Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-06 / 81. szám

10 DÉLMADÁR 2007. április 6., péntek A DÉLMADÁR HETI KÉRÉSE Kérjük azokat a dolgozókat, akik családtagjaik temetésére szeretnének elkéredzkedni, hogy szóljanak legkésőbb a meccs előtti napon! MAGYAR FURMÁNY Egy férfi áll a Balaton-par­ton, mellette egy tábla: „Vad­kacsa eladó". Odamegy egy német turista, és megkérde­zi: - Mennyi a vadkacsa? - Háromezer forint. A turista odaad kilencezret: - Hármat kérek! A férfi rámutat a tó köze­pére: - Rendben, az a szélső há­rom mostantól a magáé. PÁRIZSI Vevő a boltban: - Kérek szépen húsz deka párizsit. - Huszonöt, maradhat? - Nem, inkább elvinném! MODERN VILÁG - Anyu, vegyél nekem fa­gyit! - Aranyom, azért, mert le­fekszem az apáddal, még nem kell anyunak szólítanod! - Akkor hogy szólítsalak? - Normálisan, mondd, hogy Józsi! - MIÉRT TÖMI TELE A SKÓT A PI­ZSAMÁJA ZSEBÉT SZENNYES ZOKNIK­KAL? _ ? - MERT EL AKARJA VINNI A MOSO m<oHPX>zizsz -^örjkári •jí, Megy a nyuszika és a medve az erdőben, a nyuszika egy tóhoz ért, a róka meg egy kicsit a villanyszereléshez. - Hogy hívják a hímnemű nyulat? - Hapsifüles. • - Hogy hívják angolul a nyuszit? - New Sea. Nyuszika faggatja az anyu­káját: - Mondd mama, én hogy lettem? - Majd megtudod, ha na­gyobb leszel. - De mama, én most akarom megtudni! - Nem lehet! - De mamaaa... - Hogy lettél, hogy lettél. Hát egyszerűen csak kihúz­tak egy cilinderből, és kész! • Gergő és Están bá men­nek az országúton. Hosszú szünet után megszólal Ger­gő: - Oszt fia van-e? - Van - feleli fertályóra múltán Están. Ismét szünet, majd Gergő folytatja a társalgást: - Oszt katona vót-e? Elbattyognak fél kilomé­tert, és Están már válaszol is. - Vót. Most megállnak, rágyújta­nak, pöfékelnek egyet-ket­tőt. - Oszt bajsza van-e ? Mennek tovább. Idő teltén Están bólint: -Van. Már a nap is lenyugvó­ban, amikor jön az újabb kérdés: - Oszt pödri ? Ebben a pillanatban a ka­nyarból kilő egy autó, és el­gázolja a két székelyt. Mentők, kórház, az esz­méletlen állapotból csak három nap múlva térnek magukhoz egy kórterem­ben, szinte egyszerre. Están körülnéz, felméri a helyze­tet, még krákog is egyet nagy komótosan, majd ki­böki: - Pödri. Belami edzőkarrierje Ha arra készül, hogy behívják a japán szu­móválogatottba, nagyon jó úton halad. Ha viszont csak elhízott, mint a fitneszkultúrára mit sem adó sertés, javaslom, ne borogassa hideg vizes le­pedővel a pocakját, amennyiben elkapná a sportolás utáni vágy - nézte körbe Minek Döncit egy óra tizenhat perc alatt Belami. Történt mindez a Zsibbadt brigádvezetö nagytermében, ahol Minek úr éppen egy félkilós apró kenyérda­rabkával törölte ki azt a tálat, amiből pár perccel korábban még hét adag, sült szalonnával díszített (kakastaréj, naná!) körmös pacalt kanalazott, e műveletet hatpercenként megszakítva egy-egy korsó sör ienyelésével. Döncit kicsit rosszkor érte a megjegyzés. Ugyanis éppen azon agyalt, szed­jen-e egy keveset a gombás csülökpörköltből is, vagy vacsoráig, ami kemencés töltött káposzta lesz, ne egyen mást, csak egy kisebb rúd házikolbászt, lilahagymás zsíros kenyérrel. - Mi lenne, ha néha tartaná a száját, és nem túrna bele mások lelkébe csak azért, mert az utóbbi néhány hétben sikerült megszabadulnia néhány kilójától - sértődött meg Minek úr, s már nyúlt is a fent már említett gombás csülökpörkölt irányába. - Ja, kérem, a világ változik, én új életformába kezdtem, s elhivatottságot érzek az iránt, hogy másokat is jó útra térítsek. Az egészségügyi ellátórendszerben tapasztalható finomítások ugyanis elgondolkodtattak: mégiscsak jobb egészségesnek lenni, mint tonnaszám gyűjteni a vizitdijat, nem igaz? - magyarázta Belami. Minek úr egy kicsit elmélázott, szájában fél kiló főtt csülökkel, majd így szólt: - Mégis, mire gondol? Mert ha a testépítésre, hát én abba már rengeteg pénzt, meg kaját öltem - ütött kevélyen domborodó, hordónyi hasára -, és ennél nagyobbra nincs szándékomban épí­teni. - Speciális edzéstervet ajánlok, ami meg­mozgatja minden izmát, még speciálisabb ét­rendet, ami pedig arra ügyel, hogy az eddiginél jóval kevesebb kalóriát vigyen be a szervezetébe - hevült Belami, s úgy bámult Minek úrra, mint egy potenciális kísérleti alanyra. Minek szaporítsam a szót: a kísérlet be is indult. Pszichés ösztönzőként Minek úr lakásának min­den szegletét kitapétázták vizitdíjnyugtát ábrázoló rajzokkal, majd pedig a fokozatosság jegyében Belami elzavarta Minek urat Sándorfalváig, Nyír­egyháza érintésével. - Könnyű kis séta, nem kell sietni - magyarázta Döncinek mobiltelefonon, aki éppen Debrecen kör­nyékén ájult az árokba. Majd amikor hazatért, már csak azt kellett megszoknia, hogy minden reggel le­nyomjon huszonhatszor tíz fekvőtámaszt, miután letekert tíz kilométert a szobabiciklin. - És az úszásról el ne feledkezzünk! - rikoltozta Belami, majd egy könnyed mozdulattal belökte Minek urat egy közfürdő közmedencéjébe, s ad­dig nem engedte ki, amíg Minek úr közjegyző alá­írásával ellátott okmánnyal nem tudta bizonyítani: azon a délutánon leúszott háromezer métert úgy, hogy százméterenként a medence mellett meg­préselt ötven guggolást, fél lábon ugrálva. - És az nem zavarja, hogy én ebbe bele fogok halni? - érdeklődött Dönci, amikor Belami meg­rendelt számára egy ötvenkilós ólommellényt, amiben - a tervek szerint - majd lassabb kocogást kell elvégeznie az újszegedi liget árnyas fái között, naponta négy órában. - Ugyan ki gondol itt a halálra? Inkább a reszelt répa járjon az eszében, amit hat héten keresztül eszik majd, naponta fél főtt tojás társaságában ­vált egyre tudományosabbá Belami edzésterve. - És a húsvéti sonka tormával, azzal mi lesz? Hiszen nyakunkon az ünnep - sírta el magát Minek Dönci, de a könnyek annyit sem hatottak Belamira, mint a mozgás Minek úrra. Ugyanis valami furcsa módon Dönci két hét szenvedéssel mindössze kilenc grammot adott le, azt is csak a ruhatárba. - Ez képtelenség! - háborgott Belami, mint perszonál tréner. A Zsibi-lakók meg csak rö­högtek, ahogy a szájukon kifért. - Belamikám, maga sem gondolhatott min­denre. Az esti tévénézéstől vajon miért nem tiltotta el Minek Döncit? - érdeklődött somo­lyogva Smúz apu. - Nézzen csak bele egy adásba, majd megérti, mire gondolok. Belami meg rohant Dönciékhez, hogy aztán a fo­gyókúrával kínzott ügyfelét a heverőn fetrengve ta­lálja. A képernyőn egymást követték a reklámok, hol chipset, hol sonkát, hol csokoládét kínálva, no per­sze egy kis jó cukrosjoghurt-reklámmal megszakít­va, hogy utána következzenek újfent a baromfi-, a sertéstermékek, malomkő méretű pizzákkal fűsze­rezve. Minek Dönci meg zabált, szeméből szomorú­an csorogtak a könnyek. És akkor sem hagyta abba a fújtatást, amikor Belami egy szaltóval kivetette magát az erkélyen, hogy az aszfaltozott járdán jaj­gatva elmélkedjen az egészséges életmód és a tö­megkommunikáció közötti szoros összefüggésen. BÁTYI ZOLTÁN HARISf w (20 DEN) MOST 5 DB 598 FT SzegecJL Vedres u. 2. Tel.: 62|f35-$67 30/205-5500 Pántlika Ruhásat Egy férfi afrikai körutazásból hazatérve nagyon rosszul ér­zi magát. Elmegy az orvos­hoz, aki javasol neki egy ala­pos kivizsgálást. Befektetik a kórházba, egy elkülönített szobába, és elvégzik a vizs­gálatokat. A betegágy mellett csörög a telefon, a férfi fel­veszi: - Az orvosa vagyok. Rossz hírem van. Egy vírusos be­tegséggel fertőződött meg, ami sajnos halálos. - Úristen! Nem lehet tenni valamit, doktor űr? - kérdezi kétségbeesve a beteg. - Nos, előírok önnek egy diétát, ami palacsintából, pizzából és pitatésztából áll. - És az segít? - Sajnos nem, de csak eze­ket tudjuk bedugni az ajtó alatt. Két pszichológus megy az utcán, amikor az egyik siká­torból nyöszörgést hallanak. Belesnek, és látják, hogy egy férfi fekszik ott, a hasából ki­áll egy kés, és minden csupa vér. - Kérem, segítsenek! - nyö­szörgi a férfi. A két pszichológus összenéz, majd sétálnak tovább. Az egyi­kük megszólal: - Te, öregem, azt hiszem, aki ezt tette, az igazán rászorulna a segítsé­günkre! Az orvos lehajol, megko­pogtatja a páciens mellkasát, és feszülten figyel: - Mondja, doki - szól a pá­ciens -, tulajdonképpen mi­ért csinálja ezt? - Fogalmam sincs. A mo­ziban láttam. Kérő érkezik a lányos házhoz. Az apa így szól: - Éviké autót kap hozományba, Mariska pedig egy szép nyaralót. Melyiküket választja? - Azt hiszem, hogy Évikével kezdem... A páciens hálálkodva rázza az orvos kezét: - Doktor űr, köszönöm! Nem akarom pénzzel megsérteni, de megígérhetem, a végrendeletemben mindent önre hagyok majd! Erre az orvos: - Ó, nagyon köszönöm! Viszont kérem vissza a receptet, amit adtam. Szeretnék egy kicsit módosítani rajta... ÖRÖMHÍR Ügyvéd beszámol védencé­nek: - Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először? - A rosszat, ügyvéd úr. - Sajnos a laboreredmény szerint a maga vére megegye­zik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával. -És mi a jó hír? - Alacsony a koleszterin­színtje. - MIKOR SZELÍD A KANNIBÁL? - AMIKOR A TENYEREDBŐL ESZIK! - De jó, hogy látlak barátom. Azt hallottam, hogy papnak mentél. - Csak majdnem. Az utolsó pillanatban sikerült félreugra­nia az autóm elől. - Kiss bácsi, maga babo­nás? - Miért, nővérke? - Mert holnaptól csak bal lábbal tud felkelni. Elkapott pillanatok a sportvilágból

Next

/
Thumbnails
Contents