Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-26 / 97. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2007. ÁPRILIS 26. A „hétfrontos" békességről Egy kicsit a biológiáról akarok most beszélni, egy kicsit az iroda­lomról, és nem a politikáról. Jó komám megvádolt ugyanis a mi­nap, hogy elővettem az őstokos-kocsányos kétfrontos harcot, és a jobb oldalnak is lekentem egy nagyot, meg a balnak is. Mit lehet erre felelni 1 Lehet az hétfrontos is, ha valaki hetet akar belelátni. Erről jutott eszembe a mostam valami. Kezdjük az élővilággal! A növénytannal. Vegyük példának a tölgyfát, mert az állítólag több száz évig is elél. Tövét akár allegori­kusán demokráciának is nevezhetnénk, ha a pohtika pókhálóját bele akarnánk keverni. Ahogy kibújik a csíra a makkból, azonnal ágakra hasad. Ha kétszáz éves a fa, fő ágai is annyiak. Állítólag minden ágához külön vezeték szállítja a gyökerekből a nedveket, pártállás nélkül. Mondhatnám mindegyiket a demokrácia gyer­mekének is, de ismétlem, nem a politikáról akarok beszélni. Tény, ha egyik ága elszárad, netán villám tépi le, a többi még dol­gozik, és hálából visszatáplálja a tövet is, meg a gyökereket is. Ár­ról azonban nem tud a növények mdománya, hogy az ágak egy­más ellen dolgoztak volna valaha is. Ha mégis említeném a pohti­kát, és az ágakhoz a pártokat hasonlítanám, azonnal fejére állna ez az egészséges teória. Mert ott mást se tesznek a hangadók, egy­más ágait tördelik szakadatlan. Váltsunk át az irodalomra. Legalább ennyire közel áll az is a lel­kemhez. Van, ugye, hazafias költészet is benne, és az édestestvére a pohtikának. Attól függ, honnan nézzük. Az egyik párt hazafias­nak mondja, a másik vastagon hazafiatlannak, árulónak, miegy­másnak. Elővettem a minap Riedl Frigyes Arany Jánosról írott könyvét. A fóka ördögét kerestem benne, de másfajta ördögöt ta­láltam. Tudom, nem mindenki ismeri Riedl Frigyest, ezért el kell mon­danom, hogy újságíró is volt bohó ifjonti korában, aztán tanárként működött, később az akadémia levelező tagja lett, és a pesti egye­temen Gyulai Pál utóda. Nem akárki tehát. Egyik helyen azt írja ­azt mondta előadásában -, hogy Petőfi és Arany a legmagyarabb költő volt. „Ha a magyar ember eltűnnék e világról, ha ismét ten­ger hullámoznék az Alföld végtelen rónáin a Kárpátok tengerpart­jáig, akkor is még Petőfi és Arany műveiből rekonstruálni lehet­ne.. ." Előhozza példaként A nagyidai cigányokat is, Arany kétség­beesett vidámságára utalva. Olvassuk csak! „...a cigánymagyarok elpufogtatják a levegőbe puskaporukat, pedig takarékoskodni kel­lene vele: hivatalokat osztogatnak álomországban; és folytonosan azt teszik, amitől 'Az elveszett alkotmányban', a szabadságháború küszöbén leginkább óvta honfitársait ': pártoskodnak." Nem én mondom, az irodalom mondja. Most is pufogtatnak, hiva­talokat osztogatnak, most is emlegemek egy bizonyos alkotmányt, és most is pártoskodnak. De még mennyire! Aki képes „kipufogtatni" a sorból, haneth is h úzzák karóba, de frakciófegyelmivel, pénzbírsággal fenyegetik. Föltehetően kihagyják a legközelebbihivátalósztásbólis. Kétszáz esztendőt is elél az előbb már említett tölgyfa. Arany Já­nos bölcsessége még csak százötven körül mocorog, bár a tölgyek alatt is töltekezett: de mdjuk, nem az ő kútfejéből bukkant elő elő­ször. Ma azt szokták mondani, ha két magyar összehajol, három pártot szervez. Lehet az hét is. Vonjuk egybe most a tölgyfát az iro­dalommal: erős a tő, eltáplálja mindegyiket. Amíg ki nem szárad. Mi, a kis ágakon ácsingózók, néha kénytelenek vagyunk észreven­ni, pártok halnak el, de nő helyettük másik. Hogy a hétfrontos harcból hétfrontos békesség soha ne lehessen. H. D. Lakatos Jenő villanyszerelőként, Rácz József tanárként kezdte pályáját Presztízs-díjas karrierek Két sikeres cégvezető pályakezdését idéz­zük - egyikük tavaly, másikuk tavalyelőtt érdemelte ki Az év üzletembere díjat a Délmagyarország Presztízs-gáláján. Rácz József egy szakközépiskolai tanári állásból indult, Lakatos Jenő villanyszerelő szak­munkás volt az egykori NDK-ban. A Délmagyarország Presztízs-gáláján Az év üzletembere díjat 2005-ben Lakatos fenő, a Főszer Electric Zrt. vezérigazgatója érdemelte ki. A régió egyik legnagyobb elektromos sze­relőipari társaságának első embere már gye­rekkorában is kivette a részét a munkából: az üllési fiú szőlőt permetezett a családi birto­kon, nyaranta a helyi termelőszövetkezetnél paprikát kapált, barackot és spárgát szedett. Kollégistaként vagonból lapátolt szenet, és kévevágó cséplőgépen volt napszámos. A kö­zépiskola elvégzése után, 1969-ben az akkori NDK-ban kezdett el dolgozni. - A két ország közötti megállapodás értel­mében villamosipari szakembereket fogadott az egykori Kelet-Németország. Előbb Jéná­ban, majd Rudolstadtban helyezkedtem el villanyszerelőként. Egy nyolcezer fős gigavál­lalat, egy óriás textilmű vezérlőterméből irá­nyítottuk a legmodernebb gépsorokat - nosz­talgiázott Lakatos Jenő. A német kollégák mellett a munkafolyamatokat és a nyelvet is gyorsan elsajátították. - Tizenkilenc évesen egy teljesen más vi­Lakatos Jenő, a Főszer vezérigazgatója az egykori NDK-ban kezdett dolgozni Fotó: Kamok Csaba Rácz József, a Mórakert vezetője kollégiumi nevelőként indult Fotó: Schmidt Andrea lágba csöppentünk, ahol két és félszer annyit kerestünk, mintha itthon dolgoztunk volna. Gyorsan befogadtak bennünket, és ebben a sport is sokat segített. Az itthoni megyei első osztálynak megfelelő ligában fociztam táma­dó középpályásként. Ha edzőtáborról vagy mérkőzésről volt szó, a munkahelyemen is tolerálták a hiányzásomat - beszélt NDK-s élményeiről a Vezérigazgató. Tavaly Rácz Józsefnek, a Mórakert Terme­lői Értékesítő Szövetkezet első emberének a « munkáját ismerte el a független szakembe­rekből álló Presztízs-zsűri: ő lett Az év vállal­kozója. Nem az üzleti szférából indult a kar­rierje: két évig tanított a Kiss Ferenc Erdésze­ti Szakközépiskolában. - Az agrármérnöki és a mérnök-tanári diplomám megszerzése után a Volán-telep melletti fiúkollégiumba vettek fel nevelőnek, majd idővel óraadó ta­nárként is foglalkoztattak. A bentlakásos rendszerben a srácok délutáni felügyelete mellett esténként focira is jutott időnk - em­lékezett vissza erre az időszakra a kétgyerme­kes családapa. A Zsombón élő pedagógus a helyi falugazdásztól hallott a Mórakert pályá­zatáról. A cég ügyvezető igazgatót keresett. - Minden tapasztalat nélkül kerültem Móra­halomra. Állítólag az ambícióm miatt szavaz­tak nekem bizalmat. A legnagyobb nyárban kezdtem a munkát. Az áruátvételtől, a raktáro­si és a pénztárosi feladatokon át a sofőrködésig mindent egyedül csináltam. 1996 teléig én vol­tam a szövetkezet első és több hónapon keresz­tül az egyetlen főállású alkalmazottja - beszélt teendőiről. - Névlegesen már a kezdetektől ügyvezető igazgató voltam, csak a feladatkö­röm változott évről évre. A fizikai munka előbb kereskedelmi, majd cégvezetői feladatokra vál­tozott. Ma már több mint száz főt foglalkozta­tó céget kell irányítanom - mondta büszkén. HORVÁTH LEVENTE EGY SIKERHEZ VEZETŐ ÜT ÁLLOMÁSA! j|p Amikor Lakatos Jenő 1972-ben hazatért az NDK-ból, a mostani cége jogelődjénél helyezke­dett el művezetőként. Az akkor még állami válla­lat a fővárosból Szegedre helyezte, hogy levezé­nyelje a déli régió munkálatait. Néhány év alatt építésvezető, majd főépítés-vezető lett. Időköz­ben két diplomát is szerzett, és azóta is folyama­tosan tanul. 1984-ben nevezték ki üzemigazgaté­nak. Miután jelentkeztek a szegedi üzemigazga­tóság privatizációjára, 91-ben kivásárolták, és öt társával megalakították a Főszert. Ekkor indult a máig tartó sikertörténet. Az úszónő újra úszik-igaz, csak a jobb erőnlét miatt Risztov Éva a motorsportban képzeli el új életét Risztov Éváról legutóbb január utolsó napján olvashattak la­punkban. A medence utáni éle­téről beszélt, és éppen - egy síbaleset miatt - műtét előtt állt. Az operáción szerencsésen túl van, és ismét rendszeresen úszik; igaz, csak a jobb erőnlét miatt, mert új karrierjét a mo­torsportban képzeli el. • - Most nem tudunk beszélgetni, ugyanis éppen egy biciklis edzés kellős közepén vagyok a barát­nőmmel, a szinkronszínész Mol­nár Ilonával. Az egyik rajzfilm­ben ő Deedee magyar hangja, együtt kerekezünk - mondta Risztov Éva -, de mindjárt fú­junk egy kicsit és visszahívlak. Mindent a motorozásért A kiallcudott időpontban csör­gött a mobilom. Éva volt: - Most jó, itt ülünk a Margitszigeten, és nézzük a lassan tovahömpölygő Dunát. Nagyon szép... A főváro­siak arról is vitatkoznak, melyik a jobb: Pestről Budát vagy Budá­ról Pestet nézni. Szerintem mind a kettő szuper. A kerékpározás? A motorozás miatt kell. És úszom is, jó négy hete kezdtem újra, heti két-három alkalommal három-négyezer métert tempó­zom. De csakis a jobb erőnlét miatt. Való igaz, az úszás karbantart. Évát Vásárhelyen legutóbb tavaly októberben az 56-os emlékváltó tagjaként láthatták az érdeklő­dők. Most Monoron szeli a habo­kat, ott és Nyáregyházán vánnak a motoros tréningek Dylski Au­Risztov Éva már a krosszversenyekre „gyúr" Fotó: DM/DV rélnak, a Full-Gas Racing Team sen. De ez már egyáltalán nem mesterének az irányításával. Évának valóban már csak kiegé­szítő sport lehet az úszás, koráb­bi legjobbjától 10 másodpercre is elmarad, kétszáz méter vegye­fontos a számára. Bizonyítani akar - Pillanatnyilag enduro moto­rom van, ezen begyakorolhatom azt, amit a krosszon tudni kell, ráérezhetek az ízére. Valószínű­leg augusztus 25-én, 26-án mu­tatkozom be Nyáregyházán, ak­korra meglesz az új gépem is. Közben csábítgatnak, hogy in­18ETTAJAN HÚZTA ELŐSZÖR A GÁZT Klubja, a Full-Gas Racing Team honlapján úgy mutatja be Risztov Évát, mint a csapat egyetlen női versenyzőjét. Az egyesületnek az idei esztendőtől tagja, de a moto­rok, a motorozás iránti vonzalma régebbi keletű: 7 évesen nagyapja Babettáján húzta először a gázt, majd 14 évesen már egy robogót is kipróbálhatott. De a sérülésve­szély miatt edzői hamar „leszed­ték" a kétkerekűről, majd a 20 évesen szerzett 250 köbcentis krosszmotorról is leparancsolták. Most azonban már ez választott sportága: - Tudok küzdeni és har­colni. Ha leesek a motorról, újból felülök rá, és tovább megyek. Ha összetöröm magam, akkor a leg­gyorsabb gyógyulási módot fogom választani, csakhogy újra, minél előbb nyeregben lehessek - vallja Éva a Full-Gas Racing Team hon­lapján. dúljak a jetskisek amatőr baj­nokságán, minden tárgyi, tech­nikai feltételt biztosítanak. Gon­dolkozom. De erről csakis a hét vége kellemes eltöltéseként lehet szó, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Február közepén műtötték a jobb térdét - a január eleji síbale­set „hozományaként" -, Knoll Zsolt operálta meg. A beavatko­zás remekül sikerült, már öt hete motorozik - a fentiekből talán már kiderült -, és intenzív edzés­munkát végez: - Tökéletes a lá­am, olyan jó, hogy akár focizhat­nék is vele. Hogy a balra mikor kerül sor? Nem tudom, most nem erőltetném, pillanatnyilag úgy érzem, minden rendben van. Majd ha megint történik velem valami - erre akár mérget lehet­ne venni... -, egy füst alatt a ket­tőt. Az újabb síbalesetnél? Koszi! - mondta kacagva. Éva most csak az új karrierje építésével kíván foglalkozni. Biztos többen azt mondják, Risztovnak csak a szája jár, ál­modozik, ez csak egy fellángo­lás. - Nos, két év múlva már úgy, olyan eredményekkel sze­retnék odaállni a kétkedők elé, hogy megkérdezhessem: mi van azzal a fellángolással? Imádom ezt a sportágat. Semmit sem erőltetnek rám, nem „ütnek, vernek", úgy csinálom, ahogy nekem jólesik. Én pedig bizo­nyítani akarok. Szentesen és Vásárhelyen . Mint arról már volt szó, a me­dencéhez ismét közelít - a Mel­bourne-ben rendezett világbaj­nokság magyar eredményeire csak annyit mondott: no com­ment -, május utolsó hetében egy szentesi úszóversenyre hiva­talos, díjátadóként. Az sem el­képzelhetetlen, hogy vízbe csob­ban. Az viszont biztos, hogy Vá­sárhelyen is feltűnik majd, ellá-. togat kedvenc helyeire, és min­den haverral, baráttal találkozni akar. IMRE PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents