Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-07 / 131. szám
NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA 2007. JÚNIUS 7. NAPI MELLEKLETEK Péntek Szombat Hétfő A DÉL SPORTJA, APÉNZ BESZÉL Kedd 5YÓGY-IR Szerda LÉGYOTT WWW.DELMAGYAR.HU A magyar férfi hódítani akar A mai generáció sokkal többet ad a jó megjelenésre, mint szüleik nemzedéke. A magyar férfiak érdeklődése megnőtt az ápolt külső iránt - egyebek között ezt állapította meg a Nielsen piackutató vállalat. MTI A megkérdezett magyarok 83 százaléka érez fokozódó késztetést arra, hogy jól nézzen ki. Ez a világon a hatodik legmagasabb mutató. Az európai átlag 75 százalékos állapította meg a piackutató cég. Miért fontos az ápoltság? A leggyakoribb válaszok: „jobb lesz a közérzet", tetszés a partnernek, „egy férfi vagy egy nő meghódítása", illetve „igyekszem mindig stílusosan, ápoltan kinézni". Nem meglepő, hogy a magyar válaszadók 73 százalékánál az ár befolyásolja a vásárlási döntést. Ezzel európai listavezetők vagyunk. A magyarok márkahűek - legalábbis az európai átlaghoz képest hűségesebbek. A legtöbb megkérdezett magyar napi vagy heti rendszerességgel ápolja a bőrét, utána holtversenyben a haj- és az arcápolás következik, majd a haj erősítése, növekedésének serkentése. Érdekes kérdés volt, hogy ha a pénz nem számítana, mire költene többet. Tíz magyarból hét a testmasszázst nevezi meg, azután ötven százalékkal jön a fogfehén'tés, a haj-, a bőr- és az arcápolás. Egyharmad körüli arány említi a manikűrt, a pedikűrt és a bőr barnítását. A magyarok 74 százaléka szerint a férfiaknak ma a külső megjelenés fontosabb, mint bármikor. A megkérdezettek 82 százaléka szerint rendben lévő, hogy az erősebb nem képviselői több időt töltenek megjelenésük javításával, és több pénzt is költenek rá, mint eddig. A Nielsen Company 46 országra kiterjedően végezte felmérését az internetfelhasználók körében. A tea is fogyaszt Kínai tudósok öt éven át vizsgálták az elhízás mechanizmusát és bebizonyították, hogy a tea is segíthet a fogyásban. A Nankingi Intézet kutatói ezt a hatást a tea polyphenoltartalmával magyarázzák. A polyphenol, e természetes anyag számos élelemben megtalálható, így például gyümölcsök héjában (szőlő, grépfrút, alma, narancs), de mogyoróban, kókuszban, vörösborban, olívaolajban, fekete csokoládéban is. A kínaiak hagyományosan már régóta ismerik az öszszefüggést a teázás és a fogyás között, ám a kutatók főként az oolong teát ajánlják. MAKRA ÁGNES HEROIKUS KÜZDELME A SORSSAL „Szeretnék fájdalom nélkül ébredni" A legsúlyosabb műtétek során esett át huszonkét év alatt a rúzsai Makra Ágnes. A megpróbáltatás egy kullancscsípéssel kezdődött, ami Lyme-kórhoz vezetett. A jelenleg rokkantnyudíjas Ágiról azonban senki nem mondaná meg első pillantásra, hogy milyen szenvedések között él. Egy biztos: soha nem fogja feladni, mert egy reggel fájdalom nélkül szeretne felébredni... Jó kedélyű, csinos fiatalaszszony jön velem szemben a sajtóház parkolójában. Kézen fogva vezeti kislányát, aki mint egy kiscsikó már futna is az ajtó felé. Kezükben vitték - Tamara - szól a kislányra a szőkésbarna hajú, kék szemű aszszony. - Tudod, anyuka nem bír még olyan gyorsan menni, mint te. De ha meggyógyulok, megyünk játszóterezni. A kislány azonnal szót fogad, megáll, és kikerekedett szemekkel azt kérdezi: Anyu, nagyon fáradt vagy? - Ő az én szemem fénye. Az életem értelme - mondja Makra Ágnes, aki huszonkét éve küzd a legkülönfélébb betegségekkel. Még 1985-ben egy balatonkenesei kullancscsípéssel kezdődött az akkor középiskolás, rúzsai lány emberfeletti küzdelme. Féléves lappangás után a szervezetét ellepő alattomos kórokozók megtámadták az idegrendSzerét és az ízületeit. Ági tolókocsiba kényszerült. Több mint húsz évvel ezelőtt Magyarországon még senki nem tudta beazonosítani a Lyme-kórt. Ági élni akart, és kezeléseken. Állapota nem javult, sőt egyre inkább elhagyta fizikai ereje. A tizenhét éves lány élni akart. Tudomására jutott, hogy Mexikóban kigyógyíthatják betegségéből, de szörnyű megpróbáltatásokat kell elviselnie. Maláriás beteg vérével kezelték. Tíz napig feküdt negyvenkét fokos lázban, önkívületi állapotban. Egyik eszméletvesztésből a másikba esett. Mindenki küzdött az életéért, a professzorok saját kezükben vitték a teljesen legyengült lányt a hideg vizes tusolóba. Élni akartam, küzdöttem emlékszik vissza könnyes szemekkel Ágnes. - Anyu, most szomorú vagy - szólal meg a három és fél éves Tamara, miközben a napocskának szemet, szájat és orrot rajzol. Kicsit gurigatjuk az üres üdítősüveget az asztalon Tamarával, majd a türelmes kislány „teletabit" rajzoltat anyukájával. - Ugye anyu, nem bántott a bácsi? veszi védelmébe édesanyját a copfos kislány, akit anyukája megnyugtat, hogy nincs semmi baj. A következő percekben döbbenek rá, hogy az ötszöri Az agy vizében is megjelent a kórokozó, ezért sohasem tudni, milyen káros elváltozásokat indíthat el újra. küzdöttem és Sorstársak Monspart Sarolta (képünkön) tájfutó-világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok pályafutását szintén egy kullancscsípés vágta ketté. Megküzdött a Lyme-kórral, életvidám, és élvezi az élet minden pillanatát. Bevallása szerint azt nehezen dolgozta fel, hogy soha többé nem futhat. Pedig ő volt az első nő Európában, aki a maratoni távot három órán belül teljesítette. Ma a nőket arra buzdítja, hogy egészségesen éljenek. Ennek pedig egyik lehetséges módja - a futás. hatalmas fájdalmai közepette kutatni kezdett. Egy Amerikában, New Yerseyben élő magyar professzor döbbentette rá, hogy milyen betegségben szenved. Akkor már túl volt a legerősebb antibiotikumos Makra Ágnes és kislánya: erőt adnak egymásnak FOTÓ: KARNOK CSABA mexikói kezelés után, 1996-ban nem ért véget az időközben történelem-művelődésszervező szakon kitűnőre végzett nő küzdelme. Az utóbbi hét évben ugyanis olyan ízületi és más betegségek tették próbára szervezetét, amelyek elviseléséhez nem mindennapi akaraterőre volt szüksége. Combcsontdaganattal, garattályoggal műtötték. Ági utoljára februárban feküdt műtőasztalon. A legtöbb orvos a kockázat miatt nem vállalta a beavatkozást. A keresztcsontgyulladás szövődményeit kellett megszüntetni. Szegeden Varga Endre és Süveges Gábor orvos mintaszerűen oldotta meg a problémát. Eljön az idő - A műtét előtti napon megálltam a kislányom ágyánál. Tamara még aludt. Azt suttogtam a fülébe: erős leszek, visszajövök hozzád és apukádhoz. Minden sejtem az életben maradásért küzdött. És itt vagyok. Bár a Kárász utcán pihenés nélkül még nem tudok végigmenni, de tudom, eljön az idő, amikor együtt kimegyünk a kislányommal a vadasparkba. - Téged szeretlek a világon a legjobban, anyu. Én vagyok a te tündérvirágszálad - szólal meg anyukája ölében a kislány, aki kétévesen is segített édesanyjának lábat mosni, cipőt felhúzni. Parkolóban Ági rokkantnyugdíjas. Természetesen használhatja autója szélvédőjén a külön parkolásra jogosító kártyát. Ebből azonban nem egyszer kellemetlensége volt: - Az egyik hipermarketnél, amikor kiszálltam az autómból, egy nő felelősségre vont, hogy mi jogon használom ezt a kártyát. Csak néztem, és nem szóltam semmit. Talán örülök is, hogy nem veszik észre az emberek, ha meglátnak, hogy néha milyen fájdalmaim vannak. Azt tudom, nem fogok otthon ülni és siránkozni. Azt pedig az első mexikói utam után a repülőtéren megfogadtam: többet soha nem ülök tolókocsiba! A legutóbbi műtét után sem voltam hajlandó beleülni a tolószékbe. Senki nem értette, hogy miért. Nem magyarázkodtam, de én jól tudtam, saját lábamon kell megtenni minden lépést, ha meg akarok gyógyulni. Két év kemény rehabilitációs munka vár még Makra Ágnesre. Ahogy mondja: türelemjáték az egész élete. De meddig kell még viaskodni az alattomos korokozókkal, amelyek szinte ledarálták a térdízületét? Ági szerint egész életében küzdenie kell a Lyme-kórral. Bár az orvosok azt állítják, hogy az elmúlt évekbeli betegségei nincsenek összefüggésben a huszonkét évvel ezelőtti kullancscsípés szövődményeivel. Nem adja fel Makra Ági tíz évvel ezelőtt két könyvet is írt a Lyme-kórról, amit egyes orvosok a mai napig ajánlanak a hallgatóknak tanulmányozásra. A fiatal asszony írásaiban kifejti: az agyvizében is megjelent a kórokozó, ezért sohasem tudni, milyen káros elváltozásokat indíthat el újra. - Nehéz ezzel a tudattal élni, de a férjemmel és a kislányommal olyan szoros a kapcsolatunk, hogy soha nem fogom feladni. Noha néhány éve már azt hittem, nem lesz többé negyvenfokos lázam és szinte elviselhetetlen fájdalmam. Csak egy vágyam van, egy reggelen fájdalom nélkül felkelni. CS. GÁT LÁSZLÓ