Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-13 / 86. szám

SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZESZT* Hétfő A DÉL SPORTJA, A PEK2 BESZÉL Kedd GY0GY-4R Szerda LÉGYOTT Csütörtök I I • SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, KOLOSZÁR TAMÁS • 2007. ÁPRILIS 13. WWW.DELMAGYAR.HU VENDEGTOLL - NAGY BANDO ANDRAS Mértékkel Tátott szájjal figyelem a Bl-meccseket, részint az iszonyatos hajtásra, részint a részeredményekre, a mért adatokra figyelve. Az, hogy félidőben és a meccs végén is elém teszik, hogy a két csapat közül melyik birtokolta többet a labdát, és hány százalékban, már megszokott, épp csak ránézek, oké, ez látszott is, szemmel is érzékelhető volt a két csapat közti különbség. Nemrégiben egy teljesen új mérés vette kezdetét: képesek közölni (félidőben és a végén), hogy egy-egy játékos hány kilométert futott. A Roma-Manchester meccsen például félidőre úgy 6-7, a meccs végére pedig 11-12 kilométert futottak a legagilisabb játékosok. Az ember töri a fejét hogy a csodába lehet erről pontos adatot mérni? Maratonista időmből maradt egy kis emlékem: a futócipőnk fűzőjére kellett kötnünk azt a kis csipet, mely pontos időben jelezte a számítógépnek, hogy mikor léptem át a startvonalat, a végén pedig, hogy mikor érkeztem célba. Na jó, de mi a csoda érzékeli, hogy éppen fut az adott játékos vagy álldogál? Vagy külön-külön kamera követi őket? Esetleg egy-egy pali ül a lelátón, és számolja a lépéseiket? Azt hiszem, könnyebben értem meg a hatalmas gépek égbe repülését, mint ezt a méricskélést. Nem is emiatt ragadtam tollat. A mieinket sem érheti szó: egy magyar szakember azt állította, hogy a mi profijaink is futnak 10-12 kilométert, csak kisebb intenzitással. Magyarra fordítva: végigkocogják a meccset. Mármint a menő sztárokhoz képest. Hogy akad-e a magyar focisták között olyan, aki a meccs lefújása előtt két perccel százméteres sprintbe vág, mint ahogy azt Rooney tette a fentebb említett meccsen, eleve kizárt. Azért kell, hogy legyen egy-két dolog, amiben épp olyan jók vagyunk, mint ők. Van is. Például, olvasom, és ez is egy új mérés, hogy a ZTE szerb csatára, Rajkó Lekics lövése 105 kilométeres sebességgel csapódott a kispestiek kapujába. Azért ez már valami. Igaz, ő nem magyar, de mégiscsak a Borsodi Ligában játszik, nem? Mit lehetne még mérni, hogy nekünk is legyen egy kis örömünk ebben a mindenre kiterjeszthető méricskélésben? Például összesített eredményt közölhetnének arról, hogy összesen hány méterrel mentek kapu mellé a csatárok próbálkozásai. Aztán: hogy egy-egy játékosnak hány métert kellett futni visszafelé az elvesztett labda után. Vagy például: hány rossz passzt ad egy-egy focista. Mindez persze alig ér valamit, hiszen két magyar csapat egymás elleni küzdelme alatti mérésekről van szó. A viszonyítás tehát semmit sem ér. Ezek az adatok akkor érnének valamit, ha egyszer odáig jutna egy magyar csapat, hogy mondjuk egy szívét-lelkét beleadó Romával vagy Manchesterrel kellene megküzdenie. Ez viszont két ok miatt lehetetlen: egyrészt addig sosem jutunk el (na jó, egyszer a ZTE), másrészt ha eljutnánk, sem lennénk olyan jók, hogy apait-anyait be kelljen vetnie ezeknek a sztárcsapatoknak. Igy aztán sosem tudjuk meg, mennyit is érünk valójában. Azt már tudjuk, hogy a Milan-Bayern meccsen 65 perc volt a tiszta játékidő, míg a Vasas-Fradi kupameccsen csak 43 perc. Amúgy 45 perc egy félidő, tehát az itthoni nézőknek elvileg két meccsre kell befizetniük ahhoz, hogy egyet megkapjanak. Ebben biztos lekörözzük a menőket. Ja, és még valamiben: az én kimutatásom szerint a magyar kapusok már sztárszinten teljesítenek: a legnagyobb profi klubok kapusai egyetlen kilométerrel sem futnak többet a mieinknél. Ez is valami! A taxiban megszólal az utas: - Mondja, uram, nem kellene megtisztítani az ablakot? Nem lehet kilátni rajta! - Fölösleges! A szemüvegem úgyis otthon maradt! Dermesztő hidegben lehúKovács odaszól a vendéglőben a pincérnek! - Na, barátom, ma nem nagyon erőltették meg magukat ezzel a hűsadaggal. Tegnap sokkal nagyobbat kaptam. - Tegnap biztosan az ablaknál ült uraságod. - Na és? - Tetszik tudni, az ablaknál ülőknek mindig nagyobb adagot adunk a reklám miatt. Ó, a Magas-Tátra! Neki köszönhetem életem legszebb nyarait. - Nocsak, nocsak! - tudtommal te még soha nem jártál ott. - Nem is, de a feleségem minden évben oda utazik. zott ablakkal száguld a taxis. A didergő utas megjegyzi: - Igazán felhúzhatná az ablakot, odakint nagyon hideg van. - Na és mit gondol, ha felhúzom, odakint melegebb lesz? AMERIKAI RENDOROK TETTEN ERNEK EGY MEXIKÓI BANKRABLÓT. AZ ŐRSZOBÁN TOLMÁCS SEGÍTSÉGÉVEL HALLGATJA KI A RENDŐRFŐNÖK. A KÉRDÉS: HOVÁ REJTETTE AZ ELRABOLT EGYMILLIÓ DOLLÁRT. - NEM MONDOM MEG - SZÓL A GENGSZTER. A TOLMÁCS LEFORDÍTJA. A RENDŐRFŐNÖK PISZTOLYT RÁNT: - FORDÍTSA LE NEKI, HOGY HA NEM VALLJA BE, ITT HELYBEN AGYONLÖVÖM. A TOLMÁCS FORDÍT, A BETÖRŐ MEGIJED: - A HARMINCKETTEDIK UTCA MÁSODIK HÁZÁBAN ÁSTAM EL EGY TUJA MELLÉ. A TOLMÁCS A RENDŐRHÖZ FORDUL - AZT MONDJA, NEM FÉL A HALÁLTÓL. Állati álhírek áprilisra „Ebforr becsont!" Készül a sztárfotó Zuhogó esőben a taxi utasa megjegyzi: - Uram, tudja hogy beázik az autója a tetőablaknál? - Tudom. - Ez mindig így van? - Dehogy! Csak ha esik az eső. Süllyedő hajó korlátjánál kétségbeesetten áll a skót házaspár. - Ennél rosszabb már nem is lehetne - siránkozik a feleség. - De, ha a visszafele való jegyet is megvettük volna. Két légy sétál Robinson fején. Egyszer csak megszólal az egyik: - Én most elmegyek. Majd Pénteken találkozunk. Kemény vita folyik a fiatal házasok közt, az asszony elkezd csomagolni: - Visszamegyek a mamához! - Csak menj! - De vele jövök vissza! A nagymama az unokája ágya mellett ül, és mesét olvas. A kicsi egy ideig figyel, aztán megszólal: - Nem tudnál egy kicsit halkabban olvasni? Úgy szeretnék már elaludni. Két szomszéd beszélget a kerítésen át: - Meg van elégedve a házőrző kutyájával? - Meghiszem azt. Ha zajt haliunk, felébresztjük, és máris ugatni kezd! Miért boldogabbak a férfiak? Rájöttem, hogy ha boldog akarsz lenni, nincs más dolgod, mint férfinak születni. Mert mit is várunk egy Uyen egyszerű teremtménytől? A vezetékneved sosem változik. Tiéd az egész garázs. Az esküvői előkészületek nélküled is lezajlanak. A csokoládé csak egy snack a sok közül. Lehet belőled miniszterelnök. Nyugodtan felvehetsz fehér pólót a vízi parkba. Nyugodtan elmehetsz póló nélkül a vízi parkba. Az autószerelők megmondják neked az igazat. Nem kell megállnod gondolkodni, melyik irányba csavarj be egy csavart. A ráncok karakteressé teszik az arcod. Esküvői ruha: 200 ezer Ft; szmokingkölcsönzés: 20 ezer Ft. Az emberek nem bámulják a melledet, miközben beszélnek hozzád. „Még nézni sem jó! Már a kilencedik kevertnél tart a gazdi a Három rablóhoz címzett talponállóban, ahol útonállók állnak talpon. Tovább nem tudok számolni, de az már biztos, hogy elissza a gumicsont árát, pedig beígérte, az lesz a legközelebbi nagyberuházás. Remélem, kifelé tántorogva nem fog megbotolni és hasra esni bennem; akkor aztán mondhatom, hogy ebforr becsont, pardon, ebcsont beforr!" FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „Remélem, biztos keze van ennek a pályakezdő természetfotósnak, és nem fogok a képen bemozdulni, és nem is a legelőnytelenebb oldalamat mutatom. A biztonság kedvéért majd mondom neki, hogy látni szeretném a képet, még mielőtt bárhol is publikálná. Nagyon nem mindegy: az ember, azaz a liba miként jelenik meg a széles nyilvánosság előtt!" FOTÓ: FRANK YVETTE Megmacskásodva „Sok jó állat kis helyen is elfér - a jobb felső sarokból például még egyenesen hiányzik két tengerimalac meg egy szíriai aranyhörcsög -, de azért mindennek van határa. Mégiscsak túlzás, hogy ketten is rám telepedjenek az ember hiába ugat -, s már egészen megmacskásodtam. Ha ezek után még egy fekete macska is elmegy az ólam előtt, akkor azért mérges leszek!" FOTÓ: TÉSIK ATTILA, SZÖVEG: E CS.