Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-21 / 169. szám

Szombat, 2007. július 21. SZIESZTA-HÉTVÉGE 11 Árpád A honfoglalás az etnikai-fizikai pusztulástól mentette meg a magyarságot - mondja Makk Ferenc fotó: segesvári csaba Politikával átitatott az őstörténet - legalábbis a XX. század elejétől. Most, az Árpád-emlékévben - amelyet a honfoglalás fejedelme halálának feltételezett időpontjá­hoz viszonyított 1100. évforduló alkalmából rendeznek ­Makk Ferenc történész professzort kértük meg, hogy értékelje a magyar királyi uralkodó dinasztia névadó fe­jének történelmi alakját. - Máig tart a történészek közti vita szinte minden, Árpáddal kapcsolatos kérdésben, hiszen kevés forrásra hagyatkozha­tunk az ítéletalkotásban. Az ős­történet átpolitizáltsága akadá­lyozza a tisztánlátást - magya­rázza Makk Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézete Történeti Segédtudo­mányok Tanszéke professzora. Árpád születéséről nincs hi­teles adat: csak Anonymusnál olvasható a turulmonda kap­csán, hogy Ügyek és Emese házasságából, amelyben a tu­rul is szerepet játszott, meg­született Álmos (820 táján), aki feleségül vette egy etelközi vezérnek a leányát, s ettől szü­letett Árpád nevű fia. E tör­ténet az uralomra való jogo­sultság pogány legitimációja­ként fogható föl. A honfoglaló fejedelem testi, lelki vonásairól szinte semmi utalás sincs Anonymusnál, aki csak Álmost jellemezi. Árpád vezetői képességeit magunk elé képzelni legfeljebb a tudós bizánci császár, Bíborbanszü­letett Konstantin leírása alap­ján tudjuk, aki kiemeli: Árpád atyjánál, Álmosnál tekintélye­sebb volt, nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltsá­gáért, vitézségéért, s rátermett volt a fejedelmi tisztségre. Csa­ládjáról annyit tudunk, hogy ­a tudós császár leírja - Liuntika volt Árpád legidősebb fia, de még négy fiút említ utódaikkal együtt. Az első magyar királyig vezető leszármazotti sor Anonymus szerint: Árpád fia Zolta, Zolta fia Taksony, Tak­sony fia Géza és Géza fia Szent István. De ez a lista mint ural­kodói sorrend téves és hiányos. - A honfoglalás korát vizsgál­va a magyar történelem min­den problémája előugrik: így a politikai szervezet, a létszám vagy az életmód kérdése is ­veti föl a professzor. A szegedi történész úgy véli: Árpád népe, nagyjából százezer ember, no­mád életformát folytatott, törzsszövetségben élt, melynek élén a nagyfejedelem állt. - A bolgároktól és a bese­nyőktől elszenvedett súlyos ve­reség miatt emelték pajzsra Ál­mos helyére fejedelemként Ár­pádot a magyarok 895 táján, aki népét régi szállásterületük elhagyására késztette. Ilyen sú­lyos vereség és nehéz vándor­lás egyébként sok más nép (például a II. században a dá­Uralkodóházunk A történészek a 18. század kö­zepén ismerkedtek meg két for­rással, Bíborbanszületett Kons­tantin, illetve Anonymus művé­vel. Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első feje­delme, Anonymus szerint Ál­mos. 1770-ben Pálma Károly Ferenc Pray Györgyre támasz­kodva alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmát. Ebből máig tartó gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Ál­mosttekintette időben első feje­delemnek, de az Árpád-ház el­nevezést használta, mert „Ár­pádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint az apáé, Álmosé". kok, a IX. század elején az ava­rok) felmorzsolódásával-beol­vadásával járt. Viszont a féle­lemtől űzött magyarság a Kár­pát-medencéb'e érve megma­radt, sőt: államot alapított ott, ahol korábban egyetlen kelet­ről jött, nomád népnek sem si­került. Vagyis a honfoglalás az etnikai-fizikai pusztulástól mentette meg a magyarságot ­a törzsszövetségben is meg­nyilvánuló összetartó erőnek, a karizmatikus és tehetséges ve­zéreknek köszönhetően. - Óvatosan kell bánni Anony­musnak az Árpád halálára vo­natkozó 907-es adatával is, hi­szen szintén ő 884-re teszi a ré­gi haza elhagyását és 903-ra a Kárpát-medence elfoglalásá­nak kezdetét. A honfoglalásról viszont, más források alapján, tudjuk: 895-896-ban zajlott le ­mondja a professzor, aki sze­rint nagyot nem hibázunk, ha Árpád halálát a 10. század ele­jére tesszük, és a kiváló uralko­dó iránti tiszteletből idén meg­emlékezünk róla. ÚJSZÁSZI ILONA NAGYLAKI KÁLMÁNNAL LABDARÚGÁSRÓL ADÓSSÁGOKRÓL ÚJRAKEZDÉSRŐL Dolgozott klubelnökként, ült első osz­tályú gárda kispadján, s addig mon­dogatta, hogy kell egy csapat, amíg a „megye egyes" Dorozsmából nem hozta össze az NB l-es Szeged LC-t. Majd csődbe ment, adósságokban úszott, megjárta a börtönt is, s mos­tanság kereskedelemmel foglalkozik az a Nagylaki Kálmán, akinek sze­mélyéről még ma is sokat vitáznak, ha szóba kerül a szegedi foci. Volt, aki úgy vélte egykoron: kiérdemel­heti a Tisza-parti labdarúgás varázslója címet, hiszen megyei első osztályból az élvonalba vezetett fel egy gárdát. Mások azt suttogták: nem kevés szélhámoskodás áll a nagy csoda mögött, jobb lesz hát csínján bánni a dicsérő jelzőkkel. Aztán olyan is akadt, aki egyszerűen széttárta a karját, így jelezvén: ép ésszel ő ugyan fel nem foghatja, miként lett a Kiskundo­rozsmából Szeged LC, milyen házasság­ban is él egy klub a működtető káef­téjével, egyáltalán milyen erők mozgatják azt a magyar labdarúgást, ahol efféle karrierhez (no meg ilyen csúfos bukás­hoz) eljuthat egy gárda, s vele együtt egy egész város focija. Kő az állóvízbe Egy tény: aki mindezt vezérelte, vagyis Nagylaki Kálmán, igencsak nagy követ hajított a szegedi foci állóvizébe még a kilencvenes évek második felében. Kavart is akkora hullámokat, hogy nemegyszer villogott a viharjelző, mielőtt elsüllyedt a hajó. Mert bizony elsüllyedt, Nagylaki pedig eltűnt Szeged közéletéből. A jó­képű, mindig választékos eleganciával öl­tözködő, a magyar foci legnevesebb kép­viselőivel jó kapcsolatokat ápoló fiatal­ember nem önszántából cserélte a ref­lektorfényt egy sokkal szürkébb világra. Három év hat hónap, börtönben letöl­tendő szabadságvesztésre ítélték. - A futball miatt ment tönkre az életem. Hatalmas pénzeket áldoztam erre a sportra, ezren hitegettek, s amikor bajba kerültem, mindenki magamra hagyott. Ezeket a szavait írhattam be jegyzet­füzetembe, amikor Nagylaki Kálmán an­nak idején elhagyta a tárgyalótermet. Évek teltek el azóta. Ám minap, amikor az egykori sportvezető vállalta, hogy egy beszélgetés erejéig először ismét a nyil­vánosság elé lép, percek alatt kiderült: véleménye semmit nem változott. Mint ahogy eleganciája sem kopott meg, egy­általán nem látszottak meg Nagyiakin az elmúlt évek viszontagságai, amikor a sze­gedi foci „nagyiakis" szárnyalásának és mélyrepülésének történéseit vettük számba. - Minden nagyon biztatónak, remény­teljesnek tűnt, amikor egy baráti társaság - neveket most nem említenék, mint ahogy a későbbiekben is eltekintenék et­től - úgy döntött: látva a szegedi labdarú­gás évtizedek óta tartó válságát, olyan klubot hoz létre, amelyik szurkolók ezreit csalogatja majd ki a lelátókra. A megye I-ből indítottuk el a Dorozsmát, s miköz­ben a neves szegedi klubok - így a Szeged FC, a Szegedi Dózsa, a SZVSE - egyre mé­lyebbre csúsztak, már mi váltunk a város első számú csapatává, ott kopogtattunk a NB I kapuján - mesélt Nagylaki. Mindene ráment - Igen ám, de egyszer csak azt vettem észre, a sok-sok lelkesen biztató focibarát közül szinte senki nem maradt, amikor már a pénztárcát kellett kinyitni, hogy álljuk is a mind nagyobb költségeket. Mondhatnak rám bármit: abban az idő­szakban nagyon kevés ember akadt az egész magyar futballvilágban, aki saját vagyonát tette kockára, és az egyik én voltam. Mindenem ráment a focira. Ugyan, mutasson már nekem olyat, aki azért adja el a házát, és költözik al­bérletbe, hogy ki tudja fizetni a mindig újabb és újabb követelésekkel előálló lab­darúgókat, edzőket - bújt kevéske indulat az egyébként rendkívül nyugodtnak tűnő Nagylaki szavaiba. Majd szóba került a szárnyalás, a csapat, amely kiharcolta az NB l-es (vagy ahogy akkor szólították: PNB-s) jogot, és első mérkőzésére tí­zezren zarándokoltak ki a Tisza-parti sta­dionba. Visszalépési botrány Közbevetem: zarándoklat az bizony volt, de pénz már szinte semmi. Hi­telekből tákolt építménynek tűnt a klub, ami aztán világ csúfjára, az MLSZ fenn­állása óta elsőként lépett vissza az első osztályú bajnokságtól. Nem kellett volna talán már a botrány kirobbanása előtt feltenni a kezét: uraim, ennyi volt, csi­nálja helyettem más? - Sajnos ebből a mókuskerékből nem le­hetett már kiszállni. Minden pénzem elfo­gyott, eladtam üzleti érdekeltségeimet, in­gatlanjaimat, a hitelezők szorongattak. Csak egy lehetőség, az előre menekülés útja állt előttem. Hittem például abban, majd az első osztály felértékeli annyira a csapa­tot, hogy a legjobb játékosokra lesz vevő, s a vételárból nem csupán saját pénzemet lá­tom viszont, de megélhet maga a klub is. Ám magyar focistát már akkor se lehetett szép pénzért eladni. Jó bevétellel kecsegte­tő nemzetközi tornát szerveztem, amit szétmosott az eső. Szerb szponzort is be­vontam az ügyletbe, ő is magamra hagyott. De a legnagyobb baj az volt, hogy bedőltem a hitegetőknek: csináld csak, Kálmán, majd mi segítünk. De se Szeged akkori önkor­mányzata (1999-ben, 2000-ben jártunk), se más nem állt mögém, a várostól csupán egyszer kapott a csapat egy tízmilliós gyorssegélyt - pörgött a szó Nagylakiból. - Végül nem maradt más hátra, mint visszalépni a bajnokságtól. Szégyen volt? Az bizony. Lehet érte engem szidni? Le­het. De kérdem én: azóta miért halódik a szegedi foci, miért nem tudott talpra állni? Lehet, hogy mégsem csak bennem van a hiba? BÁTYI ZOLTÁN Legfontosabb a család Az 1969-ben született Nagylaki hétéves volt, amikor elkezdett focizni, 19 évesen • egy sérülés miatt kellett abbahagynia az aktív sportot, majd alig múlt húszeszten­dős, amikor már sportvezetőként dolgozott a labdarúgásban. Mint mondta: szerelmes volt a világ legnépszerűbb játékába, de so­ha többet nem akar labdarúgással foglal­kozni. „Úgy látom, a magyar foci semmit nem változott, a színvonal szinte értékelhe­tetlen, mégis nagyon sokan még ma is pénzt akarnak és tudnak kivenni ebből a sportágból. Közepes képességű játékosok ostromolják a sportvezetőket, nagyobb fi­zetéseket kérve, miközben eredményt nem sikerül felmutatniuk. Ezért döntöttem úgy: focimentes nyugalomban szeretnék a jövő­ben élni, számomra a legfontosabb az, hogy boldog, kiegyensúlyozott családom legyen. Jelenleg a kereskedelemben dolgo­zom, munkám a hét nagyobb felében a fő­városhoz köt, de ma is Szegeden lakom" ­mondta el az ötgyermekes apa.

Next

/
Thumbnails
Contents