Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-05 / 80. szám

10 BIZALMASAN 2007. április 5., csütörtök KÖNYVESPOLC Kitekintés a konyhaablakból A Jokerex Kiadó mutatta be Lévai Anikó A konyhaablakból című könyvét. Orbán Viktor feleségének a Barabás Villában rendezett könyvpremierjén megjelent Mádl Dalma, a volt köztársasági elnök felesége, valamint törté­nész, médiaszemélyiség, diplomatafeleség, ra­jongó civil és régi barátnő egyaránt. MTI A Jokerex Kiadó egyik legjobb üzleti ötlete volt Lé­vai Anikó könyvét kiadni, amely nem egyszerűen szakácskönyv, hanem egy olvasmányos regény, mi­közben számos ismert és elfeledett receptet tartal­maz. Amint Szőcs Géza a könyv előszavában írja: „Magyarországon nincs többé elfogulatlan ember. Ezt a könyvet is, bárki venné kézbe, az illető aszerint értékeli, sőt olvassa is, hogy melyik párt híve". Majd hozzáteszi: „e könyvet nem azoknak ajánlom, akik hívei adott pártoknak vagy programoknak. Hanem azoknak, akik szeretnek adomázgatva, lélekkel, és legfőként: jól enni". A könyv önéletrajz is, amelyben természetesen helyet kap a férj, Orbán Viktor és a szerző öt gyere­ke. Ugyanakkor olyan kiváló receptek is, amelyből néhányat a helyszínen, élőben be is mutatott Lévai Anikó - mint a húsvéthoz illő részeges-rozmaringos báranycomb, a bécsi diós és a mézes zserbó. A családi fotókkal és adomákkal bőven teletűzdelt kötet próbál az évszakokhoz igazodni, kiemelve az ünnepeket. Az egyszerű sült hagymás vérig és a tár­konyos disznófőievesig, valamint a hagyományos angol karácsonyi töltött pulykáig és a bonyolult sü­teményekig sokféle étel receptjét ismerteti. „Rólunk már szinte mindent és annak az ellenke­zőjét is megírták, így ezzel a könyvvel jómagam sze­rettem volna ablakot, ha csak egy konyhaablakot is nyitni az életünkre, és bepillantást engedni mind­azoknak, akik nem ismernek minket közelről: mi ilyenek vagyunk" - vallja a szerző. I M| „ Js jl A KONYHA­ABLAKBÓL MIT GONDOL A PROFIZMUSRÓL A KARRIERTANÁCSADÓ, AZ ÜZLETASSZONY ÉS A SPORTOLÓ? Ritka kincs az igazi szakember! Biztos szakmai háttér és megbízha­tóság nélkül ma már hosszú távon nem lehet megélni. Röviden: a profizmus egyre fontosabbá válik az élet minden területén. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondol erről egy kar­riertanácsadó, egy üzletasszony és egy egykori élsportoló. Szempontjaik azonosak és mégis rendkívül külön­bözőek. Abban viszont megegyeznek, hogy a professzionalizmus terén van még mit tanulnunk. A profi szóra leginkább a kiváló szakmai színvonal és tökéletesség jellemző. Cavett Róbert A pro­fesszionalizmus titka című köny­'vében egyenesen ügy fogalmaz, hogy: „A középszerű amatőröknek is esélyt adó, könnyű nyerés le­hetősége soha nem látott sebes­séggel apad. Beléptünk a profesz­szionalizmus korába. Egy ideig ta­lán még lehet boldogulni a jópofa vagy erkölcsileg is vitatható rög­tönzésekkel, de ennek hamarosan vége. Mindenütt. A világos célok nélkül bíbelődök, a másikat hü­lyének nézők, az ígéretmegszegők és notórius halogatók kora a vé­géhez közeledik." Hetven százalék szenved Kíváncsiak lettünk, hogy való­jában mit is jelent profinak lenni, egyáltalán mennyire hálózza be életünket a minőségi munka. Ho­gyan válhat valaki profivá?-tettük fel a kérdést Gerlei Bélának, a Karrier Intézet igazgatójának. - önismeret, valamint világos és reális célok nélkül senki sem ne­vezheti magát profinak. A tudatos viselkedés éppoly fontos, mint a professzionális kommunikáció, ugyanis mindenkinek tudnia kell képviselni önmagát. Sajnos ez az esetek többségében nincs így. Ál­talánosságban elmondható, hogy Magyarországon az emberek többsége csak sodródik az ese­ményekkel. Egy felmérés alapján a lakosság hetven százaléka nem szereti a munkáját, szenved, ami­A Presztízs-gálán a gazdasági élet területéről érkező legjobbak adnak egymásnak randevút FOTÓ: KARNOK CSABA kor reggel be kell mennie dolgozni - árulja el a szakember, aki hoz­záteszi: azok közül, akik váltani szeretnének, elsősorban a har­minc körüli hölgyek fordulnak leg­inkább segítéségért karrier-ta­nácsadóhoz. És hogy mennyire fontos a világos cél? Egy amerikai példával lehet a legjobban szem­léltetni: egy neves intézmény egyetemi diákjait kérdeztek konk­rét céljaikról, mindössze három százalékuk tudott ilyesmiről be­számolni. Öt év múlva megvizs­gálták, hogy milyen életpályát fu­tottak be: az az akkori három szá­zalék kétszer annyi pénzt keresett, mint a többiek. Nagy a verseny - Ritka kincs a profi szakember! Nagyon meg kell becsülni az élet bármely területén is dolgozik. Én például ragaszkodom a varró­nőmhöz és az asztalosomhoz, so­ha le nem cserélném őket. Ha kell, fél évet is várok rájuk, mert tudom, hogy nem csalódom a munká­jukban - avat be Pásztiné Mé­száros Éva, az egyik szegedi por­celánszaküzlet tulajdonosa, aki a profizmust a szakmai tudással pá­rosuló megbízhatósággal és sze­mélyes felelősségvállalással azo­nosítja. Mint tapasztalja: az élet minden területén nagy a verseny, a kiélezett piaci környezet meg­követeli a precíz professzioniz­must. - Csak halkan jegyzem meg, hogy ezek a tulajdonságok álta­lában a női munkavállalókra jel­lemzők, szeretek is velük dolgozni - teszi hozzá. Temesvári Andrea legsikeresebb egykori magyar te­niszezőnőnk - aki 1983-ban a vi­lágranglista 7. helyéig jutott, 1986-ban pedig Martina Navra­tilova oldalán a Roland Garros páros bajnoka, majd 1989-ben a világ legjobb 25 játékosa közé küz­dötte fel ismét magát - a profizmust a tenisz világára ér­telmezve kétérelmű szónak tartja: a legelső értelmezés szerint az amatőrtől a profi abban külön­bözik, hogy pénzdíjas versenye­ken indul. Míg az előbbi csupán hobbiszinten űzi a sportot, addig az utóbbi profi sportolóként éli meg mindennapjait - hangzik a szakszerű értelmezés. Andrea el­hivatottságról beszél, arról, hogy éveken át kell a legtöbbet kihozni magából a lejobb eredményért. Aki ezt vállalja, arra nehéz évek várnak, ugyanis aki a legjobbak közé akar kerülni, és a jó ered­ményeket meg is akarja tartani, igen komoly hozzáállás és érett gondolkodás szükséges. Fel kell nőnie Mint említi, a mai magyar te­niszéletben sajnos sokszor prob­léma, hogy valaki az első sikerek után túlságosan elbízza magát. ­Egy profi sportolóhoz hozzátar­tozik például, hogy az élet bár­milyen területén méltó módon képviselje a sportágát és az or­szágot - hangsúlyozza Temesvári Andrea. Szerinte ehhez a szín­vonalhoz bizony sokaknak fel kell nőniük. Mi csak annyit tehetünk hozzá, hogy ebben a cipőben jár az or­szág nagyobb hányada. LÉVAY GIZELLA TIZENKÉT ÉVES SEM VOLT, AMIKOR ERŐSZAK ÁLDOZATA LETT Anikóra már vigyáznak Anikó egy év múlva árulta el titkát FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Nagyon sok, gyerekek elleni szexuális erőszak történik ­ahogy minden szempontból durvul a világ, egyre több. S ezeknek csak egy része kerül nyilvánosságra. A szegedi A. Anikó egy teljes évig hordozta magában titokként, hogy szexuális erőszak áldozata lett. - Ismerősök erőszakoltak meg, ketten. Tizenkét éves sem voltam - mondja a tizennégy esztendős A. Anikó. A szegedi kislány - gyámja kérésére a nevét megváltoztattuk - kerek esztendeig hallgatott a történtekről, és már hosszú ideje szakemberhez jár, hogy túl tudja tenni magát az egykori borzalmakon. Ül Anikó a gyermekklinika folyosóján, a fal­ra festett rajzfilmfigurák alatt, maga elé néz, s fölidézi a történteket. - Társaságban voltunk, este volt, végül hár­man maradtunk. Mondták, menjünk el sétálni. Jó, mon­dom, még van egy kis időm a buszindulásig. Leültünk, be­szélgettünk. Mondom, én most már megyek, mert megy a buszom. Erre azt mondja az egyik srác a másiknak, elkezd­jük? Hát ezek meg mit akarnak elkezdeni, gondoltam. De még végig sem tudtam gondolni, már rám is támadtak. Si­kítani nem is tudtam, befogták a számat, betömték, letép­ték a ruhámat. Ott feküdtem a földön, mint egy darab fa, sokkos állapotban. Miután vége lett, mondták, öltözzek föl és tűnjek el. Anikó sokáig kizárólag csak naplójával osztotta meg a tör­ténteket. A magában hordozott, nyomasztó események ha­tására egy hónapra kórházba került. Benn sem osztotta meg titkát senkinek. Végül egy év múlva - mert anyukája időközben próbálta kérdezgetni, mi van vele egyszer csak elsírta magát otthon, s a szülő onnan már tudta, mi történt a kislánnyal... Dr. Szalma Ibolya, a gyermekklinika szakpszichológusa, akihez a kislány rendszeresen jár, mondja: nagyon sok ha­sonló esettel találkozott már pályafutása alatt. A gyerekek nem mernek beszélni, és ha mernek, akkor sem biztos, hogy a felnőttvilág hitelt ad szavainak. A szakember elme­sél egy esetet, mellyel klinikai szakpszichológusként került kapcsolatba: egy négyesztendős kislányt zaklatott egy férfi még 2005-ben. Anikó elmondta az esetet a szüleinek, följe­lentették, így került hozzá, pszichológiai vizsgálatra. Ki­rendeltek szakértőnőt, szakértőférfit, volt két bírósági tár­gyalás, és végül a férfit fölmentette a bíróság - nem adtak hitelt a szavainak. - Nagyon fontos lett volna, hogy kitöröl­jük a kislány fejéből az eseményt, s erre, a hosszas proce­dúra alatt, fixálódott. Örök életében emlékezni fog rá ­mondja dr. Szalma Ibolya. Másik esetet is elmond: a szü­lők váltak, az apa szexuálisan zaklatta a gyermeket - akit aztán, az ítélet után, mégis ő nevelhet. Az ilyen és hasonló esetek is közrejátszanak abban, hogy az ilyen ügyek sok­szor nem kerülnek rendőrség, bíróság hatáskörébe. Vissza­térve Anikó esetére: még csak most lép serdülőkorba, most kezdődnek majd életében a tinédzserekre jellemző „lelki felfordulások" - és rendkívül fontos, hogy ebben a labilis időszakban a gyermekkorában elszenvedett, soha el nem felejthető, sokkoló élmény hatására ne legyen még a szo­kásosnál is labilisabb. - Anikó tudja, hogy velem mindent megbeszélhet, a tabukat is - mondja. így minden remény megvan arra: a tizenkét évesen elszenvedett bántalmazás nem határozza meg életét. F.CS.

Next

/
Thumbnails
Contents