Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-09 / 133. szám

Szombat, 2007, június 9, SZIESZTA 11 PAPRIKA, PICK SZALÁMI - HELYI ÉRDEKESSÉGEK ÉS HÍRESSÉGEK AZ IWIWEN Összegyűjtöttük az iwiw internetes közösségi oldal Sze­geddel kapcsolatos legjeit. A Tisza-parti városban a sze­relem a legnépszerűbb, de számos rajongója akad a csinos lányoknak és a paprikának is. A legismertebb közszereplő pedig Szondi Ildikó. - Engem mindenki ismer ­nyilatkozik magáról a szere­lem, amelynek bejelentett lak­helye az iwiw szerint Szege­den található. A kijelentés nem szerénytelen: több mint 6950 romantikára vágyó fel­használó jelölte be. Az inter­netes közösségi oldalon Sze­gedről összesen 64 ezer 740 találat szerepel, több mint 2900 oldalon. S ha már a sze­relmet említettük: igazán nem panaszkodhatnak a férfiem­berek, hiszen a legszebb sze­gedi lányok, csajok több mint 2700-an vannak. Mellettük Szeged további nevezetessé­gei, a hungaricumnak számító szegedi paprika - 1287 isme­rőssel - vagy Pick szalámi is megtalálható a rendszerben. Apropó, Pick: a közelmúltban magyar bajnoki címet szerzett kézilabdacsapatnak öt rajon­gói oldala is van, közel tízezer ismerőssel. Magánemberek között akad, akinek 9598 barátja van, őket 400 oldalon listázza az iwiw. Éllovasok A legnépszerűbb hazai kö­zösségi oldalon 9145 isme­rősszámmal az élre tört Demszky Gábor, Budapest fő­polgármestere és maga mögé kényszerítette az eddigi él­lovast, a 7776 ismerőssel büszkélkedő Csonka Andrást. Rögtönzött kuta­tásunk szerint pedig Szeged legismertebb közszereplője Szondi Ildikó, a szegedi egye­tem jogtudományi kara sta­tisztikai és demográfiai tan­székének egyetemi adjunktu­sa, MSZP-s önkormányzati képviselő: saját tudomása sze­rint is vezet a városban 3032 ismerősével. - Naponta 8-10-en jelölnek be, ismerő­seim egyenlő arányban a jog­ról, a politikából-közéletből, a Közéleti Kávéházhoz kapcso­lódóan és egyéb okokból ke­Szegeden lakik Hogtimim, Stactrtr) c»»b» Ut«feg/5c«».„' AMUÓIIÍ VÍTOT; IUTOMMI PIÁL 1>«M»B»L® rgthgsmilók szórni a vóroibsn: Kapcsolatok száma a vácoaban: -W3/7Z7 (CÉST 09:15) Hatékonyabb álláskeresést •PPFFMMHMI MGH 1 w egyetemi oktató Szondi Ildikó [Ildi] (3032) Re«tiztráclá idípontja Utolaá balalentkazéf Meghívót küldte IWIW lamerSaek a zárna iWÍW város, ország Nem Családi állapot Életkor Magomról Az SZT5 logt karán tanítok Szerkesztem a Szegedi KOzálatl Kávéházi titeket Szened Belvárosában tflorok rtnkormánszeh káovitfló A szegediek közül Szondi Ildikó büszkélkedhet a legtöbb iwiwes ismerőssel resnek meg engem - meséli, hozzátéve, évente mintegy ezer hallgatót tanít Budapes­ten, Kecskeméten és Szege­den. - Az elején szorgalmasan jelöltem én is, de aztán nem győztem, hiszen napi 10 perc­nél több aligha jut az iwiwre. Csak ha valakit keresek - fo­galmaz, s hogy volt erre példa, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 20-30 éve nem lá­tott ismerősökre is ráakadt. Képzeletbeli dobogónk máso­dik fokára Száraz Ferenc, a Rádió 88 műsorvezető­je került, 2704 is­merőssel. - Szeretem az ol­dalt, mert sok régi ismerős talált rám, én is felkutattam volt osztálytársaimat, cso­porttársaimat - 2006 áprili­sában regisztráltam magam. Ha bármit nem tudok meg­oldani egyedül, van hol és ki­hez fordulnom segítségért! Szenzációsnak tartom, hogy működik! - lelkendezik. - Köz­szereplőként, abban a város­ban élve, amit szeretek, olyan rádióban, ahol nagyszerű dol­Akik hiányoznak A szegedi hírességek közül hiába keressük a közösségépí­tő oldalon olimpiai bajnok ka­jakosunkat, Janics Natasát, vagy a város korábbi polgár­mesterét, Bartha Lászlót. Tö­rölte tagságát Jáksó László: - Én nagyon szeretem az iwiw-et, aranyos emberek van­nak rajta. Viszont a magán­életben nem vagyok olyan ke­kec, mint a tévében, rádióban, nem volt szívem visszautasíta­ni naponta azt a tíz ismeretlen ismerőst, aki bejelölt. gozni, könnyen összejön eny­nyi ismerős. Persze az sem igaz, hogy mindenkit ismerek, de a teljesség igényére töre­kedve tudom majd mind a 2704-ről, hogy ki kicsoda - meséli, naponta egy-két órát áldoz is erre. Arról pedig, hogy a harmadik helyezett Pleskonics András­nak, az egyetemi rocktörté­netkurzus népszerű oktatójá­nak sem kell egyedül járnia a koncertekre, gondoskodik 1973 ismerőse. R. T. G. MAR0ZSÁN ERIKA NÉMETORSZÁGBAN ÉS AMERIKÁBAN VILÁGSZTÁROKKAL FORGAT, ITTHON ÚJRA ZENÉT TANULNA „Szenvedélyemmé vált Udvaros Dorottya legendás albuma, az Átutazó óta nem jelent meg színésznőnek olyan izgalmas lemeze mint nemrégiben Marozsán Erikának. A Szomorú vasárnap világsikere óta Németországban és Amerikában is ke­resett színésznő nemrégiben a szegedi régi zsinagógában is bemutatta Szakíts, ha tudsz című CD-jét. - A közönség szinte megbabo­názva hallgatta a koncertjét, kevés színésznőnek van ennyi­re a vérében a muzsika. Játszik valamilyen hangszeren? - A zene mindig része volt az életemnek. Egy zongorával kezdődött, amit a nagyapám telitalálatos lottószelvényéből vett nekem. Az űjfehértói zene tagozatos iskolában tanultam zongorázni, később a balettin­tézetbe jártam, a színművésze­tin ismertem meg a dzsesszt. Az albumomon hallható dalok szerzőivel, Juhász Gáborral és Jónás Tamással hosszú órákat ültünk együtt, próbáltuk a szá­mokat életre kelteni, közös gondolkodásból született meg a CD. Elhatároztam, hogy megint elkezdek komolyan ze­nét tanulni, mert szinte szen­vedélyemmé vált az éneklés, a koncertezés. A színésznőként is ismert Marianne Faithfullt, a rocktörténelem egyik legna­gyobb női alakját kamaszko­romban sokat hallgattam. Van egy híres lemeze, amit egy ka­tedrálisban vett fel, annak volt ilyen furcsa, ihletett, túlfűtött hangulata, mint a mi szegedi koncertünknek ebben a fan­tasztikus akusztikájú régi zsi­nagógában. - Miért nem játszik zenés szerepeket, ha ennyire szeret énekelni? - Csak egyszer kaptam zenés feladatot, a főiskola után az Új Színházban, amikor a Koldus­operában Pollyt alakítottam. Már tárgyalok több színházzal is zenés darabokról, talán a kö­vetkező évadban összejön va­lami izgalmas énekes szerep. Persze nehéz velem, mert nem iskolázott hangom van, klasszi­kus operettbe vagy musicalbe nem lenne könnyű beállnom. De azt remélem, a vállalkozó szellemű rendezők előbb­utóbb csak megtalálnak. - A Rokonok óta nem lát­tam újabb magyar filmben. Mit csinált mostanában? - A filmkészítés Magyaror­szágon ritka kiváltság, nagy ajándék. A Rokonok után volt ugyan egy-két felkérésem, de azok nem tetszettek. Ameriká­ban egy kisebb szerepet ját­szottam a Kramer kontra Kra­mert rendező Róbert Benton The Feast of Love című új film­jében. Érdekes volt a forgatás, Morgan Freeman volt a fősze­replő, sokszor találkozhattam vele is, a fantasztikus rendező pedig nagy legenda számom­ra. Boldog voltam, hogy az egyik filmemet látva maga kért fel erre a szerepre. Ezért is mondtam igent. Egy CLA-ről szóló másik amerikai filmben, a The Company-ben is játszot­tam, az egyik kém szerelme voltam. Az év egyik felét általá­ban itthon töltöm, a másik fe­lében Németországban és Amerikában dolgozom. Rövid ideig élvezem Berlint és New Yorkot is, mert hihetetlenül iz­galmas városok, rengeteg do­log történik ott, de hosszú tá­von csak akkor nyugszom meg, ha itthon lehetek. -Mennyireazonosítják még ma is a nagy kiugrást jelentő Szomorú vasárnappal? - Az a film már örökké pe­csét marad rajtam. Ritkán adatik meg egy magyar szí­nésznőnek, hogy egy ilyen nagy nemzetközi produkció­ban főszerepet játszhasson. Ráadásul egy romantikus, me­lodramatikus zsánerűimben, ami sok emberhez szól és az egész világot bejárja. A Szo­morú vasárnap Seress Rezső világslágere miatt is nagyon megmaradt a nézőkben. Azóta sokat forgattam Németor­szágban, több nagy szerepet játszottam tévé- és mozifilm­ben is, de ma is ez az emb­lematikus szerepem. - A külföldi karrier elin­dításában mi volt a legne­hezebb? - Egy idegen kultúrába be­illeszkedni, akklimatizálódni és asszimilálódni. Biztosan könnyebben vettem volna az akadályokat, ha még fiatalab­ban megyek ki. Nehéz volt ide­gen nyelven elkezdeni játsza­ni, és elfogadni azt, hogy kint mást tartanak fontosnak. Ér­dekes volt hazajönni is, mert annyira hozzászoktam a kinti elvárásokhoz, hogy itthon is vártam ugyanazokat a normá­kat. - Mire gondol? Marozsán Erika szegedi lemezbemutató koncertjén - Megőrjítettek azzal az ele­jén, amikor felhívtak Németor­szágból, és azt várták, hogy azonnal visszatelefonáljak, mi­közben én reggeltől estig dol­goztam a színházban, és lehet, hogy csak két nap múlva hív­tam vissza azt, aki keresett. Ilyenkor nagyon mérgesek vol­tak rám, nem tudták elképzel­ni, hogy így is lehet élni, csak az aktuális feladatra koncentrál­va, nem előrelátóan és felelős­ségteljesen. Amikor hozzá­szoktam, hogy mindig nagyon precízen válaszolni kell, rögtön válaszlevelet írni és telefonálni, akkor ezt itthon elvártam a sa­ját kollégáimtól. Sok pici ha­sonló dologra gondolok, ami­ből egy kultúra, egy ország, egy nép összeáll. Mostanra kinyílt számomra a világ. Sok tapasz­talatot szereztem, önbizalmat adott, hogy sokféle helyzetben megálltam a helyem. -Mit szólna ahhoz, ha híres szépségként egy kifejezetten ronda szerepre kérnék fel? - Odáig lennék a gyönyörű­ségtől! Bárcsak valaki ilyen bá­tor lenne! De a filmrendezők ritkán bátrak, azt kérik, ami ad­va van. Básti Juli emlékezetes filmje volt a Sztálin meny asz ­szonya, én is szívesen játsza­nék valami egészen extrém, tő­lem teljesen különböző figurát. - Mit tanácsol a mai pá­lyakezdő magyar színészek­nek, mi kell ahhoz, hogy a nemzetközi filmvilágban karriert csináljanak? - A legfontosabb: nagyon el­tökéltnek kell lenni. Ez egyálta­lán nem olyan vidám és köny­nyed pálya, amilyennek kívül­ről tűnik. Rengeteg áldozattal FOTÓ: H0LLÓSI ZSOLT és kiszolgáltatottsággal jár. Iszonyatosan akarni kell, hogy az ember ne futamodjon meg a nehézségek miatt. Nagy sze­rencse is kell ahhoz, hogy vala­ki a legjobbaktól tanulhasson. Én már a főiskolán is szeren­csés voltam, mert a legjobb mesterekhez, Kapás Dezsőhöz és Horvai Istvánhoz kerültem, akik Ascher Tamást, Iglódi Ist­vánt, Herskó Jánost, Balassa Pétert és Sinkó Lászlót is meg­hívták hozzánk tanítani. Diplo­ma után az Új Színházban Szé­kely Gábor és Nóvák Eszter irá­nyításával játszhattam. Máig ezekből építkezem. Már az első években kialakult bennem va­lamiféle mániás elvárás önma­gammal és a kollégáimmal szemben is, amihez máig ra­gaszkodom. H. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents