Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

Szombat, 2007. április 7. SZIESZTA 11 A filmforgatás: egy karrier epizódja Oszvald Marika első mozifilmes szerepében laza erkölcsű, ám jólelkű nőt alakít FOTÓ: KARNOK CSABA Sándor Pál Noé bárkája című alkotásában debütált a filmvásznon Oszvald Marika. Remekül érezte magát még úgy is, hogy monoklit festettek a szeme alá, és a legtöbb jelenetben egy üveg alkohollal mutatkozott. - Sándor Pál rendező felhívott telefonon, felkért a szerepre. Bár nagyon legyezte a hiúságomat, picit ódzkodtam is ettől. Ugyanakkor nagyon megvoltam rémülve, mert engem a közönség teljesen más karakterként ismert - meséli Oszvald Marika. - De aztán rájöttem, pont az a jó, hogy nem skatulyáznak be. Elsősorban színésznőnek érzem magam, de az a műfaj, amit csinálok, arra predesztinál, hogy énekeljek és táncoljak is. A prózai vonal is megvan bennem, el is érkeztem abba a korba, hogy a színházban sem a szubrett szerepeket játszom. Ibi, a laza erkölcsű, kicsit lecsúszott, alkoholista, ugyanakkor jólelkű nő egy pesti bérház lakója Sándor Pál legújabb filmjében. Szerepéről Oszvald Marika azt mondja, az egész film azért nagyon az ő szíve szerint való, mert a mai életnek a rohanó, embertelen világát is felvillantja, ugyanakkor megmutatja, hogy az emberek, ha szükséges, össze tudnak fogni. Nevetve mondta: borzalmasan néz ki a filmben, még egy monoklit is festettek a szeme alá. Elcsúfították, de nem tiltakozott ez ellen, mert jólesett játszania, és ezt a karaktert alakítani. Persze nem tagadta meg magát a filmben: az ország legjobb nagypapája versenyre benevező Stock Edét (Garas Dezső alakítja) és unokáját (Stefanovics Angéla) ő is megtanítja egy produkcióra, közben énekel és vet egy-két cigánykereket is. - Kellett a visszajelzés. SzínNévjegy Oszvald Marika 1952-ben született, a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végzett. 1971-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től a Fővárosi Operettszínház tagja. Elismerések: Jászai Mari-díj, Erzsébet-díj; Az év színésznője-díj, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. Fontosabb szerepek: Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Lehár: A mosoly országa, Kálmán Imre: Marica grófnő, Bock: Hegedűs a háztetőn Strauss: A denevér Szirmai: Mágnás Miska. padon és filmben teljesen más játszani. Színpadon sok vagyok, a filmen viszont szinte csak a gondolatok jelennek meg. És muszáj volt úgy csinálni, hogy nehogy azt mondják később, hogy jaj, Oszvald Marika erre nem alkalmas! Meg akartam felelni. A művésznő, miközben mesél, sokat nevet. Sugárzik belőle az energia, az életszeretet, az optimizmus. Hogy mi a titok? A hite, a szenvedélye. Minden érdekli, s nagyon szeretné, ha szeretnék, és nagyon sok szeretet szeretete adni. Ennek érdekében egy hegyet is el tudna hordani. A filmforgatás hosszú karrierjének legfrissebb epizódja: 1972 óta tagja a Fővárosi Operettszínháznak. - A színház vezetősége, respektálva az én sikeres karrieremet, olyan szerepekkel ajándékoz meg, amiket kifejezetten én rám alakítanak. Ma már komikaként játszom a színpadon, talán eljutok a drámáig is - mondja kacagva. - A tánc jól megy. Nem sportolok, a munkával tartom magam kondiban. Apukámtól rengeteget tanultam, felkészített engem az életre. Szerepálma igazán nincs, „ bármire kapható vagyok" jegyzi meg. - Ha kinéztek egy szerepet nekem, elfogadtam, ilyen típus vagyok. Bennem van elég alázat. Azt játszom, amit hoz a sors. NYEMCSOK ÉVA AKI IRODALOMMAL HÓDÍT - S AKIT AZ IRODALOM MEGHÓDÍT Múzsák és alkotók Alkotáshoz jellemzően két ember kell: alkotó és múzsa. Még akkor is, ha nem szerelemmel, kapcsolatokról szóló költészetről-prózáról van szó - hát még, ha arról! Szepesi Attila József Attila-díjas költő diákkorában nagyon sok időt töltött Szegeden, s máig kötődik ide. Ő írta a mai magyar irodalom egyik legszebb szerelmes kötetét. S hogy kihez? Második feleségéhez, Edit asszonyhoz. A kötet címe - Ars amatoria, azaz a szerelem művészete - Ovidiust, az ókori erotikus költészet óriását idézi. A könyvben foglalt versek, Juhász Gyula Anna-verseitől eltérően nem egyfajta rajongást mutatnak az elérhetetlen múzsa iránt: a harmonikus-beteljesedett kapcsolatot láttatják. - Tapasztalom: inkább a be nem teljesült vagy beteljesült, de boldogságot nem hozó szerelem inspirálja a művészt mondja Cserna-Szabó András, a régióhoz szintén kötődő alkotó. - Lehet ebben valami terápiaszerű: az írás által akarunk szabadulni egy érzéstől, melytől másként nem sikerült, s eközben észrevétlen-akaratlan múzsát, sőt Múzsát gyártunk kiváltójából. Egyesek szemében a múzsa fogalma valamiféle avíttas-pozőr dolog. Csakhogy ez nincs így, nagyon is van funkciója az író életében, és eközben művek születnek. Nemcsak költők vannak, hanem költőnők is, és költőnőnek férfi a múzsája. - Már hódítottam meg pasit verssel, sőt viszsza is hódítottam. Most is ilyenre készülök - beszéli Karafiátli Orsolya, az egyik legismertebb költőnő az országban. Egyszersmind múzsa is: - Rajongóim tudják rólam, költő vagyok, és azt gondolják, költőnek verssel kell udvarolni. Pedig a költő rögtön kiszúrja, ha egy versben valami szakmailag sem nyeri el tetszését - mondja a költőnő, aki sokszor tartott már felolvasásokat Szegeden. Szilágyi Szilvia - országszerte ismert alkotói nevén: Sisso; az általa képviselt gonzoirodalomnak Szegeden is mind nagyobb rajongótábora van múzsaügyben megkerülhetetLotz Károly: A Múzsa Körülötte forog a világ Miért van az, hogy a múzsa - aki hatására végül is az irodalom létrejön, aki körül forog az egész - háttérben marad? - Talán csak azért, mert egy irodalmi alkotáshoz nem lehet rögtön mellékelni a mű létrejöttét inspiráló személyt. Pedig rengetegen kíváncsiak arra, egy-egy mű kinek hatására készült - tűnődik Szilágyi Szilvia. - De ma, mikor az irodalmat egyre kevesebben olvassák s mind többen hallgatják-nézik, nincs kizárva, a múzsa is megjelenhet, hús-vér valóságában, a színpadon. Kivált, ha nálunk is elterjed az az angol-amerikai típusú felolvasóest, mely már nem is annyira felolvasóest, inkább performance. - Lehet, hogy én is visszatérek múzsái szerepemhez? - kérdezi, csak önmagától. Talányosan. len. Hisz többek közt egy internetes irodalmi portál szerzője, s egy, a nők társadalmi szerepével foglalkozó internetes folyóirat alapító-főszerkesztője. Egy háromfős költőtársaság, ma már országosan ismertek, még a kilencvenes évek elején megválasztott Az év nőjének, amitől meghatódtam - mondja. Egyébként abban az időben Para-Kovács Imre televízióból is közismert író feleségeként elég kiterjedt társadalmi életet élt. - Feleség, s egyszersmind múzsa voltam, vagyis az író alkotói munkáját elősegítettem, de közben nagy lelki megrázkódtatásokat okozott nekem az a kapcsolat. Az nem működik, hogy együtt él két ember, aki egyszerre alkotó is és múzsa is. Óhatatlanul kialakul köztük valamiféle versengés, mely a kapcsolat kárára válik. így viszont, „eltolt idősíkokban" lehetséges. F.CS. Hogy a könyv sorsa az ember sorsa is egyúttal, igencsak izmos közhely, viszont termékeny közhely. Ám szerte a világban számtalan olyan friss és eredeti emlékmű és képzőművészeti alkotás található, mely e toposzt igyekszik újabb és újabb aspektusba helyezni. Nem is kell messze sétálni az első megrendítő példáért. Néhány esztendeje avatták fel Bécsben a holokauszt-emlékművet, melyet a világhírű minimalista művész, Rachel Whiteread tervezett. Whiteread rendszeresen kifordítja a teret, s ezúttal sem tett másként, alkotásában a szobafalakat idéző kőlapokat könyvek borítják, ám gerincükkel tapadnak a falhoz, vagyis a néző, a szemlélődő oda jut, hová egyébként soha nem kerülhetne, egy könyvtár megnyithatatlan, belső terébe. A művész hatvanötezer meggyilkolt bécsi zsidónak állít így emléket: az elpusztított ember olyanná válik, akár egy könyv, melyet már soha nem lehet fellapozni. Hasonló mementó a berlini Bibliothek, Micha Ulmann alkotása, az újjávarázsolt Berlin Bebelplatzán, hol 1933 májusában mámoros náci egyetemisták égettek könyveket, többek között Marxot, Heinét és Thomas Mannt. A tér kövezetébe apró üvegablak van vágva, melyen át egy jókora szobába láthatunk le. A vakítóan fehér helyiségben fehérre festett, üres polcok magasodnak, melyeket este kivilágítanak. Húszezer könyv férne el e polcokon, ha megraknák őket. A könyv a hiányával van jelen, a hiányával üzen. Lenyűgöző az új szegedi egyetemi könyvtár esti látványa is, de például New Havenben, a Yale egyetem könyvtára éppen az ellenkező építészeti, filozófiai koncepciót képviseli. Az oxfordi épületegyütteseket és kollégiumokat másoló angol barokk tobzódó világában egyszeriben egy hatalmas kőkocka állja az utunkat. Ez az úgynevezett Bienecke könyvtár - tervezte Gordon Bunshaft Könyv, mondat, ember melynek falait hatalmas vermonti márványlapok fedik. Fény alig-alig juthat az épületbe, hol egyébként Gutenberg Bibliája is megtalálható. Az üzenet nyilvánvaló, amikor olvasol, olyan világba kerülsz, mely elválaszt a kinti realitástól. Vagy jusson eszünkbe a Szajna-parton épült párizsi arab intézet, ahol az ablakok olyanok, mint holmi óriási emberi pupillák. A folyamatosan változó rések nagyságát számítógéppel irányítják. A látvány lélegzetelállító. Mintha óriási, fényes arab mondatok világítanák meg az épület belső terét. S ha Szegeden a nagy tudású Horger Antal megrótta az ifjú József Attilát ama nevezetes verséért, ma vajon mit tennének bizonyos körök hasonló szellemű, világlátású költemény kapcsán. Sajnos nem is kérdés, csöppet sem haboznának a kiátkozással. Szegednek mindig is voltak effajta türelmetlen és szemellenzős megnyilvánulásai. Ha a nevezetes Tiszatáj-ügytől visszafelé sétálunk az idő kanyargó gyalogútján, a szörnyű boszorkányperig lehet szemelgetni a rosszemlékű példák között. Az 1728-as datálású boszorkányperben tizenöt ártatlan embert égettek meg a lelkes és bigott helyiek, hogy aztán a tortúrát a labanc Bécs állíttassa le. Később, a reformkor tájékán egy tudós elhűlve olvassa a vádiratokat, majd azt a javaslatot teszi, hogy hosszú, hosszú időre titkosítsák a szégyenteljes dokumentumokat. A szabadságharc leverése után rendszeres volt a könyv- és pénzégetés a szegedi főtéren is. Szállt a pernye, mint a kitépett madártoll. A cenzúra legfőbb letéteményese Bonyhády megyefőnök volt, aki nemcsak a katolikus egyesületek működését lehetetlenítette el, de Lőw rabbi vallási tanításait is megcenzúrázta volna. A megyefőnök bekérette a rabbi templomi beszédeit. Lőw rabbi fanyarul üzent vissza Bonyhádynak. Úgy lehet, írta, akkor először a Bibliával kellene kezdeni a cenzúrát, mert ő abból szokott volt idézni, s felolvasni a gyülekezet előtt. Sírhat a szívünk a szegedi Bach-korszak könyvégetései miatt. Ám volt egy barbárabb, méltatlanabb tett, ami szintén Bonyhády nevéhez fűződik. A könyvégetés is gyalázatos gyilkosság, ám lángok után nincs tapasztalható áldozat, a hamut és a pernyét elfújja a szél, az eső a földbe mossa az egykorvolt mondatokat. Hasonlatos ez a hamvasztás módját választó testvérünk búcsújához. Van búcsú, de nincsen elválás, ami elhamvad, a részünkké válhat. Ám Bonyhády utasítására a szegedi levéltárban másként is működtek. Nem csak égettek, de kihúztak, befeketítettek. A forradalmi jegyzőkönyvek lapjait fekete festékkel cenzúrázták, s e gyászos mementónak meghagyott iratok olyanok voltak, mintha valaki a szavak temetőit hagyta volna maga után, okulásért és persze leginkább elrettentésül. Olyanok voltak ezek a jegyzőkönyvek és leiratok, mint a halottak, akiket nem lehet eltemetni. S ne higgyük, hogy nincs hasonlóra példa a mai korban. Ha valaki kikéri a róla szóló ügynöki jelentéséket, hasonlatos megoldással és megfontolással találkozhat. A kiadott dokumentumokban bizonyos nevek és helyszínek fekete tussal vannak kihúzva. Egy komisz rendszer nemcsak a könyvet és az embert sérti, de megbántja az idő folyását is, melynek helyes eltöltésénél aligha akadhat fontosabb dolgunk, amíg élünk. DARVASI LÁSZLÓ