Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

SZOMBAT, 2007. ÁPRILIS 7. "AKTUÁLIS" 3 Hosszú és bonyolult út vezet a patikáig, ahol végre megkaphatja a beteg a gyógyszert Fotó: Frank Yvette NEM TUDJAK KIVÁLTÁNI Véralvadásgátlók, vérnyomáscsökkentők, szívgyógyszerek, csonterősítők, gyomorsavcsökkentők, allergiára, anyagcserezavarokra, cukorbetegségre adott gyógyszerek kerültek ki többnyire az OEP-támogatottak közül. Tóth Tamás, az Assisi Szent Ferenc gyógyszertár vezetője szerint nem csupán a támogatott készítmények, de a támogatások mértéke is folyamatosan csökken. Mivel a fogyasztóknak egyre többe kerülnek a szerek, sokkal gya­koribb az olyan elkeserítő jelenet, amikor a szülő csak a gyerek gyógyszere­it váltja ki, vagy a kisnyugdíjasok a számukra fölirt medicinák közül válo­gatni kényszerülnek, mert képtelenek kifizetni az összesei. gálják". A Canossa-járás közben először a háziorvosnak, majd a szakrendelőben fizet vizitdíjat. Ha a szakorvos nem tölt ki vényt, csak ajánlást ad, vissza­megy a háziorvoshoz, ahol ismét kifizeti a háromszáz forintot. Ki­véve, ha mindezt egy nap alatt képes elintézni, mert akkor ki­lencszáz helyett megússza hat­száz forintból a járkáltatást. Erre azonban igen kevés az esély. Vannak olyan kórképek is, amelyek kezelését ugyan támo­gatja az OE1J kódot viszont nem rendelt hozzá - tájékoztatott bennünket egy másik szegedi há­ziorvos. Az inzulinra szoruló cu­korbetegek közül például a szoft­ver szerint csak a kómában lévők gyógyszerét támogatják, noha valójában minden inzulinfüggő­nek jár támogatás. Az inkonti­nenciával küzdőket pedig csak azért kell újra urológushoz vagy nőgyógyászhoz küldeni, mert a megszokott márkájú pelenka he­lyett másik került a támogatot­tak közé. A régihez már nem jár támogatás. Ha a háziorvos netán a régi kód alapján próbálna gyógyszert, gyógyászati segédesz­közt felírni, az OEP keményen megbírságolja. T.R. Számos krónikus beteg került ki a gyógyszer-támogatási körből Canossa-járás a receptekért Egy perc csend ŐRFI FERENC Ha valaki eljut Jeruzsálembe, első útja valószínű a Via Dolorosára vezet. Szeretné maga is végigjárni a fájdalmak útját Jézussal, per­sze csak módjával, bár végül is kisebb vagy nagyobb kereszttel a vállunkon, valamennyien ugyanoda tartunk. A kálváriára. Már az első stációknál meg kell kapaszkodnia az embernek, ha hitében akar maradni, hiszen lármás bazárosok, ájtatos szenthely­tulajdonosok között izzadt tömegben lökdösődve vezet az útja, míg csak el nem nyeh a Szentsír bazilika hétfejű épületszörnye. Ahogy a szenvedés útjának utolsó öt stációját is, a Kálvária-dombhal együtt. Maga Jézus sem ismerne rá most már itt semmire. A több emelet magasságban egymásra torlódó épületrészeket hat keresz­tény felekezet „hordta össze", állandó civakodáshan egymással, természetesen mindegyikben a bibliai események megfellebbez­hetetlen helyszíneivel. Görög ortodoxok nagy kupolacsarnokban őrzik Jézus sírját, legalábbis azt a követ, ahová a feltételezések sze­rint a Megváltó holttestét fektették. A sírhely fölé szúk kápolnát emeltek, mely leginkább csak arra jó, hogy a Lenin-mauzóleumra emlékeztesse a bejárat előtt kacskaringózó tömeget. A sírhelynél, az oltárrá díszített kőpadozaton viszont elfogy az idő - egy érintés, egy gyors fotó a füstös mécsesek árnyékában, s már tessékelik is ki­felé az ezért a pillanatért ezer kilométereket megtevő zarándoko­kat. Érdemes betévedni a jakobiták kápolnájába is, hiszen a végte­lenül szegény szú szerzetesek is őrizgetnek egy sziklaodút, amiről ők úgy tartják, oda fektették Jézus testét, miután levették a kereszt­ről. Lehet, hogy nekik is igazuk van. Van egyébként Jeruzsálemben egy harmadik szentsír is, egy közeli dombon a város szívében, me­lyet a protestánsok tartanak Jézus utolsó földi nyughelyének. Annak a zarándoknak lehet igaza, aki a szent helyeket járva, bárhol meg tudja magának találni és teremteni azt a kis csendes külső és belső zugot, ahol megérezheti, megtapasztalhatja, felfog­hatja, hogy valóban valahol itt járt-kelt, tanított, gyógyított, szen­vedett, halt kereszthalált, s jelent meg újra tanítványai között az a Jézus Krisztus, akihez - ahogy édesanyjától tanulta - annyiszor fohászkodott már életében. Valahogy így vagyunk a húsvéti ünnepekkel is. Szeretnénk jól csi­nálni, beszerezzük a kellékeket, sonkát, tojást, kalácsot, megpró­báljuk összehozni a családot, a hívőbbek feltámadási körmenetre is elmennek. Mégis. Talán az az egyperces teremtő csend hiányzik ilyenkor is, amikor nem gondolunk semmire, csak egyszerűen hagyjuk, hogy megtörténjék velünk a csoda. Pilinszky szavai jutnak eszembe: a mai embernek problémái vannak és megoldásokat ke­res, holott az élet tele van tragédiákkal és irgalomra van szükség. Az egyikhez zajos aktivitás, a másikhoz csendes elfogadás szükségelte­tik. Ki ne tudná, hogy minden ember életében vannaK olyan pilla­natok, amikor arra futja már csak erőnkből, hogy vacogó lélekkel, öklünket harapdálva, elríjuk magunknak: rohadtul egyedül va­gyunk. És milyen jó azoknak, akik ilyenkor is meghallják a ke­resztfán kétezer éve hasonlóan vacogó lélekkel elhangzott szava­kat: „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig". Mindenki­vel. Hívőkkel és nem hívőkkel, bűnösökkel és ártatlanokkal. Egy perc csenden múlhat az egész - elegendő idő akár egy feltá­madáshoz. Egy áprilistól hatályos rende­let jelentősen szűkíti azoknak a betegeknek a körét, akiknek OEP-támogatott gyógyszert ír­hatnak föl. így számos króni­kus betegnek többet kell fizet­nie a gyógyszereiért. Aki kis szerencsével megőrizte jogo­sultságát, új kódokért járkál­hat a háziorvos és a szakrende­lő között. A háziorvosok a jelenlegi rend­szerben csak akkor írhatnak fel OEP-támogatott gyógyszert, ha a beteget előbb egy szakorvos is megvizsgálta, és ennek alapján javasol szedni valamilyen készít­ményt. Egy adott betegségcso­porthoz illetve az azon belüli kü­lönféle kórképekhez az OEP szá­mítógépes szoftvere mindig hoz­zárendel egy úgynevezett BNO-kódot: az egészségbiztosító által támogatott gyógyszerekről szóló vényeket csak ez alapján le­het kitölteni. Egyes, eddig OEP-támogatással kezelhető be­tegségeknek azonban egyáltalán nincs már kunija, mert nemrégi­ben kikerültek ebből a körből. A legtöbb krónikus beteg ezt csak akkor tudja meg, amikor házior­vosa közli: nem írhatja föl neki az eddig megszokott gyógyszerét a szokásos támogatással, mert nem jogosult rá. A beteg ekkor két dolgot a te­het: a „szerencsésebbek" - akik betegségük révén továbbra is jo­gosultak a támogatott gyógyszer­re - visszamennek az adott szak­rendelésre, hogy a szakorvos kvázi felülvizsgálja őket, és en­nek alapján a háziorvost felha­talmazza, hogy egy új BNO-kód­dal felírhassa a megszokott gyógyszert. Az jár rosszabbul, akinek az OEP szerint nincs any­nyira komoly betegsége, hogy a gyógyszerét támogassa - ő ezen­túl fizetheti a készítmény teljes árát. Mint Kormányos Szilvia szege­di háziorvos elmondta, a hozzá járó krónikus betegek jelentős ré­szének vissza kell mennie a szakrendelésre, hogy „felülvizs­Lázár szerint az egészségügyi reform első áldozata volt Két kórház közt, a mentőben halt meg Folytatás az 1. oldalról Dr. Simon Mariann megyei mentő főorvos arra a kérdésre, hogy miért Vásárhelyre in­dultak a mentők a mindszenti beteggel, és nem Szentesre, ahova az új ellátási körzet szerint tartozna, a főorvosnő a következőt válaszolta: „Életveszély vagy sürgős ellátási igény esetén a beteget a legközelebbi kórház­ba kell szállítani, ahol a jogszabály szerint a beosztási rendtől függetlenül el kell látni." Ha ez így van, már pedig miért ne lenne így, akkor ellentmondás van a törvény és a főorvosnő által idézett jogszabály között. Hogy bizonytalanság lengi át az egészség­ügyet a kórházigazgató által mondottak is alátámasztják, miszerint többször előfor­dult április eleje óta, hogy a kevésbé súlyos esetben is hozzájuk vitték a területileg más­hová tartozó betegeket. Lázár fános, Vásárhely polgármestere sze­rint ez a beteg volt a kormány egészségügyi reformjának első áldozata. A város első em­bere is megerősítette, hogy az egészségügyi szakvélemények alapján a beteg életben maradhatottt volna, ha nem kell további gyógykezelésre a 25 kilométerre levő Szen­tesre irányítani. A MINISZTÉRIUM NEM ERTI LAZAR JÁNOS VÁDJAiT Az Egészségügyi Minisztérium sajtóirodája Lázár János bejelentésére reagálva azt közölte az MTI-vel, hogy nem értik a Fidesz vádjait, hi­szen a beutalási rend érdemben nem változott. A mindszenti férfi haláláról szóló hír hallatán a tárca felkérte az Egészségbiztosítási Felügye­letet, hogy vizsgálja ki a konkrét esetet - írta közleményében a tárca sajtóirodája. Mint hoz­záteszik, „úgy látjuk, a húsvéti ünnep sem aka­dályozza meg a polgármestert abban, hogy íz­léstelenséget kövessen el, visszaéljen mások gyászával". - A város önkormányzata nevében kö­vetelem, hogy azonnali hatállyal állítsák vissza az április 1-je előtti ellátási rendet, hiszen a mai helyzet minden itt és a kör­nyékben élő életét veszélyezteti - mondta Lázár János, aki az önkormányzat nevé­ben az ügyészségtől kéri a haláleset körül­ményeinek kivizsgálását miután alapos a gyanú, arra hogy a 67 esztendős mind­szenti beteg a beutalási rend kialakítójá­nak gondatlan eljárása miatt vesztette életét. KOZMA: A BOTRÁNY NEM SEGITSEG Kozma József országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés MSZP-SZDSZ-frakciójának vezetője szerint a mindszenti férfi halála egy ember tragédiája, amire egy politikus azonnal „rárepült". Ha Lázár valóban segíteni akar egy betegnek, vagy az egész magyar egészségügynek, akkor azt ne botrány kavarásával tegye - mondta. Az eset minden részletének ismerete nélkül ehhez annyit tett még hozzá Kozma József, hogy kívülállóként nem tehet mást, mint bízik az orvosok felelős döntésében. A rengeteg pénzről rengeteget beszélnek a faluban Szegvár ügyvédet fogad Ha adják, ezután is elfogadja a szeg­vári önkormányzat az ötmilliárdos humanitárius támogatást a csator­názásra. A képviselő-testület azon­ban úgy döntött, a közvetítő céggel ezentúl ügyvéd útián tárgyalnak. A 16,3 milliós közvetítői díjat egy­előre nem kérik vissza. Mint arról lapunkban korábban több­ször írtunk, mesés összeget, ötmilliárd forintot ígért Szegvárnak egy budapesti közvetítő cég „humanitárius támoga­tásként" a csatornázásra. A közvetítő­nek az önkormányzat az előző ciklus­ban ki is fizetett 16,3 millió forintot. A Roba-Millenium Kft. vezetői azt ígér­ték, 2006 őszén megérkezik a támoga­tás/Szegváron sokan ma is reményked­nek abban, hogy a rendkívüli ajándék segítségével kiépülhet a teljes csatorna­hálózat. A képviselő-testület a minap zárt ülésen egyhangúlag úgy döntött: hogy türelmet szavaz, de ezentúl ügy­véd útján kell tárgyalni a budapesti köz­vetítő céggel. Ősszel, a helyhatósági választások előtt néhány nappal fax érkezett a polgármesteri hivatalba a Roba-Mil­lennium Kft.-tői, ebben azt közölték, hogy a község pályázatát elfogadták a Straeter Nederland nevű holland cég­nél. Gémes László polgármester sze­rint ezt az üzenetet nem lehet hivata­los közlésnek tekinteni. A község ve­zetője azt mondta lapunknak, a tisz­tánlátás kedvéért jogi útra terelik az ügyet, és ügyvéd útján tárgyalnak a céggel. Szegvárnak nagy segítség lenne az ajándékpénz. A helybeli postáskis­asszonyok egyike, Katahn azt mond­ta, azok közé tartozik, akik inkább várják a támogatást, még nem mon­Gémes László polgármester (jobbról) képviselőtársaival Fotó: Blahó Gabriella dott le róla. Kolléganője, Gránicz Pál­né óvatosan fogalmazott. Az asszony szerint „ez az ügy még nem lefutott dolog, bármi lehet belőle". A piactéri Piros Ászban időző férfiak viszont kereken fogalmaztak. Rácz Já­nos, a helyi ivóvízhálózat gépésze azt mondta: „Ez az egész mese habbal." Szerinte elhinni azt, hogy csak azért adnak Szegvárnak rengeteg pénzt, mert szép falu, nagyfokú naivitás. A férfi - aki egyébként a helyi Fidesz-cso­port alelnöke - leszögezte, hogy a mai profitorientált világban ilyen nem le­hetséges, „biztos, hogy van mögötte valami susmus". Rácz János azt mond­ta, ha a közvetítő cég előre kéri a díjat, és azt mondja, ha nem sikerül, vissza­fizeti a díj nyolcvan százalékát, vagyis mindenképpen megmarad nála húsz, akkor az már a világ legnagyobb üzlete. Meg lehet csinálni akár huszonhárom önkormányzattal. Cimborája, Szilágyi MEGPRÓBÁLTUK jH Megpróbáltuk telefonon elérni Krupa Mariannt, a Roba-Millenium Kft. vezető­jét. A cég budapesti vezetékes számán rendszerint felveszi valaki a készüléket, de minden alkalommal azt közli, a veze­tő nem tud telefonhoz jönni, mert tár­gyal. Megpróbáltuk a mobiltelefonján is elérni, azt azonban nem ö vette fel. Az ismeretlen nő nem mutatkozott be, csak annyit mondott, ó nem Krupa Mariann, de a nevezettet sajnos nem tudja adni ­természetesen azért, mert tárgyal. Imre pedig úgy vélte, van ebben az üz­letben van egy csavar, mert valószínű­leg jogilag támadhatatlan. Az italmé­rés közönsége bólogatott a két férfi nyi­latkozatán. Azt mondták, szívesen el­mennek árkot ásni, ha Szegváron tény­leg lesz csatornázás. BLAHÓ GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents