Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-28 / 175. szám

Szombat, 2007. július 28. SZIESZTA 11 Charlie megelőzte •• // Horváth Charlie: Többléptékü ember vagyok, nem egystílusú zenész FOTÓ: KARNOK CSABA „Jég dupla whisky-vel..." A hangja senki máséhoz nem hasonlítható - játszott több formációban is, de ő Char­lie, aki számára már saját fia is ír dalokat. A doma­széki falunapon fellépése előtt beszélgettünk a re­kedt hangú énekessel. - Ebben a nagy forróságban biztosan sokaknak jólesik egy jég dupla whiskeyveL Hogy viseli a meleget, munkával vagy pihenéssel telik a nyár? - Ilyen melegre még én sem emlékszem. Idén nem nagyon van nyaralás, bár a hét elején általában egy-két napot Balatonaligán, egy ha­jón szoktam tölteni egy ba­rátommal. Két hónapja Mia­miban kipihentem magam, innentől viszont erre nem nagyon lesz lehetőség: új házba költöztem, készül a saját stúdióm. Rövidesen utazom a zenekarommal Ro­mániába, ahol magyarlakta területeken koncertezünk majd. - Gondolom, ilyenkor a jól ismert Charlie-slágereket várja a közönség. Öt éve egy számunkra meglepő kirán­dulásra indult: a pop-rock műfajból a kevéssé populáris dzsessz felé fordult. - A három dzsesszkorongot azért készítettem, mert ez je­Névjegy A Liszt-díjas, jellegzetesen re­kedt hangú Horváth Charlie 1947-ben született. Gyerekko­rában balett-táncosnak készült. Több hazai formációban éne­kelt, évtizedekig élt külföldön, mígnem 1990-ben hazajött, és a Tátrai Band tagja lett. Charlie címmel, 1994-ben jelent meg első-önálló albuma - ezt még 14 követte, olyan sikerekkel, minta Nézz az ég felé vagya Jég dupla whiskeyvel. 1978 óta nős, egyetlen gyermeke, Hor­váth Ákos - művésznevén Axl ­is zenész, több dalt írt már apja számára. lenti az igazi zenét, imádom ezt a műfajt. Persze a pop-rock lemezeim is igényesek, hiszen ugyanazokkal a zenészekkel dolgozom. Mindig többlépté­kű ember voltam, nem vagyok egy stílust játszó zenész. Na­gyon boldog vagyok, hogy eze­ket a lemezeket megcsinál­tam, egyébként jóval előbb, mint Rod Stewart vagy George Michael. Erre nagyon büszke vagyok, még ha a magyar rá­diókból nem is nagyon isme­rik. - Hogy nem lőtt mellé, bi­zonyítja, mindhárom emlí­tett korong aranylemez lett. Miért? Az egynyári slágerek világában is szükség van igé­nyes zenére? - Két hete 6000 ember vál­tott jegyet George Bensőn és A1 Jarreau koncertjére. Ami jó, az jó. Mindent meg kell hall­gatni: a Rolling Stonesra is elmentem, hiszen rockze­nészként kezdtem a szakmát, Led Zeppelint, Deep Purple-t énekeltem. - Nem gondoltuk volna, kü­lönösen a tavaly szeptember­ben megjelent lemez, a Más­képp ugyanúgy hallatán. Jól érezzük: véget ért a kirán­dulás, visszatért a korábbi stílushoz? - A „kitérő" azért kellett, hogy ne csináljunk - szakmai szóval élve - sorlemezt, tar­tottam attól, hogy a harmin­cadik albumomon már nem tudok megújulni. Szerencsére sikerült: nagyon jó számok ke­rültek fel az új lemezre, boldog vagyok, hogy megcsináltam. - Mégis lehet hiányérzete a rajongóknak: a közelmúlt­ban akadt a kezembe egy régi Tátrai Banú-lemez. Muzsi­kálnak még együtt valaha? - Őszinte leszek: én nagyon szerettem volna, de valószínű, hogy nem. Lesz egy nagy kon­certem november 10-én a Sportarénában, egy kerek év­számot fogok ünnepelni, óriási buli lesz, most gőzerővel erre készülök. Meghívtam a zenekart, de Tátrai Tibi va­lamiért haragszik rám, nem jön. Pedig ha valakit igazán szeretek, az ő. R. TÓTH GÁBOR LÁTVÁNYOS INDIAI ESKUV0K, ELETRE SZ0L0 D0NTESEK KRISNA-VOLGYBEN kegyesség Búcsút rendeznek a hét végén a somogyvámosi Kris­na-völgyben. Az esemény leglátványosabb eleme az indiai esküvő, amiből kettőt is rendeznek. Ma Krisna-völgy mé­hésze veszi el a szegedi Eszes Gabriellát, holnap pedig a tíz éve a völgyben élő szegedi Ács Levente fogad örök hűséget Bonkáló Erikának, aki nyolcéves kora óta lakik a 230 hektáros krisnás központban. Döntésük egy életre szól, ugyanis vallásuk szerint nem válhatnak el. A bú­csúba tízezer embert várnak. Az Indiai Kulturális Központ és Biofarm, ismertebb nevén Krisna-völgy a lankás somogyi dombok között terül el har­minc kilométerre a Balatontól. A helyet hosszú keresgélés után, 1993-ban választották ki a krisnások. Nem csupán a táj szépsége fogta meg az egyház vezetőit, de a somogyvámosiak kedvessége, nyitottsága is, így vásároltak egy 150 hektáros földterületet a falu határában. A birtokon, amely ma már 230 hektár, százötvenen élnek, vegyszermentes gazdálkodás­sal sokféle zöldséget és gyü­mölcsöt termelnek, méhész­kednek, teheneket tartanak a tejükért. A bejárattól a domb­tetőn álló templomig mintegy húszperces sétával lehet eljut­ni. A földút elején két életnagy­ságú elefántszobor áll, majd apróbb tavacska, színes emlék­hely és az iskolaépület fogadja a látogatót. Jelenleg tizenhá­rom gyermek él a Krisna-völgy­ben, többségük már itt, vagyis a közeli marcali kórházban született. A családosok jelképes összeget, pár ezer forintot kap­nak havonta az egyháztól, az egyedülállóknak nem jár pénz, csak teljes ellátás. A szerzetesek színes házai a templom mögött emelkednek. A völgylakók nem néznek televíziót, kézzel mos­nak, olajmécsessel és gyertyá­val világítanak, hajnali négykor kelnek, és többórás meditálás után kezdik a munkát. „Kérte a főnököm, hogy öltözzek át" - Tizenegy éve egy krisnás rendezvényen ismerkedtem meg Szegeden a filozófiával, majd egyre közelebb kerültem Krisnához, ami nem volt ne­héz, mert ha egyet lépsz Krisna Alapelvek LEMONDÁS: Nem fogyaszta­nak kábító tartalmú szereket, kávét, cigarettát, alkoholt. KEGYESSÉG: Nem bántják az állatokat, csak vegetáriánus ételeket fogyasztanak. TISZTASÁG: Nemi életet csak gyermeknemzés céljából él­nek a házastársak. IGAZMONDÁS: Semmiféle sze­rencsejátékot nem játsza­nak. felé, ő százat lép feléd. 1999-ben végeztem a szegedi orvostudományi egyetemen, ami után a békéscsabai és a gyulai kórházban dolgoztam. Krisna-völgy templomelnöke négy éve hívott Somogyvámos­ra. Mielőtt a falu háziorvosa lettem, letettem a belgyógyá­szati szakvizsgát a marcali kór­házban. Pár hónapot éltem ugyan a farmon is, itt ismer­kedtem meg a párommal, a Völgy méhészével, Balázs Lász­lóval, de az ügyeletek miatt jobbnak találtam, ha a faluban lakom. Nem csupán az életmó­domban, de a külsőségekben is követem a vallásomat. így fel­festem a jelet a homlokomra, és szárit viselek. A helybeliek ezen már nem csodálkoznak, viszont amikor Marcaliban dolgoztam, kérte a főnököm, hogy öltözzek át, mert a szári a földet söpörte, és az fertőzés­veszéllyel járhat, ezért ott pan­dzsabit, lenge nadrágot hord­tam. Mi elsősorban a termé­szetes gyógymódokat részesít­jük előnyben, és próbálunk egészségesen élni. Ezért hús helyett sok gyümölcsöt, zöld­séget eszünk, nem dohány­zunk, és nem iszunk kávét, al­Harmincezer látogató Krisna-völgy képe sokak számára lehet ambivalens. A csendet, békét, nyugalmat ugyanis gyakran borítják fel a vendégek, ugyanis a központ turisztikai látványosság. Évente mintegy harmincezren keresik fel Krisna-völgyet, ahová a felnőtt belépő 1200, a diákjegy pedig 800 forintba kerül. Eszes Gabriella és Balázs László. Decemberben már megtartották a polgári esküvőt FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELEI Bonkáló Erika és Ács Levente. Úgy tervezik, hogy Krisna-völgyben élik le az életüket FOTO: DM koholt. Elfogadjuk ugyanakkor a nyugati orvoslás lehetőségeit, a gyógyszereket és a műtétet. Engem két éve avatott fel a lelki tanítómesterem, ő adta nekem a Gitandzsali dévi dasi nevet, ami azt jelenti, hogy „Aki Kris­na nevét gyönyörűen énekli". A Krisna-hívők csak akkor kelnek egybe, ha biztosak abban, hogy életük végéig együtt tudnak él­ni. A házasságkötést alaposan meg kell gondolni, mert nincs mód a válásra. Az esküvőn itt lesznek a szüleim és a kollégá­im. Barátnőimmel vasárnap hajnali öt órától készülünk a szertartásra, hennával festjük ki a kezemet, lábamat, virágfü­zéreket fonunk, amiket a szü­lőknek adunk. Az arannyal hímzett piros szárit Indiából hozattuk. Decemberben már megtartottuk a polgári eskü­vőt, de az egyházi lesz a Krisná­nak tetsző. Vallásunk tisztaság­elvét szem előtt tartva csak ez­után és csak gyermeknemzés céljából élünk nemi életet ­meséli Gitandzsali dévi dasi, a 32 éves Eszes Gabriella. Krisna színe és mosolya Magyarországon mintegy há­romszáz Krisna-pap végez szol­gálatot, a változatos státusú és életkorú világi hívők száma azonban meghaladja a húszezret. A világi hívőknél alapvető elv, hogy munkájukkal ne sértsék a vallás erkölcsi sza­bályait, ne dolgozzanak például húsüzemben, vagy ne keres­kedjenek cigarettával, lottóval. E szerint hentes, trafikos vagy lottóárus nehezen lehet Kris­na-hívő. A völgyben a templom a legfőbb látványosság. A szen­télyben kellemes füstölőillat terjeng, a falra festett, élénk szí­nekben pompázó festménye­ken Krisna és az ötszáz éven­ként a földre érkező próféták láthatók, és Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda élethű, lakkozott púrbah szobra, aki a hatvanas években ismertté tet­te a Krisna-tudatot a nyugati vi­lágban. Krisnának valóban olyan a színe a szentélyben, mint a hirtelen érkezett vihar­felhőknek. Ezt tanítják. Mint ahogy azt is, hogy a Hare Kris­na, Hare Rama énekkel könnyű megmosolyogtatni Krisnát. „ Tudják, hogy nem bántjuk őket" - Édesanyám hívő katolikus volt, de mindig érdekelték az ezoterikus dolgok. Egyszer eb ment a barátnőjével Budapes­ten egy krisnás rendezvényre, vásárolt egy Bhagavad-Gítát, ami a krisnások bibliája, elol­vasta, s azt mondta, minden benne van, ami számára fontos - emlékezik Dina Tárini dasi, a 20 éves Bonkáló Erika. ­1995-ben, amikor a fővárosból Krisna-völgybe költöztünk, a húgom négy-, én pedig nyolc­éves voltam. Apám, aki azóta már meghalt, Pesten maradt, és a két nővérem is még mindig ott él. Néha lejönnek hozzánk. Édesanyám épített egy házat a Krisna-völgyben, aminek az emeletét felajánlotta a temp­lomnak, itt most két család él. Mi a földszintre költözünk majd az esküvő után a párom­mal, akivel egy éve ismerjük jobban egymást, noha Levente, 1997-ben költözött Szegedről a völgybe. A vőlegényem a temp­lomi imádatban vesz részt az oltárnál. Az általános iskolát és a gimnáziumot magántanuló­ként végeztem el. Kaposváron érettségiztem, és most első éves vagyok a Bhaktivedanta Hittu­dományi Főiskolán. Avatáskor a Dina Fárini dasi nevet kap­tam, ami azt jelenti, hogy „Aki kegyes a szegényekhez". Leven­tével úgy képzeljük, hogy itt él­jük le az életünket. Itt boldogok a gyerekek, jól érzik magukat, minden nyugodt és békés. Amikor sötétedik, előjönnek az őzek, meg a nyulak, de a rókák is, mert tudják, hogy nem bánt­juk őket. SZABÓ C. SZILÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents