Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-04 / 103. szám

PÉNTEK, 2007. MÁJUS 4. • AKTUÁLIS* 3 Több évet kell várni vakvezető kutyára - a megyében csak hárman tartanak Négylábú segítség az utcán Két-három évet várt Oszkárra Matuska Imre is Fotó: Segesvári Csaba A temetetlen halott R.TÓTH GÁBOR Moldova György író a XX. századi magyar történelem legnagyobb alakjának tartja. Szabó Miklós történész gyáva, méltóság nélküli politikusnak nevezte. Kádár János, a: MSZMP egykori első titká­ra egy halála után tíz évvel - 1999 nyarán - készült reprezentatív közvélemény-kutatás szerint Hunyadi Mátyás után történel­münklegjelesebb személyisége. Más megközelítésből az 1956-os forradalom véreskezű megtorlója, Nagy Imre gyilkosa, a 80-as évek gazdasági válságának fő okozója. Kádár megítélése ma is rendkívül ellentmondásos. Azt például, hogy május 26-án lenne 95 éves, a biztonság kedvéért eddig min­denki agyonhallgatta. Ám szerdán újra a figyelem középpontjába került: feleségével közös síremlékét a fővárosi Fiumei úti temető­ben ismeretlenek meggyalázták, a márvány fedlapot leszedték, a földet kidobálták, és felfeszítették a volt pártfőtitkár két méter mélyen fekvő kettős fémkoporsóját. Koponyáját és csontjai egy részét elvitték. Lehet igazsága a temetőbeli munkásmozgalmi panteonon feke­téllő feliratnak, amely a megtorlásokra utalva kijelenti, „gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat". Mint ahogy annak az asszonynak is volt, aki 2000 novemberében lemázolta a síremlé­ket zöld festékkel, mondván, sok fiatal halála szárad Kádár lel­kén. De még indokoltabb a felháborodás: jóérzésű ember számá­ra ez nem más, mint kegyeletsértő vandalizmus. Sehol a világon nincs olyan kultúra, olyan erkölcsi mérce, amely elfogadná bárki földi maradványainak meggyalázását. Erre nincs magyarázat, nem indokolja még a diktátori múlt sem. Kádár János ma temetetlen halott. Csakúgy, mint Nagy Imre volt 1989 előtt. Pedig tehetnénk ez ellen. Kádár bűnei, hibái felett immár szabadon ítélkezhetünk, de érdemeit is elismerhetjük. El­múltak azok az idők, amikor csak stencilezett szamizdathan em­s legethette a Beszélő Nagy Imrét vagy 1956-ot - ma mindent meg­beszélhetünk. Ehhez Kádár földi porait nem kell bolygatni. Hadd nyugodjék végre békében. Akkor talán mi is megnyugszunk. „Nem sikerült betartani a törvényt" A minisztérium feljelenti a megyét A közigazgatási hivatalnál tesz bejelentést a Csongrád megyei önkormányzat ellen az Oktatási és Művelődési Minisztérium. A tárca azt kifogásolja, hogy a megyegyűlés megszüntette a köz­művelődési tanácsadó központot, és űj intézményt hozott létre ­anélkül, hogy megvárta volna a minisztérium véleményét. A tárca valószínűleg nem ellenezte volna a lépést. Országos hiány van vakvezető kutyákból, két-három évet is várni kell, mire egy rászoruló megkaphatja. Részben emiatt mindössze hárman tartanak speciális négylábút - az ezer­ötszáz Csongrád megyei látás­sérült közül. Aki azonban ki­várja a sorát, és hajlandó együtt tanulni a kutyával, okos és olcsó segítséget kap. Országos probléma, hogy két-há­rom évet kell várnia azoknak a látássérülteknek, akiknek vakve­zető kutyára lenne szükségük. Az „ebhiány" oka az, hogy éven­te mindössze húsz-huszonöt négylábút képeznek ki a speciális feladatra, mivel kevés az ehhez nyújtott állami és alapítványi tá­mogatás. Egy kutya kiképzésé­nek költsége nagyjából egymillió forint. Az országos várólistán most közel száz vak vagy gyen­gén látó ember szerepel. Csongrád megyéből viszont je­lenleg senki sem vár vakvezető kutyára - tudtuk meg Klimász Sándarnétól. A Vakok és Gyen­gén Látók Csongrád Megyei Egyesületének vezetője szerint a nagyjából ezerötszáz megyei lá­tássérült közül mindössze hár­man használnak vakvezető ku­tyát. Ennek egyik oka pedig ép­pen a hosszú várólista lehet. Két-három évet várt Oszkárra a szegedi Matuska Imre is: a zsemleszínű labrador öt éve ke­rült hozzá. Akkor még tízezer fo­rintot kellett érte fizetni - ápri­listól ez a háromszorosába kerül. A férfi szerint a fővárosban pél­dául azért is nagyobb az igény speciális kutyákra, mert ott töb­bet járnak-kelnek a látássérül­tek. A másik „kedvcsökkentő" tényező a hosszas és körülmé­nyes procedúra. A kutyák nyu­godtságát először három hóna­posan tesztelik, majd egy évre családhoz kerülnek, ahol szokják a környezeti ingereket. A tényle­ges kiképzés, vezényszavak meg­tanítása csak ezután következik - hat-nyolc hónapon át. A gazdi­nak közben többször a csepeli ki­képzőhelyre kell utaznia, végül kéthetes „együttélés" és közös vizsga jön egy akadálypályán. A kutya csak ezután kerülhet vég­leges helyére. A férfi elárulta: az igazi összeszokáshoz még továb­MEGSZOKTÁK A BOTOT HU A harminchét éves szegedi Huszár Gabriella úgy véli, csak részben a hosszas procedúra az oka, hogy kevesen használnak kutyát Csong­rád megyében. A születése óta vak nő gyerekként fehér bottal tanult meg közlekedni - kutyával viszont ehhez egészen más technikát kel­lene megtanulnia. Mivel nem csa­ládi házban él, és életvitelébe sem illik bele a kutyatartás, lemondott róla. A két kisgyermeket nevelő Hegedűs István és felesége sem használ vakvezető kutyát. A férj azt mondja: bár a közlekedés fe­szült figyelmet, kimerítő idegi munkát igényel, nem kapnának a kutyától annyi pluszt, hogy ezért a jobban rászorulók elől elvegyék a lehetőséget a négylábú mielőbbi megszerzésére. bi fél-egy évet kellett Oszkárral eltölteniük. A látónak született férfi szerint a labradorral magabiztosabban tud mozogni Szegeden - naponta sétálnak el Alsóvárosból a belvá­rosba. Havonta nagyjából há­romezer forintot költ Oszkárra, amiből a jó minőségű eledelt és a csemegéket fedezi. Évente két­szer viszi „műszakiztatni" a ku­tyát. Ilyenkor az állatorvos meg­vizsgálja a fogát, a testi, szellemi állapotát, mozgását - alkalman­ként öt-hat ezer forintért. Mind­ezért cserébe társat és segítőt kap a férfi - akinek kutyája olykor fe­lülbírálja gazdája döntését. Elő­fordul: bár Matuska Imre már át­menne valahol, Oszkár nem en­gedi olyan szituációba, ami ve­szélyes lehet számukra. Gazdája okosnak, kreatívnak tartja ku­tyáját, „aki" nyugodtan baktat és vezeti akkor is, ha éppen sziréná­zó mentő, nagyrobajú motor, ku­tyák, macskák vagy sültkol­bász-árus mellett kell elhaladni­uk. T. R. A kifogásolt döntés az április 26-i ülésen született meg. A közgyűlés Csongrád Megyei Általános Műve­lődési Központ néven új intéz­ményt alapított. Ez az új szervezet látja el július elsejétől a megszűnő megyei sporthivatal, valamint a szintén fölszámolt Csongrád Me­gyei Közművelődési Tanácsadó Központ feladatait, és átveszi a pe­dagógiai szak- és szakmai szolgál­tatás témakörét is a Rendezvény­ház Kht.-tól. Az összevonás célja a pénz hatékonyabb fölhasználása: a tavalyi évhez képest egymilliárd fo­rinttal kap kevesebbet a működés­re idén a megyei önkormányzat. Az összevonás ellen fölemelte a szavát az MSZP-SZDSZ-frakció: Szűcs Lajos kérte, vegyék le napi­rendről az előterjesztést, ne sért­sen már törvényt a közgyűlés. A jogszabály szerint ugyanis ki kell kérni a minisztérium álláspont­ját. A megye ugyan elküldte a le­velet az OKM-nek, de a harminc­napos határidő még nem járt le, és válasz sem jött. A művelődési és határon túli magyarok bizott­ságának elnöke, Csányi László vi­szont úgy érvelt, hogy a miniszté­rium véleménye ugyan fontos, de a döntés joga a megyei közgyűlé­sé. Úgy vélte, hogy lehet dönteni, nem kell várni. Nemtetszését fe­jezte ki az ülésen Kiss Ernő, a Köz­gyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének me­gyei ügyvivője is, szóvá tette: egy nappal azelőtt tudta meg, mire készül a megyei önkormányzat. Csütörtökön azért hívtuk fel a minisztériumot, hogy megkér­dezzük: egyébként mi lett volna a véleményük. Szabó Irma, a közművelődési főosztály mun­katársa azt mondta, a történtek miatt a minisztériumnak a regionális közigazgatási hivatal­hoz kell fordulnia. Amikor a döntés megszületett, még a megye főjegyzője volt Siket Judit: azon az üléseit hoztak ha­tározatot a képviselők az áthe­NYOLC EYIG MŰKÖDÖTT IH A Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központot - a '62-ben létrehozott Népművelési Tanács­adó 1992-es drasztikus leépítését követő évek után - 1999. május elsején alapították, három fővel, a létszám azóta ötre nőtt. Az intéz­mény feladata - a neten található honlap tanúsága szerint - „adat­bázisok összeállítása és működte­tése. megyei közművelődési sta­tisztika gyűjtése, feldolgozása, ön­kormányzatok, intézmények és szakemberek informálása, ta­nácsadása, továbbképzése, az egyéni és csoportos amatőr elő­adó-művészek segítése, fesztivá­lok, minősítő versenyek rendezé­se, képzések szervezése, az egyé­ni és csoportos amatőr tárgyalko­tók segítése, zsűrizések, megyei kiállítások, felkészítő szakmai na­pok szervezése". Egyik fő rendez­vénye a Közművelődési Nyári Egyetem, amelyről évenként kötet jelenik meg, és ez tananyag. Idén július 2-ától 6-áig rendezik meg, és a hagyomány lesz a témája. lyezéséről. O lett ugyanis a regio­nális közigazgatási hivatal új ve­zetője. Az ülésen az ellenzékiek azt mondták, nem irigylik a fő­jegyző asszonyt, akinek új hiva­talában rögtön olyan határozatot kell megvizsgálnia, amelynek megszületésében része volt. - Nem fogok ellentmondásba keveredni önmagammal: azt az ülésen is elmondtam, hogy nem sikerült betartanunk azt a tör­vényt, amely előírja, hogy a dön­tés előtt ismertetni kell a minisz­térium álláspontját - felelte kér­désünkre Siket Judit. Mint megtudtuk, a tárca való­színűleg nem ellenezte volna a döntést. Más megyékben is át­szervezik a közművelődési ta­nácsadó központok munkáját, másutt is kevés a pénz. BAKOS ANDRÁS Kártalanították az ördöngősi kistermelőket a madárinfluenza miatt Kiscsirkéért kis pénzt kaptak A kora tavaszi madárinfluenza miatt a nagy telepek mellett négy kistermelő udvarán is kiirtották a háztájit az állat-egészségügyi hatóság munkatársai. A Derekegyházhoz közeli Ordöngősön lakók elégedettek a kár­talanítás összegével, és már gondoskodtak az utánpótlásról. A négy ördöngősi kis­termelő összesen 351 ezer, a két nagy telep pedig 89 millió forint kártérítést kapott az államtól. A járvány első kitörési pontja Lapistó volt, itt csak a nagy libatelep állományát irtották ki, mivel a közelben egyáltalán nem volt baromfiudvar. A derekegyházi telep mellett viszont közvetlenül van né­hány lakás, amelynek udvarán madarakat neveltek az ott élők - ezeket a földrajzi közelség miatt kiirtották az állat-egész­ségügyi hatóság munkatársai, fankó Gá­bor kerületi főállatorvos elmondta la­punknak, hogy a négy kistermelő össze­sen 351 ezer forint kártalanítást kapott. Keresztes László a negyvenöt szárnyasáért 85 ezer, Arany-Tóth Lászlóné a tíz japán csirkéjéért 10 ezer, Sárai Zsolt a huszon­négy háztájiban nevelt jószágáért 51 ezer forintot kapott. Az ördöngősi soron lakó Négyesi Józsefnek és Héja Erzsébetnek 205 ezer forintot fizetett az állam a 125 baromfijáért. Héja Erzsébet azóta harminc új csirkét vásárolt, tojást is költetett, a kotlós alatt A NAGY CÉGEK ÚJRA LIBÁT VETTEK Hetvennégymillió forintot kapott az államtól kár­talanításként a Kolos-Agro Kft. a 3300 leölt te­nyészállomány libájáért. Csizmadia László cég­vezető lapunk érdeklődésére elmondta: noha hosszú távon bizonytalan a lapistói telepük jövő­je, a pénz jelentős részét kislibák vásárlására költik. A Komlósi Lúd Kft. a 9400 kiirtott szárnya­sáért 15 millió forintra tett szert, amelyből már meg is vásárolták az újabb állományt. Papp La­jos, a vállalat vezetője hozzátette, az ördöngősi telepen tömőlibákat nevelnek. pedig már kikeltek az első csibék. Erzsébet nem szívesen nyilatkozott a kártalanítás összegéről, mert mint mondta, sokan irigy­lik a faluban. A hercehurca, ami a madár­influenzát kísérte, megnehezítette az életü­ket. Az asszony elmondta: azért tart jószá­got, mert a frissen vágott hús egészsége­sebb, mint amit a fagyasztóból vesznek elő a városban. Messze engedi a csirkéit, sze­rinte nem helyes összezárni a madarakat, akkor ugyanis könnyebben támad a beteg­ség. A madárinfluenza idején nem is volt beteg jószág a tanyájukon, a biztonság ked­véért irtották ki a baromfikat az állat-egész­ségügyi hatóság munkatársai. Párja, Négye­si József elsősorban a birkákkal foglalkozik. Azt mondta, a madárinfluenza miatt nagy volt a portájukon a sürgés-forgás az utóbbi hónapokban, még Angliából is érkeztek vendégek. Úgy tudja, az ottani agrárminisz­térium küldte el a képviselőit, tanulmá­nyozzák Derekegyházon a madárinfluen­zát. Az angolok olyan alaposak voltak ­mondja -, hogy még a disznóktól is vért vettek, megnézzék, van-e benne madárinf­luenza, de érdeklődtek Erzsébet és József egészségi állapotáról is. BLAHÓ GABRIELLA Héja Erzsébet már kikeltette az új csibéket az új kotlóssal Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents