Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-25 / 121. szám

PÉNTEK, 2007. MÁJUS 25. SPORT 17 2006/2007 FÉRFI KÉZILABDA MAGYAR BAJNOKA A PICK SZEGED CSAPATA Hajnalig tartott az aranyünnep Táncoltak és énekeltek a bajnokcsapat tagjai Pickelünk rájuk A Pick Szeged férfi kézilabdásai nemcsak a pályán nyújtanak kiváló teljesítményt, hanem ha buliról van szó, akkor ebben is a legjobbak közé tartoznak. Az aranyünnep csütörtök hajnalig tartott. A szurkolók ünnepe a bajnoki cím megszerzése után Fotók: Schmidt Andrea Mondják, a nagy sikerek után kell két lábbal állni a földön. Biztos így van, de legyen ez a nagy bajnokok erénye, mi, egyszerű halandók, hadd rugaszkodjunk el a talajtól. Mert a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának és stábjának valamennyi tagja megérdemli, hogy legfelső fokban szóljunk teljesítményükről, arról és ahogyan tizenegy év után ismét magyar bajnoki címet nyertek. Valamenynyiüknek kijár a gratuláció, mégis engedtessék meg nekem, hogy ezúttal néhányukat kiragadjam a a sorból. Pistrui László. Hívhatjuk elnökségi tagnak vagy atyaúristennek, leginkább ő a főszponzor. Azt nem állíthatjuk, hogy Abramovicshoz hasonlóan rezzenéstelen arccal figyeli csapata mérkőzéseit, igaz, nincs is annyi pénze, mint a Chelsea orosz tulajdonosának. Az a szeretet azonban, amit érez a csapat, a játékosok, az egész „ügy" iránt, példamutató valamennyi támogató részére. Csak egy példa. A káprázatos szerda esti csata után először otthonában, szűk körben ünnepelt, átlagos italokat és szivarokat fogyasztva. Ekkor telefonált neki Hajnal Csaba, a Veszprém mindenese. Pistrui a beszélgetés végén egyszer csak indiánüvöltésbe és páros lábon való szökdelésbe kezdett. Annyi történt: az üzletember megtudta, hogy kedvenc csapata a Bajnokok Ligája-sorsolásnál az első kalapba kerül. Hiszem, hogy csak ilyen fanatizmussal lehet a szponzornak is csúcsra érnie. (Na jó, esetleg dollármilliárdokkal.) Nenad Puljezevics. Kérem szépen, megfejtettem a csodakapus titkát. Illetve nem én, segítségül hívtam Scullyt és Muldert. Az X-akták két ügynöke kiderítette, hogy Pukit kulcsmérkőzések idején elkapja a transz (ezt én is tudtam). Ezekben a percekben testét olyan mágikus, láthatatlan mágneses felhőközeg veszi automatikusan körül, amely a gumira fejt ki ellenállhatatlan vonzó hatást, így a labda bármilyen irányból és sebességgel érkezik, az Erő ellen semmit sem tehet. Puljezevics egy parajelenség. Többszörös X-akta főszereplő, persze, hogy igaza van Scullyéknak, nem is lehet más magyarázat arra a teljesítményre, amit ebben a szezonban produkált. Mezei Richárd. Megbízható információim szerint Ricsi mégsem vonul vissza. Aláírta az újabb szerződését. A már említett főszponzor egyetlen feltételhez kötötte a kontraktust. A csapatkapitánynak meg kell híznia. El kell érnie a százötven kilót! A szezon során végig kitartóan huzakodtak a felek a súlyproblémák okán, Mezei kérte, hogy lefogyhasson, de a vezetőség nem engedett. Letiltotta őt Kovács Zsolt diétás konyhájáról, s végül a klasszis nagy nehezen elérte azt a súlyt, amikor már csak egyetlen feladatot kellett végrehajtania. A hatos vonal környékén elkapnia a labdát. Aztán fordult egyet, nyakán, hátán, fülén egy-egy védővel, azok repültek róla vagy vele együtt a kapu felé. Hiszen a fizika törvényeinek (Puljezevicset kivéve) nem lehet ellentmondani, nagyobb tömegű test megmozgatja a kisebbeket. Az eredmény: minimum hetes, általában kiállítással és góllal fűszerezve. Hogy gól, hetes és kiállítás nem létezik egyszerre ? Tény. Ilyen nincs, és mégis van. Vladan Matics. Örökre beírta a nevét az annalesekbe. Bizonyos Talant Dusebajev nevű kézilabdás próbálkozott azzal, hogy edzőként és játékosként egyszerre váljon klasszikussá (na jó, sikerült is neki). De olyat, hogy februárig játszom, aztán márciustól ugyanazokkal a társakkal edzőként nyerek bajnokságot, még nem látott a világ. Persze csodaszere Maikénak is akadt. Más trénerhez hasonlóan ő is nemegyszer hangosan kiabálva mondta el tanácsait, vagy korholta csapattársaif-tanítványait. Csakhogy a kritika után jött a varázslat. A fejpuszi. Legyen az kopasz, borotvált, vagy hoszszú hajú, frissen mosott vagy verejtékes, Matics nem válogatott. Puszilt. Es a pályára visszaküldött játékos szárnyalt a múzsái csók után. Úgyhogy Matkénak kijár a tisztelet, valamennyi tehetséges kézilabdázónak javaslom, hogy mától kezdve „Fejitcsókolom "-mai köszönjön az aranykovácsnak. Közönség. Én az ötezer ember helyében halálosan megsértődnék. Még hogy nyolcadik ember a pályán • Ez a közönség ? Nyolcadik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik! A szegedi pokolban a folyamatos négyes emberhátrányban szenvedő veszprémiek naná, hogy kapituláltak. Igaz, a csarnokban szurkolók azóta is zajártalomban szenvednek. Ez huszonnégy óra elteltével is áll. Nem lenne ez se baj, csak otthon ne tört volna ki a balhé. Bármit mond a feleségem, én visszakérdezek. „Tessék?" Nem hiszi el, hogy nem hallom. Azt gondolja, vele szórakozom. SZETEY ANDRÁS A finálé sztorijai, avagy izomláztól orrvérzésig Skaliczki László szövetségi kapitány: - A döntő negyedik mérkőzésén egy rendkívül összeszedett, motivált és taktikailag jól felépített Pick Szegedet láthatott a közönség. A kritikus pillanatokban a hazaiak óriási lelkierőről tettek tanúbizonyságot, és megérdemelten szerezték meg az aranyérmet. A Pick bajnoki címe jó hatással lehet a bajnokságra, ismét felpezsdülhet a kézilabdaélet. Természetesen bennem is felelevenedtek a tizenegy évvel ezelőtti események, gratulálok a csapatnak. Bárok István, a Pick-meccsek tévés és internetes krónikása: A mérkőzés előtt szinte nem voltam beszámítható állapotban, annyira izgultam. A '96-os bajnokcsapatban néhány korábbi játékosom is szerepelt, ugyanezt erről a gárdáról nem mondhatom el, de természetesen érzelmileg ezek a fiúk is nagyon közel állnak hozzám. Külön öröm számomra, hogy Bajusz Sanyi barátom éremkollekciója egy arannyal bővült, és hogy Mezei Ricsi bajnokként vonulhat vissza. Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged VE igazgatója: - Rekedtre kiabáltam a hangom, és izomlázzal küszködök. A Maty-érről rohantam a meccsre, de néhány percet késtem, így az első félidőt a csarnok tetején egy vastraverzen kapaszkodva néztem végig. A szünet után már eljutottam az első sorban lévő helyemig, ott aztán tövig rágtam a körmöm. Amikor a Veszprém három gólra felzárkózott, tartottam a végjátéktól, de Puljezevics bravúrjai segítettek. Nagyon boldog vagyok. s Bt Csonka Gábor, Janics Natasa menedzsere: Nemcsak az óriási hőségtől, az izgalomtól is kis híján meggyulladtam az újszegedi sportcsarnok lelátóján ülve. Szegedi sportvezetőként nagyon büszke vagyok arra, hogy a városunknak ilyen csodálatos kézilabdacsapata van. A Pick Szeged játékosain ugyanazt az önkívületi állapotot és odaadást véltem felfedezni, amit Janics Natasán láttam az athéni olimpiai bajnoki címek megszerzésekor. Gratulálok a fiúknak! Ágai Kis András, a Sport Tv műsorvezetője: Örülök, hogy a helyszínen láttam a mérkőzést, mert olyan sportélményben volt részem, ami nagyon ritkán adatik meg. Legutóbb talán a 2003-as női világbajnokság zágrábi döntőjében éreztem hasonlót, igaz, annak a meccsnek szomorkás lett a vége, mert a franciák legyőzték a mieinket. Az ember nagyon sok sporteseményt lát, de igen csekély azoknak a száma, amelyekre évek múltán is biztosan emléüszik. Ez most ilyen volt. Kovács Zsolt étteremtulajdonos: - Jó lenne, ha a drukkerek nem csak a bajnoki döntőben támogatnák így a csapatot. A Veszprém elleni sorozatba az élet összes Igazsága belesűrűsödött. Elég volt egyetlen nap - az első veszprémi meccs délutánja -, amikor Góliát mentálisan nem készült fel kellőképpen, és az egész háborút elveszítette. Úgy szurkoltam, hogy még az orrom vére is eleredt, a végén pedig megkönnyeztem Mezei barátom búcsúját. Mindenki nagyon várta. Az aranyat, és persze szerda este a csapatot is a Széchenyi téren. A Pick Szeged szurkolótábora énekelt, fújták a dudát, és teli torokból ordították, hogy „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!" Botka László polgármester köszöntése után Bárok István egyesével szólította a színpad elejére a kézilabdásokat. Nagy volt az öröm Szeged belvárosában. Ezután a Pick bajnoki aranyérmes együttese a John Bull Pubba tette át a székhelyét. A szokásos törzshelyre. Ekkor már a vezetők, Pistrui László, Lele Ambrus, Dobozi Iván megszabadultak hajkoronájuktól. Kitalálhatják, hogy ki volt az alkalmi fodrász. Igen, Puljezevics Nenad. Ügyesen nyírt, és alakította ki a Kojak-frizurákat a bajnoki döntő egyik hőse. Közben már az éneklésé volt a főszerep. A pub tévéin pedig éppen a bajnoki bnálét ismételték. Miközben mulattak a kedvencek, néha-néha belepillantottak a mérkőzésbe. Bakos Dávid és Sutka Norbert elemében volt. Lele a Puljezevics fodrászatban Bakos az asztal tetején táncolt, igaz, ekkor volt olyan magas, mint Sutka. Milorad Krivokapics kedvese a magyar slágerek után a Rúzsa Magdi által hazánkban is népszerűvé vált cigány népdalt a szerb Gorán Bregovics csinált belőle világslágert az Ederlezit, vagyis a „Djurdev danja, a ja nisam, s onom koju volim" refrénű nótát. Közben Herbert Gábor arról beszélt, hogy mennyit jelentett számára, hogy tizenegy hónapja megszületett a kislánya, majd őrületes táncba kezdett. Éjjel egy órakor pedig váratlan vendég futott be. Perger Zsolt jött el az egykori társakhoz. Bajusz Sándorral ölelkezett hosszú-hosszú percekig. Perger is tiszta szívből örült. Ezután jött az újabb örökzöld sláger, az „Elmegyek!" Mezei Ricsinek, a kapitánynak szólt. A csupa szív sportember befejezi a játékot, ezért énekelték neki a dalt. Mindenki boldog volt. Andjelkovics, Djurkovics és Puljezevics egy asztalnál ült, beszélgetett. Mindhárman kihajtották magukat. „Puki" természetesen számon kérte, hogy miért nem ő szerepel a címlapon, de a sportoldalon megjelent poszter nagyságú fotó egy kicsit kiengesztelte. A Pick kézisei már hajnalban olvasták a Délmagyart, ami kézről kézre járt. Büszkék voltak a győzelemre, a nem mindennapi diadalra. Berta Robi még ekkor is meghatódottan ült a társak között. A szélső megsiratta a győzelmet, a búcsút. Tegyük hozzá: nagyszerű játékkal. Vadkerti Attila is extrateljesítménynyel rukkolt elő, veregették is a vállát rendesen. llyés Feri is kapott az ölelésből, testvére, Annamária boldog volt. Akadt, aki hazatért, akadt olyan is - ebből jóval több aki még a Sing-Singbe ment tovább. Ez az éjszaka az ünneplésről szólt. SÜLI RÓBERT