Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-07 / 157. szám

Szombat, 2007. július 7. SZIESZTA 11 A WEBBER-MUSICALBEN JÁTSZÓ GÁLVÖLGYI JÁNOS SZEGEDEN ÜNNEPELTE 36. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓJÁT Majomkirályból Először játszik a Dóm téren, és a Macskákban is itt debütált az ország egyik legnépszerűbb színésze, a nagy nevettető, Gálvölgyi János, aki jubileumra készül: jövőre tartja pályakezdésének negyvenéves évfordulóját. Kedden pedig feleségével, Judittal házasságkötésük 36. évfordulóját ünnepelték. A legjobb barátok a Körszínházban Kazimír Károly rendezésében a Rámájana című darabot játszottuk, amiben majomkirályként ugrándoztam. Kazimírtól azt kaptam nászajándékként: nem 7-kor, hanem 8-kor kezdődött a főpróba, hogy az esküvőnket valahogy meg tudjuk tartani. JutA legismertebb magyar bűvész, Rodolfo leánya, Gács Judit és Gálvölgyi János amatőr színjátszóként ismerkedtek meg. Egyetlen alkalommal léptek közösen színpadra: Görgey Gábor Ötórai tea című darabjában. Judit 20 évesen már felnőtt nőnek, János 18 éves fiúként szinte még kamasznak számított. Ahogy Judit korábban nyilatkozta: kapcsolatuk nem volt szerelem az első látásra, az csak később alakult ki. Házasságkötésük előtt öt évig jártak együtt, az évek során pedig egyben a legjobb barátok is lettek. Két leányuk van: Eszter 34, Dóra 32 éves. Fővédnök az állatkertben Gálvölgyi Jánosról köztudott: nagyon szereti az állatokat. - Én vagyok a Budapesti Állatkert egyik fővédnöke, valamint az örökbéfogadással foglalkozó kuratórium elnöke. Nincs saját, örökbe fogadott állatom, mert nem akartam azzal befolyásolni az embereket, hogy elárulom: nekem mondjuk a kevésbé népszerű görény és a svábbogár a kedvencem. Nagyon sokat lehet tanulni az állatoktól. Érdemes őket figyelni nemcsak a színészeknek, hanem a politikusoknak is! Ők sohasem csinálnak olyanokat, amiket mi művelünk egymással. Az embereket kutyás és macskás lelkűekre szokás osztani, bár én most a Macskákban játszom, igazából kutyás lelkű vagyok. Ettől függetlenül minden állatot nagyon tisztelek. Legendásan jó házasság Gálvölgyi Jánoséké, a Webber-musical öreg színházi macskáját játszó színész az „előzményekről" is mesélt: - Korábban egyeztetett időpontban mentem apósomékhoz megkérni a nejem kezét. Akkoriban a Kamara Varietében léptem föl, három előadásom volt egymás után, és abban maradtunk Jutkával, hogy két fellépés között a mamámmal és a gyűrűvel együtt átszaladok hozzájuk. Csakhogy apósom reggel kapott egy telefont, és elment Szatymazra fellépni. így csak az anyósomtól tudtam megkérni Jutka kezét. Apósom azt mondta: jobban örülne, ha egy tisztességes lakatos vagy esztergályos lennék, persze nem gondolta komolyan. Nagy mázlim van, ezen a pályán egy civil feleséggel irgalmatlanul nehéz lenne. Kedden itt ünnepeltük a 36. házassági évforduA legismertebb színész Egy piackutató intézet vizsgálata szerint Magyarországon a színészek közül Gálvölgyi Jánost és Bodrogi Gyulát ismerik a legtöbben. Borzasztóan jólesett ez a felmérés. Ezekben a napokban gyalog járok a Forrásból a Belvárosi hídon át a Dóm térre, és nem tudok úgy végigjönni, hogy ne állítanának meg, nagyon kedvesek a szegediek. Pontosan tudom, hogy az ismertségem, a népszerűségem a televíziónak köszönhetem. Ha nem lenne a tévé, a kutya nem ismerne. A 21. században ha az ember nincs a képernyőn, olyan, mintha nem is létezne. Attól, hogy nem szerepel tévében, még számos kollégám nagyszerű színész. Bodrogi Gyuszival mindketten nagyon örültünk az eredménynek, de tudjuk: ezeknek a felméréseknek nem szabad bedőlni - kommentálta a kutatás eredményét Gálvölgyi János. lónkat: Jutka Danival, az unokámmal a nézőtérről figyelte az első öltözéses próbát: öreg macskának maszkírozva rohangáltam a színpadon. Ez azért is érdekes, mert az esküvőnk napján, 1971. július 3-án ka pokrócokba csavarodva éjjel fél 3-ig üldögélt a jéghideg színházban. Az évfordulón most azon nevettünk: a 36 év alatt annyit fejlődtem, hogy majomból macska lettem. Gálvölgyi János örül, hogy az Gálvölgyi János és felesége, Gálvölgyi Judit 36 éve házasok -és a legjobb barátok FOTÓ: SCHMIDT ANDREA geteg embert, így nem fog el a rémület. Négy évvel ezelőtt elkezdtem járni énektanárhoz: Malek Andrea mamájához, Toldy Máriához, mert a Producerek-bemutatójára készültem. A színházak a musicalek felé fordultak, nekünk is haladnunk kell a korral. Egy prózai darabnak is lehet nagy sikere, de amikor egy musical végén negyedórán át üvölt, sikítozik, tapsol a közönség, az marha jó érzés. Remek csapat jött össze most is. Ifj. Nagy Zoltánnak, az Operaház vezető táncosának nagy rajongója vagyok, rengeteg balettben láttam, de sohasem találkoztunk. Most megismerkedtünk, és kiderült: egy tüneményes pasas. A baritonista Molnár Levente 24 évesen olyan fantasztikusan énekel, hogy az már felháborító mondja Gálvölgyi, aki a próbákat és az előadásokat a Forrás Szállóban piheni ki. - Van ott egy csodálatos strand, az ember jól érzi ott magát délig, akkor azonban eszébe jut: de jó lenne meginni egy pohár sört. Mégsem issza meg, mert este próba vagy előadás van. Ilyenkor nem tudom úgy elereszteni magam, mintha nyaralni jöttem volna. Sokszor jártam már Szegeden, de csak most látom, hogy mennyire élhető, kellemes város, milyen jókat lehet itt enni, és az emberek is végtelenül kedvesek. HOLLÓSI ZSOLT unokáját jobban izgatta egyik kolléganőjének a videokamerája, mint a próba és színészet. Reméli, nincsenek is színészi vágyai, mint ahogyan szerencsének tartja, hogy két lányának sincs köze a színházhoz. - Amikor az ember benne van, látja a buktatókat is. A Jóisten megverne, ha most panaszkodnék, de tényleg nem könnyű ez a pálya. Az a legkevesebb, hogy az ember kimegy a színpadra, és eljátszik egy szerepet. Nehéz eljutni addig, rengeteg a keserűség, a buktató. Aki nagyon akarja, az persze űgyis ezt fogja csinálni. Engem kétszer nem vettek fel a főiskolára, úgy gondoltam, elmegyek vidékre, ott segédszínész leszek, és majd hirtelen fölfedeznek. Apám erre azt mondta: szép tervek, de akkora pofont kapok, ha nem tanulok egy szakmát, hogy a fal adja a másikat. így vörösdiplomás fényképész lettem, úgy éreztem, ennyivel tartozom apámnak. Keleti Évával, a fotósszakma nagy öregjével jártam fotózni, én vittem az állványt és a táskáját. A Madách Színházban is dolgoztunk, de az egyik nagy színészt látva ifjonti hevülettel úgy gondoltam: miért én fotózzam őt, amikor nagyobb színész vagyok nála. Gálvölgyi Jánost harmadszorra már felvették a főiskolára, és pályafutása során a Karinthy-gyűrűtől a Kossuth-díjig minden szakmai elismerést megkapott. - Amikor először kijöttem próbálni a Qóm térre, fantasztikus érzés volt a színpadról felnézni erre a hatalmas nézőtérre. Jó, hogy az előadások alatt sötét van, nem látom azt a renTanácsok vakációra A szabadsága magyaroknál általában és többnyire nem azt jelenti, hogy a delikvens nem dolgozik, Párizsban lazul vagy a norvég tengerpart viking fövenyén koktélozik. Sok magyar honfitárs azért vesz ki szabadságot, hogy otthon dolgozzon, ez még a régi idők hagyománya, amikor az embernek akár két, három foglalkozása is volt, délelőtt akasztott, délután fusiban feltámasztott, és persze túlhajtotta magát. Például az amerikaiak azt mondják, hogy a magyaroknak túl sok a szabadságuk, hogy nem dolgoznak eleget. Talán így van, de szerintünk a magyarok sokat dolgoznak, mi látjuk ezt, és mi azt is látjuk, hogy a magyarok akkor is dolgoznak, amikor nem dolgoznak, illetve hogy a nem dolgozás gyakran sokkal kimerítőbb dolog, mint a dolgozás. De most nem egészen erről van szó. Dolgozatunk célja, hogy tanácsot adjunk nyaraló, vakációzó honfitársainknak. Nos, vannak olyan magyarok, akik a szabadság alatt valóban szabadok akarnak lenni, ilyenkor külföldre utaznak, tengerpartra autóznak. Nagyon veszélyes. Ezek a magyarok könnyen kipihenhetik magukat. Érzékeik eltompulnak, nem figyelnek eléggé az ország szörnyű állapotára, nem akarnak kormányt váltani, tüntetni, zászlót lobogtatni, vagy Debrecenben Wass Albert-szobrot emelni. Ott ülnek az Adria partján, hazafiatlanul horvát vagy olcsó holland sört isznak, és elfelejtik, hogy a többi szegény. Az előrelátóak titkos helyre mennek el vakációzni, s jó okuk van erre. Mert milyen gyakori eset, hogy a fantasztikus nyaralás harmadik napján suhogva jő a telegram, vagy visít a mobil, hogy a feleségünk, férjünk anyukája elvesztette a százkét éves Robit, a német juhász palotapincsi keveréket - még dédszülői hagyaték, délben tizenkétszer vakkant, igaz, újabban már csak tizenegyszer -, legutoljára a Maros árterében látták egy öreg tölgyfa csúcsán, azóta is száz pártsemleges önkéntes keresi. A nyaraló család is azonnal térjen haza a két gyerekkel, csatlakozzanak a kutatáshoz, és ezer csók, anyuka, azért hozzatok emlékbe egy zacskó kagylót. S ha lehet, pirosak legyenek. Nyaralás alatt ki fogják rabolni a lakásunkat. Nem elég ezt akkor megtudni, hogy hazatértünk?! Ne adj meg címet, hol égeted barnára magadat. Nyaralás alatt az otthon maradt nagyfiú drogos buzipartit szervez a haverokkal, legalábbis a konzervatív szomszéd szerint, nem elég megtudni, ha hazatértünk?! Vannak családok, akik a kisgyerekekkel mennek nyaralni. Ostobák! Ne számítsanak semmi jóra. Az okos szülők vakáció előtt megitatják a gyerekeket máklével, aztán mélyhűtőbe helyezik, s csak hazatérvén, két hét elteltével veszik elő őket. Egyéb bölcs családok úgy is dönthetnek, hogy a gyerekeket küldik el nyaralni, két hét vallásos szibériai sátortábor, ők meg maradnak otthon, beállítják a panelfürdőbe a gumipálmát, jeget dobálnak a toalettbe, abba belehelyezik a pezsgőt, nutellás krémet kennek egymás testére, és kipróbálják végre a kádszexet vízzel, majd pedig víz nélkül is. Nagyon kell vigyázni a szabadság alatt gyakorolt szexuális életre. Rengeteg harmonikus családi reláció, megannyi kiváló házasság ment tönkre azért, mert a felek többet csókolóztak, pettingeltek és szerelmeskedtek a nyaralás alatt, mint máskor. Már reggel fél hatkor egymás testét birizgálták, aztán különböző akrobatamutatványokat vetettek be, és olyan örömeljárásokat is hagytak, illetve alkalmaztak, mit pedig egyébként soha. Tehát AZT is. És ÚGY is. Bevették harmadiknak a bajuszos házinénit, vagy Jorgoszt, a gutaütött rákhalászt, aki zsebből árulja a homárt. Nem, nem, ezt nem szabad. Mert aztán a nyaralásnak vége lesz, ők hazatérnek, s a szürke, munkás hétköznapok egyik éji pillanatában a férj AZT kívánja újra, vagy a feleség újra ÚGY szeretné, és nem fog menni. Szabadság alatt érdemes ugyanannyit és ugyanúgy szexelni, mint egyébként. Tehát komótosan kell csinálni, körülményesen, kissé vonakodva, majd pedig a végén fellélegezve. Más szempontok érvényesülnek természetesen akkor, amikor nem a házastársával nyaral az ember. Vakációra azzal az elgondolással érdemes menni, hogy két hétig úgyis zuhogni fog. Vagy hóvihar lesz, az őrjöngő szél jeges macikat csapdos a templom oldalához. Cunami lesz. Földrengés. Atomháború. Tehát minden napsugár legyen ajándék, tehát ha valaki a nyaralása alatt részesül a szökőár kivételes élményében, gondoljon arra, hogy ő akkor most így nyaral. Nem érdemes halálos, vérszerződéssel nyomatékosított barátságot kötni a nyaralásunk szomszédjával. Hiába a sok kisfröccs, a hasonló politikai és sporttárgyú fölfogás, az asszonyok harmonizáló divat- és férfiízlése, az idő vadállata az ilyen kapcsolatokat zabálja fel a leghamarabb. A szomszéd elfelejt bennünket, mi is elfelejtjük őt. Nyaralási szomszédnak béke poraira. Ámen. Nem tanácsos nyaralni vinni a következő tárgyakat: laptop, mobil, gyerek, kutya, anyós, após, szomszéd, barkácskészlet, szúnyogriasztó - úgysem használ -, nagy Magyarország-térkép, váltás hosszúnadrág, váltás pulóver, nagyregény, jegyzetfüzet. Egyébként pedig minden olvasónknak kellemes, boldog nyaralást kívánunk. SZÍV ERNŐ