Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-24 / 95. szám
6 •MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2007. ÁPRILIS 24. A kutyák és a lovak a leggyakoribb állatszereplők a színpadokon. Szegedi előadásokon találkozhatott már a közönség kecskével, kacsával, tyúkokkal, galambokkal, a szabadtérin még tevékkel, sőt egy egész birkanyájjal is. A színészek számára plusz stresszt jelent, ha egy kevésbé kiszámítható házi kedvenc a partner. Régen a naturalizmus legbiztosabb jelének tartották, ha egy állat tűnt fel a színpadon. Manapság gyakran találkozhatunk házi kedvencekkel a színházi produkciókban. Szegeden sokan emlékeznek Szikora János nevezetes rendezésére, a Lila ákácra, amiben Högye Zsuzsanna kutyusa, Prézli mellett egy fürdőző kacsa is játszott. Néhány éve, amikor a kőszínházi Rómeó és Júliában Szalma Tamás egy paripán lovagolt be a színpadra - az ágaskodó állattól az első sorokban ülő nézőknek a lélegzetük is elakadt. Alföldi Róbert operaprodukciójában egy fehér patkány csücsült volna Faust vállán, ám a főpróbák alatt kiderült, nem bírja a hangos éneklést, ezért kihúzták a darabból. Potyogtató kecske - Az egyik előadásunkban több tyúk is szerepelt, ráadásul egy folyton potyogtató kecskét kellett felvinnem egy csigalépcsőn - meséli Király Levente. A Nemzet Színésze hoszszú pályafutása alatt többször is szerepelt együtt kutyákkal. - Amikor a Svejket játszottuk, egy fantasztikusan aranyos, Bianka nevű kutyust kaptam partnernek. Igyekeztem kipuhatolni az érzelmeit, sikerült is megszerettetni vele magam. Egy állattal játszani mindig nagyobb stresszel jár, mert sohasem lehet pontosan kiszámítani, hogy mi fog történni, mi lesz a reakciója. Borotvaélen táncolás minden előadás. Ennek ellenére nagyon szerettem ezzel a kutyával játszani, nem is volt vele soha problémám. - Úgy tartják a színházi világban: a kutya és a gyerek tuti siker. Legutóbb Zsolt Béla darabjában, a Nemzeti drogériában léptem fel kutyával. Rácz Rita és Cseh Zsuzsi kedvence váltotta egymást az előadásokon. Nagyon helyesek voltak, jó volt velük játszani - mondja Székhelyi József. A színidirektor imádja az állatokat, de azért kicsit viszolyog attól, hogy színpadi produkciókban gyakran szerepeljenek. - Ha természetellenes közegbe kényszerítjük őket, nem várt fordulatok adódhatnak. Volt már rá példa, hogy egy ló a színpadra lépés pillanatában megijedt a hirtelen megváltozott hangoktól, fényektől, szagoktól. Ilyenkor a vészhelyzetet kell elhárítani, így óhatatlanul másról szól a produkció, mint kellene. Pulik és birkanyáj A szegedi szabadtérin szinte minden nyáron szerepelnek állatok. Feljegyezték a króKÖTELEZŐ A PRÓBA || A színházművészeti biztonsági szabályzat szerint állat akkor szerepelhet egy színházi produkcióban, ha állatorvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a színpadi szereplésre megfelel, egészséges, féregtől és élősditől mentes. A színpadon fellépő állatokat - kis háziállatok kivételével - az illetéktelenek belépését és benyúlását megakadályozó, biztonságos ketrecben kell szállítani és őrizni. Ketrec nélkül még az idomított állat is csak pórázon tartva vezethető és szerepeltethető. Az állat színpadi szereplésekor gondozójának, idomítójának a színpadon, lehetőleg a nyílt színen jelen kell lennie. Lovak és hasonló nagyságú állatok szerepelésekor minden állat mellett egy-egy állatkísérő legyen. Színpadon, szabadon, csak idomított, hívásra visszarepülő madarak szerepeltethetők. Az állatot megfelelő számú próbával és a nyilvános előadás körülményeinek megfelelően kell a fellépéshez szoktatni. nikások, hogy 1936-ban nemcsak lovakat, hanem pulikutyákat és egy birkanyájat isszerződtettek a Palló Imre címszereplésével bemutatott János vitézhez. Kovács Ágnes színháztörténész szerint, ha nem öncélú attrakció az állatok szerepeltetése, hanem szerves része a rendezésnek, akkor hatásos színpadi eszköz lehet, mert imádja a közönség. Az 1993-as Aida-produkcióba egy váratlan szerencse révén kerültek tevék: a szabadtéri akkori vezérkara az E5-ös mellett találkozott egy „karavánnal", és azonnal szerződtették is őket. A grandiózussá lett bevonulási képben hatalmas tapsot kaptak a tevék, ráadásul hatásos reklámnak bizonyult körbevezetni őket az előadások előtt a bel- | városban. Elefántot is szerettek volna egy későbbi Aida-produkcióba szerződtetni, de a statikusok kiszámolták: a színpad látta volna kárát a fellépésüknek. Az állatok egyébként nemcsak a bérleti díj, a szállítási költség, hanem az elhelyezés és az etetés miatt is sokba kerülnek. Például az Aida tevéi számára az ANTSZ előzetes engedélyével ideiglenes karámot alakítottak ki a dóm tövében. A lovak a menők A lovak a leggyakoribb fellépők a szabadtérin. Szikora János a lipicai ménest szerette volna szerződtetni az 1998-as Háry Jánosra, de a költségek miatt végül egy fogattal is beérték. A nyeregben is profi Cserhalmi György főszereplésével bemutatott Cyranóban is sikert arattak a lovas jelenetek. Akadtak olyan produkciók is, amelyekben végül nem jöttek össze az állatok. Ilyen volt a Jézus Krisztus Szupersztár, amiben egy szamárnak fel kellett volna mennie egy magas lépcsőn, de a csacsi nem bírta a lépcsőzést, így nélküle vonult el a szent család. Tavaly, az újszegedi János vitéz egyik sztárja viszont Matild, a szamárkanca volt. HOLLÓSI ZSOLT Magyar Tudományos Akadémia Mindentudás Egyeteme - Szeged: Gönczy László Kodály Zoltánra emlékeznek holnap Maradt-e még esély mára a kodályi program folytatására? Kíván-e a jövőben élni a magyar társadalom azzal a teljesítmény-többlettel, melyet a személyiség kiteljesítését célzó művészeti nevelés bizonyítottan kínál? E kérdésekre is válaszol a Min- MINDENTUDÁS dentudás Egyeteme következő előadásán Gönczy L( , Vt I EMI László főiskolai docens, a Szegedi Tlidományegye- S 7. F G F. D tem Zeneművészeti Kar kamarazene tanszékének vezetője. Nádas Péter író a Móra-kollégiumban Nádas Péter Kossuth-díjas író estjét rendezik meg ma 19 órától a Szegedi Tudományegyetem Mórakollégiumában. Az Európa-szerte egyik legismertebb, legelismertebb magyar íróval Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész, az SZTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének docense beszélget. Nádas Péter fotóriporterként, újságíróként kezdte pályafutását. 1967-ben jelent meg első kötete, A Biblia. Drámaíróként is több darabjával nagy sikert aratott. 1981 -ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben dolgozott, azóta is ezernyi szállal kötődik a német fővároshoz. 1986-ban jelent meg az Emlékiratok könyve című regénye, amellyel elnyerte az Év Könyve-jutalmat. Az elmúlt húsz évben számos rangos hazai és külföldi irodalmi elismerést kapott, többek között 1995-ben a lipcsei könyvvásár nagydíját, 2003-ban a Franz Kafka-díjat. 2005-ben jelent meg háromkötetes, több mint 1500 oldalas nagyregénye, a Párhuzamos történetek, amelyen közel két évtizeden át dolgozott. A kritika szerint nagyszabású, korszakos, felkavaró és különleges erejű mű született. Elmarad a Dulceamar A Szegedi Nemzeti Színház igazgatósága értesíti a közönséget, hogy technikai okok miatt elmarad Bozsik Yvette és a Constancai Színház vendégjátékaként április 30-ára, a kisszínházba meghirdetett Dulceamar című előadás. Május 23-án ugyancsak technikai okok miatt marad el a nagyszínházban A kék Duna hangjai című Strauss-gála, helyette ugyanezen a napon 18 órától A dzsungel könyve című zenés mesejáték kerül színre. Az évforduló kapcsán idén számos megemlékezéssel, hangversennyel rójuk le tiszteletünket Kodály, a zeneszerző és zenepedagógus emléke előtt. De ténylegesen tudunk-e mit kezdeni a szellemi hagyatékkal, amelyet ránk, utódokra bízott? Előadásom jó alkalom arra, hogy formális frázisok helyett feltérképezzük: miért problematikus a kodályi életmű beágyazódása az utóbbi évtizedek, kiváltképp napjaink kulturális közegébe mondja Gönczy László. A XX. század első felében sokan álltak elő olyan zenepedagógiai programmal, amelyek a zene személyiség-fejlesztő funkciójának helyreállítását célozták. Közülük egyértelműen Kodályé a legtágasabb és a legnagyobb szellemi igényű. Az előadó megpróbál választ keresni a téma szempontjából legalapvetőbb kérdésre: egyáltalán maradt-e még esély mára a kodályi program folytatására? És kíván-e a jövőben élni a magyar társadalom azzal a teljesítménytöbblettel, melyet a személyiség kiteljesítését célzó művészeti nevelés bizonyítottan kínál? A Mindentudás Egyeteme Szeged előadása szerdán 18 órakor kezdődik Szegeden az egyetemi JATIK kongresszusi termében (Ady tér 10.). Ez - felvételről pénteken 18 órakor és vasárnap este 19.30-tól látható a Városi Televízió Szeged műsorán. A Mindentudás Egyeteme a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vezetésével és a Magyar Telekom társadalmi szerepvállalásával jött létre. Szegeden a kőszínházban és a szabadtérin is játszottak már kutyák és lovak Allatpartnerek a színpadon Lovak a Dóm téri színpadon a 2003-as Aidában Fotó: Frank Yvette Trópusi madarak, indiánok, maja piramisok között Mexikóban Szegedi kutató, Molnár Gyula a mexikói őserdőben Trópusi expedíción vett részt Molnár Gyula, az ismert szegedi biológus — rózsaszín kanalasgémek, kék-narancsszínű lepkck, őserdőkből kibukkanó, lépcsőzetes, maja piramisok, ősi népzenéjű indiánok között. Mi kell ennél több egy ornitolőgus-fotós-zenésznek? Szinte hihetetlen, de még mindig élnek olyan indián törzsek az Egyesült Államok déli részén, akik nem engedik magukat fotózni - még jól csengő dollárokért sem -, mert máig tartja magát köztük a hiedelem: a fotós elrabolja a lelküket - tapasztalta Molnár Gyula szegedi biológus, az SZTE luhász Gyula Pedagógusképző Főiskolai Kar biológia tanszékének oktatója, a világhírű Molnár Dixieland' Band vezetője. Bajszár György professzor - nagyapjának jól menő, a régi szegediek előtt ma is ismert nevű vendéglője volt Amerikában élő biotechnológus hívta meg, háromhetes, fotózással egybekötött ökológiai és néprajzi expedícióra Mexikóba, illetve az Egyesült Államok legdélibb részébe. Életveszélyes élményben is volt része: motorcsónakkal - amit egyébként egy indián vezetett - bekanyarodva a tengerről a Mangrove-mocsár folyosójába, teljes sebességgel nekikhajtott egy kifelé igyekvő orvhalászcsapat motorcsónakja... Csak a szerencsén múlott, hogy nem végződött sokkal rosszabbul az eset! Csodálatos korallszirteket is megtekintettek az expedíció résztvevői, számtalan, színesnél színesebb halat láttak. A szárazföld, a levegő világa legalább ilyen fantasztikus volt: rózsaszín kanalasgémektől kezdve kígyónyakú madáron át a pelikánokig... - Ha észrevettünk egy sárga-fekete madarat, rögtön elővettem a fotóapparátot. De sokszor történt, hogy abban a pillanatban máris megláttam egy nagyobbat, még sárgábbat, még inkább lefotózni valót... A bőség zavarával küzdöttem egész úton! Fantasztikus, tenyérnyi pillangók, és sehol egyetlen szúnyog, pedig háromszázhuszonnégy szúnyogfaj él arrafelé, zöme csípőszúnyog. Jókor mentünk, tavasszal, ezért nem bántottak minket, nyáron nem lehet megmaradni a szabad ég alatt... meséli a kutató. Indiánokat is láttak - a Yucatán-félsziget lakóinak negyven százaléka a maják leszármazottja -, az USA déli részén pedig navajókat. Dallamkincsük pentaton, s bár eltér a magyar pentatóniától, egyáltalán nem idegen a magyar fülnek - mondja a kutató. Alkalma nyílt egy több száz évvel ezelőtt készült indián furulyát is megszólaltatni, tehát zenészként is óriási élményeket szerzett. Amit viszont hiába keresett a dzsessz szülőföldjétől nem messze, az a jó dzsesszzene. F. CS. Molnár Gyula őserdei, maja piramissal, Mexikóban - előtte egy pókmajom Fotó: Az expedíció felvétele PÁRHUZAMOK Miként nálunk a nyugat-európai turisták jelentik az ökoturizmus fő közönségét. Mexikóban az amerikaiak. - Nálunk, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága már olyan jól „ki tudja ajánlani" programjait az interneten keresztül, hogy időnként alig képes fogadni a német, francia turisták csoportjait - mondja a kutató. Mexikóban már annyira zökkenőmentes a tömeges turistafogadás, hogy - mint Molnár Gyuláék tapasztalták -, amikor már közeledik a „záróra", és gyalogosan nem tudnák időre bejárni a területet a nézelődők, működésbe lépnek a triciklisek: üléseikben elfér egy-egy ember - gyorsan megmutatják nekik a látnivalókat. Nálunk is errefelé halad a világ.