Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-30 / 176. szám
Musical Pitti Katalin egy 1921-es luxus Mercedesen érkezett a jelenetben Fotó: KarnokGsaba ÜDVÖZLET AUSZTRÁLIÁBA A templom mellett alkalmi kisposta működött, ahol különleges pecséttel ellátott képeslapot adhattak fel a gálára érkező vendégek. Még Ausztráliába is küldtek üdvözletet operettfalu-bélyegzó'vel Kübekházáról. minden szám után átöltöztek. A virággal gazdagon díszített színpadon cigánykerekezett Bozsó József, tüzesen táncolt Teremi Trixi és Kovács Zsuzsa. A közönség tapsolt, éljenzett, énekelt. - Istenien érzem magam! Fantasztikus a falu, nagyszerű a kezdeményezés, gratulálok Kübekházának - mondta Nemcsák Károly, akivel a gála szünetében beszélgettünk. Szerinte a rendezvény sikerét a közönség rajongása igazolta vissza. Az operettet hungaricumnak nevezte, melyre vigyáznunk kell. Az ő kedvence egyébként a Mágnás Miska. Az est második felében a falu templomának harangzúgása kísérte Marica belépőjét. Pitti Katalin egy vajszínű, csillogó, 1921-ben gyártott luxus Mercedesen érkezett. A közönség szerette Kovácsházi Istvánt, fankovits Józsefet, Vásári Mónikát is. Kovács Zsuzsa így köszönte meg a tapsot: köszönöm, Kübek! A Váci Szimfonikusokat Farkas Pál dirigálta, a prímás Suki István volt. A gála éjfél körül tűzijátékkal fejeződött be. G. ZS. í i jjil^ SZEGEDI SZABADTÉR! } AT EKÜK Frank wilcthorn - Jack Murph> Rendező: KERO® Augusztus 9., 10., 11., 12. 71 SPORT* KEDD, 2007. JULIUS 31. fH» bi Xí wv/uKímv >i< md"« H 8M Exrr Kálmán Imre újraértelmezett operettje Eszenyi Enikő rendezésében hatalmas sikert aratott Marica grófnő, a feminista vamp Nemcsák Károly: Fantasztikus a település, nagyszerű a kezdeményezés Kübekháza, a délibábos operettfalu JEGYERTEKES1TES. SZEGED Átrium, Karasz u. 9.. T 62-541-205, ORSZÁGOSÁN az Ibusz irodakban A Szegedi Szabadtéri játékok a Budapesti Operettszínház es a Vereimgte Buhnen Wien közös produkciójában Világszínvonalú zenés színház Eszenyi Enikő Marica grófnője a Dóm téren. A Szegedi Szabadtéri Játékok Kálmán Imre születésének 125. évfordulójára tűzte műsorra a népszerű operettet; a produkció méltó emléket állított a komponistának, ugyanakkor azt is bizonyította: tehetséggel lehet átértelmezve, korszerűen és izgalmasan is játszani a gyakran avíttnak, retrográdnak tartott műfajt. Nem hittem, hogy Alföldi Róbert nagyszerű Csárdáskirálynőjét egyhamar túl lehet szárnyalni a Dóm téren. Eszenyi Enikőnek a Marica grófnővel máris sikerült. Produkciójának talán legnagyobb erénye, hogy a szereposztáskor egyetlen kompromisszumot sem kötött, nincs gyenge láncszeme a gárdának. Bár az elviselhetetlen kánikula, majd az eső mosta zenekaros próba és a táncos-komikus balesete miatt igazából csak a második, a szombat esti előadásra éjrett be a sok munka gyümölcse, azok sem panaszkodhattak, akik a pénteki premiert látták. Eszenyi mindegyik előadás előtt a színpadra lépett, és a produkció rendezőjeként a közönség megértését kérte Nagy Ervin balesete miatt. Nemcsak megértést, támogató szimpátiát is kapott: a nézők úgy érezték, beavatott részesei a játéknak, élvezték, hogy szellemesen beépítették a színész bokasérülését a produkcióba. Nagy Ervin egyébként is remek humorral, fantasztikus mozgáskultúrával (a próbákon az eredeti verziót is láttam), hol mankóval, hol pedig talicskán vagy kerekes széken ülve hozta báró Zsupán Kálmánt. Nagy felfedezés, hogy nemcsak prózai színészként kitűnő, hanem már első operettszerepében is bebizonyította: pazar táncos-komikus. Beugró táncos alteregója, Zsuráfszky Zoltán koreográfus-asszisztens is nagy alázattal megoldotta hálátlan feladatát. Önmagában is szenzáció, hogy a világ egyik legkeresettebb drámai szopránja, Lukács Gyöngyi először mutatkozott be A bonviván és a primadonna: Nyári Zoltán (Tasziló) és Lukács Gyöngyi (Marica) egy operettben. Eszenyi Enikő nem véletlenül választotta őt: közösen újraértelmezték Marica szerepét. A szokásos csinoska, csicsergő-édelgő primadonna helyett egy ostorcsattogtató, feminista vamp lett á szép grófnő. Céltudatos tigrisasszony, akit megszelídít a szerelem. A díva könnyedén túlénekelte a kórust és a zenekart, szenvedélytől izzó megszólalásaival zenedrámává nemesítette Kálmán Imre muzsikáját. Méltó partnere volt Tasziló gróf szerepében Nyári Zoltán. Végre egy igazi bonviván, aki ugyanolyan nagyszerűen énekel, mint Fotó: Frank Yvette ahogyan játszik és táncol, ráadásul még jól is mutat a színpadon. Mindketten megcsillogtatták hangszeres tudásukat is: Nyári néhány taktus erejéig maga játszott a cigányprímás [Jávori Dávid) hegedűjén, a zongoraművésznek indult Lukács Gyöngyi pedig a Haccacáré-jelenetben mutatta meg, hogy a billentyűk sem hozzák zavarba. A Bozsenát önironikus humorral alakító Lehoczky Zsuzsát kitüntető szeretettel fogadta a közönség, ügyesen beleszőtték szövegébe a szegedi vonatkozásokat. Partnere, Pindroch Csaba sziporkázó poéngyárosnak bizonyult, sokszor hahotára késztette a nézőket. Lizaként nem a teltkarcsú Peller Anna jutna először eszembe, ezért is tetszett annyira, hogy a megszokott szimpla naiva karakter helyett mást hozott: egy dögös, dzsesszes beütésű energiabombát. A rendező igazi alkotótársra talált Duda Eva koreográfusban, aki különösen invenciózus revúképet komponált. Jól kihasználta Kentaur forradalmian újnak ható díszletének hangsúlyos alkotóelemét, az óriási piros női cipellőt. Ennek lépcsőjéről vonult le Liebenberg Istvánként Szőcs Artúr, akinek mintha a vérében lenne ez a fajta muzsika. Sajnáltam kicsit, hogy a másik díszletelemet, az óriáshegedűt nem tudták még jobban bevonni a tehéntánccal és más bolondságokkal is groteszkké, mulatságossá tett játékba. A nagy öregek hangsúlyossá tették a kisebb szerepeket is, Király Levente közvetlen természetessége, Tordy Géza eltúlzott karakteressége hatásosnak bizonyult. Tetszett Tóth Adrienn is Manja, a cigánylány szerepében. Silló István értő, stílusos dirigálásával finoman és roppant muzikálisan játszott a Szegedi Szimfonikus Zenekar, mint ahogy a remeklő kórus is hozzájárult a sikerhez, és a táncosok is fergetegesen ropták. Eszenyi Enikő rendezésének, Lukács Gyöngyi nagyformátumú alakításának köszönhetően felülbírálhatjuk Kálmán Imre darabjairól alkotott elképzeléseinket. Ilyen maximaiizmussal, ennyi energiával és ötlettel színpadra vitt operettet bármikor szívesen megnézek. Egyszerűen azért, mert jó színház. HOLLÓSI ZSOLT Élvezték a nézők a kilencedik operettfalut szombaton Kübekházán. A fellépők kitettek magukért. A nők tüzesen táncoltak, a férfiak szerelmesen néztek. A gálán a falu temploma és egy 1921-es luxusautó is szerepet kapott. - Minden operettet imádunk! Csak szép legyen és pattogós! - lelkesedtek a sándorfalvi barátnők szombat este Kübekháza főterén. Az operettfaluban a művészek érkezésére vártunk, közben Baloghné Marika részleteket énekelt kedvenc dalaiból, a Hajmási Péterből és a Szép város Kolozsvárból. A többiek - Síposné Kati, Császárné Babi, Körmendiné Gizike, Kónyáné Erika, Darázs Mária nem tudtak választani. - Talán a csámpáskirálynő, akarom mondani a Csárdáskirálynő dalai a legszebbek - viccelődtek, majd magyar nótára táncoló unokáról sztoriztak. - Országosan elismert rendezvény, amelyre kúbekháziként kíváncsi vagyok - magyarázta jelenlétének okát a 22 éves Anikó, majd így folytatta: az operett többek között abban különbözik az operától, hogy víg. Barátnője azért jött, mert végre alkalma volt felvenni az új papucsát. A rózsadíszes fogatokon érkező művészeket mazsorettek vezették föl. - Ekkora kislány, és hogy pörgeti azt a botot! Vajon hogy csinálja? - fejezte ki a női nem iránti elragadtatását a nyolc év körüli Dávid. A „Karcsi, én is kérek!" felszólítás egy lila ruhás nőtől Nemcsák Károlynak szólt, a fellépők ugyanis rózsákat osztogattak a nézőknek. - Rám nézett, visszafordult, és nekem adta a rózsát, esküszöm - bizonygatta büszkén egy fiatal lány. Más közölte: „nekem a Feri, a Szomszédokból, ő tetszik". Nemcsák Károly vitathatatlanul népszerű volt a nők körében. A mintegy tízezer embert vonzó rendezvényt Molnár Róbert polgármester és Újhelyi István, a település országgyűlési képviselője nyitotta meg. Felhangzott a Vágyom egy nő után, a Délibábos Hortobágyon, a Bőg a tehén, a Hej, cigány. A Jaj, cicát Bozsó József négy táncoslánnyal adta elő, a fön-e velem nagysád shimmyt járni? című Marica grófnő-slágert Kovács Zsuzsa énekelte. Elcsattant néhány színpadi csók, a hölgyek szinte