Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-24 / 120. szám

CSÜTÖRTÖK, 2007. MÁJUS 24. • MEGYEI TŰKOR" 7 Európa egyik csodája, a szeceszszió remekműve született újjá Szegeden. A Reök-palota 1907-ben épült fel, luxuskivitelben, helyi művészek, mesterek közreműködésével, csapatmunkában. Száz év elteltével ugyanezt mondhatjuk el: profi tervezésben és kivitelezésben áll előttünk - kibújva az állványerdő alól -, immáron a művészetek palotájaként Reök Iván vízépítő mérnök valahai lakóháza. Lapunk ott volt a felújítás utolsó pillanataiban, a múltban és a jelenben egyaránt Rantal János építész, vezető tervező kalauzolt bennünket. Tegyünk egy időutazást a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján Szegeden! Már vége a nagy víz utáni gazdasági boomnak, már egy kissé lelassulnak az építkezések, de azért itt nyüzsög az ország minden hozzáértő mestere. Az 1900-as évek elejét írjuk: újabb és újabb paloták épülnek a belvárosban is, a mai Reök-palota környékén. Ha megállunk a jogi kar épülete előtt, és bepillantunk a Fekete Sas utcába, ugyanazt láthatjuk, mint eleink száz évvel ezelőtt. Azokat az eklektikus stílusú palotákat, amelyeket - mint ahogy azt Rantal János, a Reök-palota rekonstrukciójának vezető tervezője el/ mm Ahogy bontják az állványokat, úgy bomlanak ki eredeti pompájukban a vízililiomok Fotók: Karnok Csaba mondta - szinte a divatos mintakönyvek alapján húztak fel egymás mellé. Megteremtve persze ezzel azt az egységes városképet, amely Szegedet Magyarországon egyedülállóvá tette. Aztán bekövetkezik egy robbanás: Szegedre is megérkezik a Beetetésnek egy neobarokk homlokzat tervét engedélyeztették- 1907-ben szecesszió, Lechner Ödön munkássága nyomán először csak megcsapja a szele, majd kiteljesedik Magyar Edében, a magyar Gaudíban. A stílus legnagyobbat szóló alkotása a Reök-palota, amely azonban nem jött volna létre, ha megrendelő és mestere nem egy nyelvet beszél. Szükség volt Reök Ivánra, a szegedi vízépítő mérnökre, hogy megszülessen a csoda: a tehetős, sokat utazó polgár - nagybátyját, MunMAGYAR EDE, AZ ÉPÍTŐMESTER £ Magyar Ede 1877. január 31-én született Orosházán. Építőmesteri vizsgát Budapesten tett, 1901-ben pedig már Szegedre költözött és megnősült. Tervezői munkásságát csak 1904-től ismerjük, abban az évben adta be engedélyezésre a Tábor utca 5. szám, első szeceszsziós épületének terveit. A Reök-palota után ő tervezte a Kárász és a Somogyi utca sarki Ungár-Mayer-házat is. Élete tragikus véget ért: rendezetlen magánélete miatt 1912-ben, 35 éves korában öngyilkos lett. kácsy Mihályt látogatta gyakran Párizsban - hatlakásos belvárosi palota terveit rendeli meg Magyar Edétől. Attól a művésztől, aki vele együtt merül meg Európa fővárosainak bugyraiban is, azokban a párizsi mulatókban többek között,- amelyek falait szeszélyesen tekergő motívumok, a szecesszió alkotóelemei díszítik. Adott tehát az építész, aki az új stílus elkötelezett híve, és az újra fogékony megbízó, Reök Iván. Csatlakoznak hozzájuk a legjobb mesterek. Létrejön - mai szóval élve - a csapat, a társalkotókkal: építészekkel, asztalosokkal, épületszobrászokkal, díszítőkkel, kovácsokkal. A mester mindennapi jelenlétével két évig, 1907-ig tart a munka. A megbízó részéről teljes a bizalom. És szép lassan eltérnek az engedélyezésre, a beetetésre beadott tervektől, és a neobarokknak tervezett házat feldíszítik a Tiszát idéző hullámzással, az egyedülálló kék színű, arany bibés vízililiomokkal. „Mintha szél mozgatná, úgy hullámzanak falsíkjai, mintha óriás gyúrta volna, oly furcsák erkélyei, s mintha mesebeli tündérek készítették volna, olyan varázslatosan szépek virágdíszei" írja róla Bakonyi Tibor építész. Az épület ma is olyan, sőt olyanabb: erről írunk a folytatásban. FEKETE KLÁRA Rantal János építész vezetésével egyre többet mutatnak meg az újjászületett palotából A SZÁZADIK ÉVFORDULÓ £ A rágj szépségüket viszszanyert festmények a centenáriumi rendezvényen lesznek láthatók a bogárzói templomban. Az ünnepi misére szeptember 2-án, vasárnap délelőtt kerül sor a hajdan volt népes tanyavilág közadakozásból, egyházi és önkormányzati támogatással, száz évvel ezelőtt felépített templomában. A szervezők hazavárják mindazokat, akik itt laktak, vagy Innen származnak, akik a templomban voltak elsőáldozók, itt bérmálkoztak, vagy itt kötöttek egykor házasságot. A százéves évforduló alkalmából a Marosvidék folyóirat különszámot jelentet meg, amelyben közzéteszik a bogárzói élet elmúlt száz évének történetét bemutató írásokat, dokumentumokat. Újra Szeged legszebb háza a szecessziós Reök-palota - Párizst hozta el az Alföldre (1) Mintha szél mozgatná az épület falait Szűcs Gábor elolvasta cikkünket, és segített a százéves templomnak Restaurálta a képeket a fiatal makói asztalosmester Lapunk cikke nyomán ajánlotta fel egy fiatal makói asztalosmester, hogy segítséget nyújt a százéves fennállását idén ünneplő bogárzói templom rendbehozatalában. A restaurálásban is járatos Szűcs Gábor már fel is újította a templom stációképeit, amelyek eredeti szépségükben várhatják a centenáriumi rendezvényt. Szűcs Gábor családja a fa megmunkálásából él több generáció óta: nagyapja ács volt, édesapja bognárként kereste kenyerét. A kiszombori szülői házban felnövő gyermek az asztalosszakmát választotta hivatásul, és a makói szakmunkásképzőben szerzett erről szóló bizonyítványt. Azt is megtanulta, hogy pontosan végzett, hibátlan munkából tud megélni a szakember, ezért tovább képezte magát, és néhány éven belül mestervizsgát tett. Szakmáját ma már olyan magas szinten végzi, hogy műemlékvédelem alatt álló épületek kül- és beltéri asztalosmunkáinak elvégzésével is megkeresik. Most éppen az utolsó szegedi omnibusz kerekei vannak műhelyében, megbízták az eredetivel megegyező darabok készítésével. Bár ez szakavatott bognár számára sem könnyű, Gábort vonzzák az ilyen feladatok. Lapunk egyik korábbi cikke is éppen ezért keltette fel az érdeklődését: a bogárzói templom százéves fennállásának ünnepére készülve tettük közzé, hogy a megrongálódott stációképek, zászlók felújításában segítő kezekre" volna szükség. A fiatal mester - annak ellenére, hogy korábban sem a centenáriumi ünnepséget szervező Puruczky házaspárt, sem a templomot nem ismerte - felajánlotta közreműködését. Mindössze néhány hét alatt rendbe hozta a hívek által száz évvel ezelőtt elkészíttetett képek fakereteit, amelyek az elmúlt évek során erősen megrongálódtak. Volt, amelyiket darabokból kellett újra összerakni, másoknak a gyertyatartója, keresztje, sarka hiányzott. A hibák javítása után pácolás és lakkozás következett, de hogy a képek eredeti szépségükben várhassák az évfordulót, a festményeket is fel kellett újítani. Gábornak ebben Nagy György szobafestő volt segítségére, aki letisztította és növényi olajjal kezelte a Krisztus szenvedéseit megörökítő stációk felületét. Az elvégzett munkát mindketten a régi értékek megmentéséért vállalták, egyikük sem vár érte semmiféle ellenszolgáltatást. Gábor, mint elmondja, szívesen segít, ha teheti, mert számára az asztalosmunka kenyérkereset és hobbi egyszerre. És valóban: legkedvesebb időtöltése a famegmunkálás egyik legnehezebb válfaja, a kocsikészítés. Szeretné továbbvinni édesapja kihalófélben lévő szakmáját. Otthonában készen áll már néhány szép darab, van közte kordé, igásszekér, fiáker, körösi féderes hajtókocsi, egy bőrfedeles Viktória stílusún pedig csak a kárpitosmunka van hátra. VARGA MÁRTA Szűcs Gábor az egyik templomi képpel Fotó: Varga Márta