Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-25 / 121. szám

10 DÉLMADÁR 2007. május 25., péntek A DELMADAR HETI MEGALLAPITASA A minőség és a mennyiség nem számít, csak sok legyen és jó! Figyelmeztetés Ha jelölöd a nőmet az -en széttöröm az afCGd!!? - Meg se nézték, tudok-e focizni! - Nem érdekes! Az a fontos, hogy nagy a reklámfelülete. - Kérem - mondja az autós a benzinkútnál -, ellenőrizze a az abroncsokat! Mire a kutas: - Egy, kettő, három, négy­Mind a négy megvan! Javában folyik az esküvői szertartás. A vőlegény egy­szer csak halálra sápadtan a pap szavába vág: -Várjon csak! Mit mondott, mennyi időre...? Viccel? Kovács a pontosság min­taképe, mindennap pontban kilenc órakor lép be a mun­kahelye ajtaján. Főnöke, aki nagyon szigorú ember, mindig őt állítja a többiek elé min­tának. Egy napon azonban Kovács egy órával később érkezik, ruhája koszos, arcán horzso­lásnyomok. - Elnézést, főnök úr, de sajnos megbotlottam a lép­csőn és legurultam. Két lép­csőfordulót gurultam le, tel­jesen összetörtem magam, kis híján meghaltam. A főnök szúrós szemmel ránéz: - Na ne vicceljen már! Azt gondolja, elhiszem, hogy két lépcsőfordulót egy teljes óra alatt gurult végig? - Nagymama, miért olyan nagy a szád? - Nagymama, miért olyan nagy a szemed? - Nagymama, miért olyan nagy az orrod? - Jaj, Piroska, menj már innen azzal a nagyító­val! A fiatalasszony bekiabál a konyhából a szobában olvas­gató férjének: - Szívem, menj ki a kertbe, nézd meg, mit csinálnak a gyerekek, és szólj rájuk, hogy nem szabad! Belami adóhatárideje Ha valaki keresne, mondják meg neki, el­mentem az államhoz kölcsönkérni. Ugyanis bajba jutottam, elfogyott a pénzem, vélhetően azért, mert rosszul gazdálkodtam. És mivel az állam hasonló hiba elkövetése esetén az én pénzemet kéri, mondván, ki másból lehetne forintot ki­préselni államháztartási hiányt pótolandó, hát én is ezt az utat követem, amikor a családháztartási gondjaimat szeretném orvosolni. Ezt a kerekre köszörült monológot nem más, mint Snájdig Pepi tette közzé a minap a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt paneltelepi kisven­déglő pultjánál hadonászva. Nem volt ó ideges, dehogy, csupán a bőr feszült szanaszét az arcán, vérnyomása kúszott fel a Kékes nevezetű hegy tetejére, no meg a lábai versenyeztek a kezeivel azon, melyikük remeg jobban az idegtői. Mindezt hallván, volt, aki azon gondolkodott, vajon mitől akadt ki a kakukk Snájdig órájában. Mások meg azt forgatták az eszükben: tényleg, mi is lenne, ha odaállnának az ország vezetése elé, kimondanák: szánják is, meg bánják is bűnüket. De akárhogy is nézzük, hiba csúszott a szá­mításukba, legyen hát kegyes velük a költ­ségvetés, szontson most ő a nadrágszíján, és a megtakarításból utaljon ki egy kevéske összeget Plüss Etának, Cink Enikőnek, vagy éppenséggel Bika Jenőnek. - Csak az én nevemet ne említsék, mert én törvénytisztelő állampolgár vagyok, meg egyéb­ként se hagynám, hogy röhögjenek rajtam ­képzelte el a parlament előtti, kérvényezős nagy­jelenetet Belami, amikor Smúz apu megosztotta vele sörét és gondolatait. - Meg egyébként is: most tettem eleget állampolgári kötelezettsé­gemnek, határidőre mindent bevallottam az adó­hivatalnak. Még a határidő lejárta előtt - di­csekedett Belami. Bár ne tette volna. Mert az adófizetés, mint kötelezettség említésekor néhányan visítottak, de úgy ám, hogy pohár a kezükből, műfogsor a szájukból kihullott. Bika Jenő pedig méretes számítgatásba kezdett, beszorozta az állam sze­mélyi, jövedéki és egyéb jövedelemadó bevételeit például az áfából és a vámokból kisajtolt mil­liárdokkal, majd bejelentette: ennyi tengernyi pénzt még Dárius, a gazdagságáról elhíresült, király beosztásban szorgoskodó perzsa állam­polgár sem látott annak idején. Mégis mást se hallani, mint a fájdalmas jajongást Budapest irányából, miszerint pénz az nincs, az állam­kasszában éhhalálra készült a templom egere. - Azt mondják meg nekem - szögezte neki a kérdést egyszerre több ember mellének is Jenő -, ha egyszer öntjük bele a pénzt az állam zse­bébe, miért kell lassan már minden olyanért fi­zetnünk, ami korábban ingyenes volt. Az egész­ségügynek - amit éppenséggel leépítenek, mert hogy költséget takartunk - vizitdíjat dugunk a zsebébe. A közszolgáltatások állami támogatá­sát is lassan magunkra vállaljuk, van is akkora a villany-, a gáz-, meg a fűtésszámlám, hogy a házunk mögötti kazánház fala adja a másikat. Gyermekügyben most agyalunk azon, melyik la­katlan szigetre menjünk kincset keresni, hogy mind a két fiunkat taníttatni tudjuk az egyete­men, miközben a tandíj mellett a drágább uta­zásra, albérletre is félre kéne nekik tenni. Hogy aztán mikor látogatjuk meg őket Pesten, Plüss Eta enyhén koszos tenyeréből sem tudom meg­jósolni, mert lassan drágább lesz kies főváro­sunkba egy MÁV-os retúrjegy, mint fapadossal kiutazni Párizsba. Ja, és hogy ki ne felejtsem: az adómilliárdok lenyelése után az állam minden komolyabb építkezést hitelből finanszíroz - dőlt ki a panasz Bika Jenőből. A Zsibiben üldögélők érezték: eme okfejtést még összes agysejtjük munkába állításával sem tudják követni, ezért aztán lemondóan borultak sörös­korsójuk peremére, merthogy a pohár szélének harapdálása momentán még nem adó- és té­béköteles, s Józsi csapos áfát sem számol fel érte. Nagy szomorkodásuk már majdnem hasra esett a pánikküszöbben, amikor Belami megkezdte vigasztaló hadműveletét. Beszélt például arról, hamarosan jön az uniós pénz, meg aztán a megszorításokból is csak kinő egy-két életképes reform. - Hagyjon engem békén ezzel a jövőkutatással! Azt mondja meg inkább, most,, érti most, 2007 tavaszán, mire költik az én adóforintjaimat Elhiszi, hogy könnyebb szívvel befizetném az utolsó ga­rasig, ha egyszer valaki elmagyarázná nekem eme nagy talányt - háborgott Minek Dönci. - Hogy magának könnyebb a szíve, vagy ép­penséggel nehezebb, ez momentán nem érde­kel senkit. Meg aztán nem is közgazdasági ka­tegória a maga szívének a súlya. Úgyhogy in­kább induljon az APEH-hoz, és dobja be a borí­tékját, mert ha jól látom, éppen az adóbevallá­sán táncoltatja a pálinkáspoharait - vigyorgott Döncire Belami. S ezt a vigyort még azzal a langyos lében áztatott felmosóronggyal sem tudták letörölni a képéről, amivel Minek úr fél órán keresztül ütlegelte a külváros nyugalma­zott szépfiúját. BÁTYI ZOLTÁN A szőke és a puzzle A szőke idegesen felhívja a barátját: -Áttudnál hozzám gyorsan jönni, nagyon nehéz a puzzle. Már órák óta kínlódok vele, azt sem tudom, honnan kezdjem! - Minek kellene kijönnie belőle? - A dobozon egy tigris van. A barát kíváncsi lesz, átmegy a szőkéhez. Végignéz az asztalon, és azt mondja: - Először is vegyél egy mély lélegzetet és nyugodj meg. Utána együtt visszarakjuk a dobozba a kukoricapelyhet... KÉT ALKALMAZOTT BESZÉLGET: - TEGNAP VÉGRE BEMENTEM A FŐNÖKHÖZ, ÉS NAGYON HATÁRO­ZOTTAN FIZETÉSEMELÉST KÉR­TEM. - ÉS HOGY SIKERÜLT MEGEGYEZNI? - KOMPROMISSZUMOS MEGOLDÁS SZÜLETETT... _ i - A FIZETÉSEM NEM EMELKEDIK, ÉN MEG CSERÉBE MARADHA­TOK. Az eldugott falucska mozijá­nak pénztárában csörög a te­lefon. - Tessék mondani, mikor kezdődik az előadás? - Mikorra ér ide? - Ezt a kutyát nem nevezheti, uram - mondja a kutyakiál­lítás versenybírója. Túlságo­san rövid a lába. - Ennek? Marhaság, hiszen földig ér. Villamoson nagy a tömeg. Egy férfi a mellette lévő hölgyhöz: - Asszonyom! Megkérhe­tem, hogy fogja inkább most már a felső korlátot, ugyanis az alsó leszáll. Vizsgán így szól a professzor a diákhoz: - Nos, kolléga, meg tudja ne­kem mondani, mit jelent az a szó, hogy relatív permeabilitás? - Pótvizsgát, tanár úr, ha jól sejtem. A házasélet legelső konfliktusa Eső után köpönyeg Idős hölgy egy öreg lámpát dörzsölget. Egyszer csak eléugrik egy dzsinn, és azt mondja, hogy teljesíti az agg dáma egy kívánságát. - Nézd csak, dzsinn - szól az élemedett korú hölgy -, itt a macskám az ölemben. Nosza, változtasd át királyfivá! Csiribí-csiribá, eltűnik a macska, és ott áll a helyén a daliás királyfi. A veterán hölgy el­ragadtatott sikollyal veti magát a karjai közé, mire a macskából lett királyfi megcsóválja a fejét: - No, mama, még most sem bánod, hogy kiheréltettél? Két rendőr iszik egy kocsmá­ban. Az egyik megszólal: - Főtörzs, ne igyon többet, mert már elmosódott az arca. - Pincér, mondja, maguk hogyan készítik elő a csirkét? - Semmi különös, délután megmondjuk neki, hogy „este meg fogsz halni!". Fényképésznél: - Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni. -9x13? - 117. Miért? Fegyelem A bankigazgató pirongatja a biztonsági őrt, mert az öreg ismét néhány percet késett a szolgálatból. - Pista bácsi! Hát vegye tudomásul, hogy a bankban a pontosság ugyanolyan fontos,, mint... mint a katonaságnál. Volt maga katona? - Igen, kérem, voltam - így az öreg. - Na és mit mondott ma­gának az ügyeletes tiszt, ami­kor késve ment be a lak­tanyába? - Alezredes elvtárs, jelen­tem, a zászlóalj felsorako­zott. - Kérsz? A másik a tiéd, nagyon finom! SZERÉNY KÉRDÉS... BEMEGY EGY PUCÉR NŐ ÉVAKOSZ­TÜMBEN A PRESSZÓBA, ÉS RENDEL EGY KÁVÉT. A PINCÉR MEGÁLL MEL­LETTE, ÉS MOZDULATLANUL BÁMUL­JA - NA Ml VAN? - CSATTAN FEL A NŐ. ­MIT BÁMUL? NEM LÁTOTT MÉG MEZ­TELEN NŐT? - DEHOGYNEM LÁTTAM! CSAK ARRA VAGYOK KÍVÁNCSI, HOGY FOG FIZETNI? - Nos, uram - mondja az orvos vizsgálat után -, önnek fel­tétlenül be kell feküdnie egy műtétre. - Azt nem, doktor úr, inkább meghalok! - Nézze, az egyik nem zárja ki a másikat. - Önnek fantasztikusan széles mellkasa van, bará­tom. lövő héttől a mi játé­kosunk lehet!

Next

/
Thumbnails
Contents