Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-05 / 104. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2007. május 5., szombat NÉMETORSZÁGTÓL AMERIKÁIG HAT NYELVEN KÉSZÜL NÁDAS PÉTER ÚJ REGÉNYÉNEK FORDÍTÁSA Számítógéppel nem lehet szépirodalmat írni Kézírástól a komputerig Amikor regényen dolgozik, Nádas Péter a szöveget sokszor leírja kézzel, utána legépeli írógéppel, majd elteszi másnapra, akkor kijavítja éstovábbíija. A számítógép monitorát képnek tekinti, és úgy véli: képnézés közben az ember nem tud gondolkodni, mert a kép az agytörzsön van, a gondolkodás pedig a jobb és a bal féltekét veszi igénybe. Szerinte ezért rosszak a komputerrel készült szövegek. Meggyőződése, hogy szépirodalmat nem lehet számitógéppel írni, mert becsapós: rögtön késznek tűnik rajta a szöveg. A Párhuzamos történetek kevés javítást tartalmazó gépiratát az Esterházy-irodalomból is ismert Gárdonyi Gizellának adta, aki számítógépbe írta. A regény csak a végső formáját kapta meg a komputeren, ami Nádas szerint szerkesztésre, javításra valóban zseniális. Belátható időn belül akár újabb magyar író is megkaphatja a Nobel-dijat. Esterházy Péter mellett leggyakrabban Nádas Pétert említik, akinek korszakos nagyregénye, a Párhuzamos történetek csak ezután indul világhódító útjára. A „gombosszegi remete" nemrégiben a szegedi Móra-kollégium vendége volt: Szi la sí Lászlóval folytatott háromórás, izgalmas beszélgetést - Évekig újságíróként is dolgozott, mit gondol a mai nuigyar sajtóról? - Jelentékeny magyar napilapot nem látok. A napi- és hetilapok érdeklődése, talán a HVG kivétel, a magyar belpolitikára, és azon belül is a pártpolitikára korlátozódik. Azon kívül mintha nem történne semmi az országban. Nem tudósítanak külföldről sem. Kis színes írásokat olvashatunk Párizsból, Londonból, Rómából. Nem tudjuk meg, hogy a magyar politika hogyan ágyazódik bele vagy hogyan nem az európai politikába, az európai politikai kérdéseknek milyen összefüggésük van a világgal. Aki nem nézi át mindennap a világsajtót, annak téves képzetei vannak a világról. A közszolgálati rádió és televízió bel- és külpolitikai híradásai is nagyon színvonaltalanok, nem adnak teljes képet az ország pozíciójáról. Hogy valójában mi történik a világban, nem érdekli őket. Az önszemlélet tülburjánzása magyar tradíció: különleges fontosságot tulajdonítunk saját magunknak, ami igazából nem volt soha, és nem is lesz. Minél inkább szuggerálja a magyar társadalom önmagának^ bezárkózó, semmiféle kitekintést nem igénylő tartást, annál inkább elszakad a világ folyamataitól. Az apajogú világnak vége - Gyakran hangsúlyozza: az apajogú társadalomból az anyajogú felé tart a világ. Hol tartunk mi ebben? - Nemcsak mi, hanem egész Kelet-Közép-Európa és a Balkán őrzi a tradícióit. Észak-Olaszország már nem, de Dél-Olaszország még igen. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Franciaország is Németországhoz, Hollandiához és a skandináv államokhoz képest, amelyek ma már nem férficentrikus társadalmak. Még akkor is, ha vezető pozícióban bizonyos szakmákban a férfiak változatlanul dominálnak, de ez a férfidominancia nem jellemző már a társadalmi viselkedésre. A családira pedig semmiképpen, mert az egyenlőségnek, illetve a női dominanciának határozott formái vannak. Egy nó integratív képességei mindig nagyobbak, mint egy férfié, aki dominanciára törekszik a nőkkel és a többi férfival kapcsolatban is. A vezetői képesség ugyan nem a nemtől függ, de ebben a komplikált, mindenféle háborúskodást, konfliktust elkerülni igyekvő világban a kiegyensúlyozó személyiségek keresettebbek, mint a konfrontatívak. - Berlinből szemlélve az őszi válságot retorikai bravúrként értékelte az őszödi beszédet. - Mert Gyurcsány Ferenc retorikusán megoldotta azt a feladatot, hogy a pártján belül végrehajtson egy fordulatot. De azt is hangsúlyoztam, ez a gesztusa egyben két súlyos politikai hibát is tartalmazott: hogy mindezt nem korábban és nem nekünk mondta. Ez demokráciában nem bűn, több: politikai hiba. A megnyilatkozásomat sokan félreértették: mintha én a miniszterelnököt valamiféle védelemben részesítettem volna. Nincs rá szüksége, megvédi magát, jobbak a retorikus képességei, mint az enyémek. Minél differenciáltabb véleményt fogalmazok meg, politikai hitvallás szerint annál inkább félreértik, félreértelmezik, szándékosan úgy közvetítik, hogy bele lehessen lökni a pártpolitikai mocsárba. Berlinben angol és német lapok, rádiók is megkerestek, mert nem értették, hogy mi történik Magyarországon. Mert a világ ma nem erről szól, hanem a munkanélküliségről, a környezetszennyezésről, a globalizáció problémáiról; Európa hogyan integrálható, hogy ne maradjon alul a többi világrésszel szembeni versenyben. Német érdekszférában - A Párhuzamos történetek megírása 18 esztendeig tartott; az is hosszú időbe telik majd, amíg elfoglalja helyét a világirodalomban. Mikorra várható a fordítások megjelenése? - Már elkezdődtek a fordítási munkák franciául, hollandul, szlovákul, hamarosan németül, angolul és svédül is megindulnak. Komplikált és lassú folyamat, hogy egy könyv megtalálja a fordítóját. Németországban a kiadó hat próbafordítást készíttetett, mert az is szóba került, hogy esetleg többen közösen fordítsák le. Végül rájöttek, hogy egy hangra van szükség, mert másképp bántó lesz a különbség. A német kiadást 2009-re tervezik, szerintem az lehetetlen, valószínűleg a francia kiadás lesz meg legelőször. Amerikában 2011-ben várható a megjelenése. - Sokan úgy tartják, Németország, a német könyvpiac ugródeszka a magyar írók számára. Mit gondol erről? - Németország tradicionálisan a legmozgékonyabb szellemi szempontból. Az angolok, a franciák és a spanyolok önellátók, mert óriási irodalmuk van. Ha valami nagyon érdekes a világból, akkor azt befogadják. A németek érdekszférájának része a mi régiónk is, ezért éppúgy figyelnek rá, mint ahogyan a franciák is számon tartják az afrikai irodalmat. Ami a német könyvpiacon érdeklődést kelt, és számottevőnek ítéltetik, az továbbcsoroghat más könyvpiacokra is. Ha egy nagy német könyvkiadó egy magyar íróval szerződést köt, akkor arra a többiek is odafigyelnek. A könyvkiadás egy kis szakma, gyorsan terjednek a hírek. Angliáig és Franciaországig még csak elérnek, de Amerikáig már kevés magyar könyv jut el. Ami a példányszámokat és az érdeklődést illeti, Amerikában legalább olyan sikerem volt, mint Európában, csak a híre nem jutott haza. A lényeg azonos - A regényben feltűnő szakmai hozzáértéssel beszél építészetről, az éneklés művészetéről. - Sok szakmai anyagot tanulmányoztam át ahhoz, hogy létrejöjjenek ezek a szövegek. Rengeteget dolgoztam Elisabeth Schwartzkopf mesteriskolájának videofelvételeiből. Számos szó szerinti citátum szerepel a regényben tőle. A művészeti tevékenységek lényegüket tekintve nem különböznek egymástól. Amit az éneklésről írok, az számomra egyfajta ars poetica, mert mindezek elmondhatók az írásról is. Az énekesek azzal küzdenek, hogy a hangjuk a helyén legyen, megfeleljen a partitúrának; a hangnak legyen egy sajátos, szubjektív és a szerepnek megfelelő állaga, és abban fizikailag és pszichológiai szempontból is hiteles legyen. Ugyanezt kell egy mondattal is tennem. Sok aspektusból kell megnéznem: az anyanyelv grammatikája mennyit bír el, mit lehet vele csinálni, mennyit birtoklok a szókincsből, mi az, ami már modorosságnak tűnik, vagy tűi van azon, amit használhatok. HOU.ÓSI ZSOLT Leselkedők Amikor még Kisorosziban béreltem egy parasztházban egy tisztaszobát, a háziasszonyom, egy idős parasztaszszony azoknak, akikkel jóban volt, megengedte, hogy belessenek a szobámba, amikor dolgozom vagy nem vagyok otthon. A külvilág számára majdnem követhetetlen, hogy mit csinál egy író. Ez az asszony úgy fordította le magának: „akkor maga csak úgy veszi ki a fejibür. Gombosszegen egy másik idős parasztasszony azt kérdezte: hol vannak a gépeim. Megmutattam neki az írógépemet és nem értettem, hogy mit nem ért Amikor rájöttem, hogy a nyomdagépeket keresi, elmagyaráztam neki a könyvkiadásfolyamatát. Erre megkérdezte: jó, de ha a nyomda nyomja a könyvet, és a könyvkereskedő adja el, akkor hogy kapok érte pénzL Számára a könyvnek csak mint tárgynak létezett értéke. Taxival a Napfelketében Van Szívnek egy barátja, kiváló irodalmár, és mert megtudta a taxis esetet, meg is mondta Szívnek, hogy terjeszteni fogja. Hogy elmondja fűnek-fának, és Szív végre visszakapja azt, amit egyébként ő szokott másokkal elkövetni, amikor megírja, kiszerkeszti a barátai és az ismerősei életét. Ezekben az időkben Majorka egy sast figyelt a messzeiátójával, Balog Jocó kórházban volt, és Szív megtudta, hogy Afganisztánban már csak egy zsidó van, ó csak azért maradt, mert őrizni kellett az imaházat A Napról ebben az időben derült ki, hogy zenél, és olyan ez a - sajnos emberi füllel nem hallható - muzsika, mintha egy orgonista és egy gitáros megivott volna egy üveg, mondjuk, nem teljesen száraz Martinit, és aztán játszani kezdtek volna. Nos, a világ tágas volt, bonyolult, és Szívnek ekkoriban sokat, nagyon sokat kellett utaznia. Jött és ment Szív, futott és botorkált, hallott, látott, nem győzött, de túlélte. Mert a pocsolyákat is túl kell élni. És ha egy nap szálka a szívben, azt is túl kell élni. A Nap zenélt, és még nem is hajnalodott. Még tökéletes sötétség uralkodott odakint, és amikor Szív kilépett a kihalt szegedi utcára, már meg is látta a taxit. Az autó már várta. Szív megint utazott, egy húsvéti utazás várt rá, csúcsidőben, őrült tömeg, átszállások, és biztosan lesz olyan utastárs is, aki összevész a kalauzzal, mert a kormány nem mondott le. Három idős néni, kosarukban főtt sonkával, tojással, szidja majd a szexet Nagykőrös és Cegléd között. - Az állomásra, kérem - sóhajtotta Szív a taxisnak, aki affajta félidős férfi volt, talán birkózott valamikor, viszont a füle nem volt salátásra gyűrve. Szív nézte az élettelen utcát, s erősen gondolkodott. - Mondja, mennyiért vinne el...? - és ekkor Szív kilehelte magából egy vidéki város hosszú nevét. A táv százhúsz kilométer, a puszta közepén terül egy város, felvég, alvég, putrik, sok szegény ember, sok tiszta udvar, rendes ház, egy szétmálló városszerkezet, melyet már a főút se nagyon tart össze. Hogy ide kellene eljutni. A taxis tűnődött kicsit, majd megmondta az árat. Sok volt, de nem volt vészesen sok. Szív bólintott: - Menjünk, uram! Ne az állomásra! Ebbe a városba menjünk, egyenesen! Tudom a rövidebb utat. S ahogy ezt kimondta, megkönnyebbült, majd azt is észrevette, hogy egy halvány ecsetvonás már odakerült az ég aljára. Kelt a Nap, részegek voltak mindketten, az orgonista és a gitáros is, két szép, ezüstös barkójú, mámoros férfi zenélt a horizont aljában. - Vörös? - kérdezte a taxis, ahogy kiértek a vásárhelyi útra. - Alapszínben barna - bólintott Szív. - Pedig meg voltam győződve, hogy ekkora utat vörösért vállal az ember. Kicsit hallgattak, Szív a nap zenéjét hallgatta. - Volt egyszer egy szívbéli barátom - szólalt meg a taxis -, Béla, a Szeges Béla. Nem Szeges volt a rendes neve, de mindig hordott magánál szeget, hátha egyszer szükség lesz rá. Nem lehetett azon kapni, hogy ne zörgött volna a zakójában vagy az ingzsebében néhány szögecske. Szeges Belé Sopronból járt át Nyíregyházára. Hetente ment, többnyire a hét végén. Na. például ö egy vörös miatt vállalta a tortúrát, mígnem egyszer elsodorta a Skodáját egy birkaszállitó pótkocsija. Szegény Béla - sóhajtott a taxis. - Arca már nem volt, de a szegeket megtalálták a kabátja zsebében, és tudja-e, uram, mit csináltak velük? - A temetés előtt biztosan beleverték őket Béla koporsójába mondta Szív. - Honnan tudta?! - pislogott ellenségesen a taxis, majd közelebb hajolt, és Szív fáradt arcát fürkészte - Utazott már velem?! Meséltem már?! Szív hallgatott, őzsuta szaladt a zöldellő vetésben. - Biztosan jól főz - váltott témát hirtelen a taxis. - Igen, elég jól. Rántott csirkeszárny, zúzapörkölt, levesek. A taxis gondolkodott, majd olyan megállapítást tett, amely Szívet határozott elismerésre késztette. - Ha jó a zúzapörköltje, akkor elvált - mondta a taxis. - Igen, uram, pompás a következtetése - pillantott elismerően a másikra Szív - elvált De ez már régen történt. - Vagyis nem maga miatt vált - Azt hiszem, nem - vont vállat Szív. A szentesi elágazáshoz értek, idős, szakállas férfi állt a körforgalmi szigetnél, s egy táblát tartott az érkező, megforduló, letérő autók felé. „Tudjátok meg emberek, hogy a Nap zenél! Egy hegedűs és egy hárfás játszik a Nap fényében!" - Micsoda marhaság - mormolta maga elé a taxis, majd újra Szívhez fordult - Ne mondja, hogy nem kapnak össze néha. - Igaza van, néha összekapunk - bólintott Szív, és a hatalmas, vörös Napkorongot bámulta, mely már a szentesi fóliasátrak fölött zenélt. Gitárszólót hallott Szív, de néha a gitáros abbahagyta a pengetést, ilyenkor nyilván húzott a martinis üvegből. Hányadik üveg ez?! A taxis bizalmaskodva hajolt közelebb. - Régóta tart? - a hangja kissé rekedtes lett, izgatott. - Ami azt illeti, elég régóta - mondat Szív. - És...és hogy bírják? - bizonytalankodott a taxis - Tudja, volt egy barátom, már nyugdíjas, egy taxiskolléga, ó negyven év után váltott. Egy nap összecsomagolt, és se szó, se beszéd, elment. Negyven év után, uram! - Látja - dünnyögte Szív én most is visszamegyek. A taxis nem szólt csak kacsintott. - Én - mondta aztán halkan, büszkén - akár Kistelekre, Félegyházára, Kiskőrösre vagy Makóra megyek, mindig vár egy ágy. Bármikor vár. Érti, ugye? Szív értette. - Nem akarok indiszkrét lenni, de elárulja, mi a neve? Szív megmondta. - Szép név - bólogatott a taxis. - Meddig marad nála? - Nem tudom, uram - ingatta a fejét Szív. - Örökre? - Örökre semmiképpen. - Jobb így? Jobb csak jönni, elmenni, jönni megint? - Jobb - mondta elgyötörten Szív. - Már meg van vetve az ágy, ugye? - s a taxis újra kacsintott, még a száját is megnyalta. - Meg van vetve az ágy, uram - köhécselt Szív. És ekkor, mert halálosan elfárasztotta a hajnali beszélgetés, és fáradt volt a tegnapi estétől, a Nap zenéjétől, attól a rengeteg szilánktól, pocsolyától, megmondta, pontosan megmondta, hogy kihez mennek. Elárulta, hogy miféle nó váija ót A taxis sokára szólat meg. Merev volt az arca. - Az enyém már meghalt - mondta, s ez az egyszerű, szenvtelen megállapítás mégis úgy hangzott, mint valami szörnyű, igazolásra, bizonyításra már nem is váró vád. SZÍV EKNÖ