Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-19 / 91. szám

CSÜTÖRTÖK, 2007. ÁPRILIS 19. • SPORT* 17 A magyar és horvát pályázat egyetlen voksot sem kapott Új a szlogen: lengyel-ukrán két jó barát Piatini a győzteseket jelző papírral A két boldog labdarúgó-szövetségi elnök, az ukrán Szurkisz és a lengyel Listkiewicz MTl-fotók Már abban akadt valami baljós, amilyen suta mozdulattal Michel Piatini kinyitotta a borítékot. A cédulán feszítő kétsoros a „Hungary, Croatia" felirat helyett a lengyelek és az ukránok dicsőségét hirdette. Visszafogott optimizmus jellemezte a magyar és a horvát küldöttség hangulatát a cardiffi döntés bejelentése előtt. Ami tény: a magyar delegáció abban a hitben vágott neki a walesi kalandnak, hogy a végrehajtó bizottság norvég, holland és török tagjáért tűzbe tenné a kezét. Megégettük magunkat. Omdal, Sprengers és Érzik úr is cserben hagyott bennünket. A dolgozatunkat a nagyhatalmú testület szavazat nélkül dobta vissza, miközben az ukrán-lengyel pályázat már az első körben nyolc voksot kapott, BOLDOGSÁG Érthető boldogsággal nyilatkozott a cardiffi eredményhirdetés után az ukrán küldöttséggel tartó két sportlegenda, Vitalij Klicsko és Szergej Bubka. - Az egész ország ünnepel, az emberek örömmámorban úsznak és tripla szaltókat ugrálnak. Az UEFA döntése elősegíti Ukrajna fejlődését és európai integrációját - jelentette ki a nehézsúlyú a volt profi ökölvívó világbajnok Klicsko. A rúdugrásban számtalan világcsúcsot elért Bubka, aki jelenleg az ukrán olimpiai bizottságot vezeti, tömören összegzett: - Nagyszerű győzelmet arattunk, amely sokat jelent országunk jövőjének. Büszke vagyok. szemben a nemzetközi sajtó által biztos favoritként kezelt Olaszország négy szavazatával. Szenzáció. Legalább akkora, mintha egy nagy futballtorna döntőjében akár az ukránok, akár a lengyelek gólokkal kalapálnák el a squadra azzurrát. Várhidi optimista - Piatini olyan lassan húzta ki a lapot, hogy egy pillanatra lehetett látni a győztes nevének kezdőbetűjét. Megdöbbentem, amikor megláttam a p-t mondta Várhidi Péter, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, akit a cardiffi reptéren értünk utol telefonon. Előzetesen semmiféle információ nem szivárgott ki, sőt azt lehetett érezni, hogy az ukránok biztosan nem nyernek. Nincs más választásunk, ha alanyi jogon nem lehetünk ott a 2012-es Eb-n, ki kell vívnunk a selejtezőkön a részvételt. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi keret egy-két kiegészítéssel képes lesz a bravúrra. Boniek sem hitte Miközben a legnagyobb lengyel és ukrán városok utcáin népünnepély kezdődött, Itália szerte általános az elképedés. A világ- és Európa-bajnok kapus, Dino Zoff az olasz foci súlyos vereségének titulálta a döntést, hozzátéve: kedden beszélgetett jó barátjával, Zbigniew Boniekkel, aki felettébb szkeptikusan ítélte meg a lengyel-ukrán csomag esélyeit. Ugyanakkor a jólértesült talján források azt is tudni vélik, hogy a súlyos belpolitikai válsággal küzdő Ukrajnából nem véletlenül repült mégis Walesbe Viktor juscsenko államfő. Állítólag megsúgták neki, hogy érdemes gépre szállni. Hoppon marad a Juve Az első villáminterjúk alatt a könnyeivel küszködött az olasz sportminiszter asszony, Giovanna Melandri. Jóllehet teljes kiábrándultságát ő sem tudta palástolni, gyorsan lelket öntött a szonrorkodókba, mondván, „majd a pályán megnyerjük az Eb-t." Az olasz reakciókhoz még egy adalék: Torino polgármestere, Sergio Chiamparino kijelentette, a város az Eb-pályázat veresége után egy fityinget sem hajlandó áldozni a Juventus otthona, a Delle Alpi felújítására. Kezdjen a stadionjával a Juve, amit akar. A sors fura játéka, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ugyanabban a percben tette közzé a legfrissebb világranglistát, amikor Piatini bejelentette az UEFA döntését. A rangsorban Olaszország Argentínát visszaelőzve újra az első helyen áll. Ok legalább ezzel vigasztalódhatnak... MÉHESGÁBOR A horvátok sejtették a vereséget Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy Horvátországban miként fogadták a hírt, a vereséget. Bracs szigetét, Supetart tárcsáztuk. Brtcevic Ivánt, a Hajdúk Split szurkolói-csoportjának egykori vezetőjét kértük meg, ismertesse, hogy milyen a hangulat az országban. - Horvátország is focilázban égett. Bár már előzetesen senki sem volt annyira bizakodó. A tömeg, a 85 milliós lakosság legyőzte a kisebbet, a mi közös pályázatunkat. A horvátok érezték, hogy esélyes lehet a győzelemre a lengyel-ukrán kandidáiás. Főként azért, mert ez a régió régóta nem kapott rangos eseményt. Sajnos, az is belejátszott talán a vereségbe, hogy az emberek nem felejtették még el a horvátok és a szerbek háborúját, és az őszi magyarországi események sem lendítettek a helyzeten. Az olaszok? A bundák, a szurkolói balhék miatt veszítettek. Nagy a csalódottság nálunk is, jó lett volna Splitben, a Poljudban rangos meccseken szurkolni. Most ez álom maradt. Gyurcsány Ferenc és Gyárfás Tamás sem volt boldog A nyertesek A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát elnyert Ukrajna és Lengyelország rövid bemutatása: Ukrajna Az egykori Szovjetunió tagköztársasága 15 éve független, demokratikus állam 46,5 millió lakóval. Területe 603 ezer négyzetkilométer. A nemzetközi futballban tavaly, a németországi világbajnokságon érte el története eddigi legnagyobb sikerét: a válogatott a negyeddöntőig jutott. Az ország leghíresebb klubja, a Dinamó Kijev régóta jelentős szerepet játszik az európai porondon, a játékosok közül pedig Andrij Sevcsenko (Chelsea) és Andrij Voronyin (Bayer Leverkusen) szerzi a legtöbb hírnevet Ukrajnának. Lengyelország: Az országban 312 ezer négyzetkilométeren 38,5 millióan élnek. Nemzetközi szinten elsősorban a hetvenes és a nyolcvanas években értek el sikereket a lengyelek: az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet ünnepelhettek, két évvel később, Németországban, majd 1982-ben, Spanyolországban pedig vbbronzérmet nyert a válogatott. Azóta jóval gyengébbek az eredmények, az ország futballját ráadásul tavaly korrupciós botrány rázta meg. Ebben is kicsik vagyunk - hol a tisztaság? Nem mi rendezzük a 2012-es foci Eb-t. A jelenkor két szegedi származású hazai labdarúgó tehetsége, Hrepka Ádám és Laczkó Zsolt, valamint az egykori felnőtt válogatott játékos, Kutasi László is nagyon csalódott. Háttér, döntés, tisztaság, korrektség, jelen és jövő - fontos témákat érintettek a megszólítottak. néztem az eredményhirdetést, így sajnos láttam, amikor Lengyelország és Ukrajna neve került elő a borítékból. Előzetesen nagyon izgultam, bizakodtam, ám azonnal elszomorodtam. Az olaszokat tartottam a favoritnak, információim alapján sok pozitívum volt a magyar pályázatban is, amely szintén erősnek számított. Fogalmam sincs, mi dönthetett. Talán mert kiemelkedő játékosokkal rendelkeznek, és válogatott szinten előrébb tart Ukrajna és Lengyelország is. Egy dolog maradt: fejlődnie kell a magyar focinak, majd újra nekivágni a kandidálásnak. Persze csak akkor, ha újra rendezők szeretnénk lenni. Hrepka Adám (képünkön), az MTK utánpótlás- és felnőtt válogatott labdarúgója: - Élőben Laczkó Zsolt (képünkön), a Ferencváros utánpótlás-válogatott labdarúgója: - Nem nagyon tudok mit mondani. Az olaszokat vártam elsőként, így fájó a kudarc. Megdöbbentem. Ám ha reálisan végiggondolom az eredményt, az még nagyobb meglepetés lett volna, ha mi kapjuk meg a rendezést. Mindkét ellenfél előrébb jár, mint hazánk. A lengyelek és az ukránok még önállóan is. Nem tudom azt sem, hogy a régiónak mikor lesz legközelebb esélye a házigazdaságra. Úgy érzem, itt már egyáltalán nem a foci játszotta a főszerepet, inkább a kapcsolatrendszer. Ki tudja, mi történt a háttérben. Beszédes tény, hogy nincs képviselőnk az elitben. Ebben is kicsik vagyunk. Ez van, menni kell tovább. Annak jobban örülnék, ha saját erőből jutnánk el az Eb-re. Mert az azt jelentené, hogy fejlődik a magyar foci. Kutasi László (képünkön), egykori felnőtt válogatott labdarúgó: - Amikor Piatini kihúzta a papírt, és megláttam a győztest, azonnal kikapcsoltam a tévét. Nem lehet megbízni senkiben sem, még a focivilág vezető testületében sem. Már semminek a tisztaságában nem hiszek, az akaratnak, a befektetett munkának semmi értelme. Nagyon sokat jelentett volna nekünk a rendezés. Sportdiplomáciában kevesek vagyunk, a döntés mögött komoly háttérmunka folyt. Egy-két meccsre ki is mentem volna, marad jövőre Ausztria, amely egyáltalán nincs messze. Ez van, ilyen a mai világ. Magyarországon még mélyebbre zuhanhat így a labdarúgás. MÁDI JÓZSEF