Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-30 / 100. szám

TOROK TARGYSHOW BAMCBÁN RUDOLF MACSKAK SMARICA GROFN.O > * \ HETFO, 2007. ÁPRILIS 30. "MEGYEI TÚKÓRHetven dongó dübörgött vasárnap Makón Guinness-rekord a Maros partján Napokon belül beköltözhet az öt gyermeket nevelő Páhi család a szentesi Petrovics Soma utcai házba, amelyet azért tudnak megvenni, mert a pénzintézet mégiscsak megadta számukra a hónapok óta várt kölcsönt. Búcsút vesznek a gyermekek átmeneti otthonától, ahová egy éve fogadták be őket, mivel a tiszai ártérben elvitte a házukat a víz. Sokan segítették az árvízkárosult Páhi családot Szentesen, ám egy év alatt mégsem rendeződött a sorsuk. Tavaly tavasszal dőlt össze a tiszai ártérben a 77 éves özv. Páhi Sándorné háza, ahol a fiával, Sándorral, a menyével, Kovács Ilonával és öt unokájával élt. A ruhaneműket és az ágyneműt leszámítva mindenük odaveszett. Mint megírtuk, azóta a gyermekek átmeneti otthonában húzták meg magukat. Ott azonban nehezen viselték a bezártságot, mert a Tiszához közeli terület volt a lételemük. A gyermekek édesanyja mesélte, hogy mindig sajnálta az intézmény munkatársait, amikor hajnalonként fel kellett ébresztenie őket: engedjék ki a kapun, mert „fóliázni" megy a város külső részébe. Szegények még aludhattak volna pár órát - mondta a fiatalasszony. A polgármesteri hivatalban mindenki tette a dolgát a Páhi család érdekében, így sikerült hozzájutni a kétmillió forintnyi állami kártalanításhoz, a képviselő-testület pedig megszavazott 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatást a családnak. De ez még nem volt elegendő a Petrovics Soma utcai ház megvásárlásához. Csányiné dr. Bakró-Nagy Vera aljegyző mindent elkövetett azért, hogy a pénzintézeti hitelt is megkapja a nehéz sorsú család. A kedvezményes kölcsönre azonban határidőn túl érkezett az igénylésük a bankhoz, mert Páhiék elvesztek a hivatalok útvesztőiben. Lapunkban megírtuk: hónapok óta várták a választ méltányossági kérelmükre, s már-már úgy tűnt, ha nem lesz hitel, visszaveszik tőlük az állami támogatást is. Cikkünk'megjelenésének napján kaptuk a hírt, hogy Páhiék megkapják a hitelt a banktól. A család és az aljegyző ezért a pénzintézet munkatársának, Papp Antalnénak hálás, mert az ő közbenjárására mozdult el az ügy a holtpontról. - Akkor hiszem el, hogy sikerül a házat megvenni, ha belül leszek a kapun mondta özv. Páhi Sándorné. Még nem látta a leendő otthonukat, de úgy van vele: hadd legyen meglepetés. A botjára támaszkodó Terike néni elárulta, hogy ha sikerül kikerülnie a szociális intézményből, elmegy a templomba hálát adni a jóistennek. A gyerekek mostanában arra kérik: „Már csak két hét, mama, bírd ki!". A Petrovics Soma utcai kertes ház öt helyiségből áll, villany van, az udvari kútnál ivóvíz is. Mesélik, hogy sok mindent kaptak már új otthonukba intézményektől és magánszemélyektől. Jól jönne ellenben a nyolctagú családnak mosógép, centrifuga, hűtőszekrény, meg gáztűzhely. Azt mondta az édesanya, hogy 21 ezer forintnyi összeget kell majd fizetniük havonta a hitel törlesztésére. Ő mindenesetre továbbra is vállalja a nehéz fizikai munkát, s akkor 15 év múlva sajátjuk lesz a Petrovics Soma utcai ház. BALÁZSI IRÉN Akadt, aki „fülesben" jött el a találkozóra Fotó: Segesvári Csaba Megkapta a hitelt az árvízkárosult szentesi Páhi család Kertes házba költözhetnek Az ötgyermekes Kovács Ilona örül, hogy saját házuk lesz Fotó: Tésik Attila Ismét bekerülhet Makó a Guinness-rekordok könyvébe: vasárnap hetven dongómotoros kerékpár gyűlt össze és indult el egyszerre a Maros-parton. A kizárólag Magyarországon gyártott, utoljára ötven éve készített nosztalgiajárműből alig pár száz darab létezik már - többségük padlások, fészerek mélyén pihen. A húsvétért cserébe most négynapos szolgálatot vállalt a villamosvezető A fagyis ugrálóvárra költi a keresetét A hosszú hétvégén nem mindenütt áll meg az élet. A négy nap alatt is közlekedünk, például a Kocsis Mihályné vezette villamossal, a ligetben meg Illés Péter méri a fagyit reggeltől estig. A hosszú hétvége négy napján is dolgozik, rója a köröket a Szegedi Közlekedési Társaság villamosvezetője, míg más a jól megérdemelt szabadnapját tölti. Kocsis Mihályné Kati tegnap hajnalban ült be a 4-es Tatra vezetőfülkéjébe, ami azt jelenti, hogy fél háromkor kelt föl, hogy az első járattal négy óra előtt kifuthasson. Ebben az a jó a háziasszonynak, hogy a délutánja szabad. Noha a családjával Mihályteleken lakik, tehát közelebb lenne a kecskési végállomáson leszállnia, mindig Tarjánban váltják egymást a délutános társával. Tehát egykor átadja a kocsit a váltó kollégájának, bemegy vele a Dugonics térig, és onnan hazabuszozik. - Ebédre frissen sütöm otthon a rántott halat a lányomnak, ehhez nem kell túl sok előkészület. Régebben, amikor még mind a három gyerek otthon lakott, megszokták, hogy előre főztem - emlékezett vissza Kocsis Mihályné Kati, aki 1979 óta villamost vezet, ez az első munkahelye. - Most ők főznek nekem, ma délután együtt bográcsozunk a kertben. Mindent előkészítenek, meg is fő a gulyás, mire megérkezem. A délelőttöt egyébként én választottam, hogy legalább a délutánt velük tölthessem. Húsvétkor nem dolgoztam, ezért estiébe úgy igazságos a kollégákkal szemben, hogy nem kértem a mostani hét végére szabadnapot. A majálisból nekem az utasok maradnak, akiket szórakozni viszek. Emlékszem, régen a ligetben állított fel sátrat a vállalat, műszak után oda gyültünk a gyerekekkel. Más az íze kint a virslinek és a fagyinak... Megkérdeztük, mennyire más, ám nem maradt ideje kóstolgatni Bagaméri modern utódjának. Egy órával nyitás előtt már fagyasztotta a tölcsérbe valót Illés Péter, és négy napig meg sem áll. Tegnap este kilenckor zárta a mobil fagyizóját. A gyerekkorunkból jól ismert nyomós krémfagyit hozta a majálisra, két éve adagolja a kétgombócnyi csokit és vaníliát. Három karral irányítja az ízeket: jobbról vanília, balról csoki, középről a vegyes tekeredik a tölcsérbe. Nem könnyű mesterség a fagyitekerészet, és bármilyen soknak tűnik a négynapos ünnep, a dandárját elsejére várja. Úgy látja, a sorbaállásnak is van pszichológiája: a sor akkor kunkorodik jobban, ha beáll az első kuncsaft, aki vonzza a tömeget. - Annyian mondták már, hogy hazavinnék a gépet, és a csapja alá feküdnének - legyintett nevetve. - Ezzel is be lehet ám telni, nekem is elég egy tölcsérrel hetente. A család? Tudják, hogy ez a szezon, kijönnek, meglátogatnak, majálisoznak. Ötéves a lányom, el tudná költeni a bevételt, ezért idejövet alkut kötünk, hányféle játékot hányszor szabad kipróbálni. Különben én tartanám el az ugrálóvárat. DOMBAI TÜNDE Hajnal óta rója a köröket Kocsisné Kati Fotó: Segesvári Csaba véletlen, hogy már nem készül hasonló: mivel nincs kuplungja, minden megállás után újra kell indítani, nehézkes a kezelése, és esős időben kevéssé megbízható. Tipikusan Csepel kerékpárokból készült ilyen, de a makói találkozón láthattak az érdeklődők egészen különleges darabokat is. A legérdekesebb talán éppen Bíró Ferencé volt, aki egy tandem dongót is elhozott - ilyen tudomása szerint a világon senki másnak nincs. Akikkel elbeszélgettünk, azt mondták: dongóval azért is jobb menni, mert bukósisak sem kell hozzá, azaz még szabadabb érzést ad. A dongósok egyébként ugyanúgy összetartanak, mint a motorosok vagy a kerékpárosok - közös túrákat is tesznek. A kétnapos makói találkozó résztvevői például ma Kiszomboron át Nagyszentmiklósra és Őscsanádra kirándulnak. SZABÓ IMRE MAGYAR SPECIALITÁS Dongónak hivatalosan az olyan motoros biciklit nevezzük, amelynek a negyven köbcentisnél nem nagyobb hengerűrtartalmú motorját utólag szerelték a kerékpárra, és kerékpár üzemmódban is használható. A jármű magyar specialitás: a világon sehol másutt nem készült ilyen, egyébként a székesfehérvári vadásztölténygyárban s/ártották. A benzinüzemű dongókból ma már csak pár száz darab lehet. Gyártását azért állították le ötven éve, mert kiszorították a piacról a kismotorok. Egy-egy darab mai értéke száz-százötvenezer forint. ' Manapság már feltűnést kelt, fél évszázada viszont népszerű kétkerekű volt Magyarországon a dongó, ami egyfajta átmenet a bicikli és a segédmotor között - tulajdonképpen egy benzinüzemű motorral felszerelt kerékpárról van szó. A hétvégén a Maros-parton hetven dongótulajdonos találkozott, akik az ország minden részéből érkeztek Makóra. A jó hangulatú rendezvény résztvevői délelőtt körbeszáguldottak Makón, a Maros-parton gyorsasági versenyt rendeztek - hasonlót fél évszázada hirdettek utoljára hazánkban - , de volt jármüszépségverseny is. A legnagyobb izgalommal persze mindenki a Guinness-rekordkísérletet várta, ami - mint utóbb kiderült - már csak azért is sikeres volt, mert soha senki nem próbált még annyi dongót összegyűjteni, majd egyszerre elindítani, mint amennyit most Makón a közjegyző előtt sikerült. A hagyományteremtő szándékkal meghirdetett találkozó fő szervezője, a civilben villamostechnikusként dolgozó Bíró Ferenc lapunknak elmondta: az összejövetelt arra emlékezve tartották meg, hogy éppen ötven esztendeje szűnt meg a dongók gyártása Magyarországon. Bíró gyermekkori álmát váltotta valóra, amikor hét évvel ezelőtt egy halom régi alkatrészből az első dongót összeszerelte magának - édesanyjának ugyanis volt ilyen kétkerekűje, aminek kicsike ülésében gyakran utazott. Bíró szerint pár száz darab lehet még a járműből összesen. Akinek van, nosztalgiából, hobbiból foglalkozik vele, hiszen amúgy nem