Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-16 / 164. szám

www.toyotaauris.hu HETFO, 2007. JULIUS 16. A nagy sikert aratott Webber-musicalt összesen 24 ezer néző látta Szegeden Elbúcsúztak a Macskák a Dóm téren Hat telt házas előadás után tegnap éjjel búcsúztak a Macskák a Dóm térről. A Webber-musical rentábilis vállalkozásnak bizonyult: 24 ezer néző látta, és nagy sikert aratott. Arról még nem döntöttek, jövőre visszatér-e. A derekegyháziak különleges módon szórakoztak a falunapon Magyar palacsintarekord született Bemelegítenek, nyújtanak a macskák Fotó: Frank Yvette Nagyüzem volt a hét végén a sze­gedi szabadtérin: esténként négyezer ember tapsolt, dobogott a nézőtéren Macskáknak. A sze­replőgárda már két órával a kez­dés előtt megkezdte a sminke­lést, a mikroportos hangbcállást, a nyújtást és a beéneklést. Töb­ben is mondták: a siker minden­kit doppingolt, estéről estére per­gőbb, dinamikusabb lett a pro­dukció. - Jópofa csapat állt össze, jól éreztem magam Szegeden. Fan­tasztikus buli volt, ugyanakkor rengeteget tanultam. Még soha­sem csináltam ilyet, izgalmas volt, mert egy szimfonikus zene­karral kellett énekelnem, és min­dig a karmestert kellett néznem. Azt a jelenetet, amiben elvará­zsolnak, igyekeztem a belépőm­mel nagyszabásúvá tenni, ezért amikor bejöttem, marha nagy lendülettel fölszaladtam az egyik díszletelemre, és onnan ugrot­tam le. Csakhogy picit elszámí­tottam magam, sikerült egy hét­méterest ugranom, és bevertem a bokámat. Alig bírtam megszó­lalni, még most is nagyon fáj ­mesélte szombat este a megasz­tárból macskává avanzsált T»r­res Dani, miközben Old Csend­belenn hatalmas, subaszerű jel-, mezében bődületes hangját ki­eresztve Molnár Levente elsu­hant mellettünk a színpad alatti szűk folyosón. Sokan kíváncsiak voltak az új MUSICAL A MÉRLEGEN - Rentábilis vállalkozás volt a Macskák, minden előadás száz­százalékosan telt házzal ment, így összesen 24 ezer ember látta a hat előadást. Fontosnak tartom, hogy ismét bebizonyosodott: lehet magás színvonalon szórakoztatni. Boldog vagyok, hogy a város mind­két hét végén megtelt, így a szál­lásadók is érezhették a fesztivál pozitív hatását. Szirtes Tamás ren­dezőnek és Seregi László koreog­ráfusnak köszönhetően a próba­időszak is kellemes volt, hihetet­len profizmussal, fegyelemmel és nyugalommal dolgozott a Madách Színház csapata, az sem okozott nagy izgalmat, hogy az egyik pró­bát elmosta az eső - készített gyorsmérleget a tegnap este befe­jeződött előadássorozatról Bátyai Edina, a fesztivál igazgatója, aki azt is elmondta: hivatalosan még nem tárgyalt a továbbiakról, de a Macskákat olyan produkciónak tartja, amit néhány előadás erejé­ig bármikor felújíthatnak. szereplőkkel felturbózott Macs­kákra, az operettszínház sztár­párja, Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán is megnézte a rivális pesti társulat előadását. Győrből öt­venfős csoport jött, Kucsera Gé­za, Szabadka polgármestere is át­ruccant Szegedre. A celebek kö­zül a tévés párosra, Máté Kriszti­nára és Bárdos Andrásra figyeltek fel legtöbben. - Némi „állatidomításra" volt szükség, elő kellett vennem min­den pedagógiai érzékemet, hogy azokat a szereplőket, akik már több éve benne vannak a produk­cióban, és a Madách Színházban megszokták a hangfelvételről szóló zenei alap kiszámíthatósá­gát, rávegyem: figyeljenek oda az élőzenére. Nehéz volt a reflex­szerű tempóból kirángatni őket ­mondta Makláry László, az elő­adás-sorozat karmestere, aki an­nak idején az 1983-as bemutató­hoz készült hangfelvételt is diri­gálta. - Magnetofonra nem lehet igazi színházat csinálni. A Dóm téren bebizonyosodott, hogy egy gyengébben szóló zenekar is ezerszer többet ér, mert élő lükte­tést eredményez, kölcsönhatás alakul ki a színpad és a muzsiku­sok között. Ma már nem is enge­dik a jogtulajdonosok a fél play­back megoldást. Számomra ál­landó nosztalgia a Dóm téri nyár. Mindent Vaszy Viktornak és a szegedi éveknek köszönhetek. Mellette tanultam meg, mit kell egy színházban szeretni és nem szeretni. Ilyenkor mindig szakí­tok időt egy-egy jó halászlére is kedvenc helyeimen, az Öreg Kő­rössyben vagy a Kiskörőssyben. Fizetés nélkül is lelkesen dolgo­zott a szabadtérin a 22 önkéntes fesztiválkoordinátor. A diploma­osztóról indult a Dóm térre szombaton Varga Tímea művelő­désszervező, aki a főiskolás Szitás Évával együtt elmondta: fantasz­tikus lehetőség számukra, hogy szabad bejárásuk van a fesztivál­ra, minden előadáson ott lehet­nek. Segítenek a nézők tájékozta­tásában, szórólapokat osztanak, afféle mindenesként szinte bár­milyen feladatra azonnal bevet­hetők. Többségük színházrajon­gó egyetemista vagy gimnazista, felmérik, hogy mit szeretne a publikum, mi tetszett és mi nem, milyen feltételekkel lépnének be a szabadtéri hamarosan megszer­veződő baráti körébe. - Láttam a főpróbát és a múlt vasárnapi előadást is, de újra ki­jöttem, mert imádom a Macská­kat. Kisgyerekként ott voltam már az 1991 -es előadáson is, ma is ereklyeként őrzöm azt a macs­kakesztyűt, amit Paudits Béla nekem dedikált - árulta el Ma­ruzs Pál. A szegedi fiatalember tizenkét éve statisztált itt elő­ször, azóta is a szabadtéri meg­szállottja, immár történelemta­nári diplomával a zsebében dol­gozik nyaranta a Dóm téren. Bennfentesként szombaton is a nézőtér mellől figyelte az elő­adást. Nemsokára a színpadon is akad feladata: néptáncosként szerepel a következő produkció­ban, a Marica grófnőben, utána statiszta lesz a Rudolfban és a Bánk bánban. H. ZS. GALVOLGYI JÁNOS: MINTHA PARIZSBAN VAGY LONDONBAN JARTAM VOLNA E _ Az öreg színházi macskát alakító Gálvölgyi János a vasárnapi or­I szágos lapban Kedves Naplóm címmel megjelenő állandó rovatá­I ban úgy írt Szegedről, hogy az a legjobb turisztikai reklám a város­nak: "•••a íiaten "külföldön" voltam itthon. Tudom, furán hang­Kf|IIJ zik, de megpróbálom megmagyarázni. Anélkül, hogy átléptem volna I az országhatárt, úgy éreztem magam, mintha Párizsban vagy Lon­^gl JTfl donban jártam volna. Kedves, mosolygós, barátságos emberek, IjiJ^^^ 111 fantasztikus vendéglők, cukrászdák, ragyogóan felszerelt strand, q^^^HflH tisztaság, elegáns üzletek, Európa legszebb zsinagógája, szalámi­H^^l múzeum, a csodálatos Dóm tér, igen, ez Szeged. Nem is értem ma­^B^^m^Rm gunkat - magamat is beleértve -, hogy miért is kerekedünk fel nya­I ranta, és vágunk neki a nagyvilágnak, amikor itthon is megtalálható I minden - persze nem mindenhol -, amiért ilyenkor, nyáron több ezer kilométert repülünk, vonatozunk, autózunk, és még sokan a •• megcélzott ország nyelvét sem beszéljük.« Szombaton 111 tűzhelynél 162 önkéntes sütötte egy órán át a palacsintát Derekegyházon. Ez­zel magyar rekordot állítottak fel a helyiek, hiszen egy helyen, egy időben eddig még sehol sem sütöttek ennyi édes tésztát az országban. A magyar rekordok regisztrátora jelen volt az ese­ménynél, és a teljesítményt iga­zoló tanúsítványt átadta a pol­gármesternek. 111 tűzhelyen sült az édes tészta időben a legtöbben itt sütötték a palacsintát. Korábban született már sebességi rekord Dombrá­don: egy személy 24 óra alatt 4699 palacsintát sütött. A derek­egyházihoz hasonló teljesít­ményt mutat fel Emődfalva, ahol a tömeges szalonnasütésben szü­letett magyar rekord. A tűzhelyeknél tüsténkedő lá­nyok gyakorlott kézmozdulatok­kal öntötték a tésztát a serpenyő­be. Kiss Zsuzsa és Szarvas Beat­rix együtt jött a rendezvényre. Fotó: Vídovics Ferenc Beatrix édesanyja, Szarvas Jó­zsefné minden héten legalább egyszer süt palacsintát, megtölti lekvárral, túróval, mikor mi tet­szik. Néhány tűzhellyel odébb Bozó Antal azt mondta, otthon a feleségének rendszeresen segít palacsintát sütni, pontosabban sokszor ő maga alkotja meg az édes Csemegét. Szerinte a rakott palacsinta az igazi - túróval, ma­zsolával és a végén tejföllel leönt­ve. Farkas Sándor országgyűlési képviselő kérdésünkre elmond­ta: kettőt sütött és hármat evett. Szerinte, nagyon fontos az ilyen közösségi élmény egy települé­sen. Farkashoz hasonlóan Szir­hik Imre is odaállt a tűzhely mel­lé. A szentesi polgármester ezt a maga részéről abszolút termé­szetesnek vette. Szirbik kifeje­zetten jó ötletnek tartotta a kö­zös sütést, és kijelentette: a dió­sat és a lekvárosat szereti, szigo­rúan külön töltve. BIAHÓ GABRIELLA Auris. Az új Toyota. Új Nap kel fel, amely új gondolkodást és új értékeket hoz az autó­zásban. Foglaljon helyet az Auris vezetőülésében, és élvezze a kifi­nomult minőség és az egyedi formavilág harmóniáját. Az erős és gazdaságos motorokkal, köztük az új 1.6-os Dual WT-i benzines és a csaknem 180 lóerős D-4D dízel erőforrással lenyűgöző veze­tési élményre számíthat, amit tökéletes csendben és nagyfokú biz­tonságban élvezhet az Auris tágas és jól variálható utasterében. 3 725 000 Ft-tól TODAY TOMORROW TOYOTA Hódmezővásárhely, Szántó K. J. u. 178.Tel.: 62/535-700 Szeged, Dorozsmai út 9. Tel.: 62/551-700 www.tma^Jlu Délután kettőkor harangszóra kezdődött szombaton a palacsin­tasütés a derekegyházi polgár­mesteri hivatal előtti kerékpár­úton. A felsorakoztatott tűzhe­lyeken családok és baráti társasá­gok sütötték az édes tésztát. Szabó István polgármester és képviselőtársa előbb csak arra gondolt, hogy az óvodásoknak kedveskedne az önkormányzat egy kis sütögetéssel, míg Sárai Zsolt azt javasolta, történjen ez inkább a falunapon. Szabó és Sá­rai végül úgy határozott: legyen ebből magyar rekord. így aztán a település apraja-nagyja részt ve­hetett az akcióban. Az eseményre az önkormány­zat meghívta a magyar rekordok regisztrátorát. Sebestyén István elmondta lapunknak, hogy ez a műfaj teljesen új. Egy helyen egy 50 KILÓ LISZT ÉS 100 LITER TEJ A szombati derekegyházi pala­csintasütés tésztáját az önkor­mányzat konyháján kavarták ki. Ehhez felhasználtak 50 kiló lisztet, 10 kiló cukrot, 100 liter tejet, 40 li­ter szódát és 100 tojást - tájékoz­tatott a konyhán dolgozó Mészá­ros Mónika. Az alapanyagból kö­rülbelül 180 liter tészta készült. A falubeliek 111 tűzhelyen 162-en sütöttek palacsintát egy órán ke­resztül, s ezzel beírták magukat a magyar rekordok könyvébe, amely egyelőre szerkesztés alatt áll. Se­bestyén István regisztrátor átadta az erről szóló tanúsítványt a pol­gármesternek, a rekord pedig ha­marosan felkerül az internetre, a magyar rekordok adatbázisába.

Next

/
Thumbnails
Contents