban a kül­lem a döntő, hanem a rózsához való kötődés. A lányoknak az sem okozott gondot, hogy koktél­ruhában szemzőkést fogjanak és bemutassák tudományukat. Egy teljes napig csak a zsűri el­nöke tudta, hogy ki hány pontot kapott, ugyanis a közönség szava­zatait is várták a végső sorrend­hez. - Szerettük volna fokozni az izgalmakat, azért találtuk ki ezt a rendszert - indokolt Iványi Aurél helyi önkormányzati képviselő. Az eredményhirdetést szomba­ton este több tízezren kísérték fi­gyelemmel. A második helyezett, vagyis az első udvarhölgy Simon Zsófia lett, a harmadik helyen Szent Erzsébettől a cowboykalapig Két kézzel szórtuk a szirmot a szőregi rózsafesztiválon A LEGKEDVESEBB SZOMSZÉDASSZONY Az ünnepen megválasztották Sző­reg legkedvesebb szomszédasszo­nyát. A címet Kókai Istvánná érde­melte ki, aki - ahogy ez lenni szo­kott - meglepődött azon, hogy ép­pen ő. A kedves szomszédasszony szerint két lányának is köszönheti a megtiszteltetést, hiszen Anikó és Ágnes sokat dolgozott a fesztivá­lért - díszítettek, szerveztek. A család rózsatermesztéssel fogla­kozik, így megtudtuk: a kocsikat díszítő virágokat vízzel átitatott, úgynevezett oázisokba szúrják, így maradnak sokáig szépek a ko­szorúk. ORSZÁGOS HÍRNÉV Hat éve vagyok a rózsaünnep há­zigazdája - mondta Újhelyi István országgyűlési képviselő. - Mint államtitkár sokat járom az orszá­got. Büszkén mondhatom: Sopron­tól Nyíregyházáig mindenhol meg­kérdezik, milyen az a rózsaünnep. Mindenkinek el kell jönni és meg kell nézni, hiszen még egy ilyen nincs Magyarországon. Jönnek is. Az idén is jóval többen voltak, mint tavaly az egyik magyar hun­garicum ünnepén. Buknicz Ivett végzett. Ezután de­rült ki, hogy egy évig Naszradi ]u­dit viselheti a koronát, amit a ta­valyi királynő, Kovács Rita közre­működésével Botka László, Sze­ged polgármestere helyezett fel a fejére. Judit édesanyja, Naszradi Ta­másné elmondta, hogy lánya pici kora óta kinn van velük a rózsaföl­dön. Hatévesen már kötözött, 14 esztendős korára magabiztosan szemzett. A királynő és mamája az idén is elindult a rózsaünnep­hez kötődő szemzőversenyen, a ti­zedik helyen végeztek. Judit első mondata az volt: kö­szöni szüleinek, hogy megtanítot­ták a rózsatermesztés fogásaira. Bár a szegedi Csonka János szak­középiskola negyedi­kes tanulója jogi pá­lyára készül, soha nem fogja elfelejteni a rózsatermesztést. ­Aki nem élte még át ezt a fáradságos, de szép munkát, az el sem tudja képzelni, milyen jó érzés a ró­zsák között lenni ­magyarázta a rózsaki­rálynő, akinek ked­vence a Princess de Monaco, vagyis Mo­naco hercegnője: olyan fehér, mint a porcelán, és a rózsa­szirmok széle rózsa­szín. A levele méreg­zöld. Hatalmas feje van, ami még külön­legesebbé teszi. - Annyira szere­tem a rózsákat, hogy amiket kapok, azo­kat megszárítom, és télen is gyönyörkö­döm bennük — mondta búcsúzásul a királynő, akinek szombat este akadt még elég dolga, hi­szen a szuperbuli idején a színpadi tró­non kellett csücsül­Lagzi Lajcsi gondoskodott a jó hangulatról kék kabátban lihegett ránk gaz­dája kezéből. A négyszáz méter hosszú me­net — ötven kocsi, egy Dakart megjárt kamion, motorok, ke­rékpárok - lassan haladt Szőreg utcáin. Az utat biztosító rend­őröket látva a velünk utazó kis­fiú így szólt: igazoltatják a lovas kocsikat. Ilyen veszély nem volt, inkább amiatt kellett aggód­nunk, hogy a nézők megkopaszt­ják a „hintónkat". Miután az Fotó: Segesvári Csaba összes szirmot rájuk szórtuk, mi több, szálas rózsával sem tud­tunk szolgálni, többen gyönyörű koszorúink felé nyúltak. Csak néhány szálat engedtünk. Velünk kocsikázott Prohászka Csaba, a Partyponty fotósa is, aki hangos csókolomokkal köszönt a ház előtt, kisszéken üldögélő idősekre. - Mi is csókolnánk ­válaszolta egyikük, más meg így kiáltott: küldje el a képet Kiste­lekre! A szeressük egymást, gyerekek hangulatra jellemző, hogy ami­kor valaki észrevette ismerősét, egy bizonyos Somát az ablakban, két kocsiból szólt a „szia Soma!" Egyetlen tüsszentésre is legalább húszan üvöltötték: egészségére! És jött a poén is: aki allergiás a rózsára, maradjon o,tthon. Az esti bulin a rózsa illata he­lyett halászlé, sült kolbász, gril­lezett húsok szagát szívtuk. A színpadon Lagzi Lajcsi énekelt: bárhogy lesz, úgy lesz. Majd be­mutatta stábját - köztük „állan­dó öccsét, Pistit" - és rákezdett a számára legtöbb sikert hozó dal­ra: Kék a szeme. - Én ezt már nem bírom ide­gekkel - panaszkodott a tömegre Sanyi, és rövidesen mi is haza­mentünk. GONDA ZSUZSANNA Stúdiómunka a körzetiben

Next

/
Thumbnails
Contents