Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-04 / 154. szám

SZERDA, 2007, JÚLIUS 4, • AKTUÁLIS* 3 Vélemények a szegedi egészségügyi integrációról-Az új klinikai tömb a tét ? Igenek, nemek, kérdőjelek Folytatás az 1. oldalról Az egészségügyi integráció ügye régóta megosztja a közvéleményt, lapunk sem először foglalkozik vele. Mint arról már többször beszámoltunk, az integrált egészségügy szinte kiindulópontja az új klinikai tömb megépítésének, valamint a biopoliszprogramnak: erre építve lehetne uniós forrásokat lehívni. Az önkormányzati fenntartású kórház és rendelőintézet működetését a város meghirdette, május 24-éig egyedül az SZTE adott be érvényes pályázatot. Botka László polgármester remélte, hogy a szenátusban az igen szavazatok lesznek többségben. Elmondta, nem a város van kényszerhelyzetben, hiszen a rendelőintézet jelenleg 15-20 millió forintos „pluszban van", a kórház gazdálkodását pedig egyensúlyba hozták. Az egyetem került szerinte kényszerhelyzetbe, hiszen 39 épületet kell párhuzamosan működtetnie, és arra költ jelentős összegeket, hogy az 1920-as évek korszerűtlen struktúráját fenntartsa. Az új klinikai tömb megépítésének viszont csak akkor van értelme, ha előbb létrejön az integráció. Mi történik, ha a szenátus a jövő héten is nemet mond? Akkor minden marad a régiben - válaszolta a polgármester. „Megérdemeljük, hogy más városok mint például Debrecen - megelőzzenek bennünket" - mondta. Tudni kell - tette hozzá hogy az uniós forrásokért sokan állnak sorba, ha most elszalasztjuk, legközelebb csak 2014-ben, az EU új költségvetési ciklusában lehet pályázatot beadni. Botka abban bízik, hogy miután a szakma támogatja az egészségügyi integrációt, a szenátus hezitáló tagjai is megértik a helyzetet. Intézmények és betegek sorsa múlik a döntésen Fotó: Schmidt Andrea Szerettük volna megtudni, hogy a szenátus 45 tagja közül kik azok, akik ellenzik az integrációt és miért. Számosan elmondták a véleményüket, de kikötötték, hogy a nevüket nem adják hozzá; arra hivatkoztak, hogy az egyetem vezetőjének egy korábbi belső rendelkezése szerint ebben az ügyben csak a rektor, illetve az orvoscentrum elnöke nyilatkozhat. Mások arra utaltak, hogy a szenátus ülése zárt volt, a szavazás pedig titkos, ezért nem beszélhetnek a saját döntésükről sem. Korábbi információink arról szóltak, hogy az orvoskar illetékesei támogatják az integrációt, ezért más karok képviselőit faggattuk. Többüknek az a véleménye, az egyetemnek és a városnak nyilvánvalóan közös érdeke, hogy egyetemi kézben legyen a teljes egészségügyi ellátás. Egyikük úgy fogalmazott: nem olyan AZ EH0K-ELN0K NEM BESZEL Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) elnöke, Törölt Márk nem osztotta meg velünk véleményét az integrációról, nem mondta meg, hogyan szavazott. Vele együtt - a 12 kart képviselő összesen 24 oktató és kutató, a nem oktatói besorolású 3 egyetemi dolgozó és az érdekvédelmi szervezetek 4 képviselője mellett - összesen 16 hallgató voksol a szenátusban. Héttőn összesen 45 szavatra jogosult volt jelen az ülésen. nehéz belátni, hogy az 55 milliárdos költségvetésű város és legnagyobb munkáltatója, az 52 milliárdos költségvetésű egyetem sokkal sikeresebben pályázhat fejlesztési célokért közösen, mint külön-külön. A biopoliszprogramra így van esély. Egyikük szerint sajnálatos, hogy a hezitálok figyelmen kívül hagyják: a szomszéd telkét akkor kell megvenni, amikor azt eladásra kínálja. Ezzel utalt azokra a véleményekre", melyek szerint ésszerű az integráció, de nem most, csak később. A hétfőn nemmel szavazott egyetemi oktatók is a saját felelősségüket hangoztatták: attól tartanak, hogy az adósságokat fölhalmozott klinikai központra pluszterheket rak a városi kórház és a rendelőintézet feladatainak átvétele és az integrációs döntéssel az összes egyetemi kar rosszabb helyzetbe kerül. Hiszen az SZTE egyetemlegesen felelős minden részlegéért, a klinikai adósságért is jót kell állnia. Félő, hogy a likviditás érdekében a többi kartól kell majd elvonni anyagi eszközöket. Az integrációt ellenzők egyike nem titkolta: nem bízik az orvoskar gazdálkodásának javulásában. F. K.-S. E. MEGYE! FELEL0SSEG Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke is véleményt nyilvánított a hétfő esti szegedi integrációellenes tüntetésen azzal, hogy kijelentette: „van más út". Tegnap ennek kifejtésére kértük. Az elnök asszony úgy érvelt, hogy a felelős önkormányzat a megszorítások ellenére is működteti kórházait, ellátják a betegeket, nem hagyják, hogy összeomoljon az ellátás. A szegedi helyzetért - amely szerinte bizonytalanná teszi a jövőt - azért érez feleiősséget, mivel a megyéből mintegy 60 ezer ember gyógyul itt. Nem érzi-e annak a felelősségét, hogy több tízmilliárdos uniós forrástól esik el integráció nélkül az egészségügy? Azt válaszolta: nem látja a több tízmilliárd forintot. „Mórahalom város polgármestereként, a térség országgyűlési képviselőjeként, valamint a Homokháti Önkormányzatok Többcélú Társulásának elnökeként üdvözlöm a Szegedi Tudományegyetem Szenátusának bölcs határozatát az egészségügyi integrációról szóló döntés elhalasztásával kapcsolatosan" - írta tegnap szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Nógrádi Zoltán. m m Kincskereső BAKOS ANDRAS A Csongrád megyei múzeum negyvennapi régészeti munkája több mint húszmilliójába kerül egy homokbánya tulajdonosának. A teljes föltárás még kétszázat vitt volna el, ha a cég nem lép viszsza, s hagyja veszni az üzletet. A földben lévő nemzeti örökség kiásása látszólag az egyik legdrágább munka. Azt is lehetne mondani: üzlet. De nem az, mert a körülményekhez nincs köze a szabad versenynek. A vállalkozások, ha föltárásra váró földjük van, és házat építenének, vagy bányát nyitnának, a kijelölt múzeummal szerződhetnek a föltárásra. Mindkét fél a piacról él, csakhogy egészen másképpen. A cégvezetők nem látják be, miért kell egy halom cserepet kiásni, csak azért, hogy kutatók tanulmányokat írjanak, s aztán az egész bekerüljön egy őrzött raktárba, ahonnan az életben nem kerül elő még egyszer. Ezek után merje azt mondani valaki, hogy nálunk nem becsülik a kultúrát! Nem értik, a múzeum a munka költségei között miért szerepeltet számítógépet, laptopot, fényképezőgépet, mintha a bank szakadt volna rá, amikor végül a helyszínre olyan viharvert lakókocsit hoz, amely talán már a Donnál is szolgált. A múzeumiak viszont feltételezik, legszívesebben minden cég elsumákolná a föltárást. A kincset igenis meg kell őrizni, föl kell dolgozni, mégpedig a lehető legszakszerűbben, ez a nemzet érdeke. Ami a föltárás árát illeti, országosan elfogadott táblázat szerint dolgoznak, vagyis ez nem mondható drágának. Azt a múzeum nem mérlegelheti, mi történik, ha egy út megépítéséhez máshonnan, messzebbről kell hozni a homokot, elpufog egy csomó üzemanyag, és hamarabb kell felújítani a telirakott teherautók után nyomvályúsodó országutat. Biztosan meg lehetne találni a szintézist a kétféle szemlélet között. De akik ma döntési helyzetben vannak, a jelek szerint más oldalról nézték meg maguknak a kérdést. A tavasszal létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat eldöntheti, hogy maga tárja fel a másfél milliárdosnál drágább beruházások helyszíneit, vagy a megyei múzeumokra hagyja a munkát. A jelek szerint inkább maga tárja fel - és ezzel a megyei múzeumok egyik legbőségesebb bevéteh forrása lesz egyszerre vékonyan csordogáló ér. Az persze nem mondható, hogy a KÖSZ majd mindig valamilyen vállalkozásokat részesít előnyben, de az látszik, hogy működése a fideszes vezetésű megyei önkormányzatok bevételeit kurtítgató kormánypolitikát szolgálja. A KÖSZ-nél nem nyilatkoznak: gondoljon mindenki, amit akar, ők csöndben teszik a dolgukat, szigorúan a hatályos törvények mentén. Ettől persze ez a munka sem olcsóbb lesz, inkább drágább. Félreértés ne essék: mindnyájunknak. Már félmilliót érnek a temetői rongálok Immár ötszázezer forintra számíthat az, aki nyomra vezeti a hatóságokat a szatymazi temetőben történt, rendkívül nagy kárt okozó sírrongálás ügyében. A Csongrád megyei rendőrfőkapitány korábban 300 ezer forint jutalmat tűzött ki, s ezt az összeget Szatymaz, illetve a szomszédos Sándorfalva önkormányzatai most további 100-100 ezer forinttal emelték meg. Mint ismert, a közelmúltban mintegy 140 sírját rongáltak meg ismeretlen tettesek a csongrádi község temetőjében. A rendőrség jelenleg is nagy erőkkel nyomoz, de várják azok jelentkezését is, akik az elmúlt pár napban szokatlan mozgást, ismeretlen személyeket észleltek a temetőben vagy környékén. A homokbányás Teszt Kft. szerint a feltárási huzavona miatt esett el 200 milliótól Elmaradt hasznát várja a múzeumtól a társaság Folytatás az 1. oldalról A próbaföltárás negyven napig tartott, cseréptöredékek kerültek elő, és elszíneződött föld utalt a régi mezsgyehatárokra, vizesárkokra. Ezután a teljes terület megelőző föltárására - kitakarására kötelezték a kft.-t. A tárgyalások nyomán a föltárandó terület hat hektárra szűkült, és ezért a múzeum 66 millió forint plusz áfát kért, az intézmény által megválasztott földmunkás vállalkozás 47 millió plusz áfát számolt, a Teszt Kft. saját gépi költsége újabb 40-50 millió lett volna. Összesen kétszázmillió forintot számoltak a feltárásra. A Teszt ezt így nem akarta elfogadni, mert a haszna is ennyi lett volna. Végül a tárgyalásba bekapcsolódott az útépítő konzorcium is, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, amely egyeztetésre hívta a feleket. Mégsem sikerült megegyezni, az útépítő konzorcium pedig ezt megelégelve más partnert választott. Egy húsz és egy harminc kilométerre lévő bányától vitették a helyszínre a 600 ezer tonnányi töltéshomokot. A megrakott teherautók a 47-esen mentek, a nyomvályúk látszanak, de Németh Béla orosházi polgármester szerint nem olyan vészes a helyzet, és a város útjai mentesültek. A múzeum beperelte a Teszt Kft.-t, mert a cég nem akarja kifizetni a próbaföltárás teljes összegét, mivel a múzeum még nem adta le a költségelszámolást. A kft. viszontkeresetet nyújtott be, kártérítést fog kérni. - A múzeum ellehetetlenítette a vállalkozásunkat, de közben nemzetgazdasági kárt is okozott, emellett álláspontunk szerint törvényt is sértett sorolta a minap Szegeden tartott sajtótájékoztatóján Solti Viktor, a projekt egyik résztvevője. - A jogszabályok szerint valóban nekünk kell viselnünk a költségeket, de az, hogy ez mennyi, a versenyszférában utólag derül ki. Itt meg előre megmondták, mennyi lesz, vagyis az alku eredményéhez készítettek költségvetést, kitalált jogcímekkel támasztották alá a végösszeget. Ugyanakkor a megyei közgyűlés által elfogadott szerződésbe a múzeum még belecsempészett egy mondatot, ami lényeges volt, eszerint mentesül az előírt elszámolási kötelezettség alól. Könyörögnünk kellett, hadd csinálják már a mi gépeink a földmunkát, mert a múzeum a saját, piaci áron dolgozó partneréhez ragaszkodott. A Teszt Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Miklós Pál elmondta, a törvény egyébként is megnehezíti a hasonló helyzetben lévő vállalkozások dolgát azzal, hogy arra kötelezi, fizesse az állami tulajdon kiásásának, közhasznú feldolgozásának költségeit. - A múzeum azonban a folyamatos és módszeres időhúzással nekünk is keresztbe tett, lehetetlen magas árat és elfogadhatatlan határidőket mondott, közben kicsinyes bosszúságokat okozott. A próbaföltárás idején is ott kezdték a munkát, ahol vékony volt a számunkra is használható anyag. Amikor ezt szóvá tettük, fölháborodtak. Percig nem lehetett kétségünk afelől, hogy a pénzünket nem a mi érdekünk, és nem is az útépítés érdekeinek figyelembe vételével költik el. BAKOS ANDRÁS MÚZEUM: MAJD A BÍRÓSÁG DÖNT A múzeum a próbaföltárásra még Vörös Gabriella igazgatósága idején szerződött, a munka Horváth Ferenc működése alatt folyt, a bírósági huzavona pedig még Zombori István igazgatónak is munkát fog adni. A Móra Ferenc Múzeumban szilárdan hisznek a maguk igazában. A céget a múzeum azért pereli, mert a homokbánya gazdái úgy tartották vissza a próbaföltárás árát, hogy ezzel a második szerződés megkötésekor akartak előnyhöz jutni; az intézmény el fog számolni, amikor kell. A kft. elmaradt hasznáról azt mondták, miután a második szerződés nem köttetett meg, nincs miről beszélni. Ha a cég aláírta volna a szerződést, megkapta volna az örökségvédelmi engedélyt is. „A homokbánya területén nagyméretű és intenzív régészeti lelőhely található, a próbafeltárás során szarmata kori és Árpád-kori településmaradványokat találtak a régészek. A Móra Ferenc Múzeum a régészeti feltárások során a jogszabályokban és a szerződésekben előírt határidőknek megfelelően jár el, így történt ez a Székkutas-Kakasszék II. számú homokbánya esetén is. A múzeum miatt a vállalkozó nem szenvedett késedelmet" - áll az intézmény sajtóközleményében. A múzeum ezentúl - amíg az ügy jogerősen le nem zárul - nem nyilatkozik, mert nem a sajtóban, hanem a bíróságon dől el, kinek van igaza. A föltárás költségeit a tulajdonos, a beruházó viseli Illusztráció: Gyenes Kálmán