Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-21 / 169. szám

Szombat, 2007. július 21. SZIESZTA-HÉTVÉGE 11 Árpád A honfoglalás az etnikai-fizikai pusztulástól mentette meg a magyarságot - mondja Makk Ferenc fotó: segesvári csaba Politikával átitatott az őstörténet - legalábbis a XX. század elejétől. Most, az Árpád-emlékévben - amelyet a honfoglalás fejedelme halálának feltételezett időpontjához viszonyított 1100. évforduló alkalmából rendeznek Makk Ferenc történész professzort kértük meg, hogy értékelje a magyar királyi uralkodó dinasztia névadó fejének történelmi alakját. - Máig tart a történészek közti vita szinte minden, Árpáddal kapcsolatos kérdésben, hiszen kevés forrásra hagyatkozhatunk az ítéletalkotásban. Az őstörténet átpolitizáltsága akadályozza a tisztánlátást - magyarázza Makk Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézete Történeti Segédtudományok Tanszéke professzora. Árpád születéséről nincs hiteles adat: csak Anonymusnál olvasható a turulmonda kapcsán, hogy Ügyek és Emese házasságából, amelyben a turul is szerepet játszott, megszületett Álmos (820 táján), aki feleségül vette egy etelközi vezérnek a leányát, s ettől született Árpád nevű fia. E történet az uralomra való jogosultság pogány legitimációjaként fogható föl. A honfoglaló fejedelem testi, lelki vonásairól szinte semmi utalás sincs Anonymusnál, aki csak Álmost jellemezi. Árpád vezetői képességeit magunk elé képzelni legfeljebb a tudós bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin leírása alapján tudjuk, aki kiemeli: Árpád atyjánál, Álmosnál tekintélyesebb volt, nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért, vitézségéért, s rátermett volt a fejedelmi tisztségre. Családjáról annyit tudunk, hogy a tudós császár leírja - Liuntika volt Árpád legidősebb fia, de még négy fiút említ utódaikkal együtt. Az első magyar királyig vezető leszármazotti sor Anonymus szerint: Árpád fia Zolta, Zolta fia Taksony, Taksony fia Géza és Géza fia Szent István. De ez a lista mint uralkodói sorrend téves és hiányos. - A honfoglalás korát vizsgálva a magyar történelem minden problémája előugrik: így a politikai szervezet, a létszám vagy az életmód kérdése is veti föl a professzor. A szegedi történész úgy véli: Árpád népe, nagyjából százezer ember, nomád életformát folytatott, törzsszövetségben élt, melynek élén a nagyfejedelem állt. - A bolgároktól és a besenyőktől elszenvedett súlyos vereség miatt emelték pajzsra Álmos helyére fejedelemként Árpádot a magyarok 895 táján, aki népét régi szállásterületük elhagyására késztette. Ilyen súlyos vereség és nehéz vándorlás egyébként sok más nép (például a II. században a dáUralkodóházunk A történészek a 18. század közepén ismerkedtek meg két forrással, Bíborbanszületett Konstantin, illetve Anonymus művével. Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első fejedelme, Anonymus szerint Álmos. 1770-ben Pálma Károly Ferenc Pray Györgyre támaszkodva alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmát. Ebből máig tartó gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Álmosttekintette időben első fejedelemnek, de az Árpád-ház elnevezést használta, mert „Árpádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint az apáé, Álmosé". kok, a IX. század elején az avarok) felmorzsolódásával-beolvadásával járt. Viszont a félelemtől űzött magyarság a Kárpát-medencéb'e érve megmaradt, sőt: államot alapított ott, ahol korábban egyetlen keletről jött, nomád népnek sem sikerült. Vagyis a honfoglalás az etnikai-fizikai pusztulástól mentette meg a magyarságot a törzsszövetségben is megnyilvánuló összetartó erőnek, a karizmatikus és tehetséges vezéreknek köszönhetően. - Óvatosan kell bánni Anonymusnak az Árpád halálára vonatkozó 907-es adatával is, hiszen szintén ő 884-re teszi a régi haza elhagyását és 903-ra a Kárpát-medence elfoglalásának kezdetét. A honfoglalásról viszont, más források alapján, tudjuk: 895-896-ban zajlott le mondja a professzor, aki szerint nagyot nem hibázunk, ha Árpád halálát a 10. század elejére tesszük, és a kiváló uralkodó iránti tiszteletből idén megemlékezünk róla. ÚJSZÁSZI ILONA NAGYLAKI KÁLMÁNNAL LABDARÚGÁSRÓL ADÓSSÁGOKRÓL ÚJRAKEZDÉSRŐL Dolgozott klubelnökként, ült első osztályú gárda kispadján, s addig mondogatta, hogy kell egy csapat, amíg a „megye egyes" Dorozsmából nem hozta össze az NB l-es Szeged LC-t. Majd csődbe ment, adósságokban úszott, megjárta a börtönt is, s mostanság kereskedelemmel foglalkozik az a Nagylaki Kálmán, akinek személyéről még ma is sokat vitáznak, ha szóba kerül a szegedi foci. Volt, aki úgy vélte egykoron: kiérdemelheti a Tisza-parti labdarúgás varázslója címet, hiszen megyei első osztályból az élvonalba vezetett fel egy gárdát. Mások azt suttogták: nem kevés szélhámoskodás áll a nagy csoda mögött, jobb lesz hát csínján bánni a dicsérő jelzőkkel. Aztán olyan is akadt, aki egyszerűen széttárta a karját, így jelezvén: ép ésszel ő ugyan fel nem foghatja, miként lett a Kiskundorozsmából Szeged LC, milyen házasságban is él egy klub a működtető káeftéjével, egyáltalán milyen erők mozgatják azt a magyar labdarúgást, ahol efféle karrierhez (no meg ilyen csúfos bukáshoz) eljuthat egy gárda, s vele együtt egy egész város focija. Kő az állóvízbe Egy tény: aki mindezt vezérelte, vagyis Nagylaki Kálmán, igencsak nagy követ hajított a szegedi foci állóvizébe még a kilencvenes évek második felében. Kavart is akkora hullámokat, hogy nemegyszer villogott a viharjelző, mielőtt elsüllyedt a hajó. Mert bizony elsüllyedt, Nagylaki pedig eltűnt Szeged közéletéből. A jóképű, mindig választékos eleganciával öltözködő, a magyar foci legnevesebb képviselőivel jó kapcsolatokat ápoló fiatalember nem önszántából cserélte a reflektorfényt egy sokkal szürkébb világra. Három év hat hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. - A futball miatt ment tönkre az életem. Hatalmas pénzeket áldoztam erre a sportra, ezren hitegettek, s amikor bajba kerültem, mindenki magamra hagyott. Ezeket a szavait írhattam be jegyzetfüzetembe, amikor Nagylaki Kálmán annak idején elhagyta a tárgyalótermet. Évek teltek el azóta. Ám minap, amikor az egykori sportvezető vállalta, hogy egy beszélgetés erejéig először ismét a nyilvánosság elé lép, percek alatt kiderült: véleménye semmit nem változott. Mint ahogy eleganciája sem kopott meg, egyáltalán nem látszottak meg Nagyiakin az elmúlt évek viszontagságai, amikor a szegedi foci „nagyiakis" szárnyalásának és mélyrepülésének történéseit vettük számba. - Minden nagyon biztatónak, reményteljesnek tűnt, amikor egy baráti társaság - neveket most nem említenék, mint ahogy a későbbiekben is eltekintenék ettől - úgy döntött: látva a szegedi labdarúgás évtizedek óta tartó válságát, olyan klubot hoz létre, amelyik szurkolók ezreit csalogatja majd ki a lelátókra. A megye I-ből indítottuk el a Dorozsmát, s miközben a neves szegedi klubok - így a Szeged FC, a Szegedi Dózsa, a SZVSE - egyre mélyebbre csúsztak, már mi váltunk a város első számú csapatává, ott kopogtattunk a NB I kapuján - mesélt Nagylaki. Mindene ráment - Igen ám, de egyszer csak azt vettem észre, a sok-sok lelkesen biztató focibarát közül szinte senki nem maradt, amikor már a pénztárcát kellett kinyitni, hogy álljuk is a mind nagyobb költségeket. Mondhatnak rám bármit: abban az időszakban nagyon kevés ember akadt az egész magyar futballvilágban, aki saját vagyonát tette kockára, és az egyik én voltam. Mindenem ráment a focira. Ugyan, mutasson már nekem olyat, aki azért adja el a házát, és költözik albérletbe, hogy ki tudja fizetni a mindig újabb és újabb követelésekkel előálló labdarúgókat, edzőket - bújt kevéske indulat az egyébként rendkívül nyugodtnak tűnő Nagylaki szavaiba. Majd szóba került a szárnyalás, a csapat, amely kiharcolta az NB l-es (vagy ahogy akkor szólították: PNB-s) jogot, és első mérkőzésére tízezren zarándokoltak ki a Tisza-parti stadionba. Visszalépési botrány Közbevetem: zarándoklat az bizony volt, de pénz már szinte semmi. Hitelekből tákolt építménynek tűnt a klub, ami aztán világ csúfjára, az MLSZ fennállása óta elsőként lépett vissza az első osztályú bajnokságtól. Nem kellett volna talán már a botrány kirobbanása előtt feltenni a kezét: uraim, ennyi volt, csinálja helyettem más? - Sajnos ebből a mókuskerékből nem lehetett már kiszállni. Minden pénzem elfogyott, eladtam üzleti érdekeltségeimet, ingatlanjaimat, a hitelezők szorongattak. Csak egy lehetőség, az előre menekülés útja állt előttem. Hittem például abban, majd az első osztály felértékeli annyira a csapatot, hogy a legjobb játékosokra lesz vevő, s a vételárból nem csupán saját pénzemet látom viszont, de megélhet maga a klub is. Ám magyar focistát már akkor se lehetett szép pénzért eladni. Jó bevétellel kecsegtető nemzetközi tornát szerveztem, amit szétmosott az eső. Szerb szponzort is bevontam az ügyletbe, ő is magamra hagyott. De a legnagyobb baj az volt, hogy bedőltem a hitegetőknek: csináld csak, Kálmán, majd mi segítünk. De se Szeged akkori önkormányzata (1999-ben, 2000-ben jártunk), se más nem állt mögém, a várostól csupán egyszer kapott a csapat egy tízmilliós gyorssegélyt - pörgött a szó Nagylakiból. - Végül nem maradt más hátra, mint visszalépni a bajnokságtól. Szégyen volt? Az bizony. Lehet érte engem szidni? Lehet. De kérdem én: azóta miért halódik a szegedi foci, miért nem tudott talpra állni? Lehet, hogy mégsem csak bennem van a hiba? BÁTYI ZOLTÁN Legfontosabb a család Az 1969-ben született Nagylaki hétéves volt, amikor elkezdett focizni, 19 évesen • egy sérülés miatt kellett abbahagynia az aktív sportot, majd alig múlt húszesztendős, amikor már sportvezetőként dolgozott a labdarúgásban. Mint mondta: szerelmes volt a világ legnépszerűbb játékába, de soha többet nem akar labdarúgással foglalkozni. „Úgy látom, a magyar foci semmit nem változott, a színvonal szinte értékelhetetlen, mégis nagyon sokan még ma is pénzt akarnak és tudnak kivenni ebből a sportágból. Közepes képességű játékosok ostromolják a sportvezetőket, nagyobb fizetéseket kérve, miközben eredményt nem sikerül felmutatniuk. Ezért döntöttem úgy: focimentes nyugalomban szeretnék a jövőben élni, számomra a legfontosabb az, hogy boldog, kiegyensúlyozott családom legyen. Jelenleg a kereskedelemben dolgozom, munkám a hét nagyobb felében a fővároshoz köt, de ma is Szegeden lakom" mondta el az ötgyermekes apa.